Hátha Limara még nem haragszik nagyon, és surranópályán beenged a mezőnybe...
Édesanyám mesélt sokszor egy máléról, amit annak idején a nagyapám sütött. Ő akkor még kicsi volt, csak az rémlik neki, hogy ropogós-édeskés volt, nagyon szerette. Már próbálkoztam vagy két fajtával régebben, de egyik sem volt az igazi. Erről a változatról eleve gondoltam, hogy nem az, mivel tejjel készül, de gondoltam, hogy együnk egy kis édességet, van még hozzá szilvalekvárunk. Ráadásul belefér Limara VKF kiírásába is;)
A recept a számítógépemen volt, egy régi lementés valahonnan. Miután kísérlet volt, nem akartam sokat sütni belőle, a gátat mégis az itthon lévő kukoricaliszt mennyisége adta meg. Ez egy nagyon kicsi adag, négy személynek csak kóstolóra elég. Ha valaki lekvár nélkül enné, akkor a cukor mennyiségét duplázni kell, mert alig-alig édes a kukoricaliszt édessége ellenére is. Egy könnyű, olcsó nass. A tepsi nekem egy kicsit nagy lett, 32x19 cm-esben sütöttem, ennél valamivel kisebb méretű kellene.
Hozzávalók:
17 dkg kukoricaliszt
csipet só
4,2 dl tej
1 dkg élesztő
2 kicsi tojás
5-10 dkg cukor
2 dkg vaj
Kimértem a tejet, egy keveset visszavettem belőle az élesztőhöz, a többit a sóval felforraltam, majd levettem a tűzről. Keverés közben beleszórtam a lisztet, félretettem hűlni. 2 óra hosszat hagytam pihenni.
A maradék tejet meglangyosítottam, pici cukrot tettem hozzá, felfuttattam benne az élesztőt. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjéket kemény habbá vertem. A sárgákat a cukorral robotgéppel felvertem, beletettem a vajat, tovább dolgoztam. Az élesztőt a lisztes keverékhez tettem, majd a vajas-tojásos masszába kevertem, végül óvatosan beleforgattam a felvert fehérjét is.
Egy kicsi tepsit zsírral kicsit vastagabban kikentem, beleöntöttem a tésztát, letakartam, fél óráig kelesztettem. 175 fokos légkeveréses sütőben 35-40 perc alatt sül meg. A közepét kell kicsit megnyomni, ha rugalmas, akkor megsült.
Édesanyám mesélt sokszor egy máléról, amit annak idején a nagyapám sütött. Ő akkor még kicsi volt, csak az rémlik neki, hogy ropogós-édeskés volt, nagyon szerette. Már próbálkoztam vagy két fajtával régebben, de egyik sem volt az igazi. Erről a változatról eleve gondoltam, hogy nem az, mivel tejjel készül, de gondoltam, hogy együnk egy kis édességet, van még hozzá szilvalekvárunk. Ráadásul belefér Limara VKF kiírásába is;)
A recept a számítógépemen volt, egy régi lementés valahonnan. Miután kísérlet volt, nem akartam sokat sütni belőle, a gátat mégis az itthon lévő kukoricaliszt mennyisége adta meg. Ez egy nagyon kicsi adag, négy személynek csak kóstolóra elég. Ha valaki lekvár nélkül enné, akkor a cukor mennyiségét duplázni kell, mert alig-alig édes a kukoricaliszt édessége ellenére is. Egy könnyű, olcsó nass. A tepsi nekem egy kicsit nagy lett, 32x19 cm-esben sütöttem, ennél valamivel kisebb méretű kellene.
Hozzávalók:
17 dkg kukoricaliszt
csipet só
4,2 dl tej
1 dkg élesztő
2 kicsi tojás
5-10 dkg cukor
2 dkg vaj
Kimértem a tejet, egy keveset visszavettem belőle az élesztőhöz, a többit a sóval felforraltam, majd levettem a tűzről. Keverés közben beleszórtam a lisztet, félretettem hűlni. 2 óra hosszat hagytam pihenni.
A maradék tejet meglangyosítottam, pici cukrot tettem hozzá, felfuttattam benne az élesztőt. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjéket kemény habbá vertem. A sárgákat a cukorral robotgéppel felvertem, beletettem a vajat, tovább dolgoztam. Az élesztőt a lisztes keverékhez tettem, majd a vajas-tojásos masszába kevertem, végül óvatosan beleforgattam a felvert fehérjét is.
Egy kicsi tepsit zsírral kicsit vastagabban kikentem, beleöntöttem a tésztát, letakartam, fél óráig kelesztettem. 175 fokos légkeveréses sütőben 35-40 perc alatt sül meg. A közepét kell kicsit megnyomni, ha rugalmas, akkor megsült.
12 megjegyzés:
Szia, Kata! Szerintem nagyon jól néz ki, és biztos vagyok benne, hoyg errefelé is tejjel szokták készíteni. Sajnos, a családomban már senki sem csinálja, nem is tudom, ha tudják még a receptet.
Ez nagyon finom és guszta. Még nagymamám készítette :)
Egyszer nagyobb társaságnak csináltam málét, igaz abban túró is volt.
Látnod kellett volna, milyen sebességgel fogyott el :-)
Jók ezek az egyszerűségükben finom kaják.
Kata!! juj de jó! S mennyire emlékeztet gyerekkorom kedvenceire -bár akkor nem amiatt fogyasztottuk, amiért mostanság:))
De jó is előszedni ezeket a régi, finom, s ráadásul pénztárcakimélő finomságokat. Köszönöm.
Nálunk is nagymamám csinálta...annyira jó illata volt mikor sült....
Kata!A felvert fehérjéket a végén kell a masszába forgatni?Köszi a választ előre is!Edina
Edit, valószínűleg éppen azért készítették vízzel, mert nem volt sok pénz...
Bianka, Andi, igen, ez olyan nagymama-süti:)
Jókaja, majd rákeresek nálad, hátha megtalálom...
Viki, igen, régen csak megdarálták az otthoni kukoricát és megvolt a hozzávaló.
Edina, így van, javítottam:)
Látom, többen próbálkozunk azzal, hogy még beférjünk a keretbe...:))
Hál'Istennek és Limarának, sikerrel:)
Itt zalában is van hasonló, a kukoricaprósza szilvalekvárral és tejföllel megcsorgatva, úgy megsütve. Nagyon szeretem! Egyszer egy kiállításmegnyitőra sütöttem 4 tepsivel. Kb. 10 perc alatt elfogyott, a művész urak gyorsan eltüntették! :)
Duende, igen, emlékszem, hogy van a blogodban is, de idegen tollakkal, jobban mondva egy másik blogból való recepttel VKF-en nem akartam indulni. A tied egyébként tervbe van véve kipróbálni:)
Az meg ugye teljesen normális, hogy mindenféle "csodák" bűvöletében vagyunk, kezdve a brownie-tól a macaron-ig, de olyan jól tudnak esni a régi, félig elfeledett hagyományos, "nagymama" sütemények is! még a művész uraknak is;)
Megjegyzés küldése