2009. szeptember 27.

VKF! XXVIII. - Szüreti szokások és szőlős-boros ételek



Trinity VKF-re kiírt témája teljesen időszerű: a szüret, a szőlő és a bor.

Először a régmúltról néhány gondolat; faggattam anyukámat, hogy mire emlékszik, milyen volt a szüret az ő gyermekkorában Gyulán.

A dédnagymamámnak tekintélyes mennyiségű szőlője volt, 2 helyen. Korán férj nélkül maradt, nagyon sokat dolgozott, még akkor is, ha volt neki segítsége, hol a család, hol pedig a napszámosok dolgoztak vele együtt. Szeptember vége felé vagy október elején volt a szüret. Sok ember sürgött-forgott a szőlőtőkék között, leszedték, majd lovaskocsival vitték haza a termést. Délben ettek; mindig meghagytak e célra egy szép nagy sonkát, azt nagymama előtte megfőzte, majd vékony szeletekre vágta, és friss kenyérrel ették. Másnap pedig kezdődött a bor készítése a szokásos módon; kicsavarták a mézédes szőlő levét, azaz mustot készítettek belőle, majd folyamatos munka és odafigyelés eredményeként elkészült a bor, amit a pincében tároltak, nagy hordókban.

Most pedig lépjünk át jelen időbe...

Néhány éve édesanyám öccse összehívja a családot szőlőszedés ürügyén. Az idén pont egy hete szüreteltünk, nagyon jó hangulatban. Jó volt a termés, finom volt a szőlő; a család ifjabb, erős tagjai kivették a részüket a munkából, hathatós segítségük jól jön, amikor a sok vödör szőlőt fizikailag kell mozgatni, felönteni, préselni. Mindezt nevetés, éneklés, közös evés-ivás kíséri.


Már hagyomány, hogy birkapörkölt van szombaton, a férjem főzi. Ehhez frissen, a kertből szedett zöldségekből készült csalamádé dukál. Ezenkívül vannak természetesen sütemények is, hogy senki éhen ne halhasson;)

Trinity felhívására egy régebbi főétel átalakításával és egy levessel készültem.



Még a kiírás körül készítettem egy csirkehúsos-gyümölcsös ételt, amit egyszer már gyakorlatilag leírtam, csak most annyit csavartam rajta, hogy kakukkfüvet is szórtam a húsra, víz helyett fehérbort öntöttem alá és több gyümölcs, körte, alma, félérett őszibarack és szőlő volt benne. Szerintem igazán finom és jól variálható az éppen hozzáférhető gyümölcsökkel.

Most pedig egy egyszerű levesre futotta az energiámból, de az egészen jó lett! Az eredeti ötlet egy régi Magyar Konyha újságból származik, kissé átalakult menet közben.



Szőlőleves

Hozzávalók:

1,2 kg szőlő + néhány szép szem bele és a díszítéshez
2 ek friss citromlé
2 dl fehérbor
3-4 ek porcukor (a szőlő édességétől függ)
4 porrá tört babapiskóta

A szőlőből kipréseltem a levét. Hozzákevertem a citromlevet, a bort, a cukrot (ezt részletekben), végül a piskótát. Miután a piskóta is édes, egy kicsit bele kell számolni, mikor cukrozzuk. 1 órát hagytam állni.
Közben a díszítéshez szánt szőlőszemeket kettévágtam, kiszedtem a magjukat. Én jobbnak láttam a fehér levesbe kék szőlőt tenni, így legalább látszik benne.
Tálaláskor a lébe potyogtattam a szőlőszemeket. Kis szépséghiba, hogy sajnos a szőlőszemek nem maradnak a tetején, hanem belemerülnek a levesbe, így nem igazán lehet vele villogni, csak egy jót lehet belőle enni így a szőlőszezon idején...

2009. szeptember 26.

Rozmaringos tarja


Ez egy Stahl ihletésű recept; nála a köretnek való körték rozmaringosak, nálunk sajnos szinte sosem találkozik itthon a tarja és a körte, ezért a húsra szoktam szórni a rozmaringot is. Az étel nagyon finom, nagyon sokszor elkészült már és mindenki szerette még eddig. Ha a hús nem valami túlkoros sertés része, akkor belefér a "gyors és könnyű" kategóriába is.

Hozzávalók:

5-6 szelet tarja, néhány kávéskanál mustár, só, bors, rozmaring, 1,5 dl száraz fehérbor, kevés liszt

A tarjaszeleteket, ha nem vékonyak, kiklopfolom. Egy nem tapadós aljú serpenyőt kevés olajjal vagy zsírral felforrósítok. Beleteszem a hússzeleteket, addig sütöm, míg barnás színük nem lesz alulról. Akkor megfordítom, 2 perc múlva leveszem a hőt kicsire, megborsozom, megsózom, kevés mustárt nyomok a tetejére, villával elkenem rajta, majd fordítok rajtuk újra egyet. Friss vagy szárított a rozmaringgal is megszórom a húsokat. Ráöntöm a bort, fedő alatt kb. 20 perc alatt puhára párolódik. Akkor leveszem a tetejét, a húsokra szórok egy kevés lisztet (mondjuk összesen 1 mokkáskanálnyit). Újabb fordítás következik, ha kevés a lé, akkor vízzel vagy borral pótolom még. 3-5 perc múlva készen van az omlós-illatos hús.

Sokféle körettel ettük már, szinte mindennel jó, még s sült krumpli is bejött hozzá. Tegnap a maradék felhasználás jegyében (nálunk) újfajta köret képződött, nevezetesen padlizsános rizs. Minap a rántott gomba mellé szántam padlizsánt is, de maga a gomba is elég volt, ezért az előre besózott-fűszerezett padlizsánok nagy része megmaradt. Ezeket ma kockákra vágtam, egy kis hagymás olajon megpároltam, percek alatt készen is volt. Maradék párolt rizst kevertem hozzá; teljesen vállalható, finom köret lett volna, ha a sós levének kisebb részét öntöttem volna hozzá, így kicsit sósabb lett a kelleténél... Ilyen is van:)

2009. szeptember 24.

Rántott őzlábgomba rizzsel és tartár (féle) mártással


Gyors és könnyű, ráadásul finom kategória! Ugyanis maga a gomba annyira jó ízű, hogy egy szimpla sózáson kívül semmi fűszerezést nem igényel. Ráadásul olcsó is, mert 350 Ft-ért vettem egy csomag gombát a piacon - nem mértem meg, olyan fél kg körül saccolom így utólag -, és hárman jóllaktunk belőle.

Hozzávalók:

kb. 50-60 dkg őzlábgomba

liszt, tojás, (házi) zsemlemorzsa a panírozáshoz
olaj a sütéshez

a körethez 2,5 dl rizsből párolt rizs

Először a köretet készítettem fel a már egyszer leírt módon, most borsó nem került bele. Így mire elkészült a gomba, kényelmesen megfőtt a rizs is.

A gombákból a szárakat óvatosan kitörtem. A kalapjuk tetejét a folyóvíz alatt kissé kézzel dörzsölve megtisztítottam, a spórás részt éppen csak egy pillanat alatt leöblítettem, egy szitás kosárba tettem lecsöpögni őket. A nagyobb kalapokat kettévágtam, mindkét oldalukon kissé besóztam.
Lisztbe mártottam, majd tojásba, végül zsemlemorzsába hempergettem klasszikus módon, bő olajban közepes lángon megsütöttem.

Amíg sült, gyors tartár-féle mártást készítettem, gasztrobloggerhez méltatlan módon bolti majonézből, viszont 3 perc alatt készen volt:) 1,5 dl tejfölhöz tettem 1 bő teáskanálnyi mustárt, kicsi sót, fehér borsot, pár csepp édesítőfolyadékot, 1 mokkáskanálnyi friss citromlevet és kevesebb, mint 1 decinyi majonézt. Ezt összekevertem, megkóstoltam, és ha elég benne a só, valamint érződik kicsit a citrom is benne, akkor jónak szoktam nyilvánítani.

Irtó finom!

A kép Wikipédiáról van, ott található róla ismertető is.

2009. szeptember 19.

Először szilvalekváros bukta, utána sajtos kifli...



Nem tudtam ellenállni a szilvalekváros buktának ami Lúdanyótól indult, és terjedt, ahogy a jó dolgok szoktak gasztroblogger körökben. Pénteken ebédre elkészült; isteni foszlós, finom, puha volt, csak úgy etette magát. Négyen voltunk rá első körben, azután még 2 embernek küldtem egy keveset, hogy ők is kóstolhassák meg, milyen a jó bukta:)

Utána vérszemet kaptam. Létezik a városunkban egy pékség, amelyik finom sajtos kifliket készít; 5 db van egyben sütve, amit "cibálni" kell egymástól, és nagyon hasonló állaga van, mint ennek a buktának. Így azután délután előkészítettem még egy adagot -, most már sós ízesítésűt -, hogy legyen vacsorára és reggelire finom kiflink. Jól sikerült!

Emlékeztetésül (magamnak) hozzávalók az édeshez (kicsit változtattam ugyanis):

25 dkg finomliszt
25 dkg rétesliszt
3,4 dl tej
1 dl olaj
1 tojás sárgája
2,5 dkg élesztő
6 dkg cukor
1 mk só

szilvalekvár, + olaj a kenéshez, +liszt

és a sóshoz:

25 dkg finomliszt
25 dkg rétesliszt
3,4 dl tej
2,5 dkg élesztő
1 dl olaj
1 tojás sárgája
1 kk cukor
4 mk só + kevés a tetejére

kb. 10 dkg sajt, + olaj a kenéshez, +liszt

A sósat írom le inkább, az édeset megtaláljátok Lúdanyónál...

- A tejet felmelegítettem kézmelegre, 1 decit kivettem belőle. Feloldottam benne a cukrot, beletettem a friss élesztőt, letakartam, felfuttattam.
- A liszteket összekevertem a sóval. Beletettem a habos-élesztős, valamint a maradék tejet, a tojás sárgáját. Egy keverővel összekavartam, majd hozzáöntöttem az olajat, nagyjából azt is a keverővel beledolgoztam a tésztába. Megszórtam egy kicsi liszttel, lefedtem a tál tetejével, 10 percet hagytam állni.
- Az ujjaim hegyével 2 perc alatt átdagasztottam, megszórtam ismét liszttel, betakartam, 1 órát hagytam pihenni.
- Egy közepes tepsit kiolajoztam.


Egy jól kilisztezett deszkára borítottam, a tetejét is megszórtam, majd nyújtófával vékonyra nyújtottam. 8 négyszög-félére próbáltam osztani; a keletkezett amorf alakokat nagyjából négyzetre nyújtottam. Ráreszeltem sajtot, és Limara videója nyomán próbálkoztam kifli alakokat formálni belőle, ami többé-kevésbé sikerült. A kiflik élét - ahová a következő került - egy ecsettel kicsit megolajoztam. Így jártam el mind a 8 esetben, a kifliket egymás mellé fektettem.


Amikor készen voltak, a sütőt feltekertem 180 fokos légkeveréses üzemmódra. A kiflik tetejét lekentem tojásfehérjével, megszórtam még reszelt sajttal, majd a felmelegített sütőbe tettem 30 percre.

Nagyon finom lett! A képen nem igazán látszik, mert az én gépemmel este már nem lehet fotózni, de egyszer majd kicserélem, ha lesz jobb kép!

2009. szeptember 17.

Ceruzabab köret


Most van a ceruzabab szezonja, ilyenkor a legfinomabb. A fiam és az én kedvencem, ha megyünk a piacra, biztosan hazajön velünk egy zacskónyi belőle. Utána már csak annyi a feladat, hogy tisztítás után nem túl sok ízesítéssel roppanósra párolni, ez viszont nem nehéz!
Általában csak fokhagyma, só és bors kerül bele, de most a pulton szem előtt van még a nemrég szárított tárkonylevél is, ezért morzsoltam rá egy keveset. Nem rontott rajta...

Hozzávalók 3-4 személyre:

60 dkg ceruzabab
1 evőkanálnyi (fokhagymás) olaj
2-3 gerezd fokhagyma (attól függ, hogy sima vagy ízesített volt az olaj)
só, bors, (kicsi tárkony)

A babot alaposan megmosom, mindkét végét lecsípem. Egy serpenyőben az olajat felmelegítem, beleteszem a babot, gyorsan átforgatom rajta, megborsozom, megsózom. Ráteszem a zúzott fokhagymát, felengedem egy pici vízzel, letakarom fedővel, és kicsi lángon 15-25 perc alatt roppanós puhára párolom.

Bármilyen sült hús mellé nagyon finom, de én el tudnám nassolni csak úgy magában is.

2009. szeptember 15.

Áfonyás muffin



Mostanában nem készült sok muffin a konyhámban - 2 héttel ezelőttig. Akkor próbáltam ki ugyanis Trinity szedres muffinját, először körtével. Véletlenül maradt harmadnapra 1 szem, ugyanolyan finom volt, mint előzőleg. Ettől nagyon vidám lettem, és most vasárnap is készült egy tepsinyi, de most áfonyával. Na ettől teljesen szerelembe estem...

Kis kitérőt tennék viszont áfonya ügyben. Eddig azt hittem, ismerem a gyümölcsöket. Az áfonyát nyers állapotában a piacon találtam egy idős néninél, szerintem teljesen korrekt árban, hirtelen megörültem neki, vettem is mindjárt egy nagy dobozzal. Itthon megkóstoltam, vártam a nagy durranást, de az elmaradt... Tulajdonképpen semmi különös íze nem volt. Elkezdtem keresgélni a neten, de semmi információt nem találtam nyers áfonya témában. Arra a következtetésre jutottam így magamtól, hogy még nincs megérve. Ezért azt csináltam, hogy 25 dekányit megszórtam 3 dekányi cukorral, és óvatosan éppen csak megrottyantottam, majd hagytam állni kb. 1 órát, attól kicsit puhább és ízesebb lett, és fincsi volt a tésztában; de azért várnám, mit mondotok ti azokról a fürtökről, amik a tányéron vannak?!

Tehát vissza a muffinhoz! Kicsit tanácstalan voltam, mert ugye ez is (általam annyira nem kedvelt) bögrés süti, ráadásul régen nem vettem kis dobozos joghurtot, így nem volt referencia-mérőeszközöm. Meg az áfonyának lett egy kis leve és azt nem akartam kiönteni, így a következő mennyiségekből született:

Hozzávalók:

350 ml liszt
1/2 csomag (7 g) sütőpor
csipet só
150 ml cukor + 3 dkg az áfonyához
140 ml olaj (ennyi volt a flakonban...)
2 tojás
150 ml joghurt
25 dkg áfonya

a citrommázhoz:

1 kisebb ek citromlé
4 ek porcukor

A lisztet összekevertem a sütőporral és a sóval. Egy másik tálban a tojást kevertem össze a cukorral, az olajjal és a joghurttal és az áfonya levével, majd a 2 tál tartalmát vegyítettem, beleraktam az áfonyát, beleosztottam a muffin tepsi mélyedéseibe.
Előmelegített légkeveréses 175 fokos sütőben sütöttem, nekem több idő kellett, kb. 28 perc alatt sült meg mindkét töltelékkel.

Amíg sült, összekevertem a citromlét a porcukorral, és amikor kivettem a tepsit a sütőből, még forrón meglocsoltam a sütiket a mázzal, amit Trinityhez hasonlóan egy kis zacskóból varázsolt alkalmatossággal tettem meg.

Remélem, látszik a fenti fényképen, hogy mennyire könnyű a tésztája; és nagyon-nagyon finom!

2009. szeptember 14.

Miért vagyok hálás mai napon?

Valikától kaptam a stafétát. Nagyon nehéz lett volna jelenlegi élethelyzetemben nagyon vidám, könnyed dolgokat írni, így nem is próbálkoztam; most ennyi telik tőlem...

Mostanában a sokkal kisebb dolgoknak is örülök, mint régebben, pedig soha nem kellettek nagy dolgok, amiért hálás lehettem/voltam a sorsnak. Azt gondolom, az életünket nagyrészt mi irányítjuk, ha rosszabb dolgok jönnek, azt is igyekezni kell átfordítani a lehető leghamarabb a jobbik oldalára, kihozni belőle a maximumot. Nem mindig olyan egyszerű ez a feladat!

Jó 1 hónapja történt egy baleset a családban, ami az azóta eltelt időt alaposan megváltoztatta a számomra. Sokkal többet kellett mással törődnöm, segítenem, tolerálni egy idősebb ember életvitelét, gondolatait és kéréseit. Nem ment olyan könnyen, mint először gondoltam volna. Időnként majd beleszakadtam, nem testileg, hanem lelkileg, a pozitív gondolkozásom ellenére is... Nem tudom, kerültetek-e már ilyen helyzetbe, amikor sorozatban biztosan tudtátok, hogy igazatok van, de nem mondhattátok ki anélkül, hogy a másik ember lelkét meg ne sértsétek? Mostanra már csitult a helyzet, gyógyulgat, és hálás vagyok azért, hogy idáig eljutottunk! Valószínűleg mindkettőnknek tanulási folyamat volt a nap 24 órájában együtt lenni, egyszer majd kiderül, miért kaptuk ezt a feladatot...

Viszont rendkívül hálás vagyok azért
- hogy a legszűkebb családom egészséges
- hogy a férjem - mint mindig, immár sok-sok év óta - most is mellettem állt és támogatott lelkileg és segített, amiben tudott
- hogy olyan barátaim vannak, akikre nem csak a jóban, hanem nehéz helyzetben is számíthatok

Örülök annak,
- hogy a blogomat akkor is felkeresté(te)k, amikor felé sem tudtam nézni
- hogy biztatásokat, együttérzést kaptam olvasóktól


És a végére egy gyönyörű Márai idézet, elmondja úgy, ahogy én sosem tudnám megfogalmazni:

“És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, milyen megajándékozott, micsoda bőség, minden napszakban, minden pillanatban! Ajándék ez, csodálatos ajándék. A földig hajlok, úgy köszönöm meg.”
.............................................................

Csendben vagyok... és nem tudom, kinek adjam tovább; bárki vegye fel a stafétát!

2009. szeptember 11.

Aszalás III. - Mi van, ha nem süt a nap?

Ismerősökkel beszélgettünk róla, hogy sajnos nem nagyon lesz már az idén annyira jó idő, hogy kizárólag a nap erejét használhassuk fel az aszaláshoz. És akkor szerinted hogy kéne csinálni? - hangzott el a kérdés. Akkor ott megválaszoltam, de úgy gondoltam, legyen teljes a kép itt a blogon is róla. Nem akarom osztani az észt, kizárólag a tapasztalataimat szeretném leírni.

A nyáron is történt néhányszor, hogy hirtelen rossz idő lett, én pedig éppen kitettem volna a friss aszalni valót a napra. Ekkor a sütő segített; amikor még friss volt vagy nagyobb volt még a víztartalma, akkor 4 óra légkeveréses 60 fokon segített a dolgon, ez kb. 12 óráig tartotta romlás veszélye nélkül, utána megismételtem a dolgot. Érdemes 2 tepsit betenni egyszerre, félidőben felcserélni őket, valamint egy vékonyabb pálcikával kicsit kitámasztani a sütőajtót, hogy a keletkező pára el tudjon távozni. Napközben pedig igyekezni kellett a tepsiket a legmelegebb, illetve a legszellősebb helyre tenni. Ezután általában már elég volt egy 2 órás sütőmenet is, ha szükség volt rá.
Úgy gondolom, hogy a maradék almákat-körtéket ezzel a módszerrel fogom tudni elkészíteni; az alma ugyanis annyira finom lett, hogy vetekszik a gumicukor ízével (nálunk ez mérce:)), azt pedig ugye nem kell mondani, hogy mennyivel egészségesebb! Hát ha még bűnözni támadna kedvünk, és egyik-másik végét belemártanánk egy kis étcsokiba, az lenne egy kisebb fajta mennyország:)

Tehát nálam a cél innentől - hacsak be nem üt még egy kis forróság - a sütő és a nap váltakozó felhasználása lesz, de nyilvánvalóan megpróbálom az ingyen kapott égi lehetőséget a legjobban felhasználni.
Az első így előkészített adag alma pedig bizonyított is; este pucolás, majd 4 óra sütőmenet következett. Reggel kitettem a napra - 24 fok csúcshőmérséklet - , estére egész jól megszikkadt. Még 2 napra kitettem hasonló hőmérsékletű levegőre és teljesen jó lett!

Azt viszont hozzá kell tegyem, hogy nem mindegyik alma lett egyformán finom, de ha úgyis van otthon, mindenképpen érdemes kipróbálni. A piros almából - amit az almás süti mellé tettem - nagyon finom lett, ennek elfogyta után egy zöldes fajtából korántsem lett annyira ízes, de azt majd tényleg felturbózom valamivel:)

2009. szeptember 10.

Zúzapörkölt


A lányom egyik kedvenc étele. Hétvégén főztem, vitt belőle a mélyhűtőjébe is, mert jól bírja a fagyasztást. A telefonjával fotózott, hogy legyen róla kép is:)

Hozzávalók:

1 kg csirke/pulykazúza

télen és tavasszal:
1 üveg 375 ml-es lecsó

nyáron és ősszel:
2-3 zöldpaprika felezve, vékony csíkokra vágva
3-4 paradicsom héja nélkül, felkockázva

1 közepes hagyma apróra vágva
1 ek zsír/olaj
1 ek édes pirospaprika + 1 mk csípős paprika
só, bors

1 dl tejföl + 1 mk liszt simára keverve

A zúzákat alaposan megtisztítom a nem odavaló fehér és sárgás részektől, a csirkéből lévőt 2 felé, a pulykából lévőt 4-5 felé vágom.
Kuktaedényben kezdem főzni. A hagymát a felmelegített zsiradékon üvegesre pirítom, ráteszem a zúzákat, azzal továbbsütöm. Néhány perc után rádobom a zöldpaprikát, néhány keverés után a paradicsomot is. Sózom, pici borsot tekerek rá, megvárom, míg elkezd levet ereszteni. Ekkor beleteszem a pirospaprikát és ráteszem a kuktafedőt. 20 percig főzöm, elzárom, megvárom, míg a fedőt elereszti (vagy rásegítek, hogy megtegye...). Ekkor megkóstolom, ha kell, utánaízesítek, és fedő nélkül elpárologtatom a felesleges levét és készre, puhára főzöm.
A végén belekeverem a tejfölös cuccot, 5 percet rotyogtatom vele. Mi galuskával és tejfölös salátával ettük.

2009. szeptember 6.

Kukorica konzerv házilag


Mint írtam már róla, készült az idén kísérleti jelleggel kukorica konzerv üvegben. Kizárólag azért pepecseltem vele, mert ajándékba kaptuk, és ennyi nem fért volna el a mélyhűtőben. Leírom a mikéntjét, hogy el ne felejtsem, illetve ha véletlenül valaki a leírás elolvasása után is úgy gondolja, hogy belekezdene... Még tegnap is láttam sok kukoricát, talán nem késtem el a poszttal.

Először a szemeket leválasztottuk a csőről; ezt legegyszerűbben úgy lehet megtenni tapasztalatom szerint, hogy a csövet kettétörjük, hosszában egy sort egy kissé nagyobb tisztára mosott csavarhúzóval letolunk, a többit soronként késsel lefejtjük - igazi babramunka az elején, de bele lehet jönni. Nálunk így összejött egy kb. 4 literes tálnyi mennyiség, ezt 2 részletben dolgoztam fel.
Először egy nagy lábosban 3 liter vizet forraltam, tettem bele 6 dkg (2 %) sót. A kukoricaszemek felét ebben forrás után 5 percig főztem. Leszűrtem, 4 decis üvegekbe tettem; rázogattam közben az aljánál, hogy minél több férjen el bennük. Amikor az összes kukorica üvegben volt, felöntőlevet készítettem; 2 l vizet forraltam, forráskor tettem bele 3 dkg (1,5 %) sót és 6 dkg (3 %) cukrot, ezzel teletöltöttem az üvegeket, lezártam.
Nagy edénybe tettem dunsztolni; az üvegeket kb. 3/4-ig érő meleg vízben erős közepes lángon forrásig melegítettem, majd kissé levéve a hőfokot 25 percig ezen a hőmérsékleten hagytam forrni. Levettem az edény tetejét, 24 órát hagytam állni. Másnap ismét felforraltam a vizet alatta, de akkor már csak 10 percet hagytam forrni. Elzártam a hőt alatta, hagytam kihűlni. Harmadnap került a kamrapolcra, jelenleg ott csücsülnek háborítatlanul, de bennünket ismerve nem túl sokáig; épp addig, amikor megvennénk az 1. doboz kukoricát a boltban:)

Forrás (amit azért nem mindenben tartottam be, csak a fontosabb részekben): Dobray Endréné: A befőzéstől a fagyasztásig c. könyve

Utóirat: a készítési mód bejött, a kukorica olyan lett, amilyennek lennie kell. Macera viszont volt vele rendesen, ha meg kéne venni a kukoricát, biztosan nem vállalkoznék rá:)

2009. szeptember 5.

Tejfölös-zöldséges krumplileves

Mostanában, hogy nem otthon főzök, sőt nem is csak magunknak főzök, egyszerűbb ételeket eszünk. A mai kívánság ez a leves volt; nagymamám is gyakran főzte ezt, be is sorolom a családi receptek kategóriába. Egyszerűnek is nevezném, mert gyakorlatilag egyszerre beleteszek a fazékba mindent, a végén csak be kell kicsit sűríteni. (Fénykép majd egyszer lesz...)

Hozzávalók 4 személyre:

4 közepes krumpli kockára vágva
1 zöldség vékony, rövidebb hasábokra vágva
3 répa vékony, rövidebb hasábokra vágva
fél zellergumó vékony, rövidebb hasábokra vágva
1 közepes hagyma apróra vágva
1-2 gerezd zúzott fokhagyma
1 kisebb paprika félbevágva
2 közepes paradicsom félbevágva
1-2 szál zellerzöld
1 kisebb csomó petrezselyemzöld
1 szál lestyán
só, bors

1,5 dl tejföl
a rántáshoz: 1 lapos ek. liszt, 1 ek. olaj, 1 tk. pirospaprika + a félretett fél evőkanálnyi a fenti hagymából

A hagymából elteszem a rántáshoz szánt mennyiséget, a többit az előkészített zöldségekkel együtt annyi hideg vízbe teszem fel, amennyire sűrű levest szeretnék kapni. Ha felforrt, megsózom-borsozom; lefedem, kb. 3/4-1 órát hagyom csendesen főni, míg minden éppen roppanós lesz benne.
Közben a felforrósított olajon kicsit megpirítom a hagymát, hozzáteszem a lisztet, zsemleszínűre pirítom, leveszem a tűzről, hozzákeverem a fűszerpaprikát. Pici hideg vízzel felengedem, hozzáteszem a tejfölt, egyneművé kavarom.
Ha már megfőttek a zöldségek, akkor a rántáshoz keverek némi leveslét, majd hozzáöntöm a forró leveshez; még legalább 10 percig hagyom kicsit főni, majd elzárom alatta a hőt.
Mielőtt esszük, a zöld leveleket kihalászom egy szűrőre, kanállal a levesbe nyomkodom a levét.

A 2 paradicsomot és a paprikát nálunk benne kell hagyni, mert van 2 célszemély, akik versenyt vívnak, ki találja meg hamarabb. Ha nem szeretitek, azt is a szűrőbe kell tenni és kinyomkodni, hogy az ízük benne maradjon. A paradicsomoktól kicsit savanykás lesz a leves, de ha valakinek ez nem elég, akkor lehet bele ecetet is tenni.

Egyszerű hozzávalói ellenére nagyon finom leves!

2009. szeptember 4.

Tejfölös-padlizsános gombamártás szélesmetélttel

Na itt van a vég, most már fényképezni sem tudok, a gyerek elment egy hétre és magával vitt ezt-azt... Azért jegyzetelek, mert nagyon finom lett, ráadásul gyors és könnyű kategória!

Hozzávalók:

50 dkg gomba (nálunk csiperke, de ugye ha erdei is van benne, még jobb) szeletekre vágva
2 kisebb padlizsán kis kockákra vágva
1 közepes hagyma apróra vágva
2 gerezd fokhagyma összezúzva
2 paradicsom héja nélkül, kis kockákra vágva
1 kis zöldpaprika vékonyan felszeletelve
só, bors, petrezselyemzöld apróra vágva
1,5 dl tejföl
2 ek olaj

30 dkg szélesmetélt

A forró olajon megpirítottam a hagymát. hozzáadtam a gombát, majd a paprikát, a paradicsomot és a fokhagymát, sóztam, borsoztam. Lefedve pároltam, majd 10 perc múlva hozzátettem a padlizsánkockákat, készre pároltam.
Közben megfőztem a tésztát, leszűrtem. A raguhoz tettem a tejfölt, felrotyogtattam, a petrezselyemzöld felét beletettem, a többit tálaláskor szórtuk a tetejére.

4 személyes adag, bekerülési költsége kb. 1000 Ft, időigénye szeleteléssel és főzéssel sincs 1 óra sem.

2009. szeptember 3.

Paradicsomlé és lecsó befőzése



Talán még nem késő... Olvastam már több helyen, mindenki másképp csinálja, természetesen én is:)

A paradicsomlé készítése nálam rém egyszerű, de tényleg. Hosszú évek óta így csinálom, és működik a dolog. A paradicsomokat legalább két léből alaposan megmosom, az üvegeket és az eltevéshez szükséges eszközöket tisztára mosom-öblítem. A paradicsomokat legalább négybe vágom, ha gyanús sérülést találok rajta, inkább kivágom. Amikor kész, akkor a képen látható - immár 2 éve nálunk szolgáló - elektromos húsdarálóra szerelhető passzírozóval levet facsarok belőle. Ezután a nagy fazekamban felforralom, nagyjából 10-15 percig forralom, és a tiszta üvegekbe szedem. Az üvegeket lezárom, szárazdunsztba teszem úgy 3 napra. Nem tévedés, nem teszek bele semmit, így eláll akár 2 évig is.

A lecsó készítése ugyanígy indul, paradicsomlét készítek. Ahány liter a lé, kb, annyi kiló paprikát - lehetőleg piros színű érettet - vágok fel keskeny csíkokra, és a rotyogó paradicsomlébe öntöm. Nagyjából negyedórát főzöm, amíg kicsit összeesik, utána "igazságosan" a paradicsomlével együtt különböző nagyságú üvegekbe merem. Ez azért fontos, hogy egy kis adag pörköltbe is legyen egységnyi mennyiség, de egy nagy bográcsba se kelljen sok kicsi üveggel felbontani. Ebbe sem teszek sem fűszert, sem tartósítót, és ugyanúgy megy dunsztba, mint az ivólé.

Az alsó képen már a kamrapolcon láthatók:

2009. szeptember 2.

Húsos krumplikrokett


Régebben készítettem, most találtam meg a fotót róla.

Volt egy adag maradék krumplipürém, krokettet terveztem belőle. Már bele is tettem a tojást, a lisztet és a szerecsendiót, és közben gondolkoztam, hogy mi legyen hozzá a főfogás. Nekem elég lett volna magában is, mert nagyon szeretem, de férj azért nem elégszik meg ennyivel. Kinyitottam a hűtőt, találtam benne kb. 20 dkg maradék darált pulykahúst. Járt az agyam, milyen zöldséggel kéne házasítani valami fasírtféléhez, de azután győzött a lustaság, hozzákevertem a nyers kroketthez. Zsemlemorzsába mártottam, kisütöttem, expressz paradicsomsalátával tálaltam, ami nevéhez híven ugyanolyan gyorsasággal el is fogyott.

Expressz paradicsomsaláta: a paradicsomot összevágom, picit sózom, bővebben borsozom, nálunk kap egy lehelletnyi chilit is, utána balzsamecet és (fokhagymás) olívaolaj megy a tetejére. Kész, lehet máris enni!

Gyors és könnyű kategória, főleg ha tényleg maradék püréből készül. Számításaim szerint 500 Ft-nál nem drágább, ketten jóllaktunk belőle egy leves után.



2009. szeptember 1.

Márványos barackos-kakaós lepény



Vasárnap délben készült el, este már csak írmagja maradt. Viharos gyorsasággal tűnt el a tányérból és a tepsiből, jól tettem, hogy csináltam biztonsági fotót egyben róla.

Nem annyira újdonság ez, hanem a cseresznyés lepényem újragondolt változata. A lisztből 2,5 dekával kevesebbet tettem bele, azzal elkészítettem a leírt tésztát. A kizsírozott-lisztezett tepsibe a kétharmadát belekanalaztam. A maradékba belekevertem 1 púpos evőkanál szitált kakaóport, azzal kitöltöttem a maradék helyeket, majd kicsit megráztam a tepsit oldalra. Tetejére tettem 5 nagy őszibarackot szeletelve, megszórtam fahéjas porcukorral, ezt megismételtem, amikor kivettem a sütőből.

A fotón nem olyan szép, mint amilyen finom volt. Arra viszont vigyázni kell, hogy ne érett őszibarackot használjunk hozzá, hanem félérettet, nehogy eláztassa a süteményt!

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin