2010. március 1.

Csokis mézes krémes


Ancsika süteménye alaposan befészkelte magát a tudatalattimba. Sokáig tervezgettem az elkészítését, a hétvégén végül sikerült végrehajtania projektet.

A hozzávalókat nagyjából megtartottam, a készítési metóduson kissé változtattam. Nagyon finom lett, bekerül az állandó sütik közé. Viszont akinek leginkább szántam, annak voltak fenntartásai az ízével kapcsolatban (ettől függetlenül azért evett belőle rendesen...). Már sejtettem, amikor a rumot belekevertem a lekvárba, hogy nem biztos, hogy neki ez nyerő lesz, mégis megtettem, mert kíváncsi voltam, milyen lesz tőle; szerintem teljesen jó, de muszáj lesz legközelebb ezt és a narancshéjat kihagyjam belőle. Ezért a receptet már így írom le, nálunk ez lesz a családi verzió.

A kinézete egyszerűen csodás! amikor befejeztem és ránéztem, akkora megelégedés töltött el, ami ritkán szokott! Annyira, de annyira jól néz ki a sötétbarna lapok között a fehér krém! A holland kakaó megtette a hatását.

Hozzávalók:

A tésztához:

5 dkg margarin
15 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
6 dkg méz
4 evőkanál tej
1 tojás
40 dkg liszt
2 evőkanál kakaó
1 teáskanál szódabikarbóna
1 csipet só

A krémhez:

5 dl tej
10 dkg gríz
fél vaníliarúd belseje
csipet só
20 dkg margarin
20 dkg porcukor
baracklekvár

A mázhoz:

2 evőkanál kakaópor
2 evőkanál porcukor
kb. 3 evőkanálnyi víz
4 evőkanál olaj

A tésztához először összemelegítettem a margarint, a cukrokat, a mézet és a tejet, forrnia nem szabad! Amikor a cukor elolvadt, levettem a kislábost, hozzákevertem a tojást, kihűtöttem. A liszthez hozzátettem a sót, a szódabikarbónát és a kakaót, összekevertem, majd ebbe öntöttem bele a hideg folyékony elegyet. Összedolgoztam, hideg helyre tettem pihenni.

Közben elkészítettem a krémet. A tejet csipet sóval és a vanília kikapart belsejével felforraltam, keverés közben beleszórtam a grízt, készre főztem, kihűtöttem.
Robotgéppel összekavartam a margarint és a porcukrot habosra, a kihűlt grízt is beletettem, alaposan összedolgoztattam, félretettem.

Kivettem a tésztát a hűtőből, négyfelé osztottam. Kicsit lisztes deszkán a tésztát - sütőpapír segítségével - 21x35 cm-es méretre nyújtottam, tepsi hátán megsütöttem előmelegített 180 fokos sütőben, egy lap sütése 5-7 percig tartott. A lapok kivétel után pillanatok alatt kihűlnek, lehet hamar tölteni.

Az 1. lapot a krém harmadával megkentem. A következő lap alját lekvárral kentem meg, ráborítottam ezzel a felével a krémes lapra, majd erre kentem a következő harmad adag krémet, és így tovább. A negyedik lapnak természetesen csak az alját kentem meg a lekvárral, a tetejére csokimáz került.

A mázhoz a kakaót, a cukrot és a vizet összekevertem, majd kisebb lángon összeolvasztottam, hogy kicsit folyós legyen. Ehhez kanalanként kevertem hozzá az olajat, miden kanál után jól eldolgozva és vigyázva, hogy a máz fel ne forrjon. Amikor készen volt, a sütemény tetejére borítottam és széles késsel elkentem, hogy mindenhová jusson. Az olajtól gyönyörű fényes lett a máz.



A legnehezebb rész ezután következett: jó fél napra hideg helyre tettem, hogy a lapok megpuhuljanak. Közben többször benéztem a hűtőbe gyönyörködni benne...

Ancsika, nagyon szépen köszönöm a receptet:) Érdemes kipróbálni mindenkinek, aki a kissé krémes, nem túl édes süteményeket szereti!

25 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon guszta!!!Biztos isteni finom lehet. Alapból imádom a mézes sütiket, hát még csokival!:))

Latsia írta...

Uramisten, de csodás!!!!!!!!!
Most reggelire de jól jönne!:-)
Sztem én ezt a receptet kerestem évekig, nem hasonlókat, ezt, mert amit ettem sütit gyerekkorombanm pont ilyen volt...köszönöm vittem is:-)

Daisy írta...

Nem szeretek tepsi hátulján sütni, de ezeket a sütiket imádom. A sütést későn kezdtem és a keverem-kavarom sokáig vezette a listát, de néha próbálkozom ilyennel is. Olvasok és közben nyelek.

Kiskukta írta...

Húúú de szeretem a mézest! De nagyon ritkán sütöm, de így csokisan nagyon finom lehet, majd kipróbálom én is! Narancs nálam is kimaradna.

Belly írta...

Olyan szép!

Zsuska írta...

Tényleg nagyon szép, megcsinálom én is!
Van egy kérdésem:
A tetején a csoki mennyire kemény? Mennyire könnyen lehet vágni? Sokkal puhább, mint a tortabevonók, ugye?

Anyucika írta...

Nagyon gyönyörű !!!!Milyen finom lehet!!!???!!

Moha írta...

Gyönyörű lett! Kipróbálom egyszer, bár nálunk csak a felének a tetejét lehet bevonni csokival, a többség natúran szereti.Talán a kakaós lapokkal megbékélnek.

Jade írta...

Jajjj, de gyonyoru! Ez hihetetlen finom lehet!

egycsipet írta...

Nagyon szép lett! Szeretem a mézeslapos sütiket, ki fogom próbálni ezt a változatot. :)

Andi/cuki írta...

Van egy hasonló Kinderem,de az nem darás krémes.De el tudom képzelni milyen finom lehet,mert nagyon guszta!:-))

Thrini írta...

Nagyon szépek!! A képen lévő adag most jöhetnee!!

Kata írta...

Köszönöm szépen a dicséreteket, most kivételesen én is elégedett voltam az eredménnyel. De az íze szerintem még jobb!

Zsuska, a máz abszolút nem kemény, könnyen szeletelhető lesz a süti. Azért választottam végül az olajat, mert egy ismerős néni mindig ezzel szokta a mázat készíteni, és most eszembe jutott. A vajas vagy margarinos nekem sokszor nem sikerült és bosszantott volna, ha azzal elrontom a sütit a végén. Remélem, neked is fog sikerülni, majd kíváncsi leszek az eredményre.

Raindrop írta...

Nagyon imádom, és milyen gyönyörű!!!
Jaj de nyugtalan lettem, kéne szereznem egy-két kockát...

:)

KryaSpirit írta...

Kata, ez olyan jól néz ki, hogy még szerencse, hogy nincs itt előttem, mert azonnal megennék belőle 2-3 szeletet.:))

Kata írta...

Raindrop, Benzsi, sajnos már virtuálisan sem megy a röptetés, de hamarosan ismétlek belőle.

Névtelen írta...

Hát ezzel mennyit kell szenvedni... A képen még úgy ahogy szép, de ha a tettek mezejére kerülne a sor, csak baszakodás van vele!

Kata írta...

Kedves Névtelen, a lapok kinyújtása tényleg nem egyszerű, de abszolút nem lehetetlen feladat, én nagyjából a deszkán kinyújtom, és méretes sütőpapíron igazítom végleges nagyságúra; nyugodtan lehet szabogatni, a végeredményen nem látszik. Én már azóta megint elkészítettem, még könnyebb volt. Próbáld ki, akkor kiderül:)

lallacska írta...

Tegnap megsütöttem..kicsit macerás volt, de végül nagy sikert aratott!:)

Köszi a receptet!:)

Unknown írta...

Sziasztok! Ez a süti még finomabb, ha nem baracklekvárt, hanem piros lekvárt, leginkább meggylekvárt raktok bele (málnalekvárral pl. még nem próbáltam, de úgy is biztos isteni). A tetején a feketecsoki kesernyés íze a benne lévő savanykás meggyel, a mézzel és a fehér krémmel valami mennyei harmóniát alkot. Én, amióta megkóstoltam ezt a meggyes változatát, csak így szeretem!

Kata írta...

Agnes, akkor majd ezt a verziót is kipróbálom, köszi az ötletet!

Fagyal Hajnalka írta...

Kedves Kata,
megvan az egyik karácsonyi süteményem! Csodáasan néz ki, és ahogy írod, nagyon finom is:-)
A receptet viszem, köszi szépen! :-)

Unknown írta...

Ezt a sutut vetek megenni olyan szep. De sajna nagyon szeretjuk mi is igy nem is nezegetjuk. En is karacsonykor szoktam sutni, alig varjak hogy enni lehessen belole. En nemszodabikarbonaval csinalom, hanem szalakali-val, azert mert igy ismerem a receptet es azert mert ettol minel tovabb all annal puhabb a teszta. En kakaot nem teszek a tesztaba, de azert kiprobalom igy is. Nalam ennek a sutinek a neve mezes grizes.

Unknown írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Kata írta...

Csilla, igenis meg kell enni, mert isteni finom!:) ismerem ebből a fehér változatot, de ez talán még annál is finomabb, ki kell próbálni:) nálunk a szalalkáli nem "játszik", nem bírom a szagát.... Így elkészítve is puhább lesz a tészta, ha tovább áll véletlenül, de nem nagyon van erre ideje;)

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin