2013. szeptember 5.

Panír, azaz savósajt

A nagy kedvenc!!! igaz, nem újkeletű, de mostanában szinte hetente készül egy-egy adag, de olyan is van, hogy dupla adag tejből, nem tudjuk megunni. Igaz, az ízesítés ötlete most jött: találkoztam egy emberrel, aki ilyet árult, és elámultam, mennyiféle ízben találtam nála ezt a sajtot. Kb. 10 percet beszélgettünk, mondtam neki, hogy én is készítek natúr változatot, ő pedig elmesélte nekem, hogy készül az ízesített:) Vásároltam tőle egy szép nagy adag köményest, hazahoztam, és gyakorlatilag nem érte meg a másnapot.... Harmadnap már én csináltam a következőt, és azóta már mennyit! 
Kiszámoltuk, hogy ha jó minőségű (házi vagy Boci-automatás) tejet sikerül kapjak, akkor másfél literből kb. 22 dkg lesz. 180 Ft-os tejjel számolva akkor egy kiló sajt kb. 1300 Ft-ba kerül, ami a mai sajtárak mellett igen jónak számít, ennyiért csak egyszerű, nem csúcsminőségű trappista sajtot kapunk... úgyhogy aki még nem kóstolta, próbálja ki feltétlenül!



A recept eredetileg a Kifőztükben jelent meg, a jelenlegi és a régebbi számok is letölthetők az újság weboldaláról.

Hozzávalók 20-22 dkg sajthoz

a natúr változathoz:
1,5 l lehetőleg házi, zsíros tej
kb. 3 evőkanál 10%-os ecet vagy friss citromlé
az ízesítéshez:
só
friss vagy szárított fűszerek

A tejet - lehetőleg vastag talpú edényben - felforraljuk. Közben egy szűrőt laza szövésű anyaggal bélelünk, és magasabb tál fölé helyezzük. Amikor a tej forrni kezd, kanalanként, óvatosan kevergetve beleöntjük a savanyító anyagot. Addig folytatjuk, amíg a sárgászöld színű savót meg nem látjuk, a fehér rész pedig túrószerűen össze nem áll. Akkor az edényt letakarjuk, és 10-15 percig állni hagyjuk, majd a túrós részt leszűrjük.
Amikor már kissé hűlt (nehogy megégessük vele a kezünket!), az anyagot a sarkoknál összefogjuk, és kissé kipréseljük a lét, majd a tetejét kicsit megnyomkodva, hagyjuk teljesen kihűlni. (Azóta már úgy is csináltam, hogy az anyagot a sarkainál összekötöztem, és fakanálra lógatva hagytam kb. fél-egy órát csöpögni, úgy is jó.)
Egy-két órára hűtőbe tesszük, és máris használhatjuk, de több napig eláll. Fogyaszthatjuk így magában, kenyérrel (vagy anélkül;)), zöldségekkel, de süthető, grillezhető is, mert hő hatására nem olvad el!! A savósajt sok indiai étel nélkülözhetetlen alapanyaga, én főleg emiatt készítettem már régebben is, ezt találtam pl. a saját blogomon.

Készíthetünk belőle ízesített változatokat: sima sósat vagy lila hagymás, köményes, snidlinges, zöld fűszeres (oregánós, bazsalikomos, kapros, stb.) panírt is. Ezek úgy készülnek, hogy amikor már majdnem forr a tej, akkor 3 kávéskanál sót szórunk bele, valamint 1 kávéskanál szárított illetve tetszés szerinti mennyiségű aprított zöld fűszert vagy egy kisebb fej apróra vágott hagymát. A továbbiakban az előzőben leírtak szerint járunk el.



Tipp: a kicsöpögött savót ne öntsük ki, felhasználhatjuk kenyérsütéshez. (Akár mélyhűtőben is tárolhatjuk.) Az ízesített változatok savója is jó, akkor picivel kevesebb só kell a tésztába.

Úgyhogy majd jön a kenyér is!:)




2013. augusztus 30.

Szilvalekvár...hogyan? 2. verzió, cukor és keverés nélkül




A blogom egyik legnépszerűbb bejegyzésének adtam ezt a címet, cirka 5 évvel ezelőtt; akkor nem gondoltam volna, hogy ennek a bejegyzésnek valaha folytatása is lesz:)
Azóta évről évre a bejegyzésnek megfelelően főztem a szilvalekvárt, illetve annyit változtattam, hogy tavaly és tavalyelőtt már kb. fele annyi cukor került a tetejére. Végiggondoltam a dolgot: a cukornak az a szerepe, hogy a gyümölcs levet eresszen. Ha elég ideig állt a cukrozott szilva, akkor elegendő levet engedett kevesebb cukorral is. 

Miután az idei évtől az a cél, hogy a cukrot (a szénhidrátot) száműzzük az életünkből, ezért agyaltam, hogy legalább a szilvalekvárból ki kéne hagyni a cukrot, hiszen nagyanyáink se tettek bele egy grammot sem; igaz, kavargatták sok-sok órán keresztül. Azt találtam ki, hogy kissé átalakítom az első verziós módszert. Most hogy sikeresen túl vagyok két tesztfőzésen, átadom, hogy csináltam.

Fogtam az első posztban lefotózott, 8 literes, jó minőségű, vastag talpú edényemet. Öntöttem bele kb. 2 evőkanálnyi 10%-os ecetet, azt szépen átfolyattam az alján és az oldalán, a felesleget kiöntöttem. Az edény aljára két sorban kimagozott besztercei szilvát tettem. A többi szilvát (összesen kb. 5,5 kiló lehetett) kézzel kissé összenyomkodtam, úgy pakoltam bele, egyrészt hogy több férjen az edénybe, másrészt talán így hamarabb szét is fő. Amikor ezzel megvoltam, első alkalommal 2 dl vizet, második alkalommal ugyanennyi száraz vörösbort öntöttem hozzá, hogy a létartalom is meglegyen a főzés indításához. Közepes lánggal alágyújtottam, és attól függően, hogy nagyjából mellette tartózkodtam-e vagy sem, egészen kicsi vagy kissé nagyobb hőfokon párolódtak a szilvák. Kb. 12-15 óra szükséges, amíg szép lassan ennyi gyümölcs sűrű lekvárrá fő. Amikor kb. a bő harmadára csökkent a szint, kevergetni kezdtem, és tetszőlegesen sűrűre főztem. Ezután tiszta üvegekbe szedtem, és biztos ami biztos alapon, száraz dunsztba kerültek. Az első adag egészen sűrű lett, biztosan nem folyik majd ki semmilyen süteményből, a másodikat kissé lazábbra hagytam, az jó lesz tepsis süteményekhez, pl. zserbóhoz (igaz, a tészta receptjén majd alakítani kell, hogy a párom is ehessen belőle, és nem csak egy-egy kis szeletnyit).

Még annyi hozzáfűzést tennék, hogy lehet szüneteltetni a főzést, én olyankor tettem rá fedőt, hogy ne nagyon hűljön ki a félkész lekvár. 

Hát ennyi....ajánlom ezt is kipróbálásra, és várom a visszajelzéseket ide a blogra vagy a facebook-oldalamra. Ha tetszik, amit csinálok, ott is szeretettel várok mindenkit!

2013. augusztus 28.

Csípős halfilé cukormázas sárgarépával

A recept az augusztusi Kifőztükben jelent meg. Én jó csípősre csináltam a halat, és a xilittel készített sárgarépás körettel diétás ennivaló lett!:)



Hozzávalók 4 személyre:

8 szelet halfilé (pl. süllő)
1 citrom kifacsart leve
só
frissen őrölt bors
a fűszerkeverékhez:
1 kisebb vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
néhány szál petrezselyemzöld
1 púpozott evőkanál dijoni mustár
1 csilipaprika (ízlés szerint)
néhány csepp citromlé
csipet cukor vagy édesítőszer
2 evőkanál olaj
az edény kenéséhez:
zsiradék

A halat óvatosan beirdaljuk, sózzuk, borsozzuk, citromlével meglocsoljuk. A sütőedényt kikenjük.
Elkészítjük a fűszerkeveréket: felaprítjuk a megtisztított hagymákat, a csilit, és késes aprítóba szórjuk. Hozzátesszük a mustárt, a citromlét, a cukrot, a petrezselymet meg az olajat, és pépes masszává aprítjuk.
A halszeleteket egyik oldalukon bekenjük vele, a megkent felükkel lefelé a tepsibe borítjuk, majd bekenjük a másik oldalukat is. Lefedjük, és 200 fokos sütőben kb. 10 percig sütjük. Ekkor levesszük a fóliát, a sütő hőmérsékletét 20 fokkal megemeljük (vagy grill-fokozatra állítjuk), és még addig sütjük a halat, amíg kissé meg nem pirul.
Azonnal tálaljuk.

a cukormázas sárgarépához: 

70-80 dkg sárgarépa
2,5 dkg vaj
1 csapott evőkanál xilit vagy barna cukor
1-2 teáskanál só
frissen őrölt bors

A répát meghámozzuk, és nagyjából egyforma darabokra vágjuk. Nagyobb serpenyőben megolvasztjuk a vajat és a cukrot, a répát átforgatjuk benne. Sózzuk, borsozzuk, felengedjük 1/2 dl vízzel, és lefedjük az edényt.  Kis lángon addig pároljuk, míg a répa puha nem lesz. Ha sok lé maradna alatta, a főzés végén a fedőt levéve elpárologtatjuk.
Bármilyen sült hús mellé köretként tálalhatjuk.

2013. augusztus 1.

Melonádé, avagy görögdinnye-limonádé

Pont egy évvel ezelőtt jelent meg a Kifőztükben, most ideért végre a blogra is:) 

Sokan panaszkodnak, hogy az idén nem elég édesek a dinnyék. Ha ilyennel találkoztok, vagy inkább frissítő italra vágytok, akkor készítsetek melonádét! Roppant egyszerű és nagyon finom:)



Hozzávalók személyenként

1 nagyobb szelet görögdinnye
1-2 teáskanál méz
1 szál menta
néhány csepp citromlé

A dinnyehúst kimagozzuk, és turmixgépben levet készítünk belőle; meglepő módon teljesen ital állagú lesz, bármiféle plusz folyadék hozzáadása nélkül. A gyümölcs ízétől függően mézzel édesíthetjük, és kevés citromlevet csöpögtetünk bele. Kancsóba töltjük, mentát teszünk hozzá, és lefedve lehűtjük.

Jéghidegen, mentalevelekkel díszítve tálaljuk.

2013. július 28.

Thai csirkecomb és ázsiai káposztasaláta

A vasárnapi ebédhez adott volt négy hatalmas csirkecomb (farrésszel együtt), és tanakodtunk, mi legyen belőle. Úgy rémlett, hogy a hétvégén megérkezett új GoodFoodban láttam csirkés recepteket, meg is találtuk, és ezt választottuk belőle. Nem mondom, hogy egy az egyben a recept szerint készült el, de akkor talán nem is én lennék, ha úgy lett volna;))
Nagyon finom, jó csípős, igazán jól esett a kánikulában. Igaz, a sütőt be kellett hozzá kapcsolni, de megérte! Ráadásul szénhidrátszegény, így diétába, cukorbetegek étrendjébe is beilleszthető.



Hozzávalók 4-5 személyre

a thai csirkecombhoz:
4 csirkecomb, farrésszel együtt
só, őrölt bors
kevés olaj
a páchoz:
4-5 evőkanál édes csiliszósz
1 citrom reszelt héja
2 evőkanál citromlé
2 gerezd zúzott fokhagyma
1 evőkanál thai vörös currypaszta
1 kávéskanál só

a káposztasalátához:
1 kisebb fej káposzta fele
1 nagy sárgarépa
1 lila hagyma
1 csokor korianderzöld (vagy petrezselyemzöld)
az öntethez:
2 evőkanál fehérborecet
1 citrom reszelt héja
1 evőkanál citromlé
4 evőkanál olívaolaj
1 kis piros csiliparika, finomra aprítva
kevés édesítő vagy egy nagyobb csipet cukor
só

A húst alaposan megtisztítjuk, majd mérettől függően 2-3 felé vágjuk. A páchoz valókat összekeverjük, a húst alaposan megforgatjuk benne. (Az eredeti recept szerint egyből lehet sütni, én fóliával lefedve hagytam hűtőben egy órát pihenni.)
Egy közepes tepsit nagyon vékonyan kiolajozunk, a húst egymás mellé beletesszük. Picit sózzuk, borsozzuk vigyázat: a pác is sós!), a maradék páclevet hozzáadjuk, a tepsit fóliával letakarjuk. 200 fokos légkeveréses sütőben 30-35 perc alatt a húst félig megpuhítjuk, majd újabb fél óra alatt fedetlenül addig sütjük, míg a folyadék nagy része el nem párolog és a hús puha, omlós nem lesz.

Közben elkészítjük a salátát. A káposztát legyaluljuk, a sárgarépát és a hagymát vékony csíkokra vágjuk, a zöldet felaprítjuk; az egészet összevegyítjük, ízlés szerint sózzuk. Az öntethez valókat csipet sóval elkeverjük, a zöldségeket beleforgatjuk, majd a salátát hűtőbe tesszük (Kellett volna még 5 dkg pörkölt, sózott földimogyorót szórni a tetejére, de azt kispóroltuk belőle....). 

A húst a salátával együtt tálaljuk. 


2013. július 21.

Paleo húslepény

Teljesen véletlenül jött össze egy vacsorára...imádom az ilyen finom véletleneket!:) A recept a júniusi Kifőztükben jelent meg.





Hozzávalók 4 személyre:

30 dkg darált sertéshús (dagadó vagy lapocka)
1 kisebb sárgarépa, finomra reszelve
1 kisebb fej vöröshagyma
1-2 gerezd fokhagyma
1 tojás
só
őrölt bors
csipet csilipor (elhagyható)
2-3 szál petrezselyemzöld, aprítva
a sütéshez:
1-2 evőkanál zsír vagy olaj

A húst alaposan összedolgozzuk a többi hozzávalóval, és fél órát pihentetjük. Nyolc részre osztjuk, és mindegyikből lapos lepényt formázunk. A zsiradékot felhevítjük, a szeleteket belehelyezzük, ha kell, még villa aljával igazíthatunk a formáján. Közepes lángon mindkét oldalát addig sütjük, míg barnás színt nem kap (ez 5-6 perc oldalanként).
Szendvicsfeltétként vagy zöldségekkel fogyasztjuk.


2013. július 20.

Zsályás sült lazac

Nagyon gyors, nagyon egyszerű és nagyon finom!:) A kertünkben burjánzik a zsálya, próbálom felhasználni minél több ételbe; ez egy a sok közül:)
A recept eredetileg a júniusi Kifőztükben jelent meg, az újságok a honlapunkról letölthetők.



Hozzávalók 2 személyre

2 lazacfilé (kb. 30 dkg)
1/2 citrom
só
citrombors
10-12 friss zsályalevél
1 evőkanál olaj
3 dkg vaj

A lazacot citromlével meglocsoljuk, és 1-2 órát állni hagyjuk.
Az olajat felforrósítjuk. A zsályaleveleket átsütjük rajta, majd kivesszük és félretesszük. Beletesszük a serpenyőbe a vajat, majd a sóval és borssal megszórt lazac mindkét oldalát átsütjük benne. (Egy-egy oldalát 4-5 percig süssük, nem szabad kiszárítani!)
Krumplipürével és/vagy sült zöldségekkel azonnal tálaljuk; a ropogós zsályával megszórjuk, a fűszeres vajjal meglocsoljuk az ételt.

Tipp: ha a pürét fele-fele arányban krumpliból és zellerből készítjük,akkor jóval kevesebb lesz benne a szénhidrát.

2013. július 2.

Meggylekvár és meggy ivólé, egy lépésben

Egyszerre készült, a meggylé a lekvár - jó értelemben vett - "mellékterméke" lett. Aki már főzött meggylekvárt, az tudja, hogy amikor az ember elkezdi melegíteni a meggyet, akkor pillanatok alatt rengeteg levet ereszt. A lekvárhoz ezt a sok levet el kéne párologtatni róla, ami szerintem pazarlás.... Ezért a nagyja levét leszedem róla még az elején, abból lesz az ivólé, majd a maradék lében nagyon puhára főzöm a meggyet, abból lesz a lekvár. Szerintem ez így teljesen logikus, ugye?:)



Hozzávalók:

meggy
cukor vagy édesítő
4-5 kg gyümölcshöz 1 csomag lekvár kocsonyásító 4.1 vagy 3.1

Pontos mennyiségeket nem írok, nem sok értelme van, ugyanis a gyümölcsök nem egyformán lédúsak, nem egyformán édesek vagy savanyúak. 
A meggyet válogatás és alapos tisztítás után kimagozzuk, majd lábosba tesszük. Forralni kezdjük, és megvárjuk, amíg jó sok lé nem lesz rajta; közben időnként megkavarjuk. A lé nagyját merőkanállal lábosba szedjük, ízlés szerint édesítjük, literenként egy nagyobb csipet citromsavat szórunk bele, és felforraljuk. Tiszta üvegekbe szedjük, lezárjuk, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni. (A levet literenként kb. 2 dl vízzel hígíthatjuk is, attól még nem változik az íze.) 
Ezzel a lépéssel az ivólé-projekt be is fejeződött!:)

Az ivólé készítése közben azért ne feledkezzünk meg a lekvárról, hagyjuk lassan forrni, és időnként keverjünk rajta egyet. Megvárjuk, amíg alig marad alatta lé, és a gyümölcs teljesen puha lesz. A meggyet hagyhatjuk egyben, vagy - nagyon alaposan megtisztított - botmixerrel pépesíthetjük egy részét vagy az egészet is, attól függően, mire szeretnénk majd használni. (Sajnos a darabos dzsemmel nem lehet szépen összeragasztani a linzereket, én éppen ezért idén az egészet leturmixoltam.) Ezután ízlés szerint édesítjük, a tetejére szórjuk a kocsonyásító anyagot, és sűrűn kavargatva készre főzzük a lekvárt. Tiszta üvegekbe töltjük, kupakkal lezárjuk, és 5 percre fejre állítjuk őket. Ezután az üvegeket visszaforgatjuk, és száraz dunsztba téve hagyjuk kihűlni.

(Régebben a leszedett léből meggyszörpöt készítettem, akkor a léhez literenként fél kiló cukrot szórtam, és úgy főztem fel. Egyebekben úgy jártam el vele, mint az ivólével.)

U. i.: tavaly főztem már ivólevet almából, hatalmas sikere volt, azután annak a mintájára körtéból és vegyes gyümölcsökből is. Remélem, ezt is hasonlóan szeretni fogjuk:)

2013. június 14.

Alj nélküli reform túrós pite

Megint a Gyémántkonyhában jártam, megfelelő desszert-ügyben. A túrós pitét meglátni és megszeretni Lívi fotója alapján pillanatok műve volt:) Az elkészítését sem sokáig halogattam, nem is bántuk meg! Miután volt itthon frissem szedett meggy, nem mentem el más gyümölcsöt vásárolni hozzá.



Hozzávalók 26 cm-es tortaformához:


1/2 kg túró
3 nagyobb tojás
10 evőkanál nyírfacukor
2 evőkanál sűrű tejföl
csipet só
6 dkg zabkorpa
1 teáskanál sütőpor

a tetejére:
25-30 szem meggy
3 evőkanál tejföl
1/2 evőkanál nyírfacukor
1 tojássárgája

+ zsiradék és zabkorpa a sütőtál kenéséhez

A gyümölcsöt megmossuk, kimagozzuk és törlőpapíron leszárítjuk.
A túrót a cukorral, a tojással, a sóval és a tejföllel botmixer segítségével összedolgozzuk. A zabkorpát a sütőporral összevegyítjük, a túróhoz adjuk és beledolgozzuk. A tortaformát zsiradékkal kikenjük, majd kevés korpával megszórjuk. Belesimítjuk a túrós masszát, a gyümölcsöt lazán belenyomjuk.
A tejfölt a tojássárgájával és a cukorral kikeverjük, majd evőkanállal a túrós massza tetején elosztjuk.
Légkeveréses 180 fokra melegített sütőben 35-45 perc alatt készre sütjük. (Ha közben nagyon barnulna a teteje, akkor fóliával takarjuk le!) Akkor jó, ha a teteje aranysárga és kicsit megnyomva nagyjából szilárd.. (Tűpróba!).


2013. június 5.

Túrógombóc újra (zabkorpával)

Van már egy másik recept a blogon, nincs is vele semmi probléma. Most viszont a diéta és a régi kedvencek egészségesebb verziójának a keresése folyik, emiatt kutattam a neten. Hosszas gondolkodás után Lívi receptje mellett döntöttem, és úgy tűnik, egyből tökéleteset találtam! Icipici változtatással készült el, és ha nem mondanám el itthon, hogy másképp készült, mint eddig, nem is gyanakodna senki;)


A tálaláshoz a bögrét a SütniFőzni konyhafelszerelési webáruház biztosította.

Hozzávalók 3-4 személyre (kb. 20 gombóchoz):

50 dkg szárazabb (zacskós) tehéntúró
10 dkg zabkorpa
3 nagyobb tojás
1 csapott kávéskanál só
1-2 evőkanál nyírfacukor

a hempergetéshez:
4 csapott evőkanál zsemlemorzsa
2 evőkanál olaj
csipet só

A gombóchoz valókat alaposan összekeverjük, és letakarva, bő fél órára hűtőbe tesszük. Nagy lábosban vizet forralunk, enyhén sózzuk. A masszából vizes kézzel, evőkanálnyi adagokból gombócokat formázunk, és a forró, gyöngyöző vízbe engedjük őket. Amikor feljönnek a víz tetejére, onnantól számítva még 8-10 percig főzzük, amíg kettévágva a közepük is szilárd nem lesz.  
Közben a forró olajon megpirítjuk a morzsát, pici sóval ízesítjük, és ebbe forgatjuk a kész gombócokat.

Mi mindig lekvárral ettük (ezért került a gombócba csak 1 evőkanál cukor), most sem volt másképp:)

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin