Biztosan nem ez a gasztronómia csúcsa, de bizton állíthatom, hogy nem rossz...sőt, kifejezetten finom! Persze, egy kis libatepertő még finomabb, de most ennek az alapanyaga volt kéznél.
Sok helyen írták már, hogy azzal tiszteljük meg legjobban az állatokat, hogy ha már levágják, akkor lehetőleg a legtöbb részét fogyasszuk is el. A csirke bőre is abba a kategóriába tartozik, amit sok helyen - többször nálunk is - kidobnak a szemétbe.
A hétvégén mélyhűtő-pucolásban és átrendezésben voltam benne nyakig, és akkor találtam egy elég nagy zacskó csirkebőrt. Nem egyszerre lett ennyi, hanem fokozatosan gyűlt össze.
Nem tudom, írtam-e már arról, hogy a mélyhűtőmben vannak úgynevezett "gyűjtőzacskók"; ilyenek a csontokat és az aprólékot tartalmazó zacskók, amiből levest lehet főzni, a gombatönköket rejtő nejlon, amiből krémleves lesz majd egyszer, és az előbb említett "bőrös" zacskó, amiből a tepertő lett.
Szóval akkor hogy is csináltam?
A bőröket, mielőtt bekerültek a hűtőbe, alaposan megmostam, megkapargattam. Amikor kiolvasztottam, csak viszonylag nagyobb darabokra kellett vágni.
Serpenyőben nagyobb lángon hirtelen megmelegítettem a bőrdarabokat, jól odanyomkodtam (odakentem) az aljához, így rögtön lett némi zsír az alján. Ezután közepes lángra tettem és türelmesen, időnként megkavarva, kisütöttem a zsírt belőle, majd 1-2 percre ismét nagyra vettem a hőt alatta és barnára sütöttem. Vigyááázat! pillanatok alatt meg tud égni, ne hagyjuk magára!
Utána szűrőkanállal kivettem tányérra. A só kötelező tartozéka a tepertőnek!
Sok helyen írták már, hogy azzal tiszteljük meg legjobban az állatokat, hogy ha már levágják, akkor lehetőleg a legtöbb részét fogyasszuk is el. A csirke bőre is abba a kategóriába tartozik, amit sok helyen - többször nálunk is - kidobnak a szemétbe.
A hétvégén mélyhűtő-pucolásban és átrendezésben voltam benne nyakig, és akkor találtam egy elég nagy zacskó csirkebőrt. Nem egyszerre lett ennyi, hanem fokozatosan gyűlt össze.
Nem tudom, írtam-e már arról, hogy a mélyhűtőmben vannak úgynevezett "gyűjtőzacskók"; ilyenek a csontokat és az aprólékot tartalmazó zacskók, amiből levest lehet főzni, a gombatönköket rejtő nejlon, amiből krémleves lesz majd egyszer, és az előbb említett "bőrös" zacskó, amiből a tepertő lett.
Szóval akkor hogy is csináltam?
A bőröket, mielőtt bekerültek a hűtőbe, alaposan megmostam, megkapargattam. Amikor kiolvasztottam, csak viszonylag nagyobb darabokra kellett vágni.
Serpenyőben nagyobb lángon hirtelen megmelegítettem a bőrdarabokat, jól odanyomkodtam (odakentem) az aljához, így rögtön lett némi zsír az alján. Ezután közepes lángra tettem és türelmesen, időnként megkavarva, kisütöttem a zsírt belőle, majd 1-2 percre ismét nagyra vettem a hőt alatta és barnára sütöttem. Vigyááázat! pillanatok alatt meg tud égni, ne hagyjuk magára!
Utána szűrőkanállal kivettem tányérra. A só kötelező tartozéka a tepertőnek!
Egyszer ettem és igencsak finom :)
VálaszTörlésNagyon finom! Drága nagymamám készített ilyet rendszeresen.
VálaszTörlésszia:-) kisfiam imádja, gyerekkorunkban mi is szerettük. most is szeretném, de már nem jut:-) répalány
VálaszTörlésBiztosan nem ez a gasztronómia csúcsa, de bizton állíthatom, hogy bármikor szívesen bepuszilom frissen, melegében:-)))
VálaszTörlésAnnyi sosem szokott készülni egyszerre, hogy ne fogyjon el ott, azonnal,a tűzhely mellett, lábon állva...
Nyammm!
VálaszTörlésIgen, egyetértek, azzal, hogy a jószág minden részét el kell fogyasztani! A csirke lába, feje, ugyanúgy hozzátartozik az állathoz, mint a melle húsa. Sajnos sokan azt hiszik, aki ilyesmit eszik, az alsóbbrendű ember. Pedig az igazság az, hogy vannak vékony pénztárcájú emberek, akik esetleg csak csirkeszárnyat tudnak megvenni, vagy vagyok én és a családom, akiknek segítenek a szüleik azzal, hogy csirkét nevelnek, ami nem csak mellből áll.
VálaszTörlésA lényeg, hogy mindenféle tepertőt szeretnék (ma például abból sütöttem ), de sajnos néhány éve epegondokkal küzdök, úgyhogy nagyon figyelnem kellen a mértékletességre, mert kutyául tudok lenni, ha falánk vagyok. És bizony vagyok... A csirkebőre, ezért sajnos nálunk is mellőzve van időnként, amiért szégyellem is magunkat. :(
De ha csirkevágás van, és összegyűlik háj és bőre, kisütöm és a zsírt felhasználom főzni, a tepertőt viszont Mama bevállalja. :)
A zacskóállományodról pedig Nigella jut eszembe, ő is mindig lefagyaszt mindent. Igazi takarékos gazdasszonyok vagytok! :) Dícsérendő!!!
A görögöket ki lehetne kergetni a világból bármilyen állati zsiradék tányérra pakolásával:) De hát ezért is hosszú életűek.. Nálunk semmi nem dobódik ki, mert megeszik a kutyák. Sajnos én sem ehetem tepertőt pedig gyerekkoromban imádtam, de most a koleszterinszintemre kell vigyáznom, úgyhogy nálunk a kutyák finom kaján élnek:)
VálaszTörlésEgyik kedvenc könnyü ételem, (könnyű elkészíteni), jól megsózva, lilahagymával,FRISS kenyérrel, hmmmmm.Elfogyasztása után,akár szidhatják a felmenőimet is, ki figyel oda.
VálaszTörlésÖrülök, hogy osztoztok a véleményemben; akkor másoknak is ízlik, de hátha volt olyan is az olvasók között, akinek újat mutattam.
VálaszTörlésRépalány, örülök, hogy megint előkerültél:) akkor a gyerek átvette a szerepedet:))
Gabojsza, képzeld, most volt annyi, hogy ketten is jól laktunk vele!
Thrini, sajnos az epe tényleg nem szereti a tepertőt:( habár ebből annyira kisült a zsír, hogy lehet, hogy bevállalhattad volna.
Köszönöm a dicséretedet (pirulós szmájli helye). Hála istennek elfér a hűtőben, egyébként nem tehetném meg.
Ágni, akkor nálatok a kuttyokat kell irigyelni:D
Ivan, te mindig előkerülsz, ha halat vagy jó kis magyarosat sütök-főzök... Tartsd meg a jó szokásodat!