2010. július 30.

Friss karalábésaláta


Még mindig hozzájuthatunk zsenge karalábéhoz, amiből el lehet készíteni ezt a salátát. A Kifőztük 5. számában jelent meg, ami innen ingyenesen letölthető, akinek még nincs meg otthon a számítógépén.

Hozzávalók:

1 közepes nagyságú zsenge karalábé
1 kb. ugyanakkora savanykás (zöld)alma
1,5 dl joghurt
1 lapos teáskanál méz
fél citrom leve
só, bors, petrezselyemzöld, snidling

A karalábé héját levágtam, az almát megmostam, kettévágtam, kiszedtem a magját. Mindkettőt cikkekre vágtam, uborkagyalun vékonyra szeleteltem. A citromlevet rácsorgattam, pici sót szórtam rá, összeráztam.
A joghurtba belekevertem a mézet, a borsot és kevés sót, ráöntöttem az almás karalábéra. Apróra vágott petrezselyemzöldet és snidlinget szórtam a tetejére.
Kb. fél óra múlva fogyasztható, sült húsok mellé köretnek is kiváló.

2010. július 27.

Töltött süllő paradicsommártással


A története ott kezdődik, hogy 20 éves koromban - ami nem most volt:) - Bulgáriában nyaraltam a barátnőmmel, és megismerkedtünk egy idősebb német házaspárral, akikkel barátságba keveredtünk, többször egy asztalnál vacsoráztunk. Egyszer azt mondták, hogy ők most rendelnek egy szép nagy töltött halat, amit nem fognak tudni ketten elfogyasztani, ugyan segítsünk már nekik megenni. Én addig a napig csak a tonhalat ismertem, mint tengeri élőlényt, nagyon elcsodálkoztam, amikor kihozták egy hatalmas tálon, ami úgy nézett ki kívülről, mint a mi pontyunk (el kell mondjam, akkor ez volt a másik hal, amit ismertem, de akkoriban még nem volt ekkora gasztronómiai média, és az üzletekben sem ez volt a kínálat, ami most). És az íze!!! isteni finom volt, a mai napig a számban érzem azt az omlós, finoman fűszerezett ízét; nem sok hasonló ízélmény marad meg az emberben ennyi év után. A csúcsok csúcsa akkor következett, amikor vendéglátóink kinyitották a hal fejét, ami ugyanúgy töltve volt, mint a hasa, csak valami isteni finom diós töltelékkel!

Na, ezt próbáltam reprodukálni, amikor hozzájutottunk egy nagyobb süllőhöz. Nálunk otthon a halfej nem játszik, a férjem allergiás, ha edényben vagy ételben látja, mondjuk manapság már én is kezdek hasonlóan érezni. Így a feje nem került bele, de az összes töltelék diós lett; bátran állíthatom, hogy nem bántuk, kellemes, harmonikus gasztronómiai élmény volt.

Aki nem hiszi, járjon utána! :)

Hozzávalók 4 személyre:

kb. 1 kg tisztított süllő (feje nélkül)
10 dkg bacon szalonna
fél citrom leve
1,5 dl száraz fehérbor
1 teáskanálnyi petrezselyemzöld apróra vágva

Töltelék:

2 evőkanál darált dió
2 evőkanál zsemlemorzsa
4 evőkanál tej
1 nagy csomag petrezselyemzöld apróra vágva
1 citrom reszelt héja
2 gerezd zúzott fokhagyma
bors

Köretnek kb. 80 dkg kisebb burgonya, héjastól megmosva



A hal mindkét oldalát bevagdostam, kívül-belül megsóztam és meglocsoltam citromlével. A töltelékhez valókat összekevertem, a hal hasába tömtem. Egy nagyobb tepsi aljára a hal méretének megfelelően a szalonna felét leraktam. Ráhelyeztem a halat, rátettem a maradék szalonnát. Aláöntöttem a bort és ugyanannyi vizet is.

180 fokos előmelegített sütőben fóliával letakarva kb. 40 perc alatt puhára pároltam.

Közben előkészítettem a köretnek való burgonyát és megfőztem a paradicsommártást.A burgonyát enyhén sós vízben majdnem puhára főztem, a héját lehúztam. Amíg a krumpli puhult, elkészítettem a paradicsommártást is.

A mártás hozzávalói:

2 evőkanál olaj
1 közepes vöröshagyma apróra vágva
3 gerezd zúzott fokhagyma
1 zöldpaprika apróra vágva
csípős paprika (ízlés szerint) apróra vágva
1 sárgarépa apróra vágva
4-5 dl sűrű paradicsommártás

Az olajon a hagymát kicsit megpirítottam, a többi hozzávalót beletettem és csendben rotyogtattam. Kb. 30-40 perc alatt lett készen, szépen besűrűsödött.Amikor a hal puha volt, levettem a fóliát a tetejéről, mellétettem a krumplikat, azokat kicsit átforgattam a tepsiben keletkezett szalonnás zsiradékban, megszórtam némi petrezselyemmel, visszatettem a sütőbe és pirosra sütöttem.


Ha ebben a sorrendben és folyamatosan dolgozunk, akkor egyszerre lesz minden készen. Tálalhatunk!


Utóirat: írtam az elején a tonhalról; manapság meg azt nem találom abban a formában, ahogy emlékszem rá. Úgy rémlik, hogy jó vastag, szép fehér szeleteket voltak, igaz, mélyhűtött volt, de finoman lehetett elkészíteni.

Látott valaki ilyet mostanában, és ha igen, hol lehet kapni?

2010. július 26.

Vaníliafagyi


Tényleg nem csak fagyit eszünk!!! - de ez itt megint csak az:)

Vaníliára éheztünk, Mandy-nél találtam meg a számomra tetsző receptet hozzá, gyakorlatilag csak só került még bele és egy kis igazi aroma. Gyors változat készült, a máskor szokásos procedúrával ellentétben most nem akartunk várni több órát. Látszik a fotón, hogy nem is lett tökéletesen kemény - nyilván jót tett volna, ha még áll valamennyit, de finom volt, krémes és kellőképpen hideg, vaníliapöttyökkel - ugye, nem is kell ennél több?

Hozzávalók:

4,5 dl házi tej
1 tubus cukrozott sűrített tej (170 g)
2 tojássárgája
4 dkg kristálycukor
1 kisebb rúd vanília
1 teáskanál házi vanília aroma
fél teáskanál Himalaya só

Nagyon egyszerűen készítettem: egy lábosba tettem a tejet, a vaníliarúd kikavart magvait és a rudat, felforraltam. Közben a tojássárgákat és a cukrot kézi habverővel alaposan összekevertem; fokozatosan felengedtem a forró tejjel, visszaöntöttem a lábosba és hozzátettem a sót. Folyamatosan kevergetve kissé besűrítettem, mikor készen volt, az aromát is belekavartam. Hideg vízben kihűtöttem, mélyhűtőbe tettem (-18 fokra!) másfél órára, hogy megfelelő hőmérsékletű legyen.

Ezután a fagyigép gondjaira bíztam, kb. 40 perc alatt lett készen. Csokiöntettel locsoltuk meg tálaláskor.

2010. július 23.

Epersorbet


Úgy néz ki kívülről, hogy csak fagyit és édességeket eszünk mostanában, de ez csak a látszat. Főzök én mást is, a tavaly és tavalyelőtt nyáron bevált zöldséges ételeket esszük, de újdonság igazán mostanában csak a Kifőztük újságba készül. Érdemes lesz a következőket is letölteni, mert a többiekkel együtt sok finomsággal készülünk.

A képen látható sorbet pedig Millie-nél olvasható, málnás változatban. Én is arra készültem, de a kertünkben a néhány epertövön hirtelen lett 2 maroknyi gyönyörű piros gyümölcs. Gondolkoztam, hogy mit csináljak belőle, és hirtelen eszembe jutott ez a sorbet. Leszedtem a gyümölcsöt, előkészítettem az alapot, másnap pedig a fagyigép elkészítette. Kisebb az adag, mert nem mertem a gépbe többet tenni, de talán bírta volna az eredeti mennyiséget is.

