VKF! XXX. - Házi kockacukor

A magazinokba beletett Oetker-es füzetecskében olvastam az eredeti ötletet. Tetszett, de ott a porcukrot formázás előtt vaníliával ízesítették. Én viszont - bármennyire is odavagyok a vanília ízéért -, sem kávéban, sem teában nem szeretem, ezért kerestem valami mást, amivel a cukrot meg tudnám bolondítani.

Az első ötletem a fehér rum volt. 15 dkg porcukorhoz öntöttem 2 evőkanál rumot, majd összedolgoztam egy kiskanállal. Egy nagy tálca közepére halmoztam, a kiskanál aljával kb. fél centiméter vastagságúra lapogattam, majd nedves fakanálnyéllel simára dolgoztam a tetejét. Kiszúrót kerestem, nem találtam kisebb formát, ezért egy nagyobbal indítottam, azt pedig felnégyeltem, sütőpapiros tálra tettem száradni. Megkóstoltam, jó volt,jó volt, de még sem az igazi...

Ekkor jött a citromos ötlet. Kisebb adaggal próbálkoztam; 5 dkg porcukrot kevertem nem egészen egy tele evőkanál kifacsart (rostos) citromlével. Az első kóstolásra is nagyon ízlett! Találtam egy háromszög alakú aránylag kisebb kiszúrót, azzal készültek el.

A harmadik körben még szerettem volna egyet csavarni, ezért nádmelaszos cukrot őröltem porrá, azt kevertem a citromlével. Ez viszont piszokul ragadt mindenhez, amihez csak hozzáért, ezért nem volt esélyem normális alakzatra kivágni, egy nagy késsel darabokra vágtam. Ez lett a "csokító" cukor: ronda, de finom!

Most 3 napja száradnak az orrunk előtt, az írás 4 napot írt, amennyi idő alatt véglegesen készen lesz, de már érezhetően keményebb, mint volt. Időnként bekapunk belőle 1-1 szemet; ma délután elajándékoztam egy jó részét.