Alma ivólé

Nem tudom, másfelé mi a helyzet, de nálunk az idén a gyümölcsök - nyilván csapadék, nedvesség híján - lepotyognak a földre, nagyjából még érés előtt. Ha nem figyelünk oda, akkor dobhatjuk ki őket, mert utána nagyon hamar meg is rohadnak:( Ez utóbbit megelőzendő, próbálom feldolgozni, menteni a menthetőt. Az egyébként nagyon jóízű nyári piros almából (meg a most érő zöldebből is) sok almalevet és almapürét készítettem, mondhatom, teljes sikerrel. Most az almalé recept kerül sorra, a recept eredetileg a szeptemberi Kifőztükben jelent meg. Ti letöltöttétek már ezt a számot? én igen!:)

Még néhány gondolat: a recept írásakor mértem egyedül a mennyiségeket, egyébként szemre és ízlelésre készítem. Ma pl. vegyes lé készült, kevés körtéből és több almából, ezt kevésbé kellett cukrozni, mert a körténk nagyon édes. Tehát aki hasonló cipőben jár, romlanának a gyümölcsök, ne tétovázzon, mert gyakorlatilag olyan pici pénzből lehet isteni levet készíteni, hogy hihetetlen; és ízben a bolti a poros nyomába sem léphet! jah, és szerintem érdemes kevesebbhez is hozzáfogni, a mai adag 3 liter lett, most a dunsztban csücsülnek az üvegek. 

A legtöbb idő és munka a gyümölcs hámozása, a többi tényleg gyerekjáték, az eredmény pedig fenomenális! Próbáljátok ki, kíváncsi vagyok a véleményetekre!

Hozzávalók 4-5 l ivóléhez

2,5 kg alma

25-35 dkg cukor

2,5-3 l víz

1 csapott teáskanál citromsav

Az almákat hámozzuk, magházától megfosztjuk, feldaraboljuk. Lábosba tesszük, kevés vizet öntünk alá, és addig főzzük, míg az alma meg nem puhul. Akkor botmixerrel péppé zúzzuk, majd felöntjük vízzel. Egyszerre kevesebbet öntsünk bele, hogy igény szerinti sűrűségű legyen a lé; mi hígabban kedveljük. (Utólag hígítva kevésbé lesz kellemes íze, akkor valamennyivel édesebbre kell hagyni.) Beleszórunk 25 dkg cukrot, és felforraljuk. Megkóstoljuk, és ha szükséges, még édesítjük. A citromsavval együtt még 1-2 percig forraljuk, majd alaposan kimosott üvegekbe szedjük, és lezárjuk.

Száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Tipp: ezzel a módszerrel körtelevet is készíthetünk. Akár hullott gyümölcs is felhasználható, a hasznos gyümölcshús súlya ehhez a mennyiséghez kb. 2-2,1kg legyen.

Sajtos scones

Augusztusban "olimpiáztunk" a Kifőztükben, ami  annyit jelentett, hogy sok angol ételt főztünk, kipróbáltuk az ottani ízeket. Az én egyik kiszemeltem a sajtos scones volt, meglepett, hogy milyen jó lett! Ez tulajdonképpen egy jóóó nagy sajtos pogácsa. A belevaló cheddar sajtot is most próbáltam ki, rögtön barátok lettünk;)

Most, hogy a paralimpia zajlik éppen a helyszínen, még időszerűbb lett angol ételt enni, kipróbálni. Biztosan nem bánjátok meg!:)

Hozzávalók 12 db-hoz

25 dkg liszt

1 teáskanál sütőpor

1 csapott kávéskanál só

5 dkg vaj

10 dkg cheddar sajt

1,2-1,5 dl tej

a sütéshez:

1 evőkanál tej

a tálaláshoz:

vaj

A sütőporral és sóval elkevert lisztet összemorzsoljuk a vajjal. Hozzáadjuk a reszelt sajtot és apránként a tejet is, majd egyenletes tésztává gyúrjuk. Puha, jól formázható tésztát kapunk belőle. Lisztezett deszkán egy centi vastag körré nyújtjuk. Pogácsaszaggatóval 5 cm átmérőjű korongokat vágunk belőle, a maradék tésztát összegyúrjuk, majd újból kinyújtjuk és szaggatjuk. Sütőpapíros tepsire fektetjük a pogácsákat, kevés tejjel megkenjük a tetejét. Kb. 20 perc alatt aranybarnára sütjük.

Vajjal megkenve kínáljuk. Frissen, langyosan a legfinomabb.

Tonhalas pizza

Valamelyik nap sütöttem ilyen pizzát, linkelni akartam a blogon lévő bejegyzésre, és legnagyobb meglepetésemre nem találtam. Pedig pont 2 éve jelent meg a Kifőztük magazinban; most pótolom!

A tészta a jól bevált, vékony, ropogós pizzaalap. A megadott mennyiségből 2 db 30 cm átmérőjű pizza lesz, vagy kicsivel vastagabb  lesz, ha gáztepsiben sütjük.

Hozzávalók 2 pizzához:

a pizzatésztához:

30 dkg BL 80 kenyérliszt

2 dkg friss élesztő

1 mokkáskanál cukor

175 ml langyos víz

1 evőkanál olaj

1 teáskanál só

szárított oregánó és bazsalikom

a pizzaszószhoz:

1 kis doboz sűrített paradicsom

1 kisebb fej apróra vágott vöröshagyma

1 evőkanál olaj

csipet cukor

oregánó

1-2 babérlevél

só

a feltéthez:

1 nagyobb tonhalkonzerv

1 egész citrom

friss bazsalikomlevelek (elhagyható)

10 dkg reszelt sajt

Az élesztőt a cukros vízben felfuttatjuk. Közben kimérjük a lisztet, beletesszük a sót, a többi fűszert és az élesztőt. Dagasztógéppel alaposan összedolgozzuk, közben hozzáöntjük az olajat is; elég puha, de jól kezelhető tésztát kell kapnunk. Elképzelhető, hogy a liszt minőségtől függően kevés liszt vagy víz kellhet még bele. Ha kész, gombócot formálunk belőle és letakarjuk.

A szószhoz az olajat felforrósítjuk, a hagymát megfuttatjuk rajta, beletesszük a paradicsompürét, és az üres dobozzal kimérve, dupla annyi vizet öntünk hozzá. Belekeverjük a fűszereket, ízlés szerint cukrot rakunk hozzá, és közepes tűzön, néha megkeverve, kissé besűrítjük.

A feltéthez a citromot megsikáljuk, félbevágjuk. Az egyik felét héjastól nagyon vékonyra szeleteljük, elnegyedeljük.

A tésztát lazán átgyúrjuk, kettéosztjuk, kb. 30 cm átmérőjűvé nyújtjuk. Sütőpapírral bélelt formába tesszük, szósszal vékonyan megkenjük, elosztjuk rajtuk a halat, a citromszeleteket és a bazsalikomot. A halat a maradék citrom levével meglocsoljuk, reszelt sajtot szórunk a tetejére.

Előmelegített 250 fokos sütőben 10-12 perc alatt készre sütjük. Ha gáztepsiben sütjük, kicsivel több a sütés ideje.

Tipp: 250 fok híján süssük a legmagasabb hőmérsékleten, és ha tudjuk, akkor kapcsoljunk a sütőben alsó sütési fokozatot. Ilyenkor természetesen néhány perccel tovább tart pirosra sütni a pizzát.

Körtés clafoutis

Hankkától kívántam meg ennek a süteménynek a párját, nála őszibarackból készült, ő pedig a Sarokkonyhában találta az eredeti, szedres verziót.

Kicsit féltem, mert régebben egyszer már "megégettem" magamat egy clafoutis-val (abból gyakorlatilag kuka lett, sokkal több hozzávalóval), de bíztam abban, hogy ha ez a recept két embernek is sikerült előttem, akkor nagy baj nem lehet.... Igaz, a tésztába belekerült pluszban egy kanál liszt, de ez adódhat az evőkanalak nem egyforma méretéből is, illetve hogy mennyire tesszük tele azt. Ezenkívül kicsi fűszert is tettem bele: 2 közepes szem szegfűborsot törtem porrá mozsárban, és azzal szórtam meg a gyümölcsöt, kis pikáns ízt vitt bele. 

A sütemény "hibája" csupán annyi, hogy hipp-hopp elfogy; gondolkoztam, hogy 30 cm-es pizzaformába tennék másfél adagot, az úgy vajon jó lenne?

Hozzávalók nálam 24-25 centis formához:

3 kisebb körte

2 szem szegfűbors

néhány csepp citromlé

5 csapott evőkanál kristálycukor

1 evőkanál házi vaníliás cukor

2 tojás

6 evőkanál liszt

csipet só

2 dl tej

a forma kenéséhez: vaj

a szóráshoz: porcukor 

A gyümölcsöt előkészítettem: meghámoztam, apró kockákra vágtam. A formát alaposan kikentem vajjal, az aljára sorakoztattam a körtekockákat. Kevés citromlét csöpögtettem rá, és megszórtam a porrá tört szegfűborssal.

Gépi habverővel habosra kevertem a tojást a cukrokkal, majd felváltva hozzáadtam a sóval kevert lisztet és a tejet. A gyümölcsre öntöttem a tésztát, és 180 fokra melegített sütőben 35 percet sütöttem.

Kihűtve szeleteltem.

Lecsós tökfőzelék

Van már a blogon egy tökfőzelék recept, ahol megjegyeztem, hogy lehet bele tenni zöldpaprikát és/vagy paradicsomot is, és akkor kicsit más lesz az íze az ételnek. Meg egy icipici módosítás történt még a főzelék elkészítési módján, és azt hiszem, ez a csúcs, amit főzelék-szinten ki lehet hozni ebből a magában kicsit jellegtelen zöldségből.

Próbáljátok ki, szerintem nagyon-nagyon finom étel lesz belőle. talán pörkölttel a legfinomabb, tervbe vettem még, hogy kipróbálom majd zöldségpörkölttel is. Tegnap pl. friss, sült kolbásszal ettük, azzal is jó. Sült oldalassal vagy másfajta sült hússal is perfekt, meg fasírttal is.

Az étel az augusztusi Kifőztük magazinban jelent meg, az újság a linkre kattintva az oldalról ingyen letölthető!!

Hozzávalók 3-4 személyre:

1,2 kg tök

1 közepes fej vöröshagyma

2 zöldpaprika

2-3 paradicsom

kevés csípős hegyes paprika (elhagyható)

1 csokor kapor

2 csapott evőkanál liszt

3-4 dl joghurt / aludttej / (kaukázusi) kefír / tejföl

só

őrölt bors

2-3 ek olaj

ecet (ízlés szerint)

csipetnyi cukor

A tököt meghámozzuk, a húsát legyaluljuk.

Az olajat felforrósítjuk, a felaprított vöröshagymát üvegesre pirítjuk rajta. Rátesszük a tököt, az apróra vágott kapor nagyobb részét és a vékonyra szelt zöldpaprikát meg csípős paprikát, ezzel is keverjük néhány percig, majd sózzuk és enyhén borsozzuk. Öntünk bele 2 dl vizet, beleszórjuk a pici paradicsomkockákat, letakarjuk az edényt, és kisebbre vesszük a hőt alatta. (Ha szükséges, főzés közben öntünk még bele vizet. Figyeljünk, hogy soha ne legyen több a víz a lábosban a tök szintjénél.)

Amikor a tök puha lett, behabarjuk a joghurttal simára kevert liszttel, beletesszük a maradék kaprot, és még 5-10 percig csendesen forraljuk a főzeléket. Csipet cukorral és kevés ecettel ízesítjük.

Tipp: ha friss tököt főzünk, a belét a puha magokkal együtt megtartjuk, a tökhúshoz tesszük. Ha a magok kemények, akkor az egész belét kidobjuk. Cukkiniből is ugyanolyan finom, mint sima tökből. Ha valaki "pirosan" szereti a főzeléket, a habarással együtt tegyen bele 1 teáskanálnyi pirospaprikát.

Cukkinilepény

Az augusztusi Kifőztükbe készült a lepény, jelentem, nagyon jó lett! Főzés előtt körbejártam a kis kertemet egy ollóval a kezemben, és amelyik zöld fűszerről azt gondoltam, hogy jó lehet benne, vágtam valamennyit. A legnagyobb meglepetést a menta jelentette benne, amit régebben nem igazán kedveltem. Mivel nagyon burjánzik, abból is vágtam két szálat a zöldfűszer-szüret közben, és igazán nyerők voltak a levelek benne.

Szerencsére lesz még egy jó ideig cukkini!:)

80 dkg cukkini

1 nagyobb tojás

12 dkg liszt

1 csapott kávéskanál sütőpor

só

őrölt bors

1 nagy marék snidling

1 nagy marék egyéb zöld fűszer: oregánó, menta, majoránna, kakukkfű

a mártogatóshoz:

2,5 dl tejföl

só

2-3 gerezd fokhagyma

apróra vágott csilipaprika (elhagyható)

A cukkinit nagy lyukú reszelőn lereszeljük, kicsit sózzuk, 10 percet állni hagyjuk. Közben megmossuk, leszárítjuk és felaprítjuk a zöld fűszereket. Nagyobb serpenyőben ujjnyi olajat melegítünk. A cukkinit kicsavarjuk, hozzátesszük a sütőporral elvegyített lisztet, a tojást meg a zöld fűszereket, és sózzuk, borsozzuk. Evőkanállal lepényeket szaggatunk a forró olajba, kicsit ellapítjuk őket, majd közepes lángon mindkét oldalukat pirosra sütjük.

A mártogatóshoz a tejfölt elkeverjük a sóval és a zúzott fokhagymával; ha szeretjük, tehetünk bele csilipaprikát is.

A kisült lepényeket a mártogatóssal tálaljuk.

Étteremkritika: Öcsi & Fuszek vendéglője Gyulán; + turistának lenni jó ebben a városban!

Nem vagyok étteremkritikus, meg utálok leszólni másokat, de amikor ennyire kiveri valami a biztosítékot, akkor azt nem lehet szó nélkül hagyni... Különösen azért esik rosszul, mert a körülöttünk lévő, különösen nem könnyű helyzetben lévő vállalkozásokat még inkább nem szeretem bántani, de rossz szájíz maradt egy ünneplős estén miattuk...

Szóval vacsorázni mentünk Gyulára, és annyi hely között sikerült ezt kiválasztani. Évekkel ezelőtt, amikor nyitottak, ettünk már ezen a helyen, akkor nem volt probléma, ebben a reményben újra beültünk. Azonnal megkaptuk az étlapot - a borítója kifejezetten jópofa -, így az első pár percet annak a tanulmányozásával töltöttük, ahelyett, hogy kicsit szétnéztünk volna. Rengeteg étel van rajta, a férjem egy fatányérost választott, én sült kacsacombot szedermártással és krumplikrokettel. Amikor leadtuk a rendelést, akkor néztük, hogy igen csak megkopott az udvar kinézete, ami a nyitáskor patinásnak tűnt, az most inkább kissé lepusztultnak:( Nem akarom részletezni, de szerintem nem felel meg a külcsín és az ételek árának az aránya. Várakozás közben pedig az ott dolgozók magánbeszélgetéseit hallgathattuk, fülelni sem kellett, nem titkolták... Rajtunk kívül csak egy pár várt még a sorára. Lehet, nem véletlenül, de nem tudom eldönteni, hogy egy csendes hétfő este ez minek a rovására írható. 

Az ételek hamar jöttek, ez pozitív. A férjem először csak annyit jegyzett meg, hogy életlen a kés. Széles fatálon, egy sor lecsós krumpli fölé három, különféle ízesítésű kis szelet húst helyeztek. A krumpli kifejezetten ízletes volt a véleménye szerint, a hús átlagos. Nekem több gondom volt az enyémmel. Azt még lenyeltem volna, hogy kicsi volt a comb, talán még azt is, hogy kissé kiszárították, de azt már nehezen, hogy a gyümölcsmártáshoz képest jelentősen túlfokhagymázták (pedig szeretem a fokhagymát....). Jah, és a szedermártás?? Egy evőkanálnyi szederlekvárt valamivel jó folyósra felengedtek, így azután a szederre csak a színében emlékeztetett kicsit, úgy is csak elmosódottan:(( A krokettel nem volt probléma, habár éhes ember biztosan evett volna többet is belőle.

Ezért nem tudom őket ajánlani senkinek jó szívvel:( Jah, és a csattanót majd' elfelejtettem: a zUram megkérdezte vacsora közben, hogy amikor megkérdezik tányérelvitelkor, hogy ízlett a vacsora, akkor majd mit felelek rá? Mondtam, hogy nyilván elmondom nekik is, tudják meg nyugodtan, hogy nem vagyok elájulva. És végül senki sem kérdezte meg tőlünk, hogy ízlett-e a vacsora?! nem járunk sűrűn étterembe, de ilyen tán még nem fordult elő soha...

Azért az esték Gyulán nem rosszak!:)) Vacsora után sétáltunk, a város rengeteget tett azért, hogy az ott lévő turisták jól érezzék magukat, szökőkutak és egyéb látványosságok derítik jó kedvre az embereket. Sajnáltam, hogy nem vittem fényképezőgépet magammal. Ettünk finom fagyit a Kis Kézműves Cukrászdában - belém fért még egy jó nagy adag;) -, üldögéltünk, nézelődtünk, ezzel semmi baj nem volt. Tehát menjetek bátran Gyulára, csak keressetek jobb vendéglőt magatoknak!

Tényleg, kinek mi a kedvenc vendéglátóhelye ebben a városban?

Francia cukkinikrémleves

A Zamat és illat blogon találtam, teljesen véletlenül, valami egészen mást keresgéltem a neten. És a másik véletlen, hogy pont volt itthon cukkiniből egy megtermett példány, tehát talán mégsem véletlen, hogy megtaláltam a hozzá való receptet is:))

A hozzávalókon nem, de az elkészítés módján kicsit változtattam, az én krémleves-főzési technikámat használtam. A végeredmény pedig nagyon-nagyon finom lett, valószínűleg még sokszor az asztalunkra kerül ez a leves! Trinity, köszönöm szépen a receptet!:)

Hozzávalók 4 személyre:

65 dkg cukkini (hámozva, kimagozva mérve)

3-4 gerezd fokhagyma

6-8 dl zöldségalaplé

1 csokor petrezselyemzöld

2 szál kakukkfű

1 tejszínes tömlős sajt (125 g)

só

frissen őrölt bors

2 evőkanál olívaolaj

A cukkiniből kis darabot félretettem, a többit kockára vágtam. Felhevített olajon néhány perc alatt átsütöttem a darabokat. Sóztam, borsoztam, átforgattam a vékonyra szeletelt fokhagymával, és felöntöttem kb. 2 dl vízzel. Beleszórtam az aprított petrezselyem felét, és lefedve megpuhítottam a cukkinit. Belenyomtam a sajtkrémet, és botmixerrel pépesítettem az egészet. Felengedtem a zöldségalaplével, felforraltam, utánaízesítettem sóval és borssal, és beletettem a maradék aprított petrezselymet, valamint a kakukkfű leveleit. Még pár percig csendesen főztem.

Eközben meghagyott cukkinit vékonyra szeleteltem, picit sóztam, majd a keletkezett levét papírtörlőn leitatva, kevéske olajjal kikent serpenyőben pirosra sütöttem. Ez lett a dísze a levesnek.

Próbáljátok ki, érdemes!

Kovászos uborka - nem csak kaporral

Valahogy eddig kimaradt a leírás, pedig 4 éve írom a blogot... És hiába is írtam volna le, mert az idén az utóbbi évekkel ellentétben már nem használtam (pirított) kenyeret hozzá egyszer sem, kizárólag krumplival készült. Nagyon bevált; nem lesz tőle zavaros a lé, nincs fehér lerakódás, roppanós marad az uborka (nem lágyul el), egyszóval tökéletes mind a külcsín, mind pedig az élvezeti érték.

Még a szezon elején tárgyaltuk ki a facebookon a kovászolást, emlékeim szerint Max írt erről a krumplis módszerről, de szinte ugyanakkor az édesanyám is lelkesen újságolta nekem, hogy ugyanezt hallotta a rádióban is. Muszáj volt kipróbálni!:)

És akkor nagy vonalakban az új kedvenc:

-nagyobb befőttes üveg

-uborka

-2-3 szál kapor

-1 nagyobb szem krumpli vékonyra szeletelve

-az üveg térfogatának fele mennyiségű víz, literenként egy kissé púpozott evőkanál sóval felforralva, majd langyosra hűtve

Az üveg aljára kaprot helyezünk, arra kerül a krumpliszeletek fele. Az uborkákat mindkét végükön bevágjuk, majd szorosan az üvegbe gyömöszöljük. A tetejére ismét krumplit rakunk, majd teleöntjük az üveget vízzel. A maradék vizet ne öntsük ki, mert időről időre ezzel pótolhatjuk a kiforrt, illetve az elpárolgott folyadékot (ha véletlenül nem maradt volna, akkor sima vizet szoktam rákanalazni). Kistányérral letakarjuk, és először napra tesszük, hogy hamarabb kezdjen forrni, majd az azt követő napokon naptól védett, meleg helyen tartjuk. Ha hidegek az éjszakák, akkor arra az időre a konyhába visszük. Amikor már kiforrt a leve (nem habosodik intenzíven), leszedjük a krumplit a tetejéről.

Jó időben 3-4 nap alatt kellőképpen megsavanyodik az uborka, kóstolással ellenőrizhetjük az ízét. Ekkor az uborkát tiszta üvegbe rakjuk, a levét leszűrjük és ráöntjük. Hűtőben tartjuk.

Télire is eltehetjük, ha a leszűrt levet felforraljuk, kihűtjük, és visszaöntjük az uborkára. Tetejére egy csipet Na-benzoátot szórunk, majd folpackkal és kupakkal lezárva kamrapolcra helyezzük az üveget.

Jah, és most megint újítottam: a lányom kedvéért - aki nem szereti a kapor ízét - a képen elől látható üvegbe kapor helyett egy csomó zöld fűszert tettem: néhány szál csombort, bazsalikomot, oregánót, kakukkfüvet. Remélem, hogy ez is finom lesz, 2-3 nap múlva kiderül.

Csáky rostélyos

Az utóbbi idők legfinomabb ételei közé sorakozott ez a rostélyos. A júliusi Kifőztük magazinba készült, a balatoni ételek közé. Az ételt a híres múlt századi séf, Csáky Sándor emlékére alkotta  egyik tanítványa. Több mendemondát lehet olvasni a neten az étel történetéről, az viszont tuti biztos, hogy az étel remek! Inkább időigényes, mint bonyolult, kis konyhai előélettel nyugodtan hozzáfoghat bárki ennek a finom ételnek az elkészítéséhez. A porhanyósra párolt marhahús közé csomagolt szép, sárga töltelék nagyon jól mutat!

Hozzávalók 4 személyre

70-80 dkg csont nélküli marharostélyos / hátszín / marhacomb 4 szeletre vágva

a töltelékhez:

8 dkg füstölt szalonna

1 közepes fej vöröshagyma

2 paprika

2 kisebb paradicsom

4 tojás

só

őrölt bors

1 kávéskanál pirospaprika

a szószhoz:

1 nagyobb fej vöröshagyma

1 paprika

kevés csípős paprika

1 kisebb paradicsom

1 teáskanál pirospaprika

só

őrölt bors

2 evőkanál (szalonna)zsír

1 kis pohár tejföl (150 g)

1 teáskanál liszt

a vajas galuskához:

40 dkg liszt

7 dkg olvasztott vaj

2 tojás

só

Először a tölteléket készítjük el. Az apró kockákra vágott szalonna zsírját kiolvasztjuk. A szalonnát kivesszük, félretesszük. 2 evőkanál kiolvasztott zsírba szórjuk a felaprított vöröshagymát, üvegesre pirítjuk, hozzáadjuk a paprikacsíkokat és a felkockázott paradicsomot, sózzuk, borsozzuk. Néhány perc alatt megpároljuk a zöldségeket, hozzáöntjük a szalonnakockát meg a sóval és pirospaprikával ízesített, felvert tojást, és 1-2 perc alatt közepes sűrűségűre sütjük. Levesszük a tűzhelyről, összekeverjük és hűlni hagyjuk.

A hússzeleteket kettévágjuk, alaposan kiverjük, hogy szép tenyérnyi szeleteket kapjunk. Sózzuk, borsozzuk, megkenjük mindegyiket a töltelékkel. Henger alakúra tekerjük, hústűvel vagy erős cérnával rögzítjük. Lefedhető edénybe kanalazzuk a zsírt, a roládokat körben átsütjük rajta, majd kivesszük őket egy tányérra. A zsírba dobjuk az aprított hagymát, üvegesre pirítjuk, beletesszük az ugyancsak apróra vágott paprikát és paradicsomot. Sózzuk, borsozzuk, pirospaprikát szórunk rá, majd felengedjük kb. 2,5 dl vízzel. Visszatesszük a tekercseket, letakarjuk az edényt, és lassú tűzön - kb. egy óra alatt - puhára pároljuk a húst. Ha szükséges, a vizet közben pótoljuk. Amikor kész, a tejfölben elkevert liszttel besűrítjük a mártást. Kiforraljuk.

A galuskához a liszthez adjuk - egy evőkanálnyi kivételével - a vajat, a tojást, 1 kávéskanál sót és annyi vizet, hogy kemény tésztát kapjunk. Alaposan összedolgozzuk, és lobogón forró, sós vízbe nagyobb galuskákat szaggatunk, és megfőzzük. Leszűrjük, meleg vízzel leöblítjük, és a maradék vajba forgatjuk.

Tálaláskor a tekercseket kissé rézsútosan felszeleteljük, majd a mártással és a galuskával együtt tálaljuk.