Hozzávalók 3 adaghoz:

20 dkg érett eper
6 dkg kristálycukor
3 dl száraz rozé bor
csipet só

A hozzávalókat egy kis lábosba tettem, felforraltam, kb. 1 percig forraltam; lehet, hogy még kellett volna egy kicsit, mert teljesen nem tudott megfagyni, nyilván nem főtt ki teljesen belőle az alkohol. Az eprekre rányomtam közben krumplitörővel, hogy szétmenjenek. Kihűtöttem, majd passzírozni akartam, de közben meggondoltam magamat (vajon hogy lehet könnyen passzírozni?...) és botmixerrel pépesítettem. Hűtőbe tettem egy éjszakára.
Fogyasztás előtt fagyigépbe tettem, ahol 30 perc alatt nagyjából összeállt a jeges finomság. Hűtött tálkákban szervíroztam.

Igaza van Millie-nek: minden cseppje élmény! Kezdve a színétől, ami tényleg pont olyan volt, mint a fényképen, összehasonlítottam:) az íze pedig semmilyen fagyihoz nem hasonlítható, a rozé találkozása az eperrel, hihetetlenül érdekes kombináció.

Írtam a hozzávalóknál, hogy 3 adag, de kettőnknek sikerült otthon legyűrni:)) És persze nemsokára jön a málnás verzió is...

2010. július 17.

Hogyan lehet lefényképezni egy mélybarna csokiszószt? mert elkészíteni nagyon egyszerű!


Huhh.... Rengeteg fotó-próbálkozás; ideteszem-odateszem az üveget, átöntöm valamibe, stb. stb. Ééééés mégsem látszik rajta semmi... Azután felmérgelem magamat, meglátok az erkélyen egy majdnem érett epret, belemártom a csokisüvegbe, és voilá! készen van!:)

Persze nem ez az egy sötétbarna étel volt már, amit számomra képtelenség lefényképezni; biztosan van valami trükk, ami segítene a dolgon. Ha valaki megosztaná velem, és az én kis buta gépemmel is megvalósítható lenne, nagyon örülnék neki!

Ennyi bevezető után persze jöjjön recept is, mert az megér egy posztot. Jókajánál fedeztem fel az eredetit karácsony körül, és nagyon megörültem neki. Nincs benne semmi romlandó dolog, sokáig eláll - ez tapasztalat. Már a 3. széria készült belőle, igaz, fél adagokat gyártok magunknak, mert nagyon tömény, kevés is elég egyszerre belőle.
Az 1. adag abszolút az eredeti recept alapján készült, csak nekem egy kicsit sűrű volt, úgyhogy hígítottam rajta, így már a hűtőből elővett üvegből is lehet önteni a szószt; királyság!

Hozzávalók kb. 4 dl öntethez:

2,5 dl víz
25 dkg kristálycukor
10 dkg sötét holland kakaópor
1 rúd vanília
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj
csipet (Himalaya) só

A vizet, a cukrot, a fahéjat és a sót egy lábosba öntöttem; belekapartam a vanília kikapart magjait és magát a héját is beledobtam. Felforraltam, majd kézi habverővel hozzákevertem a szitált kakaóport is. Folyamatosan kevertem még nagyjából 5 percig nem túl magas lángon

Szélesebb szájú üvegbe öntöttem, kihűtöttem. A hűtőszekrényben tartom, desszertekre édességekre locsoljuk, de szerintem forró csokinak is jó lenne, csak azt még nem próbáltam, de mostanság nem is annyira aktuális...
Meg van úgy, hogy minden különösebb indok nélkül is megkóstolom, hogy jó-e még, nem romlott-e meg véletlenül?:DD

2010. július 16.

Sárgabarack fagyi


A málnafagyi mintájára készült, pici módosításokkal. Miután a baracknak nincsen olyan erős aromája, mint a málnának, annyira finom nem volt ugyan, viszont bőven benne van a kellemes kategóriában, ezért lejegyzem a hozzávalókat.

Hozzávalók:

4 dl sűrített tej
1 teáskanál vanília kivonat
csipet Himalaya só
csipet szegfűszeg
4 tojássárgája
5 dkg cukor

25 dkg nagyon érett sárgabarack
1 lapos evőkanál cukor
2 evőkanálnyi citromlé

Az elkészítését lásd a málnafagyinál!

2010. július 12.

Málna fagyi


Összegyűjtöttem 20 dkg málnát a kiskertemben, fagyikészítéshez; mit mondjak? érdemes volt!
Chilii-nél olvastam eperfagyit, azt "málnásítottam" meg. Mennyei volt, élt kb. fél órát:)

Hozzávalók (kisebb űrtartalmú fagyigéphez):

2 dl (házi)tej
2 dl tejszín
csipet Himalaya só
1 teáskanál vanília kivonat
4 tojássárga
6,5 dkg cukor

20 dkg málna
2 lapos evőkanál cukor
2 evőkanálnyi citromlé

A tejet és a tejszínt a sóval és a vaníliával forráspontig melegítettem. Közben a tojássárgákat a cukorral kézi habverővel habosra kevertem, majd a meleg tejes keverékből is hozzáöntöttem néhány evőkanálnyit, ezzel is átkavartam. Az elegyet beleöntöttem a lábosba, és sűrűsödésig főztem kisebb lángon, majdnem állandóan kevergetve. Hideg vízbe tettem hűlni, majd hűtőben hagytam egy éjszakát. A málnát is összeturmixoltam a cukorral és a citromlével, azt is a fagyialap mellé tettem pihenni.

Másnap a két edény tartalmát összekevertem és fagyigépbe tettem.

Nagyon-nagyon finom volt!!

2010. július 9.

Gombával töltött pite



Édes és keserű blogjában találtam az ihletet; gyönyörű leveles tésztában sült pite, gombás töltelékkel. Először simán reprodukálni készültem, azután úgy döntöttem, az új pizzatésztámba csomagolom az eredeti tölteléket, mert nagyon tetszett a fűszerezése; a kedvenc gombalevesem is ilyen ízesítéssel készül. Végül mégis lett egy apró változtatás a tölteléken is, a végeredmény pedig még annál is jobb lett, mint amire gondoltam.
A tölteléket bátran kell fűszerezni, hogy jól érvényesüljön a pitében. Az adag 2-3 személyes, étvágytól függően.

Hozzávalók

a tésztához:

20 dkg liszt (nálam 17 dkg BL80 + 3 dkg Graham-liszt)
1,2 dl langyos víz
14 g élesztő
pici cukor
1 lapos teáskanál só
2/3 evőkanál olaj
1 lapos teáskanál szárított kakukkfű

a töltelékhez:

50 dkg gomba, megtisztítva és felszeletelve
1 evőkanál olaj
1 közepes vöröshagyma
1 nagy tojás + 2 tojásfehérje (lehet helyette 2-3 tojás is, de nekem sok fehérje van most a fagyik miatt)
2 gerezd zúzott fokhagyma
1 csokor apróra vágott petrezselyemzöld
só, frissen őrölt bors, kakukkfű, chilipaprika    mondom, csak bátran!;)

- 2-3 evőkanál zsemlemorzsa a töltelék alá
- zsiradék és liszt a forma kikenéséhez, de lehet sütőpapírral kibélelni a formát

Érdemes a töltelékkel kezdeni. Az olajat felforrósítottam, üvegesre pároltam a hagymát rajta. Beletettem a gombát, néhány keverés után borsoztam, sóztam, majd a fokhagyma és a chili került bele. Pici vizet öntöttem hozzá és letakarva majdnem puhára pároltam. Levettem a fedőt, rászórtam a kakukkfüvet, és a rajta lévő folyadékot nagyjából elpárologtattam.
Közben a tojásokat villával felvertem, sóztam, borsoztam. Amikor már épp csak pici lé volt a gombán, ráöntöttem és addig kavargattam, amíg megszilárdult rajta, majd kihűtöttem.

Közben már lehet kezdeni a tésztához is; az élesztőt 1 dl cukros vízben felfuttattam. Kimértem a lisztet, beleszórtam a sót és a kakukkfüvet, majd a közepébe öntöttem az élesztős vizet. A dagasztógéppel kezdtem összedolgozni, adtam még hozzá kb. 2 ml vizet és az olajat, hogy elég puha tésztát kapjak. Amikor összeállt – kb. 10 perc –, kézzel összegömbölygettem és addig kelt, amíg a töltelék nagyjából ki nem hűlt (nem lehetett több ez sem 10 percnél).
A tésztát kb. 40 cm-es körré nyújtottam, de most úgy, hogy leginkább a szélét adjusztáltam, a közepét - nagyjából 20 cm-t, akkora a piteformám alja - hagytam egyenletes kb. 1 cm vastagra; kicsit egy kalapra hasonlított a tészta.

20 cm átmérőjű piteformát kizsíroztam és kiliszteztem. Belehelyeztem a tésztát, a forma alján lévőt megszórtam a zsemlemorzsával. Elosztottam a gombás tölteléket rajta, majd ráhajtottam a lelógó tésztát, a közepét megcsavartam. Villával megszurkáltam több helyen, hogy a gőz eltávozhasson belőle.



Hideg sütőbe tettem, 180 fokos légkeverésre állítottam, 28 perc alatt sült meg.


Utólag úgy gondolom, szebb lett volna, ha szurkálás előtt megkentem volna egy kis tejes tojássárgával, de ez most elmaradt. Az íze rendben volt frissen is, és hidegen is nagyon finom volt.

2010. július 7.

Megjelent a Kifőztük legújabb száma!




Már elérhető majdnem egy hete, ha még nem kerested, tedd meg! Remek receptekkel, gyönyörű fotókkal, izgalmas ötletekkel van telis-tele az újság. Főztünk, sütöttünk, befőztünk, a vegák és a vércsék is találnak benne maguknak való enni- és innivalókat.

Ebben a számban én salátáztam; mindjárt az újság elején vannak. Ezenkívül a vödrös savanyúságom receptjét osztottam még meg veletek, augusztus közepén-végén már hozzá lehet fogni gyűjteni bele télire a zöldségeket.

Ízelítőül 2 fotóm, a többit az újságban találhatjátok!:)

2010. július 5.

Karamell fagyi, kicsit sósan:)


Emlékeimben az él, hogy nem szeretem a karamell fagyit különösképpen; azért is nem vettem évek óta, mert egy gombóc nem kedvemre való fagyiért nem adok ki 150-200 Ft-ot.
Tavaly Sajtkukac Niki posztolta a sós karamell fagyit, David Lebovitz receptjét; megkívántam, de akkor még kicsit féltem a sótól, hátha itthon majd nem akar senki enni belőle rajtam kívül. Jókaja bejegyzése viszont a legjobbkor jött az idén, az idő is jó volt, meg kedvem is volt hozzá, így rá 1-2 napra megcsináltam, és azóta is el vagyok ájulva tőle; szerintem ilyen finom fagyit még életemben nem ettem! Magába a végén belekeverendő karamellbe ugyan elfelejtettem sót szórni, de a többit tisztességesen (sőt kicsit többet is tettem bele, mint írva volt) belemértem, és mégsem lett sós ízű igazán, de remekül kihozta a karamella édes ízét, szóval CSÚCS!!!! Finom, krémes, mélyhűtőből kivéve is nagyon gyorsan feltalálja magát...dicsérjem még? akár egy hétig is tudnám:)

És be kell vallanom valamit: én ugyan az eredeti fagyimennyiség 2/3-ad részét készítettem el, de a karamellizált cukorból az egészet...és alig maradt belőle másnapra a fagyiba... Szerintem bárhol elfogy 10 dkg cukorból készítve is!

Hozzávalók az én kisebb tartályú fagyigépemhez, ahogy én csináltam:

A karamellizált cukorhoz (ez már az arányos mennyiség):

6 dkg cukor
egy csipet só (ez most kimaradt, de legközelebb feltétlenül beleteszem)

Megolvasztottam egy kis edényben a cukrot és amikor barnulni kezdett, kevergetés közben sötétebbre karamellizáltam. Ekkor kellett (volna) beleszórni a sót, és jó minőségű sütőpapírra önteni vékony rétegben, ez utóbbi meg is történt. Gyorsan kell dolgozni, mert nagyon hamar megkeményedik!

A fagyihoz:

3 dl (házi)tej
12 dkg cukor
3 dkg vaj
1 lapos teáskanál Himalaya só
2 dl tejszín
3 tojássárgája
1 teáskanál vaníliakivonat

Egy nagyobb lábosban a cukrot megolvasztottam, majd kavarás közben közepes barnára pirítottam. Beletettem a vajat, levettem a tűzről és addig kevertem, amíg már nem habzott intenzíven. Ráöntöttem óvatosan a tejet és a tejszínt - vigyááázat! nehogy megégesse magát valaki, főleg ezért kell a nagyobb lábos -, kisebb lángra tettem és időnként megkavarva feloldottam a kemény karamelles réteget.

Közben a tojássárgákat a vaníliával és egy evőkanál meleg tejjel (a lábosból) kézi habverővel jól kikevertem, ehhez öntöttem óvatosan még a meleg tejből, majd a hőkiegyenlítés után visszaöntöttem a lábosba, a már teljesen feloldódott karamellás tejhez. A sót is beleszórtam és addig kevergettem közepes lángon, míg kissé besűrűsödött, krémes állaga lett. Hideg vízbe tettem hűlni, majd egy éjszakára a hűtőben hagytam.

Másnap a fagyigépbe öntöttem, amikor készen volt, apróra tört maradék:)) karamella darabokat kevertem bele.

2010. július 3.

Kőttes túrós sütemény



Régóta kísérletezek ezzel a süteménnyel. Anyósom sütötte régen, nagyon-nagyon finom volt, alig lehetett abbahagyni, ha elkezdte az ember enni. Azután egyszer csak nem sütötte már, és ha kérdeztem, hogy mi a receptje, nem tudott mennyiségeket mondani.
Most végre, több kísérlet után megszületett (sőt, időnként változik, ha még tudok valamit hozzátenni :)) az a változat, amire már azt lehetett mondani, hogy nagyon közel vagyok az eredetihez. Le is írom, egyrészt mert igazán finom volt, másrészt hogy el ne felejtődjön:)



Hozzávalók 20 x 30 cm-es tepsihez

a tésztához:
20 dkg liszt
1,5 dkg friss élesztő
1-1,5 dl tej
1 evőkanál olaj
1 csipet só
2 dkg cukor + pici az élesztőhöz
1 tojássárgája
a túrós réteghez:
70-75 dkg túró
3 egész tojás + 2 tojásfehérje
7,5 +7,5 dkg cukor
7,5 dkg vaj vagy margarin
1,5 dl tejföl
reszelt citromhéj
3-4 evőkanál zsemlemorzsa
a tetejére:
1 tojássárgája
1 evőkanál tejföl
1 teáskanál porcukor
a tepsihez: zsír és liszt
a szóráshoz: porcukor

Először a kelt tésztát készítettem el.
1 dl langyos tejbe pici cukrot szórtam, beletettem az élesztőt, felfuttattam. A liszthez adtam a sót, a cukrot, a felfuttatott élesztőt, a tojássárgát, az olajat, megdagasztattam a gépemmel, majd még annyi tejet adtam hozzám, hogy közepesen puha kelt tésztát kapjak (nekem még fél dl kellett hozzá). Letakartam, duplájára kelni hagytam.

A töltelékhez a tojások fehérjét (5 db) felvertem 7,5 dkg kristálycukorral. A túrót alaposan összekevertem a margarinnal, a másik 7,5 dkg cukorral, a tojássárgákkal, a tejföllel, a reszelt citromhéjjal és a zsemlemorzsával. Amikor egynemű volt, óvatosan belekavartam a fehérjehabot.

A tepsit kizsíroztam, kiliszteztem. A sütőt 180 fokos légkeverésre állítottam. A tésztát méretre nyújtottam, a tepsibe helyeztem. Rátettem a túrós krémet, majd a meleg sütőben kb. 30 percig sütöttem, míg majdnem teljesen átsült a tészta és a töltelék is. Akkor kivettem, és megkentem a tojássárga, a cukor és a tejföl keverékével, majd visszatettem még 10-15 percre, hogy a teteje szép pirosra sülhessen.

Rácson hagytam hűlni. Mielőtt ettük, a tetejét megporcukroztam. Langyosan és hidegen is nagyon finom.

(A recept a 2013/4-es Kifőztük magazinban is megjelent. Akkor, és az azóta eltelt időben is többször javítgattam, azt hiszem, ez már a végleges; igaz, a cukrot azóta nyírfacukorra cseréltem benne, de az nyilván tetszőleges, ki mit használ édesítésre.)


LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin