Napraforgó kenyér és zsemle

Végre elkészült az én konyhámban is. Régebb óta kerestem az alkalmat, mikor sütöm meg, mert nagyon izgatta a fantáziámat. Nem tudom, írtam-e már, hogy a kelt tészták iránt különös vonzódást érzek; nagyon szeretem elkészíteni is és enni is őket. Jó néhány meg is található a blogom régebbi bejegyzései között, így nem volt kérdés, hogy előbb vagy utóbb ez is sorra kerül.

Azt találtam ki, hogy a versenyen főzendő raguhoz elkészítem a több blogon látott nagy kenyeret, de a zsűrinek leadandó adaghoz kellett terveim szerint egy kisebb hasonmás. Mivel ez volt a köret, igen snassz lett volna egy leszakított darabot adni az étel mellé, ezért készült 5 darab kis napraforgó zsemle is.

A nagy kenyér nagyjából Garffyka és Max receptje és útmutatásai alapján készült, náluk vannak fázisképek is. Nekem erre most semmiképpen sem volt sem időm, sem módom, viszont őket követve nagyon könnyen elkészíthető. A hozzávalóknál lett néhány kis változtatás, egyrészt a liszteket kevertem eddigi tapasztalataim alapján. Másrészt került bele burgonyapehely is, mert muszáj volt előző nap elkészíteni a reggeli kezdés miatt; hajnalban nem akaródzott felkelni, ez viszont puhán tartotta addig, amíg szükség volt rá.

Hozzávalók:

75 dkg liszt - ebből 5 dkg tk. rozsliszt, 10 dkg rétesliszt, 2 púpos ek. burgonyapehely, a többi BL-80 kenyérliszt
5 dkg friss élesztő
280 ml tej
125 ml olaj
2 tojás
1 tk cukor
2 tk só

A kenéshez kb. 7 dkg olvasztott vaj

A tetejére 1 tojás sárgája, 30 ml tej, tökmag, lenmag, szezámmag

Az első blokkban felsorolt anyagokból kelt tésztát készíttettem a dagasztókaros robotgépemmel, majd letakartam és duplájára kelesztettem.
A fent nevezett bloggereknél lefényképezett-leírt módon elkészítettem a dupla napraforgót, majd kb. fél óráig hagytam újra kelni. Akkor bekentem a tojás-tej keverékkel, megszórtam a magvakkal, és először 10 percig légkeveréses 200 fokon, majd 170 fokon további 30 percig készre sütöttem.
Amikor kihűlt, nagy asztalterítőbe bugyoláltam szállításig. Finomnak találtatott, estig elfogyott az utolsó szemig:)

A kis napraforgókhoz fél adag tésztát használtam. Kissé türelemjáték, mert elég kicsik a nyújtandó adagok, mégis a végeredmény kárpótlás a munkáért. Szerencsém volt, hogy előző nap ezekből próbasütést csináltam; egyrészt akkor kísérleteztem ki a mikéntjét, másrészt lett akkora gyakorlatom benne, hogy másnap már sokkal gyorsabban haladt.

Az adagot 6 részre osztottam. A szemre legnagyobbat félretettem a virágok közepéhez. A többiből golyót formáltam, 4 felé vágtam, a negyedekből szintén kis golyók lettek, amikből 3-at kb. 8 centis átmérőjű körré nyújtottam és ugyanúgy megkentem olvasztott vajjal, mint a nagy kenyérnél készített lapokat. A negyedik negyedet kissé nagyobbra - mint a nagy kenyérnél -, ez lett a fedőlap. Amikor elkészült mind az 5 négyes lap, a nagy kenyér elkészítésének mintájára a közepüket bevágtam, de csak 6 részre, hogy ne legyenek túl vékonyak a szirmok, és kihajtottam őket kívülre. Itt még jobban kell vigyázni, hogy a szélétől max. 1 cm-re legyen a bevágás vége, mert egyébként nem lehet szépen kihajtani a szirmokat. Ezután a félretett hatodrészt 5 felé osztottam, azokból golyót formáztam, majd tenyérrel akkorára lapítottam, hogy a kis virágok közepére jó legyen.
30 perc pihenés után ugyanúgy lekentem és megszórtam magvakkal, mint a nagy kenyeret, majd 180 fokon kb. 25 percig sütöttem.