2008. november 28.

Svábpaszuly


Ez egy hagyományosnak mondható étel, nagymamámtól maradt ránk. Emlékszem, nagyon szerette mindenki, a családban mostanság is gyakran főzzük. Nem könnyű étek, az könnyen megállapítható, viszont nagyon finom. A lé mennyiségét elkészültekor lehet beállítani, egy nagyon sűrű leveshez kell hasonlítani. Klasszikus egytál étel, nagyapám mindig azt mondta, hogy az első tányér a leves - azt több lével szedjük -, a második tányér sűrűbb, az a második fogás.

Hozzávalók:

1,2 kg zöldbab (most fagyasztottból készült), 2 szál zellerzöld (nem elhagyható, nélküle egészen más íze van), 1 zöldpaprika, 2 paradicsom (vagy lecsó), 1 közepes vöröshagyma apróra vágva, 4 gerezd zúzott fokhagyma, 20-25 dkg vékony kolbász, 5 dkg szalonna, 1 kevés zsír, 2 evőkanál liszt, 1 evőkanál pirospaprika, csípős paprika ízlés szerint, só

Egy nagyobb lábosba kb. 1 liter vizet engedek. Ha fagyasztottból készül, akkor hideg vízben kezdem főzni a zöldbabot, ha frissből, akkor előbb felforralom a vizet. A babbal együtt kerül bele a só, a zellerzöld, a vöröshagyma és a fokhagyma legalább 3/4 része, a paradicsom és a zöldpaprika is. Mostanában a zöldpaprikát is fel szoktam vágni pici darabokra, de ez nem lényeges, nagymamám csak félbevágva beletette. Ha felforrt, akkor fedő alatt rotyogtatom, amíg a bab meg nem puhul.
Közben elkészítem a rántást. A szalonnát kicsi kockákra vágom, kiolvasztom a zsírját, kiveszem a pörcöket egy tányérra. Általában kevés lesz a visszamaradt zsír, ezért szoktam pótolni hozzá. A maradék vöröshagymát beleteszem, néhányat kavarok rajta, majd beleteszem a lisztet. Ha túl száraz a rántás, teszek még bele zsírt. Sötétebb rántást kell készíteni, amikor barnul, leveszem a tűzről. Teszek bele 1 evőkanál pirospaprikát, csípős paprikából is 1 mokkáskanálnyit és a maradék zúzott fokhagymát. Elkavarom, amikor a fokhagyma illatát megérzem, felöntöm kevés hideg vízzel, öszzekeverem és félreteszem.
Amikor a bab már majdnem puha, hozzáadom a felszeletelt kolbászt, berántom és készre főzöm.

Friss kenyérrel szoktuk enni.

Kolbász helyett mehet bele füstölthús féle vagy sonkadarabok, ami van otthon, a sózással kell akkor jobban vigyázni.
Olyan étel ez is, ami még jobb, ha áll egy kicsit. Ezért vagy előző este, vagy aznap reggel szoktam megfőzni, ha tehetem.

2008. november 27.

Nálunk már karácsony van...


...igaz, csak a virágunk hozta előre.

Teljes pompájában virágzik az egyik karácsonyi kaktuszunk. Legalább 1 hete kezdett virágba borulni, és még mindig vannak rajta bimbók is. Olyan gyönyörű, hogy muszáj volt lefényképezni. Felteszem, hátha másnak is tetszik.

Chilis bab


Semmiképp nem nevezhetem chili con carne-nak, mert ez nem az, de finom! Ráadásul nevessetek ki, de az az adag, ami a fényképen van, mégcsak nem is chilis... A lányom nem bírja a csípős-erős ételeket, de ezt a babos-húsos-rizses egytál ételt igen. Mi többiek meg utána buzgón szórjuk rá csilit, hogy minél erősebb legyen.
Ez most egy jóóó nagy adag, legalább 8-10 személyre. A lányom szerint kitűnően fagyasztható.

Hozzávalók:

2 nagyobb hagyma apróra vágva, 1 kg darált hús, 3 doboz hámozott paradicsomkonzerv, 2 doboz babkonzerv a leve nélkül, 1 doboz kukoricakonzerv, 1 kevés őrölt kömény, 1 kevés őrölt babér vagy 2-3 babérlevél, 3 gerezd zúzott fokhagyma, 1 kocka nagyon keserű csokoládé (60%-on felül), 2 kanálnyi olaj, 1 púpos kávéskanál cukor, só, chili por ízlés szerint

Az olajon a hagymát megpirítom, ráteszem a darált húst, néhány percig kavargatva párolom. Beleteszem a fokhagymát, ráöntöm a paradicsomokat. Ha nem darabolt a paradicsom, akkor előtte fel kell aprítgatni fakanállal vagy késsel a konzerves dobozban. Sózom, borsozom, beleteszem a köményt, a babért, a csokoládét, a chilit és a cukrot. Ha felforrt, utána nem teljesen lefedve pici lángon főzöm legalább 1 órát, hogy jól összeérjenek az ízek és szaftosodjon is, közben néha megkeverem.
Mikor nagyjából késznek találtatik, beleöntöm a babokat és a kukoricát, azzel még rotyogjon 10-15 percet.
Párolt rizzsel ettük, de puha kenyérrel is nagyon finom.

2008. november 26.

Kijevi sütemény Katakonyha módra



Ezzel a süteménnyel már legalább 2 éve kacérkodtam. Mindig végigolvastam, és vagy hiányzott valami az elkészítéséhez, vagy a kedvem ment el, mondván, sok vele a macera, vagy pedig az riasztott el, hogy ennek állni kell egy éjszakát legalább, mielőtt szeletelni lehet, pedig nekem azonnal kellett sütemény.
Hétvégén szombaton délután - a "laza" disznótor után, pihenésképpen nekiálltam, és megszületett! Az eredeti receptet a Mindmegettén találtam. Egyetlen hozzávaló, a feketekávé nem tetszett benne. Érdekes módon, inni nagyon szeretem, de süteményekből inkább kihagyom. Gondolkoztam, mivel lehetne helyettesíteni; első gondolatom a vizes kakaó volt, de mivel a krém alapvetően kakaós, így túl szimpla lett volna. A gyümölcskosárban volt 1 utolsó narancs, rám virított, és megvolt a megoldás: narancsos csokikrém lesz benne!
Amit még lecseréltem benne, az a pudingpor. Simán lehet helyette liszttel is normál főzött krémet csinálni, csak jobban oda kell figyelni, folyamatosan kell a kézi habverővel kevergetni, míg fel nem forr.
A cukor mennyiségét is csökkentve írtam le, mert a mienk kicsit túl édes lett. Ahonnan viszont nem lehet csalni, az a hab, oda muszáj a 15 dekát beletenni. Tudomásul kell venni, hogy ez nem egy reform süti...nem is süt ilyeneket az ember folyamatosan, néha-néha meg elmegy szerintem.

Kijevi sütemény narancsos csokikrémmel

Hozzávalók:

A tésztához:
25 dkg margarin vagy 20 dkg zsír, 15 dkg cukor, 4 tojás sárgája, 40 dkg liszt, 1 csomag sütőpor, kevés tejföl (1-2 evőkanál), csipet só

A lapok tetejére a habhoz:
4 tojás fehérje, pici só, 15 dkg cukor, 2 marék durvára darabolt dió

A krémhez:
5 dl tej, 6 kicsit púpos evőkanál liszt, 2 evőkanál sötét kakaópor, 1 narancs reszelt héja és leve (kb. 1 dl), 1 csomag vaníliás cukor, 20 dkg cukor, 25 dkg margarin

Elkészítés:

A lisztbe beleszórtam a sütőport és a cukrot. A margarint gyors mozdulatokkal összedolgoztam a szárazanyagokkal, ügyelve, hogy ne nagyon olvadjon el. (Tipp: lehet robotgépben a dagasztószárral összedolgoztatni, vagy ha valakinek nagyobb tartályos aprítógépe van, abba szerintem 2 adagba belefér, és pár másodperc alatt készen van.) Utána beletettem a tojássárgákat, és annyi tejföl (esetleg tej) kell még bele, hogy attól éppen összeálljon a tészta. Akkor folpackba csomagoltam, betettem a hűtőbe; minimum 1 órát kell itt állnia.

Közben megfőztem a krémet. A tejet és a lisztet kézi habverővel összekevertem. Tűzre tettem, állandó keverés közben felforraltam. A tűzről levéve még forrón hozzászitáltam a kakaóport. Hűlni hagytam, néha megkevergettem. A margarint habosra kevertem a cukorral és a vaníliás cukorral, ment bele a reszelt narancshéj és narancslé. Amikor teljesen kihűlt a megfőzött alap, hozzákevertem.

A tojásfehérjéket pici sóval és a cukorral keményre felvertem.

Ekkorra letelik az 1 óra, lehet elővenni a tésztát. 3 egyenlő részre osztottam. Akinek nem megy gyorsan a nyújtás, érdemesebb egyszerre csak egy részt elől tartani, a többi mehet vissza a hidegre. A tésztákat én kb. 34x24 cm-esre nyújtottam, lehet kicsivel kisebbre is.

A kinyújtott lapokat sütőpapíros tepsire tettem, megkentem a hab egyharmad részével, és szórtam rá diót.


180 fokos sütőben (alsó-felső sütésen) kb. 15 perc alatt sültek meg a lapok. Óvatosan kell velük bánni, mert nagyon törékenyek!!

Amikor mindhárom lap készen volt, kiválasztottam a legszebbet, az lett a felső lap, a legstabilabbnak tűnő az alsó. Megtöltöttem őket, és hideg helyre tettem másnapig. Leginkább hűtőszekrénybe kellett volna, de nem volt hely, ezért nem tudtam igazán szépen szeletelni, ezért sajnos most nincs szeletes fotó:)

Azt írták az eredetiben, hogy lehet csorgatni a tetejére csokit, de szerintem nem hiányzott rá, így is sok minden van benne, a habtól és a diótól látványos süti. A narancsos csokikrém is nagyon finom lett. Szerintem karácsonyra is jó választás lenne. Én biztosan nekivágok máskor is!

2008. november 25.

Disznótorban voltunk

Szombaton disznótorban voltunk. Ez olyan hirtelen tor volt, mert szegény malac már nem akart kijönni az ólból, ilyenkor gyorsan szoktak dönteni; le kell vágni, mielőtt elpusztulna. Így péntek délután volt a szétbontás, szombat délelőtt pedig a feldolgozás. Semmi nem úgy történt, ahogy szokott, a vér pénteken csak abálva lett, szombaton pedig elhoztuk egy részét. Ott akkor hiába készült volna el, a családban a hét elején már vágtak egy disznót, nem kívánták. Rám maradt a befejezés, amit tegnap meg is tettem.
A vér elkészítése ősi szokás. Az emberek régen az állatnak minden részét hasznosították, amit csak lehetett. Van, aki rá sem nézne, én sem enném minden héten, de 1-2-szer egy évben szívesen.

Hagymás vér

Hozzávalók 2 személyre:

35 dkg abált vér, 2 közepes vöröshagyma apróra vágva, 1 evőkanál zsír, só, sok őrölt bors

Az abálás úgy történt, hogy az összealvadt vért darabokban forrásban lévő vízbe tették, és addig főzték benne, amíg a közepe is barna lett, nem piros - úgy 25-30 percig tarthatott.

Otthon az abált vért kisebb kockákra vágtam. A zsírt felolvasztottam, rátettem a sok hagymát, és a megfuttatása után vizet öntöttem alá, puhára pároltam, zsírjára sütöttem. Hozzátettem a vérből való kockákat, átpirítottam, sóztam, bőven borsoztam, kis vizet öntöttem alá, lefedtem. Kis lángon kb. 15 perc alatt puhára főztem. Az a lényeg, hogy szaftos legyen egy kicsit, ne száraz.

Az én gyerekkoromban puha kenyérrel ették - én most is így ettem -, a férjemnek készítettem krumplipürét hozzá, mert náluk az volt a szokás.

2008. november 24.

Még mindig lecsó!

A múlt héten mentem a kedvenc zöldségesemhez, és hátul, a leértékelt zöldségek között gyönyörű, színes, pirosas-sárgás-zöldes érett paprikák kellették magukat. Ráadásul még fonnyadtak sem igazán voltak, ideális lecsó alapanyag volt, nagyon olcsó áron. Így azután én az összeset bepakoltam egy zacskóba, hazahoztam (több, mint 1 kiló volt).


Hozzávalók:

1,2 kg zöldpaprika, 2 nagy fej vöröshagyma, 1 evőkanál pirospaprika (nagy része édes, és tettem bele csípőset is), fél liter sűrű házi paradicsomlé (vagy paradicsompüré és víz, vagy 2 doboz darabolt paradicsom), 20-25 dkg vékony füstölt kolbász, só, bors, kevés cukor, zsír

A hagymákat kis kockákra, a zöldpaprikákat félbe, majd vékony karikákra vágtam.
A kolbásznak a bőrét leszedtem, felkarikáztam, 1 kis zsíron gyorsan átsütöttem, kivettem a zsírból, félretettem.
A zsírba beletettem a hagymát, üvegesre pároltam. Hozzáadtam a zöldpaprikát, átpirítottam, megsóztam, borsoztam, kevés vizet öntöttem alá, lefedtem, negyed óráig pároltam. Hozzátettem a pirospaprikát, utánaöntöttem a paradicsomlevet, és a kolbászt is beletettem. 1 evőkanálnyi cukrot tettem hozzá, hogy a paradicsom savanyú ízét ellensúlyozza, valamint só is került még bele. Lefedtem, forrás után lassú tűzön főztem 15-20 percet. Megkóstoltam, hogy kell-e még bele valami fűszer...ha nem, akkor készen van.

Ez az alap. Lehet ilyenkor még (nálam legalább 4 db jár ekkora adaghoz) felvert, megsózott tojást beletenni, és vagy 10 percig főzni kavarás közben. Ilyenkor puha kenyérrel esszük.
A férjem leginkább főtt rizzsel szereti.

Azért nem normál paradicsommal csináltam - habár lehet kapni -, mert szerintem a most megvásárolhatóknak nincs igazán jó íze, az eltett, napon érleltekkel ellentétben, amiből a paradicsomlét főztem.

A fénykép még akkor készült, amikor beletettem a paprikacsíkokat a lábosba. Annyira imádom a színes ételeket, rögtön fotózni támadt kedvem. Így majd a téli napokon nézhetem, amikor nem lesznek ilyen guszta, érett példányok.

2008. november 22.

Lassan sütött tarja könnyed citromos, cukkinis körettel



Annyira, de annyira jól sikerült a csütörtöki ebédünk! Pedig tulajdonképpen semmi extra hozzávaló nem volt benne, és mégis!

Kaptunk egy kis disznótoros kóstolót, amiben volt egy darab tarja. Gondolkoztam, mitévő legyek vele. Már többször megjártam, mivel ezek az állatok leginkább kolbász alapanyagnak vannak hizlalva. Így azután nagy súlyúak, koruk is általában több, mint 1 év, és nem könnyen puhulnak meg. Azután mégis döntöttem, reggel 8 órakor besóztam és befűszereztem. Kapott kis őrölt köményt, majorannát, zsályát, borsot, és beletömködtem gerezdenként egy kisebb fej fokhagymát. Kicsit hagytam állni, de 9 órakor már körbesütve, letakarva, legkisebb hőfokon feküdt egy edényben a kerámialapos tűzhelyem tetején. Néha belenéztem, kapott néhány evőkanálnyi vizet. 11 órakor már látszott, hogy lesz valami belőle. 12-kor beleszúrtam (mit szúrtam...beleszaladt!) a húshőmérőt, ami azt mutatta, hogy vígan meg van sülve. Akkor fedő nélkül fél óra alatt elfőztem alóla azt a kevés vizet, ami volt alatta, kiszedtem a lábosból és hagytam pihenni egy kicsit felvágás előtt.

Addig elkészítettem Ízbolygó köretét hozzá. Aznap reggel épp csak benéztem egy sütirecept miatt a gépre, persze ránéztem a gyűjtőoldalra, és ott virított a tetején a cukkinis köret. Pont volt a hűtőben 3 cukkini, amit már fel akartam használni valamire. Egy pillanat alatt döntöttem az elolvasása után, hogy ez lesz belőle. Került még bele pluszban 1 piros édes kaliforniai paprika, ami nagyon is jó volt benne. Koktélparadicsom az sajnos nem volt itthon, 2 közepes paradicsomot vágtam 8 részre helyette. Amíg a hús pihent, simán készen volt ez is.


Szóval a hús porhanyós, puha és nagyon jóízű volt, a köret zseniális, és rendkívül jól illett a húshoz. Ajánlom mindenkinek kipróbálásra!

2008. november 20.

Keralai padlizsáncurry


Ha egy üzlet beindul!...Vérszemet kaptam a sárgarépás indiai itthoni újabb sikerétől, és immár itt a második, ezúttal "igazi" indiai. Kaptam a gyermekeimtől névnapomra a fentebb látható könyvet. Mondjuk kicsit irányított volt a dolog, feltettem az egyik online könyvkereskedés virtuális polcára a kívánságlistámat, és ez lett belőle. Valószínűleg meg is tartom ezt a szokásomat most karácsony előtt is...
A padlizsánt nem tudtam otthagyni az egyik üzletben, mert annyira frissnek tűnt és jó áron is volt, pedig általában igyekszem szezonális zöldségeket-gyümölcsöket vásárolni, ezek ketten mégis velem jöttek. Itthon aztán megkerestem hozzá a receptet.

A hozzávalók és az eredeti recept:

4 dkg tamarindhús vagy -pép, 50 dkg bébipadlizsán, só, fél lereszelt friss kókuszdió vagy 12 dkg fagyasztott kókusz, 6 egész piros chili, 1 teáskanál koriandermag, fél teáskanál római kömény, 4 evőkanál olaj, 1/4 teáskanál mustármag, 1 teáskanál aprított fokhagyma, 1 teáskanál aprított friss gyömbér, 8-10 currylevél, 40 dkg apróra vágott hagyma, 1/4 teáskanál kurkumapor
a díszítéshez: 1 evőkanál aprított korianderlevél

-Áztassuk a tamarindot 1 dl forró vízbe legalább 30 percre
-Vágjuk be alulról 2 metszéssel kereszt alakban, hosszuk feléig a padlizsánokat, vágjuk le a szárukat. Áztassuk vízbe egy csipet sóval 15 percre, hogy tompuljon kesernyés ízük.
-Egy forró serpenyőben pörköljük meg a kókuszt olaj nélkül 5-6 percig, majd adjuk hozzá a chilit és a koriandermagot, és pörköljük még 1 percig. Ezután tegyük az egészet egy kisebb darálóba, és őröljük pépessé egy kis vízzel.
-Hevítsük fel az olajat egy főzőedényben, és szórjuk bele a mustármagot. Amikor pattogni kezd, tegyük hozzá a fokhagymát, gyömbért és a curryleveleket, majd a hagymát és a kurkumát, közben kevergessük. 25 perc múlva jöhet a fűszerpép, süssük 10-15 percig. Ha a fűszerek az edényhez ragadnának, adjunk hozzá egy kevés vizet.
-Öntsünk hozzá 4 dl vizet, keverjük jól össze, ízesítsük sóval (kb. 1 1/4 teáskanállal), rakjuk bele a padlizsánt, fedjük be. 15 perc után öntsük bele a tamarindvizet (miután a tamarindot kifacsartuk és vizét leszűrtük). Főzzük puhára a padlizsánt, majd vegyük le a tűzről. Tálaláskor szórjuk meg korianderlevéllel.

Citromos rizzsel ettük (ahogy én készítettem, a könyv alapján, kissé szabadon):

Kettőnknek 1 kisebb bögre rizst alaposan megmostam. Egy láboskában felforraltam másfélszeres mennyiségű vizet egy kis sóval és egy kis kurkumával, beletettem a rizst. Hagytam, hogy felszívja az összes vizet, utána leszedtem a fedőt, és kihűtöttem.
Mikor már célegyenesben volt a padlizsán, akkor kezdtem el befejezni.

Egy serpenyőben bő 1 evőkanálnyi olajat forrósítottam, egy pár karika chilit és negyed teáskanálnyi tört mustármagot megfuttattam rajta, hozzátettem egy kis maroknyi hosszában darabolt mandulát, kettőt kavartam rajta, kapott 2 evőkanálnyi citromlevet, és rögtön hozzátettem a rizst. Átmelegítettem és ettük.


Na azért nem lett ez sem tökéletesen ugyanaz, mint a könyvben, két okból sem. Az egyik, hogy bébipadlizsánból volt az eredeti, jóval szebben is mutat a képükön, mint az általam elkészített, de ízre finom volt. A nagy padlizsánjaimat én meghámoztam és kockákra vágtam.
A másik, hogy a könyvben a receptek nagy részében kókusz van, amit az én férjem nem szeret. Miután gyakorlatilag alig van nála ilyen dolog, ezt én szívesen tolerálom. A kérdés az volt, hogy oldjam meg számomra megnyugtató módon ezt a kérdést, hogy legyen is benne, meg nem is. Így még a főzés megkezdése előtt 4 dl vízben felforraltam 5 dkg kókuszreszeléket, és otthagytam vagy 2 órára. Amikor a a vége felé bele kellett tenni a 4 dl vizet, akkor leszűrtem, kinyomkodtam a kókuszt, és legalább egy kis illata és pici íze került bele.
Volt még néhány apró változtatás, pl. az én chilimből nem bírt volna el 6 db-ot, kettőtől is jó csípős volt, meg újra csak petrezselyem lett a tetejére koriander híján, de csak jó lett!

Annyit még leírnék, hogy -talán a kókusz hiánya miatt - nekem egy kicsit savanykásnak tűnt, ezért legközelebb a tamarind mennyiségét felezni fogom benne.

2008. november 19.

Valami indiai...


Az indiai konyha iránti érdeklődés engem is elért, már jó egy éve. Akkor találtam a neten ezt a sárgarépás receptet, de az istennek sem találtam meg újra. Ráadásul olyan furcsán volt leírva, hogy amikor nekiláttam egyszer hirtelen felindulásból, csak kapkodtam a fejemet. Ki kellett találnom - egy aloo gobi "indiai előélettel" -, hogy mit csinálok abból a majdnem 1 kg felszeletelt sárgarépából, ami előttem volt a konyhapulton. Leültem, leírtam magamnak a saját logikám szerint, és megfőztem. Finom lett, csak valószínűleg nem igazán autentikus. Ez utóbbi engem azért különösebben nem zavar, a lényeg az, hogy szívesen fogyasszuk el, és ez már néhányszor megtörtént.

Hozzávalók:

1 kg vékony karikára vágott sárgarépa, 3 teáskanál garam masala fűszerkeverék, 2 közepes hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 teáskanál gyömbérpor vagy tekintélyes mennyiségű friss, reszelt gyömbér, 1/4 teáskanál chilipor, 4 közepes paradicsom, 2 teáskanál apróra vágott korianderlevél vagy petrezselyemzöld, só, 5-6 evőkanál olaj

Amikor először elkészítettem, nem volt semmi ehhez való fűszerem, kivéve a római köményt. Kutakodtam egy kicsit, és készítettem magamnak egy alap fűszerkeveréket. Száraz serpenyőben megpirítottam azonos mennyiségű római köményt és koriandert, majd mozsárban megtörtem. Ezt tettem az ételbe, valamint kurkumát, ami még kapható volt mifelénk. Most már van igaz garam masalám, azt használom.

A répakarikákat egy serpenyőben kevés olajon megpirítom - én úgy értem el, hogy kevesebbet sütöttem egyszerre, nagy hőfokon, így hamar megy és pirul is, egyébként inkább fő... Amikor színük van, kiveszem egy másik tálba; addig ismétlem, amíg el nem fogy a répa. Öntök a serpenyőbe még olajat, és megpirítom az apróra vágott hagymát, hozzáteszem a reszelt gyömbért, a garam masalát, a chiliport és a fokhagymát. Beleteszem a répát, megsózom, hozzáadom a hámozott-kockákra vágott paradicsomot, öntök hozzá kevés vizet, lefedem. Addig főzöm, míg a répa jó puha, szaftos nem lesz. Ellenőrizni kell közben, mert a répa nagy mennyiségű folyadékot képes felszívni, így ha nem vigyáz rá az ember lánya, könnyen leéghet. A végén beleteszem az apróra vágott petrezselymet.

A naan kenyeret a Szakácsok könyvéből készítettem, de nem írom le, megtalálható Ízbolygónál is.
Nagyon meg voltam elégedve a naan receptjével; végig hűen követtem (mondjuk ez nálam nagy szó, de a Szakácsok könyvében leírtakkal nem akartam vitatkozni); tökéletes volt a leírás és az eredmény is!

2008. november 17.

Blog-szomszédoltam...


Még mielőtt valaki azt hinné, hogy nem főztem a hétvégén, jelentem: gyakorlatilag csak azt csináltam. Újdonságokat nemigen - mármint ami a blogolvasóknak új recept lett volna tőlem, hanem összegyűjtöttem néhány dolgot a gasztrós oldalakról, és azokat készítettem el. Szeretném leírni róluk a véleményemet, illetve azt, amit esetleg módosítottam a recepteken. Sajnos képek nincsenek, mert nagy része elvitelre készült, vagy megettük, még mielőtt lefényképeztük volna. Általában a hétvégék rohanósak nálunk...

Még a múlt hétvégén készült sütőtökös muffin Gabriellától, amit szeretnék megemlíteni. Sajnos a mázat nem volt időm elkészíteni rá, de így is nagy sikert aratott, nagyon finom puha állaga és kellemes íze van.

Már nem először, de nem is utoljára főztem meg Fűszeres Eszter krumpligombóc levesét libakolbász helyett sertéskolbásszal. Nagyon finom, egyszerű leves. Igaza volt Eszternek, a krumplihoz most így ősszel már alig kellett liszt, 10 dekát akartam bele tenni, de ki kellett szórni a felesleget a tálka széléről, kb. 6-7 deka ment végül bele.

Most hétvégén készült vörösboros marharagu Kicsi Vú tollából. Annyit változtattam egyrészt, hogy kispóroltam belőle a lisztet. Úgy gondoltam, hogy ha mégis kell, majd a végefelé teszek hozzá, de nem kellett, nagyszerűen besűrűsödött magában is. A másik, hogy fél órára betettem kuktába, utána már alig kellett főzni, majdnem készen is volt. Nagyon finom, harmónikus ízű ebéd lett belőle.

Sütöttem Hippolyt sütit Gabojszától. Morfondíroztam magamban előtte, hogy ezekből az egyszerű hozzávalókból készült kevert sütiben mi lehet olyan nagyon finom, azután rá kellett jönnöm, hogy egyszerűen zseniális! Dupla adagot sütöttem egy kb. 30X20-as tepsiben, a cukor mennyiségét 2/3-ára csökkentettem, és egy evőkanál vaníliás cukor került még bele. Egy pár kicsi szelet maradt belőle nekünk estére, akkor még finomabb volt, néhány órás állás után.

Főztem még klasszikus zellerkrémlevest, póréhagyma krémlevest csípősen, egy valószínűleg utolsó félig nyári-félig téli lecsót (erről van legalább egy részfotó, lehet, hogy még lesz poszt belőle).

Volt még egy próbálkozásom fokhagymás pizzastangliból, de még mindig nem az, amit vártam, annak ellenére, hogy ahogy sült (5 tepsinyi lett), úgy fogyott folyamatosan. Olyat szeretnék, ami vékony, ropogós tésztájú. Egyszer régen egy sörözőben ettünk ilyet, időnként megpróbálkozok vele, de képtelen voltam még reprodukálni. Ha valaki tudja, hogy kell elkészíteni, legyen szíves, írja meg nekem!

A fényképet innen kölcsönöztem.

2008. november 16.

Sárgaborsó főzelék

Indul a téli ételek szezonja, vele a szárazbab, sárgaborsó és a lencseszezon is. Én sárgaborsóval kezdtem az idényt, főzeléket főztem belőle.

Hozzávalók:

35 dkg sárgaborsó, 7 dl víz (nálam volt benne 4 dl füstölt hús leve), só, bors, 1 közepes hagyma apróra vágva, 3 gerezd zúzott fokhagyma, 2 ek zsír vagy olaj, 2 ek. liszt

A borsót alaposan megmostam, a csúnya szemeket kivettem, és 3 óra hosszára beáztattam bőséges mennyiségű hideg vízbe (lehetett volna egy egész éjszakára is, csak én elfelejtettem, akkor viszont kevesebb folyadék kell magához a főzéshez).

Egy lábosba beleöntöttem a folyadékot és a leszűrt sárgaborsót. Beleszórtam sót, borsot, a hagyma és a fokhagyma nagyobbik részét, felforraltam, és kisebb lángon puhára főztem kb. 1 óra alatt.
Közben a zsírt megmelegítettem, rátettem a lisztet, habosodásig kevertem, rátettem a maradék hagymát, és együtt pirítottam 2 percig állandó keverés közepette. Akkor levettem a tűzről, beletettem a többi fokhagymát, megkevertem, felengedtem 1 dl hideg vízzel, félretettem.
Amikor a borsó puha volt, a levéből kivettem egy kicsit, hozzáöntöttem a rántáshoz, összekevertem, és beleöntöttem a főzelékbe, felforraltam, 5 percnyi főzés után elzártam.

Megjegyzéseim kezdő főzelékeseknek:

- A száraz dolgok képesek habosodni és kifutni, ezért mindig 1-2 számmal nagyobb edénybe kell főzni, mint amibe belefér.
- A folyadék mennyiségével vigyázni kell, mert nem teljesen egyformán vesznek fel a vízből. Inkább kevesebbet kell először aláönteni, és pótolni, ha szükséges.
-A füstölt íz hozzáad az ízéhez. Ezt el lehet érni füstölt hús főzőlevével, illetve ha a rántást füstölt szalonna kiolvasztásával indítjuk.
-Ha a főzeléket nem azonnal fogyasztjuk el - én pl. a gyereknek adtam elvinni a kollégiumba -, akkor érdemesebb kicsit hígabbra hagyni, mert különben betonkemény lesz, nehezebb felmelegíteni.

2008. november 14.

Sajtos karfiol


Kis túlzással mondhatnám, hogy szinte karfiolon élünk 3-4 hete. Hetente 2-szer tuti megfordult az étlapon, ráadásul egyformát nem főztem belőle, és alig-alig írtam be ide. De ez a sajtos változat annyira egyszerű és nagyszerű, ráadásul olyan szépen mutat, hogy muszáj beírjam.

Hozzávalók:

1 kg-os karfiol, 3 dkg vaj, 3 dkg liszt, 5 dl tej, 1 tojás, kb. 15 dkg sajt (volt benne 3 féle, az egyik füstölt volt), só, bors, szerecsendió, csípős pirospaprika, a tepsi kikenéséhez zsiradék

A karfiolt kicsi sóval roppanósra főztem (én gőzben főztem, de lehet rendesen sós vízben is).
Közben híg besamelt főztem: a vajat megolvasztottam, rászórtam a lisztet, habzásig kevergettem, majd habverővel állandó keverés közben hozzáöntöttem a felmelegített tejet. Addig főztem (még mindig kevergetve), míg kicsit besűrűsödött. Akkor levettem a tűzről, belereszeltem a sajtokat, hozzáadtam a tojást, egyneművé kavartam az egészet. Sóztam, borsoztam, reszeltem bele szerecsendiót.
Egy tepsit kizsíroztam, belerendeztem a karfiolrózsákat szépen egymás mellé, kicsi sót, borsot és csípős paprikát szórtam a tetejére. Ráöntöttem a sajtos tejmártást.
200 fokos sütőbe tettem, kb 20 perc alatt szép pirosra sült.

Rántott hal mellé ettük. Azt hittem előtte, hogy kicsit érdekes párosítás lesz, de igazán finom volt együtt.
Lehetne turbózni valami húsfélével, pl. sonkával, és akkor egytálétel is lehetne belőle.

2008. november 13.

Krumplis-sajtos rózsalángos - sütőben


Ez egy kísérlet volt, hogy milyen lángosfélét lehet sütőben sütni, olajszag nélkül. Ráadásul a sütőformától jópofa alakú lett.

Hozzávalók:

22 dkg liszt, 1,5 dkg krumplipehely, 1 dkg élesztő, pici cukor, 1 dl tej, 1 ek joghurt (tejföl), 0,5 dl langyos víz, 1 tetejes mk. só, bors, 3 dkg intenzív ízű füstölt reszelt sajt, 1 ek olaj + kevés a formázáshoz

Az élesztőt a langyos cukros tejben felfuttattam. A lisztet összekevertem a krumplipehellyel, a sóval, kis borssal, belereszeltem a sajtot. Beleöntöttem az élesztős tejet, a joghurtot és a vizet, először műanyag fakanállal, majd a kezemmel dagasztottam, hogy egy kupacba összeálljon. Olyan jó galuskaszerű tészta volt, akkor tettem bele az olajat, azzal lehetett cipót formálni belőle. Kelesztettem, míg duplájára nőtt. Akkor 12 részre osztottam, olajos kézzel golyót formáltam belőle, beletettem a szilikonos rózsás muffinsütőmbe, 10 percet hagytam még állni, aztán hideg sütőbe tettem, felcsavartam 180 fokra alsó-felső sütésen. 25 perc alatt készen volt. Tejföllel ettük.

Az állaga pont olyan volt, mint az olajban sültnek, viszont sokkal könnyebb volt, a zsírosság pedig nem feltétlenül hiányzott róla. Az adagot lehetett volna növelni, fért volna még a muffinsütőbe, pedig ennek kicsik a lyukai (gondolom, 30 dkg lisztből beleférne, de majd azt is kipróbálom).

2008. november 12.

Szász zellerleves


Szerintem ennek a bejegyzésnek csak a címéig fognak sokan eljutni, a megnyitásáig már nem. Ráadásul meg is értem őket, mert 5-6 éve még engem is üldözni lehetett volna a zellerrel... Először megkóstoltam a nálunk már hagyományosnak mondható krémleves verziót - zeller vajon puhítva, liszttel megszórva, turmixolva, tejszínnel-tejföllel és húslevessel felengedve, jó sok borssal -, és ezt szívesen megettem, sőt én is főztem ilyet. Aztán amikor elkezdtem foodblogokat olvasni, Chili & Vanilia-nál olvastam a körtés-rozmaringos zellerlevest, akkor az utóbbi abszolút kedvenccé lépett elő, a mai napig listán van. Néha almával, máskor körtével, mikor mi van itthon, egyformán jó mindkét verzió.

Tegnap este olvasgatni támadt kedvem, elővettem régi főzős újságokat. A Kiskegyed Konyhájában találtam ezt a receptet, úgy gondoltam, újítok egyet. Úgyis volt a hűtőben 1 kisebb zeller, amit fel kellett már használni, fél adagra kettőnknek szemre elégnek tűnt.
Most az eredeti adagot írom be, ami 4 személyre szól.

Hozzávalók:

1 nagyobb zellergumó, 1 nagyobb fej hagyma, 2 evőkanál margarin, 2 (nagyon) csapott evőkanál liszt, 3/4 liter húsleves (lehet kockából is), 1/4 liter tej, só, bors, szerecsendió, 2 tojássárgája, 1 csokor petrezselyem (+magánszorgalomból még egy kis chilipehely)

A zellert és a hagymát megpucoltam, a zellert nagy lyukú reszelőn megreszeltem, a hagymát apró kockákra vágtam. A margarint felforrósítottam, beletettem a hagymát, üvegesre pároltam, majd ment bele a zeller is, amivel kb. 5 percig kellett pirítani (nekem közben kellett alá egy evőkanálnyi víz, mert a zeller rögtön felszedte az egész zsiradékot és túl akart pirosodni...). A lisztet hozzákavartam, de a kezem ügyében volt már a víz, amit pár kavarás után beleöntöttem, és tettem bele bio leveskockát, valamint a tej nagyobb részét is ráöntöttem. Sóztam, borsoztam, reszeltem rá szerecsendiót. Forrás után kb. 10 perc alatt puhára főtt a zeller.
Közben a tojássárgát elhabartam a maradék tejjel, a petrezselymet apróra vágtam. A levest levettem a tűzről, belecsorgattam a tojásos tejet, miközben a levest állandóan kevergettem. (Azt írták, hogy ezzel már nem szabed forralni, mert kicsapódik a tojás!) Visszatettem a tűzhelyre egy langyos helyre, beletettem a petrezselymet és a chilit, néhányszor megkavartam, és tálaltam.


Azt kell mondjam, nem rossz, sőt kifejezetten nem rossz! Viszont ehhez az kell, hogy szeressük a zeller ízét, mert ebben aztán intenzíven benne van. C&V körtés zellerlevesének megkóstolása után biztosan megszeretheted:))

2008. november 11.

Töltött csirke


Na, egy klasszikus, de azért egy kicsit csavartam rajta:)

Ritkán szoktam egész jószágot tölteni, az "alkatrészeket" sokkal könnyebb, de most hirtelen elhatározásból leemeltem a polcról egy szép megtermett példányt. Otthon már nem voltam ilyen lelkes, de nem volt mit tenni, a feladatot végre kellett hajtani.

Hozzávalók:

1,5 kg-os egész csirke (mája is legyen), 2 szikkadt zsemle vagy ennek megfelelő adag kenyér, 2 tojás, 1 közepes hagyma, só, bors, szerecsendió, 1 evőkanál sütőtökpüré

A körethez: 6 nagyobb krumpli, 4 sárgarépa, só, bors

A csirkét megmostam, megtisztítottam, a háját lebontottam róla, a bőrét fellazítottam és kívül-belül besóztam. A zsemléket csíkokra vágtam, langyos vízbe áztattam.
A hájat pici darabokra vágtam, egy nem túl kicsi lábosban (amiben elfért az összedolgozott töltelék) kiolvasztottam a zsírját (ennek most nem volt sok, így benne maradt az egész). Beletettem a kicsi kockákra darabolt hagymát és megpirítottam, majd levettem a tűzről. A zsemlét kicsavartam a víztől, beletettem a hagymás-zsíros lábosba, hozzátettem az apróra vágott májat, a tojásokat, 2 mokkáskanál sót, sok frissen őrölt borsot és néhány húzásnyi reszelt szerecsendiót. Alaposan összekevertem, és akkor benéztem a hűtőbe valamiért, megláttam egy árválkodó sült tök darabot, amelyik nem volt elég édes. Akkor pedig eszembe jutott Ági posztja, amiben írta, hogy mindenbe próbál belecsempészni sütőtököt vagy gesztenyét... Pillanat alatt döntöttem, és a fele belekerült a töltelékbe, lesz ami lesz alapon...Rögtön gyönyörű színe lett tőle.
A csirke bőre alá töltöttem a tölteléket. A kezemre öntöttem egy kis olajat, és kicsit megmasszíroztam mindenhol, hogy a töltelék egyformán eloszoljon.

A lepucolt krumplikat egyforma darabokra vágtam, a répát is hasonló méretűre próbáltam darabolni. Egy tálba tettem őket, megsóztam, megborsoztam, összerázogattam, hogy egyenletesen legyen rajtuk a fűszer.


Egy nagyobb mélyebb tepsit kikentem kevés zsírral, a közepére tettem a csirkét, köré raktam a zöldséget. Öntöttem alá jó 1 dl vizet, fóliával letakartam, 180 fokos légkeveréses sütőbe raktam, és 50 percig rá sem néztem. Utána levettem a fóliát, feltekertem 200 fokra a sütőt, 10 percig így sütöttem, majd átfordítottam a mások oldalára, és úgy is sütöttem, szép pirosra.
Amikor készen volt, kivettem a sütőből, 10 percet pihentettem, majd elvégeztem a legkényesebb feladatot: feldaraboltam.

Végeredmény: a csirke omlósra sült, a töltelék nagyon finom és puha volt, ráadásul a köret is ott volt mellette. Ez a krumpli-répa párosítást egy nagyon kedves barátnőmnél ettük először néhány éve. Megszerettük, gyakran sütöm, ha sült hús van mellette, akkor bátrabban szoktam fűszerezni.

2008. november 10.

Gyömbéres kínaikel leves


Ezt a receptet valaki réges-régen beírta egy fórumra, azután egyszer rájöttem, hogy a Fakanál oldaláról ollózta. Én ezt akkor melegében kipróbáltam, azóta is oszlopos tagja az őszi-téli-tavaszi leves választékunknak. Az eredeti leírás nekem kicsit kacifántosnak tűnt, úgyhogy csak a hozzávalókat tartottam meg belőle. A friss gyömbér szerintem fontos eleme a levesnek; imádom, amikor az olajba ér, és megérzem az illatát...fantasztikus, semmire sem hasonlítható! Nem kell spórolni vele, ez adja a karakterét az ételnek. A szezámolaj hiányzott nálunk az idei esztendeig, anélkül meg lehet főzni, de az is ad hozzá egy plussz aromát.

Hozzávalók:

70-80 dkg-os kínai kel, 1 közepes vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál olaj, 1 kisebb diónyi friss gyömbér, fél dl száraz fehérbor, 1 dl tejszín, 6-8 dkg rizs, só, bors, 1 kávéskanál szezámolaj

A kínai kelt hosszában kettévágom és vékony csíkokra szeletelem. A vöröshagymát apróra vágom, a fokhagymát megzúzom, a rizst megmosom, lecsepegtetem, kezem ügyébe veszem a meghámozott gyömbérdarabot.

Az olajat egy nagyobb lábosban felforrósítom, beleteszem a hagymát, néhányat kavarintok rajta. Lejjebb veszem a lángot, a gyömbért belereszelem egy kislyukú reszelőn, és élvezem a felszálló illatokat:) Néhány kavarás, beleteszem a fokhagymát, utána rögtön a kelcsíkokat, borsozom, sózom, felengedem 1,25 liter húslevessel (vagy vízzel + leveskockával). Amikor felforrt, utánaízesítem sóval, borssal és beleteszem a rizst. Ilyenkor kell kicsit vigyázni, mert a rizs szeret a lábos aljára leragadni, de gondos kavargatással el lehet kerülni. Lefedem, időnként kavarok egyet-egyet rajta, valamint azt is nézem, hogy kell-e még bele víz. Amikor a rizs megfőtt, beleöntöm a tejszínt, a bort és a szezámolajat, egyet rottyan még, és készen van.

A leves nem fotogén, de nagyon-nagyon finom! Ilyen hűvös időkben meg főleg jó, mert a gyömbér kimondottan melegít.

2008. november 9.

Nutellával töltött kakaós kalácskák


Kakaós kalácstésztába nutellát töltöttem. Amelyik ötletből kiindultam, abban csokikrém volt, de a nutella ott figyelt már régóta a konyhaszekrényben, így amellett döntöttem. Ráadásul siettem, ez készen volt, így időt is spóroltam magamnak. A tésztája egy olyan kalácstészta, ami nekem már többször bevált.



Hozzávalók:

35 dkg finomliszt, 13,5 dkg rétesliszt, 1,5 dkg holland kakaópor (ha nem olyan sötét a kakópor, akkor kicsit több kell bele), 2,5 dkg élesztő, 3,5 dl tej (esetleg egy kicsit kevesebb), 1 dl olaj, 10 dkg porcukor, pici só, nutella a töltelékhez

Az élesztőt 1 dl langyos tejben kicsi cukorral felfuttattam. A liszteket, a szitált kakaóport, a többi cukrot és a sót összekevertem. Az élesztőt hozzáadtam, 2 dl tejet öntöttem hozzá, robotgéppel kidagasztottam. Ha még sok liszt van feldolgozatlanul az edény alján, akkor önteni kell hozzá lassan a maradék tejet, amíg szükség van rá. A végén került bele az olaj, azzal is alaposan eldolgoztam. Addig kelesztettem, míg duplájára nőtt.

Amíg kelt, a 30x21 cm-es tepsimet kizsíroztam-kiliszteztem. A megkelt tésztát kicsit átgyúrtam, 21 részre osztottam (segít a digitális mérleg nagyjából egyforma gombócokat képezni). Egyszerűen a gombócokat a tenyeremmel laposra nyomkodtam egy vágódeszkán, a közepükre egy kiskanál nutellát tettem, összecsíptem a tésztát és gombócot formáztam belőlük a tenyeremmel. A tepsibe helyeztem őket egymás mellé (7x3), letakartam még 20 percre pihenni.
180 fokos alsó-felső sütéses sütőbe tettem 35 percre, a 20. perc táján egy lappal letakartam a tetejét, mert a kakaós könnyen megéghet.
Nem szabad forrón enni, mert a folyékony nutella nagyon meleg!

Ötlet: Illeskrisz duplacsokis buktája az Nlc fórumról

2008. november 7.

Fűszeres pontyfilé citromos-diós rizzsel


Újra egy "Ancsa21" ihletésű ételt főztem ma. Már írtam, hogy nagyon tetszenek az általa beírt fűszeres-csípős receptek, többet kipróbáltam már belőlük, és még sosem csalódtam, ma sem:)
Nem pont azon a módon és hozzávalókból készült, kicsit változtattam, de maga az ötlet rendkívül jó alap volt.

Hozzávalók:

40 dkg pontyfilé (6 szelet), 1 bő evőkanál liszt, 1 teáskanál római kömény mozsárban megtörve, 1 teáskanál koriandermag mozsárban megtörve, 1 teáskanál őrölt pirospaprika, fél mokkáskanál erős pirospaprika, só, 2 evőkanál olaj a sütéshez

1 kisebb csésze rizs (2 személyre), 1,5 csésze víz, 1 közepes citrom héja és leve, 1 marék dió darabosra törve, 2 evőkanál olaj, 2 gerezd zúzott fokhagyma, 1 közepes lilahagyma apróra vágva, 1 kisebb csokor petrezselyemzöld aprítva


A pontyfiléket megsóztam. Egy alufóliadarabra ráöntöttem a lisztet és az összes fűszert, elkevertem. A rizst alaposan megmostam egy szűrőn, lecsepegtettem. Előkészítettem a hagymaféléket és a diót.

Elővettem egy serpenyőt, a diót szárazon megpirítottam benne, félretettem egy kis tálba. A serpenyőt kitöröltem, olajat öntöttem bele, a lilahagymát megpirítottam, beletettem a fokhagymát, és mikor készen volt, levettem a tűzről, hozzákevertem a petrezselyemzöldet.
Egy lábosban 1 evőkanál olajon a rizst átpirítottam, hozzáöntöttem a vizet, sót, borsot és a citrom héját, lefedtem. Amikor készen volt, beleöntöttem a citromlevet és a hagymás kevercset.
A halat a fólián lévő fűszeres lisztbe belemártogattam, és olajon viszonylag gyorsan mindkét oldalán szép pirosra megsütöttem. (Horgász ismerőseim mondták, hogy a halat nem szabad takarékon sütni, mert akkor kiszárad. Arra viszont vigyázni kell, hogy a pirospaprika meg ne égjen...)
Amikor minden készen volt, a rizsbe még belekevertem a diódarabokat.

Nagyon finom volt, ismétlés várható (a konyhámban).

Forrás: Ancsa21 receptje az Nlc fórumról

2008. november 4.

Gyerekkori emlékek



Ismét Gabriellától kaptam a felkérést, most gyerekkori emlékemről kell valljak. Gondolkodási időt kértem, mára meg is fogalmazódott nagyjából, mit szeretnék leírni.


A játék lényege (Childhood Memories)

1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyermekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!


Érdekes módom Citromfűnek már teljesen spontán vallottam egyet tegnapelőtt, azt nála el lehet olvasni a megjegyzések között; nagyon érdekes, hogy az emberben egy kép milyen érzéseket hozhat elő.

A másik tulajdonképpen szombaton fogalmazódott meg tudat alatt, a családi összejövetelünkre való készülődés közben és alatta.
A nagyszülői ház nekem nagyon sokat adott. Rengeteg időt töltöttem ott különböző okok miatt, mindig nagy szeretettel emlékszem vissza azokra az időkre. Sajnos ők már nem élnek évek óta, de még mindig látom őket lelki szemeim előtt, hol hajladozva-kapálva a szőlőben (így hívták azt a kertet, amit házon kívül műveltek, illetve abból is volt 2, egy "közeli" és egy "messzi"), hol pedig otthon a konyhában vagy így télen a csempekályha mellett ücsörögve.

A történethez az apropót a kolbász és a hurka adta; mi legyen hozzá a köret? És beugrott, hogy nagymamám mit csinálna hozzá...hát "lerben" sült krumplit! A "ler" (biztosan nem tudja mindenki) az a sparhelt sütője volt, oda dobták be a megnedvesített krumplikat, és sütötték puhára-piroskásra. Mikor készen volt, kiszedte nagymamám, tiszta kötőbe bugyolálta, és onnan szedtük ki kis adagokban. Mindenki magának pucolta le a héját, aztán vajat, kolbászzsírt vagy schmalz-ot (kisütött vaj, svábok használták; nem olyan lassan sült, mint a ghí, szerintem leginkább a vaj tartósítására szolgált) kanalaztunk rá, és azzal ettük, mert sokszor volt magában. Még érzem a számban az ízét, lehet hogy egyszer ez utóbbit is mellé próbálom...

A sütőben sült krumpli szombaton este is elkészült, a nagymamám 3 gyermekében (akik ma már maguk is nagyszülők) és unokáiban (akik pedig éppen őszülni kezdenek) feljöttek a régi emlékek.

A stafétát szeretném továbbadni:

Citromfűnek
Betűlevesnek
Rebabának
Mammának
Kicsi Vúnak
Szintiának
Ritának

Csirkemáj kelt kukoricalepénnyel


Ennek az ételnek az eredeti változatát itt találtam. El is készítettem egyszer, roppant finom és előkelő kaja, de most az ismétléssel akadt egy kis probléma. No nem az, hogy egyetértenék a vehemens állatvédőkkel, mert én nagyon is szeretem a libamájat, hanem más ok miatt.
Alapvetően takarékos konyhát vezetek, és amikor megláttam mostanság a libamáj árát, dobtam egy hátast... Úgy gondoltam, bepróbálkozom a a liba legkisebb testvérének a májával, mert úgy gondolom, egyszerűbb alapanyagokból kis odafigyeléssel és apró plusszokkal mennyei ételeket lehet készíteni. Igaz viszont az ellenkezője is: pocsékul el lehet rontani a legdrágább hozzávalókat is :)

Így hát átköltöttem a receptet, és ezt főztem Pamina játékára. A hozzávalókon kívül a mennyiségeket is átírtam az én elképzelésem és a mi igényeink szerint.

Hozzávalók 4 személyre
500 g csirkemáj, 4 savanykás alma, 1 nagyobb fej lila hagyma, 1 evőkanál méz, durva bors

a körethez:
150 g finomliszt, 150 g kukoricaliszt, 15 g élesztő, pici cukor, 2,5 dl tej, 50 g libazsír, 1 rövidebb ág friss rozmaring, pici só

a sütéshez: libazsír

Az élesztőt kevés cukros tejben megfuttattam. Tálba tettem a kétféle lisztet, a sót, az olvasztott zsírt meg a finomra vágott rozmaringleveleket. Ráöntöttem a megfuttatott élesztőt és a többi tejet. Jól kidolgoztam és letakarva kelesztettem. Mikor legalább a duplájára kelt, ismét átdolgoztam, nyújtótáblán kinyújtottam egész vékonyra. Nagyobb kiszúróval (8 cm átmérőjű poharam volt) kiszúrtam, amíg tartott az anyagból (2x vissza kellett gyúrni, összesen 16 kis korong lett), és 15 percre ismét letakartam.
Amíg a tészta pihent, elkészítettem a májat. Kettévágtam, borsoztam, és előmelegített teflonserpenyőben kevés olajon, nagy lángon hirtelen megsütöttem mindkét oldalán. Lefedhető, vastag aljú edénybe tettem, hogy meleg maradjon.
A visszamaradt zsiradékra mézet öntöttem, és karamellizáltam. Vigyázat! a nagy hőtől pillanatok alatt barnul, azonnal bele kell tenni a többi előkészített hozzávalót! Rádobtam a cikkekre vágott hagymát, összeforgattam, 1-2 perc múlva rádobtam a megtisztított, cikkekre vágott almát is. Durva borssal és pici sóval megszórtam, és amikor az alma félig puha volt, egy csöppnyi vizet öntöttem alá. Ebbe tettem vissza a májat, lefedtem, és elzártam alatta a tüzet.

Köretnek a megkelt lepényeket nem túl sok, közepesen meleg olajban pár perc alatt, mindkét oldalán megsütöttem. Kiszedtem, leitattam és tálra tettem. A lepényekre és mellé tettük a tányéron a májat és a ragut, és jóízűen megettük. A csirkemájat a tányéron sóztuk.

Így is nagyon finom!

Sertéshús darabok sült karfiollal

A kolbászgyártás "mellékterméke" volt ez az ebéd pénteken. Az jutott eszembe amikor a férjem meghozta a kolbásznak szánt húst, hogy disznótorban anyósoméknál mindig van sült hús, és az nagyon finom szokott lenni. Mondjuk, leginkább azért, mert a nagyon friss húsnak nincs párja, de tán lehet egy kicsit csalni...


Így azután csütörtök reggel a vásárolt zsákmányból kiválasztottam egy kis húst, darabokra vágtam, bepácoltam mustár-olaj-bors-gyömbér keverékbe. Pénteken délben megsóztam, zsírral kikent tepsibe tettem, zúzott fokhagymát, babérlevelet adtam hozzá és egy kis bort öntöttem alá, lefedtem. 180 fokos sütőben puhulásig sütöttem. Ez a hús nem volt kövér, így nem vettem le róla a fóliát, mert akkor nagyon kiszáradt volna, de így is piros lett egy kicsit.

C&V azték karfiolja volt a köret. Hihetetlen, hogy a kakaó abszolút nem érződik, csak szép leopárd mintásra színezi a zöldséget. A direktben sütést én sem mertem bevállalni, mint sokan mások a sütő miatt. Az eredeti recept szerint előkészítve 20 percig fólia alatt, pici vízzel volt a sütőben. Mikor levettem a fóliát, 10 perc alatt pirosas-barnás lett és finom!

2008. november 3.

Kolbászoltunk...



A több napos hallgatás oka az volt, hogy a bővebb családunkat vártuk vendégségbe. Kolbász és hurka készítését terveztük be a férjemmel, ami nekem is elég munkát adott, plusz még volt néhány dolog, szóval maximum rövid olvasásra tértem csak be ide. Most viszont közreadom titkainkat!

A mi csabai kolbászunk receptje:

1 kg hús (70% színhús + 30% szalonna), 2 dkg só, 2,2 dkg piros paprika (2/3 rész édes + 1/3 rész erős), 1/4 kávéskanálnyi őrölt köménymag, 1-2 gerezd zúzott fokhagyma

A hozzávalókat alaposan összegyúrjuk, bélbe töltjük.

A sváb hurkánk receptje:

1 kg sertésmáj és lép, 50 dkg sertéshús (fejhús vagy hasonló jellegű, nem túl zsíros hús), 25 dkg zsíros hasaalja szalonna, 25 dkg rizs, 1 nagy fej vöröshagyma, kb. 4-5 dkg só, 1 púpozott kávéskanál őrölt bors, majoránna ízlés szerint

A húsféléket alaposan megmosom-kiáztatom, a rizst is megmosom, lecsurgatom. A húsokat és a szalonnát egy nagy fazékban puhulásig főzöm (minden húsnak más idő kell, figyelni kell rájuk, ami készen van, kiveszem).
A levet, amiben főtt (ez az abálólé :)), félreteszem. A bőröket, ha van rajta, levágom, ez nem kell a hurkába. Lehet belőle csinálni gyors felhasználásra házi disznósajtot.
Amikor minden puha, a húsokat és a belsőséget ledarálom. A szalonnát nagyon apró kockákra vágom, egy magas falú edényben kisütöm a zsírját, a pörcöket kiveszem. A rizst bő lében nem egészen puhára főzöm, leszűröm, melegen tartom. A hagymát apróra vágom, és bővebb zsírban (abból veszek, amit kisütöttem) jól megpárolom.
Egy nagyobb edénybe teszem a darált hozzávalókat, a rizst és a pörcöt. Ráteszem a hagymát és a fűszereket, alaposan összegyúrom. Teszek bele az abálóléből is, hogy jó szaftos legyen. Megkóstolom, ha elég sós és borsos, lehet tölteni.

A házi disznósajt receptje:

A levágott bőrök, egy kis "lopott" hús a hurkának szánt főtt húsból, főtt nyelv és szív, ha van (nekünk most nem volt...), só, bors, édes és csípős pirospaprika, zúzott fokhagyma

A főtt bőröket és a belsőségeket vékony csíkokra vágom, a húst széttépkedem vagy darabolom, összekeverem a fűszerekkel ízlés szerint. Ebbe is kerül egy kis abálólé. Vastagbélbe vagy disznósajt-zacskóba lehet tölteni. Ezután a kész sajtot az abálólében legalább 20 percig főzöm, majd valami nehéz tárggyal lenyomatom.
Ez most nekünk hirtelen ötlettől vezérelve első próbálkozás volt, de egész jó lett, legközelebb készülünk rá, bevásároljuk azokat, ami most nem volt.

Egy titkot nem tudok veletek megosztani: a leírtakon kívül beletettük szívünket-lelkünket is! A végeredmény nagyon finom volt a vendégek szerint is, fogyott rendesen. Természetesen a leírt recepteket többszöröztük, csak így leírva lehet, hogy az is hozzáfog, aki kis mennyiségben próbálkozna. Később készítünk majd vastagkolbászt is, hozok majd róla képeket.

2008. november 2.

VKF XX. - Lengyel karfiolkrémleves

A mai nap nem az én napom. Mondjuk a főzés végeredménye jó lett, de ami leeshetett, az leesett, amit ott felejthettem a tűzhelyen, az ott is maradt (szerencsére enyhe füsttel megúsztam, ami a kitűnő időjárásnak hála hamar el is tűnt a házból), a mai fotó megint értékelhetetlen lett az egyik VKF-re szánt levesről, a másik fotót szerencsére valahogy megtaláltam, így nem maradok le. Ja, és amit eredetileg ide szántam, az el sem készült...
Ez a leves viszont évek óta toplistás nálunk. Már régóta készülök megírni, hál' istennek ez megmaradt még képben is. Akkor pedig ennyi szöveg után jöjjön a lényeg.



Hozzávalók a leveshez:

1 karfiol kb. 70-80 dkg-os, 1 közepes vöröshagyma, fél liter tej, őrölt fehér bors, szerecsendió, só, 1 evőkanál (olíva)olaj

Hozzávalók a feltéthez:

2 tojás, 2 szelet másnapos kenyér, 1 evőkanál vaj, fél csokor petrezselyemzöld

A karfiolt kisebb rózsákra szedem, megmosom, a szárát is kisebb darabokra vágva felhasználom. A hagymát kockákra vágom.
Egy edényben felforrósítom az olajat, a hagymát átpirítom rajta, ráteszem a karfioldarabokat, azzal is kevergetem 3-4 percig. Felengedem kevés vízzel, sózom, borsozom, szerecsendiót reszelek rá, lefedem. Addig főzöm, míg a karfiol puha lesz. Akkor előveszem a merülőmixert, és péppé varázsolom az edény tartalmát. (Ilyenkor lényeges, hogy ne legyen benne túl sok folyadék, mert akkor lehet jól pürésíteni, ráadásul kevésbé csapkod. Ha valakinek kelyhes turmixgépe van, azzal nyilván nem kell így trükközni, de érdemesebb utólag beállítani a folyadék mennyiségét.)
Visszateszem a tűzhelyre, beleöntöm a tejet. Felforralom, és további tejszínnel vagy tejjel - kb. 2-3 dl kell még - beállítom a sűrűségét, valamint sót és borsot is pótolok bele ízlés szerint. Ha sok idő van még a fogyasztásáig, akkor kicsit hígabb legyen, mert ilyenkor még sokat sűrűsödik.

Közben a tojásokat keményre főzöm, a petrezselyemzöldet apróra vágom. A kenyeret aprítógéppel vagy tenyérrel szétmorzsálom, kevés vajon világosbarnára pirítom. Nem érdemes "csalni" kész zsemlemorzsával, mert nem lesz vele jó. A kész tojásokat apró kockákra vágom vagy lereszelem, hozzákeverem a petrezselymet.

Fogyasztáskor a leves mellé teszem tálkákba a tojást és a morzsát, mindenki annyit tesz, amennyit szeretne. Nagyon szépen mutat a fehér levesen a sárga-zöld-barna feltét, ráadásul finom is.

Forrás: Répalány receptje az Nlc fórumról, köszönet neki érte!

További levesek nálam:

Birs-alma-körteleves, kicsit másképpen
Tarhonyaleves
Zöldséges-kakukkfüves gombaleves
Currys fokhagymakrémleves
Kukoricakrémleves tojással
Savanykás krumplis karfiolleves

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin