2008. december 31.

BUÉK!


Boldog új évet kívánok mindenkinek, aki járt már nálam és annak is, aki még nem látogatott meg:)

Ezzel a sós sütis tállal kínálok meg mindenkit, virtuálisan és személyesen is.
Megjegyzés a vendégeimnek: nem ér kukucskálni:))))

A tálon láthatók a szerencsemalackák és ugyanabból a tésztából sajtos-köményes rúd, Millie-féle tökmagos pogácsa és szezámos-lenmagos rúd.

Kívánom mindenkinek, hogy úgy töltse el ezt az éjszakát, ahogy szeretné!

2008. december 29.

Talán még nem szóltam későn...újévi malackákat kell már gyártani!!


A legelső posztom egy fénykép volt a tavaly elkészült malackákról. Majdnem elfelejtkeztem róla az idén...
Az imént összedolgoztam az egyik "elállós" sós rúd tésztámat, abból fog készülni, de ha valakinek van jól bevált, alaktartó sós süti receptje, az is jó.

40 dkg liszt, fél csomag sütőpor, 1 lapos ek só, 25 dkg margarin vagy 20 dkg zsír, 1 ek 10 %-os ecet, 3-4 evőkanál tejföl

A hozzávalókat a leírt sorrendben kell összekeverni-összedolgozni (a tejföl annyi, amennyitől összeáll), és folpackba csomagolva jó néhány órát (vagy akár pár napot is) pihentetni kell a hűtőben.

A képen szerintem jól látszik, hogy a malacpofa alapja egy kör, és rá kell "ragasztani" a tojással megkent pofira a fülét és orrát, valamint magokból szemet (tökmag), szezámmagból orrlyukakat...

Jó munkát annak, aki hozzálát!

/Az ötlet az Nlcafe fórumról származik/

Narancsos tiramisu torta


Szerettem volna karácsonyra egy könnyű, narancsos-mézes ihletésű tortát, de nem találtam kedvemre valót. A karácsony előtti utolsó bevásárláskor bekerült a kosaramba 2 doboz mascarpone sajt, de nem volt időm foglalkozni vele, el voltam foglalva a vendéglátással. Az idei családi karácsonyi összejövetel nálunk volt, több mint 20-an voltunk, és nem én voltam a sütifelelős, az én tisztem ilyenkor a kocsonyafőzés.
Azután hétvégén, mikor kezdtek elfogyni a sütik, akkor kezdtem keresgélni, miből tudnám megalkotni az én tortámat. Tortaimádónál találtam egy mézes alapú kókuszkrémes tortát, ez lett az alapja, egy kicsit azért változtattam rajta. Úgy akartam, hogy legyen 1-1 mézes tortalap alul és fölül, közötte egy fehér piskóta, mindez narancsos-mascarponés-tejszínes krémmel összeragasztva. Ja, és a friss tojást mindenképpen száműzni szerettem volna belőle.
El is készült, nagyon-nagyon finom lett. Egy kicsit kell változtatni rajta; az alsó mézeslapot meg kell locsolni valami narancslikőrös-narancsos lével, esetleg megkenni híg narancslekvárral, mert nem teljesen puhult meg. A tortát 22 cm-es tortaformához készítettem.

Hozzávalók a piskótához:

10 dkg liszt, 1 mokkáskanál sütőpor, 2 tojás, 2 evőkanál víz, 10 dkg porcukor, pici só

Hozzávalók a mézes lapokhoz:

20 dkg liszt, 1 mokkáskanál szódabikarbóna, 10 dkg porcukor, 1 evőkanál méz, 1 evőkanál kakaópor, 1 tojás, 2,5 dkg margarin, pici só

Hozzávalók a krémhez:

50 dkg mascarpone sajt, 2 közepes narancs reszelt héja és leve (1 dl volt), 10 dkg porcukor, 2 dl habtejszín

Hozzávalók a díszítéshez:

1 mézeskalács figura összetörve, 1 narancs szeletelve


A legelején elővettem 2 tepsit, rátettem sütőpapírt, mindkét papíron körülrajzoltam a 22 cm-es tortaforma alját, félretettem.

Célszerű volt a piskótával kezdeni az elkészítést. A lisztet egy kis tálban összekevertem a sütőporral. Egy keverőtálban a fehérjéket pici sóval kemény habbá vertem, félretettem. Egy másik keverőtálba tettem a tojássárgákat és a hideg vizet, összekevertem, hozzáadtam a cukrot, és addig kevertem a robotgéppel, míg kifehéredett. Akkor a robotgépet a legalacsonyabb fokozatra állítottam, a lisztet belekanalaztam. Utána fakanálra váltottam, és óvatosan belekevertem a fehérjehabot.
A tortaforma aljára sütőpapírt tettem (vagy kikenem zsírral és liszttel), és beleöntöttem a piskótatésztát. 180 fokos alsó-felső sütésen kb. 25 percig sütöttem, amíg a tetejét tapintásra stabilnak éreztem. Egy rácsra tettem kihűlni.

Amíg a piskóta sült, a mézes lapokat készítettem elő. A lisztet összekevertem egy tálkában a szódabikarbónával és a sóval. Egy nagyobb lábos aljára kétujjnyi vizet öntöttem, alágyújtottam, rátettem egy másik kisebb lábost (vízfürdőt készítettem). A kisebb lábosba tettem a többi hozzávalót, és állandó kevergetés közben néhány percig főztem. Majd levettem a lábost, és beleszitáltam a lisztes keveréket, összekavartam.
A sütőpapíros körökbe osztottam a keveréket. Úgy volt írva, hogy vizes késsel lehet ellapítani formára, de nekem nem nagyon ment úgy; a kezemet megnedvesítettem, és az ujjaimmal sikerült könnyen ellapítgatni, és a végén a vizes késsel megsimítgattam a tetejét.
Miután van légkeverés a sütőmben, mindkét tepsit egyszerre tettem bele. 150 fokon 15 perc alatt megsült, egyszer félidőtájt megcseréltem a két tepsit.

A krémhez először a tejszínt kemény habbá vertem, félretettem. A mascarponét robotgéppel összekevertem a cukorral, a narancshéjjal és narancslével, végül hozzákevertem óvatosan a tejszínhabot. Egy nagyon klassz, masszív krémet kaptam.

A torta összeállításához az egyik krémeslapot tettem alulra. Mint írtam az elején, ezt valamivel meg kell locsolni-kenni, ami kicsit puhítja. (Én valószínűleg híg narancslekvárra szavazok, az nagyon jól ízesít is.) Erre kentem a krém kb. egyharmadát. Erre került a piskótakarika. Rákentem a krém másik harmadát. Rákerült a második mézeslap, és a maradék krémet a tetejére és az oldalára elosztottam. A díszítést szokás szerint nem vittem túlzásba...egy mézeskalács figurát sodrófával porrá törtem, azt szitáltam a közepére, a széleit pedig egy naranccsal díszítettem... Egy jó fél nap állás biztosan kell neki, hogy a mézeslapok rendesen megpuhuljanak.

Leírva lehet, hogy bonyolultnak tűnik, de abszolút nem az. Az eredmény pedig egy habkönnyű, nem túl édes torta lett. A receptet pedig elmentem ide, lehet, hogy még a télen vagy tavasszal előkerül még...


2008. december 28.

Paradicsomleves betűtésztával




Karácsony után valami könnyebbre vágytunk, paradicsomleves készült, természetesen napközis betéttel, betűtésztával.
Így készül nálunk:

Hozzávalók:

1 liter paradicsomlé, 1 közepes vöröshagyma, 1 evőkanál olaj, 1 púpos teáskanál liszt, só, bors, 1 lapos evőkanál cukor
Az ízesítés 2 féle szokott lenni: 1-2 szál zellerzöld és 2-3 babérlevél vagy bazsalikom és oregánó

Az olajat felforrósítom, a hagymát kettévágom, a vágási felületét is kicsit megpirítom. Hozzáteszem a lisztet, párat kavarok rajta. Felengedem lassan kavargatva 4 dl hideg vízzel, hozzáöntöm a paradicsomlevet. Sót, borsot és cukrot adok hozzá, beleteszem (most) a zellerzöldet és a babérlevelet, felforralom. Beleteszem a tésztát, és készre főzöm.

2008. december 27.

Sült kacsacombok párolt káposztával


Tervbe vettem karácsony 1. napjára Fehérnyúl ünnepi kacsasültjét , amivel az idén felváltani készültem a baconos pulyka/szűzfonatokat. Valószínűleg egyezik az ízlésem a receptverseny zsűrijével, mert utána kiderült, hogy ez az étel nyerte a főételek 1. díját is. Még hétfő délelőtt be is pácoltam 8 combot a leírt módon. Mikor itthon bejelentettem, hogy kacsa a pácban csücsül csütörtökre előkészítve, a család egybehangzóan mondta is, hogy persze, nagyon jó, de párolt vöröskáposztával, ugye...?
Így azután a köret rész módosult, (rajtam kívül) mindenkinek a kedvére; volt káposzta, krumplipüré és krokett. De egyszer tuti az eredeti is kipróbáltatik!

Hozzávalók nálam:

8 kacsacomb, 1 l víz, a Fehérnyúlnál leírt vadpác + egyéb fűszerek a pácoláshoz

só, bors a sütéshez

A pácolt kacsacombokat a bőrénél kicsit bevágtam. Sóztam, borsoztam, egy magasabb falú tepsibe tettem. 8 kanál páclevet öntöttem rá, alufóliával befedtem. 1 bő órát légkeveréses 160 fokos sütőben sütöttem. Utána levettem a fóliát, és 180 fokon zsírjára sütöttem.
Nagyon omlós, finom húst kaptam, valószínűleg a páctól lett ilyen porhanyós, mindenki megelégedésére.

Nem először sütöttem kacsát, de még mindig meg tud lepni a térfogatváltozása. Most készítettem egy fotót a sütés előtt és utána (igaz, egyet már kivettünk belőle előtte), de még így is jól látszanak az arányok... Igaz, lett majdnem 1 liter kiváló kacsazsírunk:)



Párolt lilakáposzta

1 kilónyi szálasra szeletelt káposztafej, 3 ek olaj, 2,5 dkg cukor, só, kevés őrölt kömény, 2-3 ek ecet

Választok egy akkora edényt, amiben térfogatilag elfér a káposzta. Az olajat felmelegítem, beleteszem a cukrot, karamellizálom.. Beleteszem a káposztát, kevergetem, pirítom. Amikor kissé meglöttyedt, aláöntök kb. 1 dl vizet (esetleg bort is lehet), megsózom, megszórom a köménnyel. Lefedem, és kb. 25-30 percig párolom, míg meg nem puhul. Akkor ellenőrzöm a sózást, és ráöntöm az ecetet, újból átkavarom, megkóstolom. Ha kellően sós és savanyú, lefedem 5 percre, és készen is van.

2008. december 25.

Narancsleves


Nevezhetném akár karácsonyi narancslevesnek, mert leginkább akkor kerül asztalra, de a lányom kívánságára máskor is – főleg a névnapjára, mert akkor még éppen-éppen szezonja van a citrusféléknek –, elkészül. Kicsi előkészítést igényel, de ha előző este rákészülünk, akkor másnap tökéletes lesz.



Hozzávalók 4 személyre

3-4 narancs
1 liter 100%-os narancslé
2 dl habtejszín
10-15 dkg cukor
1 púpozott teáskanál vaníliás pudingpor
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg
1/2 dl narancslikőr vagy fehér rum
1 csipet só

Egy kis lezárható edénykébe teszek 10 dkg cukrot, belereszelem 2 alaposan megsikált narancs reszelt héját, összekeverem, lezárom. A narancsokat a lehető legjobban lehámozom, letisztítom a fehér héjuktól. Félbevágom keresztben, egy késsel a gerezdeknél elvágom, a felesleges fehér részektől megtisztítom még, és egy kis tálkába teszem. Kevés cukrot szórok rá, ráöntöm a szeszt, megkeverem, lefóliázom, hűtőbe teszem. Ha eszembe jut, egyet-egyet kavarintok rajta.

Másnap egy lábosba öntöm az illatos cukrot, és keverés közben enyhén karamellizálom. Ráöntöm a narancslevet és 2 dl vizet, beleteszem a szegfűszeget és a sót, felforralom. Közben a tejszínt összekeverem a pudingporral, átmelegítem a meleg levessel, és beleöntöm. Megkóstolom, kell-e még bele esetleg cukor, készre főzöm, és langyosra hűtöm.

Táláláskor tányérokba merjük a levest, beleosztjuk a narancsdarabokat kevés levével együtt. A tetejükre ki-ki tehet kevés tejszínhabot is.

A recept megjelent a Kifőztük magazin 2013/2. számában is.

Karácsony és idei első havas reggel


Erre a szép fehér tájra ébredtünk ma reggel. Ezekkel a képekkel szeretnék boldog karácsonyt kívánni minden olvasómnak!

2008. december 22.

A 100. bejegyzés


Nem akarok hinni a szememnek...eljutottam idáig...és tulajdonképpen nem is olyan hosszú idő alatt.
Emlékszem, amikor májusban minden meggyőződés nélkül feltettem 4 képet, hogy majd írok hozzá receptet, és úgyis maradt augusztus 23-ig. Akkor megint feltettem néhány képet, és elkezdtem írni hozzájuk a szöveget is. És 100-szor meggondoltam, mielőtt a bejegyzés közzétételére kattintottam volna...
Valamikor augusztus vége felé vettem egy mély lélegzete, és kértem, hogy vegyenek fel a gasztrós bloggyűjtőre, ami meg is történt, köszönet érte az illetékeseknek! Ez a gyűjtő egy nagyon szuper dolog, ha valamire szükségem van, leginkább ott kezdek keresgélni, főle, hogy Vimizo lehetővé tette a keresést a receptek között.
A következő mérföldkövem szeptember 10-én volt, amikor felfedeztem, hogy lehet statisztikát tenni a blogomra. Kezdtem figyelni, és hatalmas meglepetésemre egyre nagyobb és nagyobb számok jelentek meg a napi számlálón, mostanában 100 fölött mozog általában. Jelen pillanatban összessen 8200 látogató körül járok, ami nekem hatalmas öröm, és köszönöm mindenkinek, aki megtisztelt azzal, hogy engem olvas.

Köszönet illeti a gyermekeimet, akik végig bíztattak, amikor elkezdtem, és a mai napig is figyelemmel és kritikával figyelik az oldalamat. Külön köszönet designer csapattagomnak, a fiamnak, aki igyekszik az ötleteimet megvalósítani.

2008. december 21.

Csokoládés máktorta


Ez is egy kedvenc torta. Minden évben legalább egyszer, ilyentájt elkészül. Tulajdonképpen rém egyszerű, a rafinériát a csoki, a mák és a narancs hármasa adja, nagyon-nagyon összeillő ízek. A narancs már az én plusszom volt, eredetileg citromhéj volt benne. Leírom az alapreceptet is, és ahogy én szoktam összeállítani.

Hozzávalók:

15 dkg darált mák, 20 dkg liszt, 20 dkg cukor, 20 dkg margarin, 3 tojás, 2 dl tej (egy részét helyettesítem narancslével), 1 csomag sütőpor, 1 kiskanál őrölt szegfűszeg/fahéj, 1 citrom/narancs reszelt héja, 1 csipet só
savanykás lekvár (sárgabarack, narancs, ribizli...) a közepére, csokimártás a tetejére

Egy kisebb tálban a lisztet a sütőporral, a sóval, a szegfűszeggel és a mákkal összekeverem. A tojásfehérjéket kemény habbá verem. A margarint először a cukorral, majd a tojássárgákat is hozzáadva robotgéppel kikeverem, hozzáadom a tejet (illetve a narancslevet és a tejet) és a narancshéjat. A robotgépet legalacsonyabb fokozatra állítva hozzáadom a lisztes elegyet. A tojásfehérje habot óvatosan beleforgatom.
Kikent-lisztezett (26 cm-es) tortaformába öntöm, elsimítom, és 180 fokos alsó-felső sütésen kb. 40-45 percig sütöm. Figyelni kell, ha a teteje nagyon színesedne, le kell takarni! Ha kész (tűpróba), akkor egy rácsra borítom, kihűtöm. Kettévágom, és savanykás lekvárral megkenem (én most narancslekvárt tettem bele).
Csokimártást készítek: 2 evőkanál sötét kakaóport 2 kanál cukorral és 1 kanál vízzel folyamatos keverés közben éppen felforralok, leveszem a tűzről, és 3 dkg margarint és 1 kicsi rumot adok hozzá. Elkeverem, és a torta tetejére öntöm, elkenem. Kedvem szerint egy kicsit díszítem.

Ennyi az egész, kb. másfél óra alatt teljesen készen van; és milyen finom!

/Forrás: Kira21 receptje az Nlcafé fórumról/

2008. december 20.

Töltött csirkecomb hercegnő burgonyával


Valami töltött húsfélére vágytam. A legkisebb ellenállás irányába haladtam, amikor csirke felsőcombot választottam, mert ezzel a legkönnyebb bánni. Fűszerezésileg is eltértem a hagyományostól, a mai hideget ellensúlyozandóan olaszos jellegűre sikeredett.

Hozzávalók 3 személyre:

4 csirke felsőcomb, 4 közepes szelet kenyér, 1 tojás, só, bors, kis chilipaprika, kevés szárított paradicsom apróra vágva, kakukkfű, majoranna, oregánó, bazsalikom, 10 szem olajbogyó negyedelve
A sütéshez: kicsi zsiradék a kenéshez, 1 jó nagy lilahagyma nagyobb darabokra vágva

A húst sóztam, borsoztam. A kenyeret 10 percre vízbe áztattam, majd kicsavartam, összemorzsoltam. Hozzátettem a tojást és a fűszereket, mindenből egy keveset (kb. fél mokkáskanálnyit).
A bőrt meglazítottam a hús tetején, a tölteléket szétosztottam a hús és bőre közé, egyenletesre simítottam a tetejét. Egy kisebb kerámiatálat kizsíroztam, ráfektettem a húsokat kicsit a tetejüket megspricceltem olajjal. Mellétettem lilahagyma darabkákat, aláöntöttem nagyjából 1 dl vizet és egy kis bort. Befedtem fóliával, 30 percig takarva volt, majd a fóliát levéve pirosra sütöttem.

Hercegnő burgonya /forrás: Planétás kártyák/

Hozzávalók:

8 közepes burgonya (tisztítva 50 dkg volt), 6 dkg margarin vagy vaj, 2 tojás sárgája, só, reszelt szerecsendió

A lrumplit sós vízben puhára főztem, leöntöttem róla a vizet, elpárologtattam, összetörtem. Amikor kihűlt, hozzákevertem a margarint és a tojássárgákat, megfűszereztem.
Egy sütőpapíros tepsire evőkanálnyi halmokat raktam, majd az ujjaimmal kicsit "megborzoltam (azért kézzel, mert a galád zacskó kiszakadt, és nem volt már időm áttölteni és vacakolni vele; de szerintem ugyanúgy nézett ki a vége is, mint az elején a zacskóból formázott...).
180 fokos sütőben kb. 20 percet sült.

A bosszúság: a képről pont a lilahagyma maradt le, mert még ebéd előtt fényképeztem, persze sietve. Pedig az olyan finom volt, kissé megkaramellizálódott, kicsit szószos is lett; legközelebb többet teszek belőle.

2008. december 19.

Karalábéleves petrezselymes-vajas galuskával



Tudom, hogy karácsony lesz, és én mégis egy tulajdonképpen tavaszi levest írok be. Szerdai piacolásom alkalmával jött velem haza 2 szép zsenge karalábé, amiből azonnal levest álmodtam. Ez egy jó kis minimál leves, nincs agyonfűszerezve, jól érződik rajta a karalábé íze. Mi (ezt is) nagyon szeretjük.

Hozzávalók:

2 zsenge karalábé hosszúkás szeletekre vágva, 3 deka vaj vagy margarin, só, sok bors, petrezselyemzöld, 1 leveskocka, 1 deka liszt, 1 dl tejföl

a galuskához: fél tojás, 5-6 deka liszt, a kávéskanálnyi puha vaj (esetleg margarin), só, bors, kevés petrezselyemzöld apróra vágva

A felolvasztott vajban borssal roppanós puhára párolom a karalábét. Megsózom, és ráteszem a lisztet. Felengedem először 1 dl-nyi hideg vízzel, elkavarom, utána 8 dl-nyi meleg vízzel.
Teszek bele sót, borsot és a leveskockát, felforralom. Közben a tojásból a liszttel, a vajjal és a fűszerekkel galuskatésztát kavarok. A felforrt levesbe szaggatom kávéskanállal. A tejfölt 1 kanálnyi hideg vízzel összekeverem, majd a forró leveshez hozzámelegítem. Hozzáöntöm, kicsit átforralom. A végén teszek hozzá petrezselyemzöldet.

2008. december 17.

Kedvenc szakácskönyveim

Gabriella kért fel már jó régen (szégyellem is magam rendesen), hogy írjak ebben a témában. Nem felejtettem el, csak sok minden van most körülöttem.

Kezdő főzős koromban rengeteg szakácskönyvet vettem. Persze akkoriban annyira olcsók voltak, hogy az egyébként is szépszámú könyvvásárlásaim közepette simán elfért havi 1-2 szakácskönyv. Volt közötte 1-2 úgynevezett alapszakácskönyv, és voltak gyűjtemények és tematikus könyvek is. Azután amikor elkezdték kiadni nagy számban a különböző női magazinokat a 90-es években, akkor azokból vágtam ki a recepteket, ma is van belőle a szekrényben egy jó halom, sajnálom kidobni, mert időnként keresgélek benne.
Mióta internetezek, azóta főzős újságot és szakácskönyvet is keveset veszek. Mégis a blogokban és fórumokban olvasott információk alapján kattanok rá 1-1 könyvre.

Ilyen például most a nálam abszolút favorit Szakácsok könyve. Addig olvastam a különböző helyeken ódákat róla, hogy muszáj volt kérjek egyet a névnapomra, mert úgy éreztem, enélkül félkarú óriás lehetek csak... És tulajdonképpen igaz; kezdők és haladók is találnak benne bőven szuper dolgokat, a világ néhány legjobb séfjétől mazsolázva.


Azután így vándorolt ide a sokak által nem igazán kedvelt Jamie Oliver 2 könyve. Én ezeket is szeretem, szoktam használni; főzök és ötleteket merítek belőle. Szeretem a stílusát, kedvelem azt, ahogy az alapanyagokról ír és beszél.


Néhány éve vásároltam a Torták, sütemények, csemegék című könyvet. Ebben azt szeretem, hogy egyrészt lépésről lépésre mutatja a bonyolultabb dolgokat, másrészt rengeteg díszítési ötletet mutat, amiben sajnos én nem vagyok jó, innen szoktam lopkodni, ha muszáj valami nagyon szépet alkotni.


A végére hagytam azt a könyvet, amiből tulajdonképpen megtanultam főzni. Sokáig gondolkoztam, hogy elővegyem-e megmutatni... Sajnos a sok forgatástól leesett az eleje és hátulja, jelentősen megsárgult, van rajta egy csomó pecsét, imitt-amott egy-egy kézzel írott bejegyzés, tehát használtam rendesen; vannak olyan dolgok, amiket a mai napig úgy főzök, ahogy a könyv írja. Horváth Ilonát nem lehetett kapni, ezt választottam helyette, és nem bántam meg.
Csak 1 dolog van, ami bánt: nem tudom, hogy ki írta a könyvet. Ha véletlenül valaki felismerné, írja be nekem kommentbe legyenszíves!
Utóirat: Beatbull kisegített, amiért még egyszer hálás köszönet: Domokos Lászlóné Mindentudó szakácskönyve a szóbanforgó könyv.


2008. december 16.

A maradék felhasználás jegyében - Tonhalas rizssaláta


A vasárnapi zöldborsós rizsköretet rendesen túlméreteztem, de ez nem szokott gond lenni. Az ilyen rizsekből szokott tonhalas saláta készülni, és most már régen volt utoljára. Pontos hozzávalókat nem fogok tudni megadni, mert mindig a hűtő tartalma dönti el, hogy mi kerüljön bele, és érdekes módon mégis mindig finom a végeredmény.

Tehát mindig kerül bele egy-két doboz tonhal (eleve aprított vagy széttrancsírozom). Ha olajban van, akkor az olaj egy része is belekerül a salátába (egyébként teszek bele olívaolajat), ha sós lében, akkor leszűröm előtte. Állandó hozzávaló még egy méretes lilahagyma apróra vágva, édes és csípős paprikadarabkák (lehetőleg színesek) és sajtdarabkák. Ezen kívül szokott még lenni benne zöldnek petrezselyemzöld vagy csemegeuborka darabok, pirosnak paradicsom apróra vágva, sárgának kukorica...biztosan mindenkinek lennének még ötletei.
Tehát kicsi sót teszek még bele, ha szükséges, és borsot őrölök rá bőven. Citromlé kerül még rá, és jól összekeverem. Ez a light-os variáció, időnként majonézzel készítem, egy kis tejföllel és mustárral összekeverve.
Jó kis vacsora lesz belőle.

2008. december 15.

Hacsapuri




Megint a Planétás kártya receptjeiből választottam. Már régóta szándékomban állt elkészíteni, de a hozzávaló sajtot a közvetlen környékünkön nem árulják, máshol pedig mindig elfelejtettem megvásárolni. Most viszont összeállt minden, kezdődhetett a grúz nemzeti étel projekt.

Hozzávalók:

50 dkg Anikó sajt, 2 tojás, 50 dkg finomliszt, 10 dkg vaj, 1 teáskanál cukor, 1 bő mokkáskanál só, fél mokkáskanál szódabikarbóna, 2,5 dl tej (plusz én tettem még a sajtba apróra vágott chilipaprikát is)

A leírás szerint a sajtot szeletekre vágás után áztatni kellett volna 2-5 óra hosszat (azt mondja, ha túl sós), de ezt én nem tettem meg. A vízből kivett - illetve én a szeletelt sajtot egy villával összetörtem - ez volt a legküzdelmesebb feladat, tökéletesen nem is sikerült, de szerintem nem volt probléma belőle. Hozzáadtam 1 tojást, és összegyúrtam némileg(!) homogén masszává, és beletettem saját szándékomból a chilipaprikát is.
Kimértem a lisztet, beletettem a cukrot, a sót és a szódabikarbónát, összekevertem, ment hozzá a vaj darabokra vágva, összemorzsoltam az egészet. Beleöntöttem a tejet és a másik tojást, majd összedolgoztam. Puha, jól kezelhető tésztát kaptam.
A recept szerint 2 lepényt kellett volna készíteni, de én jobbnak láttam háromfelé osztani, hogy mindnyájunknak külön adagja legyen, mert ráadásul a harmadik számú kedvezményezett csak este érkezett. Tehát háromfelé osztottam és kb. fél cm vastag köröket nyújtottam belőle. A tészta közepére tettem a sajtot, a szélét pedig harmonikaszerűen összefogtam, és behajtottam a tészta közepéig, rányomkodtam.
A sütésre két variációt adott meg, én a sütőben sütést választottam, mivel az kényelmesebbnek tűnt. Tehát a sütőt előmelegítettem 180 fokosra, és sütőpapíron 25 perc alatt kicsit megszínesedve megsült. (A másik mód: kevés olvasztott vajjal kikent serpenyőbe tenni úgy, hogy a hajtogatott oldal legyen alul, fedő alatt szép zsemleszínűre sütni az alját, majd megfordítani, és fedő nélkül sütni készre.)

Rendkívül laktató étel, én a részemet csak kétszerre tudtam megenni, mondjuk a fiúknak nem okozott gondot. Finom volt, de legközelebb jobban fűszerezném a sajtot; illetve a férjem ötlete, hogy fűszeres túróval is működne. Valószínűleg igaza van...

/Forrás: Planétás kártyák/

2008. december 14.

Karácsonyi receptverseny - Dióval szórt sajtos rúd


Nem tudom, beleférek-e vele valamelyik kategóriába...nálunk talán előétel kategória, mert vendégségben a sós aprósüti kerül legelőször az asztalra. Szerintem kicsi idő- és energia ráfordítással ezzel nagyon finom rágcsa kerül a vendégek elé.
Karácsonyi kategóriába azért sorolom, mert dióval van megszórva, különlegesebb, mintha magok lennének a tetején, ráadásul a sajt és a dió jól passzol egymáshoz. Ami pedig az előkészítését illeti, akár pár nappal vendégség előtt is össze lehet állítani, folpackba csomagolva vígan eláll sütésig. Sajtot lehet simát vagy füstöltet is választani, esetleg keverni a kettőt; füstölttel karakteresebb lesz az íze.

Hozzávalók egy gáztepsinyi sütihez:

25 dkg liszt, 25 dkg margarin, 8 dkg reszelt (füstölt) sajt, 1 púpos mokkáskanál só, 6 evőkanál hideg víz, 1 evőkanál 10 %-os ecet
A tetejére: fél felvert tojás a kenéshez, kevés só, 1-2 dkg reszelt sajt, 2 kis marék durvára aprított dió

Egy pohárba előkészítem az ecetes vizet. A lisztet és a sót a margarinnal összemorzsolom, hozzáteszem a reszelt sajtot, majd az ecetes víz segítségével összegyúrom. Négyzetes alakúra formázom, folpackba csomagolva hűtőbe teszem, és minimum egy éjszakát pihentetem, de jó néhány napot is maradhat.
Kinyújtás előtt negyedórával kiveszem. Innentől kezdve már pikk-pakk készen van - nem mintha eddig túl sok időt kellett volna vele foglalkozni... A diót is ekkor szoktam a nyújtófával megtörni, kb. 1 perc alatt készen van. Lisztes deszkán a tésztát kb. 1 cm vastagra nyújtom. Megkenem a tojással, kicsit megszórom sóval, ráreszelek kevés sajtot, és rászórom a diót. Tetszés szerinti csíkokat vágok derelyevágóval belőle, és sütőpapíros tepsire teszem (nem kell túl nagy távolságra tenni egymástól, nem nő meg széltében).
200 fokos alsó-felső sütésen 25-30 perc alatt sül szép aranybarnára.

Karácsonyi receptverseny - főétel: Baconos fonott szűzpecsenye


Ezt az ételt idáig mindig pulykamellből készítettem, most kipróbáltam, működik-e más husiból is; jelentem, igen!
Az a nagyszerű, hogy akár pár héttel karácsony előtt is elő lehet készíteni; az ember lánya bedobja a fagyasztóba, és a sütés előtti nap este előveszi, reggelre kienged, és tényleg csak sütni kell.

Hozzávalók:

Személyenként kb. 15-20 dkg pulykamell vagy más puhább hús (ami formázható, és kicsivel hosszabb csíkokat lehet vágni belőle), 1-2 csík bacon szalonna (szét lehet bontani hosszában a szalonnacsíkot 2-3 keskenyebbre), fűszerek ízlés szerint, kevés mustár, kevés fehér bor, tej, zsír a tepsi kikenéséhez

Én a következőképpen készítettem, most hármunknak:

Volt egy kb. 25-30 cm-es szűzpecsenyém, azt először 3 felé bontottam, majd mindhárom darabot még 3 felé szedtem, lett 9 nagyjából egyforma csíkom. Ezekre ráfektettem a szalonnacsíkokat (nekem házi szalonnám van, ezért látszik a képen, hogy hosszában két szeletből tudtam csak megoldani, ezért megtűztem kis fogpiszkáló darabbal, hogy ne mozduljon el). Rendes hármas fonással összefontam a csíkokat, az elejét és végét megtűztem, hogy ne jöjjenek szét.


Kerestem egy olyan műanyag edénykét, amelyikbe beleférnek, és ha be kell fagyasztani, akkor bírni kell a mélyhűtőt is. Annyi tejet öntöttem bele, amilyen magasak a fonatok (lehet egy próbapakolást csinálni, hogy kb. meddig fognak érni), és befűszereztem: tettem bele kicsi sót, zsályát, majorannát, egy kis apróra vágott chilipaprikát, egy kicsi mustárt, egy lötyi fehérbort...de az persze lehet más is, ki mit szeret, és összekevertem. Belehelyeztem a fonatokat, még öntöttem egy kis tejet, mert nem teljesen találtam el a mennyiséget.


Lefedtem, és a hűtőbe tettem. Most csak egy éjszakát volt ott, normál esetben 48 órát szoktam otthagyni, utána megy a fagyasztóba edényestől-tejestől, ahogy van.

Sütéskor kizsírozok egy nagyjából akkora alapterületű tepsit, amekkorában elférnek a húsok egy sorban, és beleteszem a copfokat. Ráöntöm a páclevet, lefedem alufóliával, és kb. 25-30 percig párolom, mikor megpuhult, fólia nélkül megpirítom.

Egyszerű és dekoratív étel; a baconszalonna miatt nem is kell túlízesíteni, mert az eleve ad egy finom ízt, a tejben való pácolás pedig puhítja és omlóssá teszi a húst.

2008. december 10.

Briós kalács


Úgy láttam, nem csak én kívántam meg mostanában ezt az édes kis kalácsot. Ezt is nagyon-nagyon régen sütöttem, mert mindig lebeszéltek róla itthon; de hogy, hogy nem, mégis eltűnt az utolsó szemig... Akkor azért csak jó lehetett! Ebben a receptben csak fehér lisztet használtam, de mégis belecsempésztem egy kis egészségesebb fehér tönkölylisztet.

Hozzávalók:

30 dkg búza finomliszt, 15 dkg rétesliszt, 5 dkg fehér tönkölyliszt, 3 dl tej, 2,5 dkg élesztő, 5 dkg cukor, 1 evőkanál vaníliás cukor, fél dl olaj, 1 citrom héja, 1 csipet só

A tetejére: fél tojás pici cukorral elkeverve, barna cukor a szóráshoz

A tésztáját a már leírt módon összeállítottam. Letakartam, duplájára kelesztettem.
Egy laza átgyúrás után 8 felé osztottam. A részekből kb. 30 cm-es hurkákat sodortam, a közepére egy csomót kötöttem, a tészta két végét aláhajtottam, tepsire tettem még 20 percre letakarva. A cukros tojással megkentem, barna cukorral megszórtam.

200 fokos alsó-felső sütéses sütőbe tettem. 20-25 perc kell neki, hogy szép aranybarnás színű legyen.

2008. december 8.

Fettuccine al pollo




Ez a szép olasz név egy nagyon finom tésztaételt rejt. Csirkés szélesmetélt, de ez a fordítás csak nagyjából takarja az ételt, mert a finomságát a részletek adják. A fiam egyik kedvenc tésztaétele, egy ősrégi Mesterkuktában találtam, évente többször asztalra kerül.

Hozzávalók:

25 dkg fettuccine (szélesmetélt), 25 dkg csirkemell filé kisebb kockákra vágva, 25 dkg csiperkegomba vastagabb szeletekre vágva, 1 kis fej hagyma apróra vágva, 2 héjazott paradicsom kis kockákra vágva, 3 dl tejszín, só, bors, bazsalikom, kevés vaj vagy olaj a sütéshez, pár csepp olívaolaj a tésztához

A tetejére: reszelt parmezánsajt, petrezselyemzöld

A hozzávalók előkészítése után (ami nem nagy feladat) ez egy nagyon gyors étel.
Vizet forralok egy nagy lábosban a tésztának.
Egy nagyobb serpenyőben felforrósítom a vajat, üvegesre pirítom a hagymát, ráteszem a csirkemellet, néhány kavarás, míg kifehéredik, utána megy a gomba. Sóval, frissen őrölt borssal megszórom, majd beleteszem a paradicsomot (ilyenkor télen inkább sűrű házi paradicsomlevet szoktam 2 kanállal rátenni). Rövid ideig együtt pirítom őket, majd felöntöm a tejszínnel, utánaízesítem sóval, borssal, kevés bazsalikommal, és ráteszem a fedőt. Kb. 10 perc alatt kicsi lángon készen van.
Ha a víz felforrt, sót teszek bele. A szélesmetéltet al dentére (fogkeményre) kéne főzni, de ez nálunk enyhe ellenállásba szokott ütközni, úgyhogy itthon ez valamivel puhábbra fő. Ha kész, leszűröm, néhány csepp olívaolajjal összekeverem, melegen tartom, de általában ekkor már kész a mártás is.
Tányéron a tészta tetejére tesszük a mártást, a parmezánnal és petrezselyemzölddel meghintjük. Nagyon finom.

2008. december 7.

...és akkor jött a Tenkes kapitánya...avagy VKF! XXI.


Piszke felhívásának elolvasása utáni, azonnali ötlet nem hagyott nyugodni. Bármelyik könyvet vettem a kezembe, csak ez jutott mindig az eszembe. Jól kinevettem magamat, hogy ennyi idősen ifjúsági regényt fogok lapozgatni.
Egyszer régen ettem egy étteremben egy bizonyos ételt, akkor is azért, mert Örsi Ferenc könyve jutott róla eszembe. A könyvem itthon lévő példányát 1967-ben adták ki, látszik, kicsit fogott rajta az idő... Gyermekkorom egyik kedvenc könyve volt, sokszor elolvastam, ráadásul a tévében is lehetett látni a sorozatot minden évben. Sőt, még 1-2 évvel ezelőtt is láttam valamelyik közcsatornán, Zenthe Feri bácsi és a többiek nagyot alakítottak benne. Most is beleolvastam a könyvbe, habár már végképp nem az én korosztályomé, mégis jó volt nosztalgiázni egy kicsit.

Emlékeim szerint nagyon ízlett az a bizonyos étel, utána elfelejtődött, egészen mostanáig. Így azután megadtam magamat, és elkészült (az utolsó napon) a Tenkes szelet.
Az étel elkészítési módját kutattam az interneten. Gyakorlatilag amennyit olvastam, majdnem annyiféle képpen írták le, így összehoztam olyanra, ami nekem a legszimpatikusabbnak tűnt. Gyakorlatilag egyszerű hozzávalókból készül, olyanokból, ami a könyvben leírt-kitalált történések idején - az 1600-as évek végén, I. Lipót császár uralkodása idejében - is fellehető lehetett, ezen nem is változtattam, kivéve azt, hogy a bő zsírban való sütést nem vállaltam be.

Tehát az elkészült étel hozzávalói:

6 dupla szelet sertéskaraj (50-60 dkg), 5 dkg jó húsos füstölt szalonna, 15 dkg sertésmáj, 15 dkg gomba, 1 közepes vöröshagyma, só, bors, petrezselyemzöld, pici zsír
Liszt, tojás, zsemlemorzsa a panírozáshoz, olaj a sütéshez

Először a tölteléket készítettem el. A zsíron kiolvasztottam a szalonnadarabokat, kivettem az edényből. Megpirítottam az apróra vágott hagymát, rátettem a kis kockákra vágott májat és gombát, rövid idő alatt zsírjára pirítottam. Megborsoztam, a végén finomra vágott petrezselymet szórtam rá. Levettem a tűzről, hozzátettem a szalonnát.

A kedves hentes bácsi által majdnem kettévágott hússzeleteket kiklopfoltam, kicsit sóztam, borsoztam. Rátettem a kihűlt tölteléket, összegöngyöltem, amelyiket kelett, fogvájó pálcikával megtűztem. Én ritkán szoktam karajt készíteni, mert nem annyira szeretjük; meglepett, mennyire könnyen lehetett formázni, nagy része minden segédeszköz nélkül szépen összeállt. Paníroztam a klasszikus módon, és bő olajban lassú tűzön türelmesen megsütöttem, először fedő alatt, utána anélkül.

Zöldborsós-petrezselymes rizzsel és sült krumplival ettük.


2008. december 6.

Kelbimbóleves majdnem Répalány módra


Ezt a receptet nagyon régóta őrizgetem, a zöldségszerető gyermekem eddig nem ette a kelbimbót. Az idén megtört a jég, szabad utat kapott ez a zöld gombócocska is. Eszter és Répalány levese között vacilláltam, aztán ez született belőle. Az utóbbi nyert, de Eszteréből idementettem 2 dolgot: egyrészt húsgombócra cseréltem az eredeti kolbászt, mert annyira jól mutat együtt a két gömbölyű alkotórész, másrészt pedig a csípős chilit, ami ebben az időben még inkább jólesik a gyomrunknak.

Hozzávalók:

5 dkg húsos szalonna, 5 cm-nyi póréhagyma, 1 sárgarépa, 30 dkg kelbimbó, 15 dkg darált pulykahús, 1 evőkanál rizs, 1 kis tojás, 1 húsleveskocka, 1 gerezd fokhagyma, só, sok őrölt bors, kevés csombor, chilipor ízlés szerint, kicsi őrölt kömény, 1 mokkáskanál pirospaprika, 1 kávéskanál liszt

A húsgombócokkal kezdtem: a húshoz hozzátettem a rizst, a tojást, pirospaprikát (egy kis erőset is), sót, borsot, zúzott fokhagymát és egy gondolatnyi őrölt köményt. Alaposan összekevertem, majd a fővés közben, mikor nem volt éppen más dolgom, kávéskanálnyi adagokból vizes kézzel kicsi gombócokat formáztam.

1 kevés olajon kiolvasztottam a darabokra vágott szalonnát. Hozzáadtam a félbevágott, csíkokra szeletelt pórét és a karikára vágott sárgarépát. Pár percnyi kevergetés után liszttel szórtam meg, pár kavarás után felengedtem bő 1 liter vízzel. Sóztam, borsoztam, tettem bele harmad mokkáskanálnyi őrölt köményt, chiliport, egy kis csombort, 1 leveskockát és felforraltam. 10 perc fővés után, mikor a répa félig megpuhult, beletettem a gombócokat. Amikor felforrt újra a leves, akkor kerültek bele a kelbimbók. Lassú tűzön kb. 15 percig főztem.

Én és a gyerek tejföllel ettük, a férjem azt mondta, anélkül is nagyon finom.

/Forrás: Répalány receptje az Nlc fórumról/

2008. december 4.

A mi bagettünk


Nagyon régen sütöttem utoljára. De valamelyik este a lányom telefonban valami házikenyérről dünnyögött, én pedig hirtelen felindulásból bedagasztottam a bagettet, amiről tudom, hogy nagyon szereti.
Ez a recept folyamat eredménye, egy alapreceptet többször változtattam, mára kialakult és le is egyszerűsödött. Évekkel ezelőtt kenyérsütős korszakomban volt itthon aszkorbinsav és sikér, most nem tartok itthon. A késhegynyi aszkorbinsav helyett került bele a citromlé, a sikér helyett pedig próbálok jobb minőségű kenyérlisztet vásárolni. Jelenleg van itthon szerintem a legjobb, tótkomlósi lisztem, szép is lett a végeredmény.
A liszteket azért használom vegyesen, mert így értem el a legjobb eredményeket a kenyérfélékkel. Nem szentírás, hogy melyikből mennyit használok. Általában a nagy része kenyérliszt, van benne valamennyi teljes kiőrlésű, valamennyi finomliszt, de szoktam még tönkölylisztet és réteslisztet is használni.
Ha azonnal esszük a bagettet, akkor olvasztott vajat teszek bele, ha másnapra is jó kell legyen, akkor olajjal készítem.

A bagetthez valók:

Összesen 54 dkg liszt (40 dkg kenyérliszt, 1 nagy evőkanálnyi teljes kiőrlésű rozsliszt, a többi kb. 12 dkg finomliszt), 300 ml langyos víz, 1 evőkanál méz, csipet cukor, 2 mokkáskanál só, 2 dkg élesztő, 2 dkg olvasztott vaj vagy olaj, fél evőkanál citromlé
Egy kevés tojássárga és kanálnyi víz keveréke a kenéshez, magok és/vagy sajt a tetejére

1 dl langyos vízben 1 csipetnyi cukorral összekeverem az élesztőt. Kimérem a liszteket, hozzáteszem a sót, elkeverem. A liszt közepébe mélyedést vájok, beleöntöm az élesztős vizet. A liszttel oldalról betakarom, konyharuhát teszek az edény tetejére, kb. 20 percig hagyom a kovászt kelni. Akkor hozzáteszem a többi hozzávalót, robotgéppel alaposan összedolgoztatom. Kicsi liszt hozzáadásával kézzel szép cipót formálok belőle, letakarom, és hagyom kelni addig, amíg kétszeresére nem nő (40-50 perc).
Akkor kicsit megpüfölöm, átgyúrom, háromfelé osztom, bagettet formázok belőle és sütőpapíros tepsire teszem. Bevagdosom, letakarom egy fél órára.


Közben bemelegítem a sütőt alsó-felső sütéses 200 fokra. Bekenem a tetejét. Ha magokkal szórom, azt ilyenkor kell megtenni, a sajtot 20 perc után szórom rá.
30 percig sütöm, rácsra teszem hűlni.

2008. december 3.

Fejtettbab-leves zöldségekkel és csipetkével


Nagyon guszta fejtett babot kaptam, egy ideig gondolkoztam, mi legyen vele. A legtöbb gyönyörű nagy szemű volt benne (a kép nem is adja ki a méreteket igazából), így sajnáltam levesbe tenni, ezért átválogattam. A képen látható 2 adag lett belőle. A kisebbekből tegnap levest főztem, a nagyobbak a mélyhűtőben várják a sorukat.
Ezt a levest (is) nagyon szeretjük. Nem is kell bele túl sok bab - ez kb. 25 dkg lehetett, a bal oldali tál tartalma -, mert ez megadja a leves alapízét, a többi zöldség fokozza, a végeredmény pedig egy picit édeskés-zöldséges íz.
Ráadásul beütöttem a keresőbe a fejtett babot, és kiderült, hogy nagyon egészséges is.

Hozzávalók:

25-30 dkg fejtett bab, 1 nagy répa és fehérrépa, 1 közepes zeller, 1-2 szál zellerzöld, 1 közepes hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 kisebb zöldpaprika és paradicsom(lé), 1,5 dl tejföl, 1 kávéskanál liszt, 1 mokkáskanál pirospaprika, só, bors, kevés csombor vagy borsikafű
A csipetkéhez: fél tojás, 4-5 dkg liszt, pici só

1 liternyi vizet felforraltam. Beletettem a babot, a kockákra vágott zellert, a répákat, a zöldet, az apróra vágott hagymákat, a paprikát, 2 kanálnyi paradicsomlevet. Sóztam, borsoztam, tettem bele csombort is. Lefedtem, és kb. 1 órát főztem forrás után, kicsi lángon. Néha megkóstoltam, utánaízesítettem, vizsgáltam a babot.
Közben a tejfölből, a lisztből és a pirospaprikából habarást készítettem kicsi hideg vízzel, valamint összegyúrtam a csipetkét.
Amikor a bab már majdnem puha volt, meleg levessel összekevertem a habarást és beleöntöttem a levesbe, valamint beletépkedtem a csipetkét. Még 15 percet főztem, lezártam alatta a lángot, pihent még egy kicsit ebédig.

2008. november 28.

Svábpaszuly


Ez egy hagyományosnak mondható étel, nagymamámtól maradt ránk. Emlékszem, nagyon szerette mindenki, a családban mostanság is gyakran főzzük. Nem könnyű étek, az könnyen megállapítható, viszont nagyon finom. A lé mennyiségét elkészültekor lehet beállítani, egy nagyon sűrű leveshez kell hasonlítani. Klasszikus egytál étel, nagyapám mindig azt mondta, hogy az első tányér a leves - azt több lével szedjük -, a második tányér sűrűbb, az a második fogás.

Hozzávalók:

1,2 kg zöldbab (most fagyasztottból készült), 2 szál zellerzöld (nem elhagyható, nélküle egészen más íze van), 1 zöldpaprika, 2 paradicsom (vagy lecsó), 1 közepes vöröshagyma apróra vágva, 4 gerezd zúzott fokhagyma, 20-25 dkg vékony kolbász, 5 dkg szalonna, 1 kevés zsír, 2 evőkanál liszt, 1 evőkanál pirospaprika, csípős paprika ízlés szerint, só

Egy nagyobb lábosba kb. 1 liter vizet engedek. Ha fagyasztottból készül, akkor hideg vízben kezdem főzni a zöldbabot, ha frissből, akkor előbb felforralom a vizet. A babbal együtt kerül bele a só, a zellerzöld, a vöröshagyma és a fokhagyma legalább 3/4 része, a paradicsom és a zöldpaprika is. Mostanában a zöldpaprikát is fel szoktam vágni pici darabokra, de ez nem lényeges, nagymamám csak félbevágva beletette. Ha felforrt, akkor fedő alatt rotyogtatom, amíg a bab meg nem puhul.
Közben elkészítem a rántást. A szalonnát kicsi kockákra vágom, kiolvasztom a zsírját, kiveszem a pörcöket egy tányérra. Általában kevés lesz a visszamaradt zsír, ezért szoktam pótolni hozzá. A maradék vöröshagymát beleteszem, néhányat kavarok rajta, majd beleteszem a lisztet. Ha túl száraz a rántás, teszek még bele zsírt. Sötétebb rántást kell készíteni, amikor barnul, leveszem a tűzről. Teszek bele 1 evőkanál pirospaprikát, csípős paprikából is 1 mokkáskanálnyit és a maradék zúzott fokhagymát. Elkavarom, amikor a fokhagyma illatát megérzem, felöntöm kevés hideg vízzel, öszzekeverem és félreteszem.
Amikor a bab már majdnem puha, hozzáadom a felszeletelt kolbászt, berántom és készre főzöm.

Friss kenyérrel szoktuk enni.

Kolbász helyett mehet bele füstölthús féle vagy sonkadarabok, ami van otthon, a sózással kell akkor jobban vigyázni.
Olyan étel ez is, ami még jobb, ha áll egy kicsit. Ezért vagy előző este, vagy aznap reggel szoktam megfőzni, ha tehetem.

2008. november 27.

Nálunk már karácsony van...


...igaz, csak a virágunk hozta előre.

Teljes pompájában virágzik az egyik karácsonyi kaktuszunk. Legalább 1 hete kezdett virágba borulni, és még mindig vannak rajta bimbók is. Olyan gyönyörű, hogy muszáj volt lefényképezni. Felteszem, hátha másnak is tetszik.

Chilis bab


Semmiképp nem nevezhetem chili con carne-nak, mert ez nem az, de finom! Ráadásul nevessetek ki, de az az adag, ami a fényképen van, mégcsak nem is chilis... A lányom nem bírja a csípős-erős ételeket, de ezt a babos-húsos-rizses egytál ételt igen. Mi többiek meg utána buzgón szórjuk rá csilit, hogy minél erősebb legyen.
Ez most egy jóóó nagy adag, legalább 8-10 személyre. A lányom szerint kitűnően fagyasztható.

Hozzávalók:

2 nagyobb hagyma apróra vágva, 1 kg darált hús, 3 doboz hámozott paradicsomkonzerv, 2 doboz babkonzerv a leve nélkül, 1 doboz kukoricakonzerv, 1 kevés őrölt kömény, 1 kevés őrölt babér vagy 2-3 babérlevél, 3 gerezd zúzott fokhagyma, 1 kocka nagyon keserű csokoládé (60%-on felül), 2 kanálnyi olaj, 1 púpos kávéskanál cukor, só, chili por ízlés szerint

Az olajon a hagymát megpirítom, ráteszem a darált húst, néhány percig kavargatva párolom. Beleteszem a fokhagymát, ráöntöm a paradicsomokat. Ha nem darabolt a paradicsom, akkor előtte fel kell aprítgatni fakanállal vagy késsel a konzerves dobozban. Sózom, borsozom, beleteszem a köményt, a babért, a csokoládét, a chilit és a cukrot. Ha felforrt, utána nem teljesen lefedve pici lángon főzöm legalább 1 órát, hogy jól összeérjenek az ízek és szaftosodjon is, közben néha megkeverem.
Mikor nagyjából késznek találtatik, beleöntöm a babokat és a kukoricát, azzel még rotyogjon 10-15 percet.
Párolt rizzsel ettük, de puha kenyérrel is nagyon finom.

2008. november 26.

Kijevi sütemény Katakonyha módra



Ezzel a süteménnyel már legalább 2 éve kacérkodtam. Mindig végigolvastam, és vagy hiányzott valami az elkészítéséhez, vagy a kedvem ment el, mondván, sok vele a macera, vagy pedig az riasztott el, hogy ennek állni kell egy éjszakát legalább, mielőtt szeletelni lehet, pedig nekem azonnal kellett sütemény.
Hétvégén szombaton délután - a "laza" disznótor után, pihenésképpen nekiálltam, és megszületett! Az eredeti receptet a Mindmegettén találtam. Egyetlen hozzávaló, a feketekávé nem tetszett benne. Érdekes módon, inni nagyon szeretem, de süteményekből inkább kihagyom. Gondolkoztam, mivel lehetne helyettesíteni; első gondolatom a vizes kakaó volt, de mivel a krém alapvetően kakaós, így túl szimpla lett volna. A gyümölcskosárban volt 1 utolsó narancs, rám virított, és megvolt a megoldás: narancsos csokikrém lesz benne!
Amit még lecseréltem benne, az a pudingpor. Simán lehet helyette liszttel is normál főzött krémet csinálni, csak jobban oda kell figyelni, folyamatosan kell a kézi habverővel kevergetni, míg fel nem forr.
A cukor mennyiségét is csökkentve írtam le, mert a mienk kicsit túl édes lett. Ahonnan viszont nem lehet csalni, az a hab, oda muszáj a 15 dekát beletenni. Tudomásul kell venni, hogy ez nem egy reform süti...nem is süt ilyeneket az ember folyamatosan, néha-néha meg elmegy szerintem.

Kijevi sütemény narancsos csokikrémmel

Hozzávalók:

A tésztához:
25 dkg margarin vagy 20 dkg zsír, 15 dkg cukor, 4 tojás sárgája, 40 dkg liszt, 1 csomag sütőpor, kevés tejföl (1-2 evőkanál), csipet só

A lapok tetejére a habhoz:
4 tojás fehérje, pici só, 15 dkg cukor, 2 marék durvára darabolt dió

A krémhez:
5 dl tej, 6 kicsit púpos evőkanál liszt, 2 evőkanál sötét kakaópor, 1 narancs reszelt héja és leve (kb. 1 dl), 1 csomag vaníliás cukor, 20 dkg cukor, 25 dkg margarin

Elkészítés:

A lisztbe beleszórtam a sütőport és a cukrot. A margarint gyors mozdulatokkal összedolgoztam a szárazanyagokkal, ügyelve, hogy ne nagyon olvadjon el. (Tipp: lehet robotgépben a dagasztószárral összedolgoztatni, vagy ha valakinek nagyobb tartályos aprítógépe van, abba szerintem 2 adagba belefér, és pár másodperc alatt készen van.) Utána beletettem a tojássárgákat, és annyi tejföl (esetleg tej) kell még bele, hogy attól éppen összeálljon a tészta. Akkor folpackba csomagoltam, betettem a hűtőbe; minimum 1 órát kell itt állnia.

Közben megfőztem a krémet. A tejet és a lisztet kézi habverővel összekevertem. Tűzre tettem, állandó keverés közben felforraltam. A tűzről levéve még forrón hozzászitáltam a kakaóport. Hűlni hagytam, néha megkevergettem. A margarint habosra kevertem a cukorral és a vaníliás cukorral, ment bele a reszelt narancshéj és narancslé. Amikor teljesen kihűlt a megfőzött alap, hozzákevertem.

A tojásfehérjéket pici sóval és a cukorral keményre felvertem.

Ekkorra letelik az 1 óra, lehet elővenni a tésztát. 3 egyenlő részre osztottam. Akinek nem megy gyorsan a nyújtás, érdemesebb egyszerre csak egy részt elől tartani, a többi mehet vissza a hidegre. A tésztákat én kb. 34x24 cm-esre nyújtottam, lehet kicsivel kisebbre is.

A kinyújtott lapokat sütőpapíros tepsire tettem, megkentem a hab egyharmad részével, és szórtam rá diót.


180 fokos sütőben (alsó-felső sütésen) kb. 15 perc alatt sültek meg a lapok. Óvatosan kell velük bánni, mert nagyon törékenyek!!

Amikor mindhárom lap készen volt, kiválasztottam a legszebbet, az lett a felső lap, a legstabilabbnak tűnő az alsó. Megtöltöttem őket, és hideg helyre tettem másnapig. Leginkább hűtőszekrénybe kellett volna, de nem volt hely, ezért nem tudtam igazán szépen szeletelni, ezért sajnos most nincs szeletes fotó:)

Azt írták az eredetiben, hogy lehet csorgatni a tetejére csokit, de szerintem nem hiányzott rá, így is sok minden van benne, a habtól és a diótól látványos süti. A narancsos csokikrém is nagyon finom lett. Szerintem karácsonyra is jó választás lenne. Én biztosan nekivágok máskor is!

2008. november 25.

Disznótorban voltunk

Szombaton disznótorban voltunk. Ez olyan hirtelen tor volt, mert szegény malac már nem akart kijönni az ólból, ilyenkor gyorsan szoktak dönteni; le kell vágni, mielőtt elpusztulna. Így péntek délután volt a szétbontás, szombat délelőtt pedig a feldolgozás. Semmi nem úgy történt, ahogy szokott, a vér pénteken csak abálva lett, szombaton pedig elhoztuk egy részét. Ott akkor hiába készült volna el, a családban a hét elején már vágtak egy disznót, nem kívánták. Rám maradt a befejezés, amit tegnap meg is tettem.
A vér elkészítése ősi szokás. Az emberek régen az állatnak minden részét hasznosították, amit csak lehetett. Van, aki rá sem nézne, én sem enném minden héten, de 1-2-szer egy évben szívesen.

Hagymás vér

Hozzávalók 2 személyre:

35 dkg abált vér, 2 közepes vöröshagyma apróra vágva, 1 evőkanál zsír, só, sok őrölt bors

Az abálás úgy történt, hogy az összealvadt vért darabokban forrásban lévő vízbe tették, és addig főzték benne, amíg a közepe is barna lett, nem piros - úgy 25-30 percig tarthatott.

Otthon az abált vért kisebb kockákra vágtam. A zsírt felolvasztottam, rátettem a sok hagymát, és a megfuttatása után vizet öntöttem alá, puhára pároltam, zsírjára sütöttem. Hozzátettem a vérből való kockákat, átpirítottam, sóztam, bőven borsoztam, kis vizet öntöttem alá, lefedtem. Kis lángon kb. 15 perc alatt puhára főztem. Az a lényeg, hogy szaftos legyen egy kicsit, ne száraz.

Az én gyerekkoromban puha kenyérrel ették - én most is így ettem -, a férjemnek készítettem krumplipürét hozzá, mert náluk az volt a szokás.

2008. november 24.

Még mindig lecsó!

A múlt héten mentem a kedvenc zöldségesemhez, és hátul, a leértékelt zöldségek között gyönyörű, színes, pirosas-sárgás-zöldes érett paprikák kellették magukat. Ráadásul még fonnyadtak sem igazán voltak, ideális lecsó alapanyag volt, nagyon olcsó áron. Így azután én az összeset bepakoltam egy zacskóba, hazahoztam (több, mint 1 kiló volt).


Hozzávalók:

1,2 kg zöldpaprika, 2 nagy fej vöröshagyma, 1 evőkanál pirospaprika (nagy része édes, és tettem bele csípőset is), fél liter sűrű házi paradicsomlé (vagy paradicsompüré és víz, vagy 2 doboz darabolt paradicsom), 20-25 dkg vékony füstölt kolbász, só, bors, kevés cukor, zsír

A hagymákat kis kockákra, a zöldpaprikákat félbe, majd vékony karikákra vágtam.
A kolbásznak a bőrét leszedtem, felkarikáztam, 1 kis zsíron gyorsan átsütöttem, kivettem a zsírból, félretettem.
A zsírba beletettem a hagymát, üvegesre pároltam. Hozzáadtam a zöldpaprikát, átpirítottam, megsóztam, borsoztam, kevés vizet öntöttem alá, lefedtem, negyed óráig pároltam. Hozzátettem a pirospaprikát, utánaöntöttem a paradicsomlevet, és a kolbászt is beletettem. 1 evőkanálnyi cukrot tettem hozzá, hogy a paradicsom savanyú ízét ellensúlyozza, valamint só is került még bele. Lefedtem, forrás után lassú tűzön főztem 15-20 percet. Megkóstoltam, hogy kell-e még bele valami fűszer...ha nem, akkor készen van.

Ez az alap. Lehet ilyenkor még (nálam legalább 4 db jár ekkora adaghoz) felvert, megsózott tojást beletenni, és vagy 10 percig főzni kavarás közben. Ilyenkor puha kenyérrel esszük.
A férjem leginkább főtt rizzsel szereti.

Azért nem normál paradicsommal csináltam - habár lehet kapni -, mert szerintem a most megvásárolhatóknak nincs igazán jó íze, az eltett, napon érleltekkel ellentétben, amiből a paradicsomlét főztem.

A fénykép még akkor készült, amikor beletettem a paprikacsíkokat a lábosba. Annyira imádom a színes ételeket, rögtön fotózni támadt kedvem. Így majd a téli napokon nézhetem, amikor nem lesznek ilyen guszta, érett példányok.

2008. november 22.

Lassan sütött tarja könnyed citromos, cukkinis körettel



Annyira, de annyira jól sikerült a csütörtöki ebédünk! Pedig tulajdonképpen semmi extra hozzávaló nem volt benne, és mégis!

Kaptunk egy kis disznótoros kóstolót, amiben volt egy darab tarja. Gondolkoztam, mitévő legyek vele. Már többször megjártam, mivel ezek az állatok leginkább kolbász alapanyagnak vannak hizlalva. Így azután nagy súlyúak, koruk is általában több, mint 1 év, és nem könnyen puhulnak meg. Azután mégis döntöttem, reggel 8 órakor besóztam és befűszereztem. Kapott kis őrölt köményt, majorannát, zsályát, borsot, és beletömködtem gerezdenként egy kisebb fej fokhagymát. Kicsit hagytam állni, de 9 órakor már körbesütve, letakarva, legkisebb hőfokon feküdt egy edényben a kerámialapos tűzhelyem tetején. Néha belenéztem, kapott néhány evőkanálnyi vizet. 11 órakor már látszott, hogy lesz valami belőle. 12-kor beleszúrtam (mit szúrtam...beleszaladt!) a húshőmérőt, ami azt mutatta, hogy vígan meg van sülve. Akkor fedő nélkül fél óra alatt elfőztem alóla azt a kevés vizet, ami volt alatta, kiszedtem a lábosból és hagytam pihenni egy kicsit felvágás előtt.

Addig elkészítettem Ízbolygó köretét hozzá. Aznap reggel épp csak benéztem egy sütirecept miatt a gépre, persze ránéztem a gyűjtőoldalra, és ott virított a tetején a cukkinis köret. Pont volt a hűtőben 3 cukkini, amit már fel akartam használni valamire. Egy pillanat alatt döntöttem az elolvasása után, hogy ez lesz belőle. Került még bele pluszban 1 piros édes kaliforniai paprika, ami nagyon is jó volt benne. Koktélparadicsom az sajnos nem volt itthon, 2 közepes paradicsomot vágtam 8 részre helyette. Amíg a hús pihent, simán készen volt ez is.


Szóval a hús porhanyós, puha és nagyon jóízű volt, a köret zseniális, és rendkívül jól illett a húshoz. Ajánlom mindenkinek kipróbálásra!

2008. november 20.

Keralai padlizsáncurry


Ha egy üzlet beindul!...Vérszemet kaptam a sárgarépás indiai itthoni újabb sikerétől, és immár itt a második, ezúttal "igazi" indiai. Kaptam a gyermekeimtől névnapomra a fentebb látható könyvet. Mondjuk kicsit irányított volt a dolog, feltettem az egyik online könyvkereskedés virtuális polcára a kívánságlistámat, és ez lett belőle. Valószínűleg meg is tartom ezt a szokásomat most karácsony előtt is...
A padlizsánt nem tudtam otthagyni az egyik üzletben, mert annyira frissnek tűnt és jó áron is volt, pedig általában igyekszem szezonális zöldségeket-gyümölcsöket vásárolni, ezek ketten mégis velem jöttek. Itthon aztán megkerestem hozzá a receptet.

A hozzávalók és az eredeti recept:

4 dkg tamarindhús vagy -pép, 50 dkg bébipadlizsán, só, fél lereszelt friss kókuszdió vagy 12 dkg fagyasztott kókusz, 6 egész piros chili, 1 teáskanál koriandermag, fél teáskanál római kömény, 4 evőkanál olaj, 1/4 teáskanál mustármag, 1 teáskanál aprított fokhagyma, 1 teáskanál aprított friss gyömbér, 8-10 currylevél, 40 dkg apróra vágott hagyma, 1/4 teáskanál kurkumapor
a díszítéshez: 1 evőkanál aprított korianderlevél

-Áztassuk a tamarindot 1 dl forró vízbe legalább 30 percre
-Vágjuk be alulról 2 metszéssel kereszt alakban, hosszuk feléig a padlizsánokat, vágjuk le a szárukat. Áztassuk vízbe egy csipet sóval 15 percre, hogy tompuljon kesernyés ízük.
-Egy forró serpenyőben pörköljük meg a kókuszt olaj nélkül 5-6 percig, majd adjuk hozzá a chilit és a koriandermagot, és pörköljük még 1 percig. Ezután tegyük az egészet egy kisebb darálóba, és őröljük pépessé egy kis vízzel.
-Hevítsük fel az olajat egy főzőedényben, és szórjuk bele a mustármagot. Amikor pattogni kezd, tegyük hozzá a fokhagymát, gyömbért és a curryleveleket, majd a hagymát és a kurkumát, közben kevergessük. 25 perc múlva jöhet a fűszerpép, süssük 10-15 percig. Ha a fűszerek az edényhez ragadnának, adjunk hozzá egy kevés vizet.
-Öntsünk hozzá 4 dl vizet, keverjük jól össze, ízesítsük sóval (kb. 1 1/4 teáskanállal), rakjuk bele a padlizsánt, fedjük be. 15 perc után öntsük bele a tamarindvizet (miután a tamarindot kifacsartuk és vizét leszűrtük). Főzzük puhára a padlizsánt, majd vegyük le a tűzről. Tálaláskor szórjuk meg korianderlevéllel.

Citromos rizzsel ettük (ahogy én készítettem, a könyv alapján, kissé szabadon):

Kettőnknek 1 kisebb bögre rizst alaposan megmostam. Egy láboskában felforraltam másfélszeres mennyiségű vizet egy kis sóval és egy kis kurkumával, beletettem a rizst. Hagytam, hogy felszívja az összes vizet, utána leszedtem a fedőt, és kihűtöttem.
Mikor már célegyenesben volt a padlizsán, akkor kezdtem el befejezni.

Egy serpenyőben bő 1 evőkanálnyi olajat forrósítottam, egy pár karika chilit és negyed teáskanálnyi tört mustármagot megfuttattam rajta, hozzátettem egy kis maroknyi hosszában darabolt mandulát, kettőt kavartam rajta, kapott 2 evőkanálnyi citromlevet, és rögtön hozzátettem a rizst. Átmelegítettem és ettük.


Na azért nem lett ez sem tökéletesen ugyanaz, mint a könyvben, két okból sem. Az egyik, hogy bébipadlizsánból volt az eredeti, jóval szebben is mutat a képükön, mint az általam elkészített, de ízre finom volt. A nagy padlizsánjaimat én meghámoztam és kockákra vágtam.
A másik, hogy a könyvben a receptek nagy részében kókusz van, amit az én férjem nem szeret. Miután gyakorlatilag alig van nála ilyen dolog, ezt én szívesen tolerálom. A kérdés az volt, hogy oldjam meg számomra megnyugtató módon ezt a kérdést, hogy legyen is benne, meg nem is. Így még a főzés megkezdése előtt 4 dl vízben felforraltam 5 dkg kókuszreszeléket, és otthagytam vagy 2 órára. Amikor a a vége felé bele kellett tenni a 4 dl vizet, akkor leszűrtem, kinyomkodtam a kókuszt, és legalább egy kis illata és pici íze került bele.
Volt még néhány apró változtatás, pl. az én chilimből nem bírt volna el 6 db-ot, kettőtől is jó csípős volt, meg újra csak petrezselyem lett a tetejére koriander híján, de csak jó lett!

Annyit még leírnék, hogy -talán a kókusz hiánya miatt - nekem egy kicsit savanykásnak tűnt, ezért legközelebb a tamarind mennyiségét felezni fogom benne.

2008. november 19.

Valami indiai...


Az indiai konyha iránti érdeklődés engem is elért, már jó egy éve. Akkor találtam a neten ezt a sárgarépás receptet, de az istennek sem találtam meg újra. Ráadásul olyan furcsán volt leírva, hogy amikor nekiláttam egyszer hirtelen felindulásból, csak kapkodtam a fejemet. Ki kellett találnom - egy aloo gobi "indiai előélettel" -, hogy mit csinálok abból a majdnem 1 kg felszeletelt sárgarépából, ami előttem volt a konyhapulton. Leültem, leírtam magamnak a saját logikám szerint, és megfőztem. Finom lett, csak valószínűleg nem igazán autentikus. Ez utóbbi engem azért különösebben nem zavar, a lényeg az, hogy szívesen fogyasszuk el, és ez már néhányszor megtörtént.

Hozzávalók:

1 kg vékony karikára vágott sárgarépa, 3 teáskanál garam masala fűszerkeverék, 2 közepes hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 teáskanál gyömbérpor vagy tekintélyes mennyiségű friss, reszelt gyömbér, 1/4 teáskanál chilipor, 4 közepes paradicsom, 2 teáskanál apróra vágott korianderlevél vagy petrezselyemzöld, só, 5-6 evőkanál olaj

Amikor először elkészítettem, nem volt semmi ehhez való fűszerem, kivéve a római köményt. Kutakodtam egy kicsit, és készítettem magamnak egy alap fűszerkeveréket. Száraz serpenyőben megpirítottam azonos mennyiségű római köményt és koriandert, majd mozsárban megtörtem. Ezt tettem az ételbe, valamint kurkumát, ami még kapható volt mifelénk. Most már van igaz garam masalám, azt használom.

A répakarikákat egy serpenyőben kevés olajon megpirítom - én úgy értem el, hogy kevesebbet sütöttem egyszerre, nagy hőfokon, így hamar megy és pirul is, egyébként inkább fő... Amikor színük van, kiveszem egy másik tálba; addig ismétlem, amíg el nem fogy a répa. Öntök a serpenyőbe még olajat, és megpirítom az apróra vágott hagymát, hozzáteszem a reszelt gyömbért, a garam masalát, a chiliport és a fokhagymát. Beleteszem a répát, megsózom, hozzáadom a hámozott-kockákra vágott paradicsomot, öntök hozzá kevés vizet, lefedem. Addig főzöm, míg a répa jó puha, szaftos nem lesz. Ellenőrizni kell közben, mert a répa nagy mennyiségű folyadékot képes felszívni, így ha nem vigyáz rá az ember lánya, könnyen leéghet. A végén beleteszem az apróra vágott petrezselymet.

A naan kenyeret a Szakácsok könyvéből készítettem, de nem írom le, megtalálható Ízbolygónál is.
Nagyon meg voltam elégedve a naan receptjével; végig hűen követtem (mondjuk ez nálam nagy szó, de a Szakácsok könyvében leírtakkal nem akartam vitatkozni); tökéletes volt a leírás és az eredmény is!

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin