2010. november 29.

Túrókrém részeges csokival és karamellával, avagy pöttyös guru-kehely újratöltve


Elért hozzám is a pöttyös guru-láz. FlatCat, Mamihami és Trinity után, szabadon, én is elkészítettem a szóban forgó pohárkrémet.
Kicsit lustásra vettem a figurát, mert eleve mogyorós csokit vettem, de azért kipótoltam egy kis adag csokival, nehogy lemaradjunk valami élvezetről... És mivel whiskys pohárban készült, adott volt, hogy ahhoz illően kerüljön is bele egy kanálnyi ital. Persze kizárólag 18 éven felülieknek!

Hozzávalók 4 pohárhoz:

50 dkg krémes tehéntúró
3 kicsit púpozott evőkanál porcukor
1 teáskanálnyi citromaroma
1 teáskanálnyi (házi) vaníliaaroma

10 dkg egész mogyorós tejcsokoládé
2,5 dkg félédes tejcsokoládé
1 evőkanál whisky (talán mehetne 2 kanál is...)
1/2 dl habtejszín

10 dkg kristálycukor
1 mokkáskanál (Himalaya) só
1,5 dl habtejszín

A túrókrémhez a túrót, a porcukrot és az aromákat alaposan összekevertem.
A csokoládékat és a tejszínt kisebb lángon összeolvasztottam, de nem forraltam fel.
A kristálycukrot közepes lángon világosbarnára olvasztottam, majd óvatosan hozzáöntöttem a tejszínt és addig melegítettem, míg a cukor vissza nem folyósodott; kézmelegre hűtöttem (ezt megkóstolni iszonyat veszélyes, mert valami isteni finom krémes karamell lett belőle! simán el lehetne kanalazgatni...).

A poharak aljára kanalaztam a túrókémet. A tetejére osztottam a csokikrémet, vigyázva, hogy a mogyorók nagyjából egyenletesen legyenek elosztva a poharakban. Végül a langyos karamellt öntöttem a tetejére.

Hűtőbe tettem 1 órára, hogy összeérjenek az ízek. Határozottan állíthatom, hogy tényleg finom! Ráadásul beigazolódott a sejtésem, hogy nekem nem okoz gondot egy ekkora pohár desszert elfogyasztása. A kalóriáknak viszont juszt sem számolok utána!:D

2010. november 26.

Citromos legyező


Csak lelkesedéssel tudok beszélni Judith kelt süteményéről! Pihe-puha tészta, intenzíven citromos íz; összességében nagyon kellemes, megéri kipróbálni.

Kicsit változtattam rajta, több ok miatt is. A mennyiség pl. azért lett kicsit több, mert a formám hosszabb, mint Judithé. A liszteket szeretem kevergetni, a mázhoz meg egyszerűen nem hiányzott már több folyadék. A reszelt citromhéjat pedig emiatt cseréltem néhány csepp aromára, szerintem finom lett így is.


Hozzávalók nálam (13x30 cm-es formához):

50 dkg liszt (45 dkg finomliszt+5 dkg rozsliszt)
6 dkg cukor
3 dkg friss élesztő
1 mokkáskanál só
1,5 dl tej
7,5 dkg vaj
1,5 teáskanál vaníliakivonat
2 tojás

a citromos kenéshez:

10 dkg porcukor
néhány csepp citrom aroma
6 dkg vaj

a mázhoz a tetejére:

8 dkg krémsajt
4 dkg vaj
1 evőkanál friss citromlé

1 dl langyos tejben csipet cukorral felfuttattam az élesztőt.
Kimértem a liszteket, beleszórtam a cukrot és a sót. Beleöntöttem a felfuttatott élesztőt, a puha vajat, a maradék tejet, a tojásokat és a vaníliakivonatot. Dagasztás után puha kelt tészta lett belőle. Langyos helyen duplájára kelesztettem.

Miközben a tészta kelt, elkészítettem a citromos krémet.
A vajat kicsit megpuhítottam, belekevertem a cukrot és a citromos aromát. Megkóstoltam, tényleg csak néhány csepp kellett az intenzív citromos íz eléréséhez.

A megkelt tésztát jó nagyra nyújtottam, kb. 50x40 cm-es volt. Megkentem a citromos krémmel, majd hosszában 4 fele vágtam, két-két csíkot egymásra helyeztem. Ezek után keresztben 5 fele vágtam, mert a sütőformám aljának mérete 10 cm keresztben, és így simán belefértek a szeletek.
A sütőformát kizsíroztam és kiliszteztem. A dupla szeleteket beleállítottam a srégre állított formába, majd kicsit megborogattam jobbra-balra (Judithnál kitűnő fázisképek találhatók az egész folyamatról!).
Duplájára kelesztettem, majd 175 fokos légkeveréses sütőben 30 perc alatt megsütöttem.

Formában még 10 percig pihentettem, majd kiborítottam belőle és rácsra tettem. A mázat a tetejére öntöttem, készen is volt. Innentől már csak arra kellett (volna) várni, hogy nagyjából kihűljön, langyos legyen...na ez nem sikerült. De ez nem akadályozott meg senkit abban, hogy kellő mennyiséget fogyasszon belőle:)

2010. november 25.

Online chat a Donnán


A donna.hu online beszélgetést szervezett a karácsonyi adománygyűjtő akcióban részt vevő bloggerek és a Donna olvasói között. Lehet kérdezni a receptekkel kapcsolatban, de az oldalon a bloggerek bemutatkozása is elérhető, ezért akár a karácsonyi szokásainkkal kapcsolatban is válaszolhatunk.

November 25-én, csütörtökön Yasmine 17-19 óráig lesz elérhető

November 26-án, pénteken velem találkozhatnak 19-21 óráig az érdeklődők

Gyertek, kérdezzetek bátran, szeretettel várunk minden érdeklődőt!

2010. november 24.

Töltött paprika


A recept a Kifőztük receptújság legutóbbi, 9-es számában jelent meg, amely innen letölthető, a régebbi számokkal együtt. Csak egy gyors regisztráció az ára, és máris 9 ingyenes, fantasztikus magazin tulajdonosa lehet bárki!

Felhívnám mindenki figyelmét, hogy a karácsonyi adománygyűjtő akciónk még mindig tart; aki egyetért a céljainkkal és segíteni szeretne, hogy az arra rászoruló gyermekeknek is legyen szép karácsonya, adomány fejében letöltheti a karácsonyi, direkt erre a célra szerkesztett újságot is.

Ezenkívül a "Kiss-játék" keretében beküldött receptekre lehet december 15-ig szavazni itt.

És akkor a töltött paprikáról:

Most van az az időszak, amikor friss zöldpaprikát még lehet kapni, de jó ízű paradicsomot már nem árulnak. Ilyenkor készíthetjük ezt a változatot, amely sűrített paradicsompürével készül. Ha kora ősszel teszünk a mélyhűtőbe egymásba dugdosott paprikákat, akkor a nyarat idézve, télen is megfőzhetjük.

Hozzávalók

60 dkg darált hús
6-8 db tölteni való (TV) paprika
10 dkg rizs
1 tojás
1 közepes vöröshagyma
só, bors
1 evőkanál édes pirospaprika + némi csípős (elmaradhat)
1 teáskanál liszt
3-6 dkg cukor (ízlés szerint)
2-3 babérlevél
1-2 szál zellerlevél
1 üveg (360 ml) sűrített paradicsom

5 dkg liszt
kb. 1 l húsleves alaplé vagy víz + leveskocka

A darált húst alaposan összekeverjük a rizzsel, a tojással, az apróra vágott hagymával, a pirospaprikával, sózzuk, borsozzuk. A zöldpaprikák végét levágjuk, a csumájukat kivesszük, a fűszerezett húst lazán beletöltjük. A maradék töltelékbe belekavarjuk a teáskanál lisztet és gombócokat formálunk belőle.
Egy széles lábos aljába tesszük a paprikákat és a gombócokat, ráöntjük a húslevest, hogy éppen ellepje a paprikákat, beleszórjuk a babér- és a zellerlevelet, és lefedjük. Forrás után addig főzzük kisebb lángon (25-30 perc), amíg jó félig meg nem puhul a töltelékben a rizs.
Közben a sűrített paradicsomot – lehetőleg kézi habverővel – alaposan összekeverjük az 5 dkg liszttel. Hozzáöntünk keveset a forró főzőléből, majd az egészet a lábosba öntjük és készre főzzük az ételt. Főzés közben kevés cukorral, és esetleg sóval, borssal is ízesítjük, ízlés szerint. Amikor kész, a a leveleket eltávolítjuk belőle.

Friss kenyérrel tálaljuk, de kínálhatunk mellé főtt burgonyát is.

2010. november 22.

Mustáros, zöldborsos halfilé petrezselymes burgonyával


Eredetileg ezt az ételt akartam szimplán elkészíteni, csak a paradicsomos változat helyett mustárosan. Persze az ember lánya főzés közben ki-kinyitja a hűtőszekrényt, ránéz egyszer-kétszer a fűszerespolcra, és lendül a keze ezért, azért; így azután ez sült ki belőle:)

Egyébként megjegyezném halkan, hogy amikor a blogom "hal" címkéjére rákattintottam, engem is kellemes meglepetés ért. Olyan sok jó recept van fent, hogy még én is elcsodálkoztam. Nem mindig szoktam emlékezni, hogy van-e már írásos nyoma egyes ételeknek, avagy nincsen. Szerintem ha valaki csak azt a tizenvalahányat főzné otthon, ami nálam olvasható, akkor sem unná meg egy ideig az édesvízi halakat. És nincs feltéve - mert nincs szükség rá - a rántott hal, és nincs a halászlé sem, pedig az utóbbi is gyakori vendég nálunk. Ezt a férjem főzi, el sem venném tőle a fakanalat, mert kiválóan teszi; egyszer majd fényképezünk közben és felkerül ide az is.

És akkor ennyi bevezető és öntömjénezés után jöjjön az étel:)

Hozzávalók 2 személyre:

40 dkg édesvízi halfilé
2 evőkanál mustár

frissen őrölt fekete bors
1 teáskanál szétmorzsolt rózsabors
kevés liszt
1 kis hagyma apróra vágva
1/2 citrom leve
2 dl tejszín
3 teáskanál zöldbors (sós lében eltett)
2 evőkanál félédes fehérbor
kevés petrezselyemzöld
3 evőkanál olaj a sütéshez

a körethez:
4 nagy krumpli
2,5 dkg vaj

1/2 csokor petrezselyemzöld

A halfilé szeleteket meglocsoltam citromlével, állni hagytam kb. fél órát.
Az olajat széles serpenyőben felforrósítottam, közben a halszeleteket megsóztam, megborsoztam (a rózsaborssal is), kevés lisztbe mártottam mindkét oldalát. Beletettem a serpenyőbe, oldalanként 2-3 perc alatt átsütöttem, mellészórtam a hagymát, hogy az is dinsztelődjön közben egy kicsit. Ráöntöttem a tejszínt, belekanalaztam a mustárt, megráztam a serpenyőt, kis lángra tettem. A zöldborsot és pici sót tettem a szószba, lefedtem és 10-15 perc alatt kis lángon készre főztem. Közben, miután kicsit sűrű volt a mártás, a borral hígítottam. Ebbe azért tettem édeskés bort, mert a mustár savanykás íze simán elbírta, sőt nagyon kellemes lett tőle. A végén beleszórtam egy kis apróra vágott petrezselymet.

A petrezselymes burgonya most kicsit rendhagyóan készült. A kis kockára vágott krumplit sós vízben megfőztem, majd leszűrtem. Hozzátettem a vajat és az aprított petrezselyemzöldet, óvatosan összekevertem.

2010. november 21.

Friss hírek a KataKonyhából


A hétvégén az ifjúság hathatós segítségével és támogatásával két örvendetes esemény is történt.

Egyik, hogy a blog új ruhát kapott, ami igazán ráfért; a régi már kicsit kopottas és viseltes volt. Igaz, csak a színvilágot változtattuk, az elrendezés maradt, a jól bevált dolgot ne bántsuk alapon. Egyébként el vagyok ájulva a blogspot tervező funkciójától; le a kalappal, igazán jól megcsinálták! Minden apróságra figyelve lehet változtatni a hátteret, a szöveget, az elrendezést.

A szakemberem megnézte a statisztikát, amin látszik, hogy havonta kb. 500 ember kis felbontású képernyőn olvassa a blogomat; nekik szerettünk volna kedvezni azzal, hogy nem húztuk széjjelebb az oldalt, ne kelljen vízszintesen is görgetni.

A másik változás az, hogy a KataKonyha végre felkerült a facebookra is! Látom a trendet már hónapok óta, hogy egyre több és több blog olvasható ott, ezért szerettem volna, hogy az enyém is legyen onnan elérhető.

Kérek mindenkit, aki szeret engem olvasni, hogy itt a blogon kattintson a jobb oldalon felül lévő "Tetszik" gombra. Így azon kívül, hogy én is örülök majd, mert szaporodik a blog rajongóinak a száma (húúú, ugye nem vagyok még nagyon elszállva, ugye?:)), a blogomat kedvelők a facebookon azonnal értesülnek minden új bejegyzésről.

Így ennyi most hirtelen, azután jönnek majd a receptek is, megígérem!:)

2010. november 19.

Kezelt citrom (narancs) héja...


Eredetileg nem óhajtottam erről külön bejegyzést írni, de mégis rászántam magamat. Leírták már nagyon sokan, hogy miért káros a nem bio citrusok héját reszelni és bármibe beletenni. Most a héten 2 posztba is belefutottam, az egyiket Selectfood, a másikat Trinity írta.

Az fogott most meg, hogy más is hasonlóan gondolkozott eddig, mint én, mondván, hogy annyi mérget megetetnek velünk, ez a kicsi már nem számít...
De amikor igenis nap mint nap törekszem arra, hogy ne vásároljak agyonfeldolgozott termékeket, mindenféle E-vel megturbózott felvágottakat, konzerveket és egyéb élelmiszereket, akkor hogy mehetek el szó nélkül a mérgezőanyagokkal kezelt citrushéj alkalmazása mellett? Már legalábbis amellett, amit én használok, mert mindenki eldöntheti saját maga, hogy mit tart egészségtelennek és mit nem. Nem gerjeszteni akarok ugyanis senkit, csak megírni a véleményemet; és pont most, karácsony előtt egy hónappal, amikor az én citrushéj fogyasztásom az egekbe szokott szökni.

Annyira bekavartak nekem az említett két bejegyzésben (ezt most abszolút jó értelemben írom), hogy mentem a "mélyhűtőmbe", és kidobtam az összes összegyűjtött fél citrom- és narancshéjakat, amiket sütibe akartam lereszelni. Nem is bánom abszolút, hogy megtettem, csak ma reggel szembesültem a hiányával, amikor elindultam megsütni Judith citromos legyezőjét. Abba pedig jó sok kell... De Amerikában valószínűleg árulnak zacskóban megfelelőt hozzá.

Kommentben írták Trinitynél a lányok, hogy lehet kapni természetes citromhéj-kivonatot, legközelebb azzal fogok próbálkozni. Most pár csepp sütőaromát használtam helyette; lehet, hogy az sem teljesen tiszta, de ugyancsak egy komment szerint a márkás termékeket bevizsgálják időről időre, ezért hátha mégis jót tettem a májunknak. A sütemény pedig isteni lett, bővebbet a következő bejegyzésben írok róla.

/A képet innen kölcsönöztem/

2010. november 18.

Krumplis tortilla


Ez az étel is régóta készülődik fejben nálam. Áttanulmányoztam néhány netes receptet, és Hinyenc blogbeírására alapozva, persze végül Kata-módra:), el is készült tegnap vacsorára.
10 perccel később pedig hűlt helye volt!

Hozzávalók 2 személyre:

6 kis krumpli kisebb kockára vágva
1 közepes fej vöröshagyma
kb. 10-12 dkg házi füstölt kolbász
1 piros színű zöldpaprika
néhány karika csípős paprika
8 szem aszalt paradicsom
5 tojás
1/2 dl olaj


a tetejére: reszelt sajt

Széles serpenyőben az olajon megsütöttem a krumplit, időnként megkevertem. Amíg sült a krumpli, addig felaprítottam a hagymát, kisebb darabokra vágtam a kolbászt, felkarikáztam a paprikát és a paradicsomot.
A kész krumplit szűrőkanállal kiszedtem és megsóztam picit. A helyére került a hagyma és a kolbász, majd némi pirítás után a paprika és a paradicsom is. Eközben a tojásokat kevés sóval együtt villával felvertem. A hagymás-kolbászos keverékhez öntöttem a krumplit, szépen elosztva a serpenyőben, majd ráöntöttem a tojást. Nagyobb lángon pirosra sütöttem az alját...és utána jött a PRODUKCIÓÓÓ!

...ugyanis minden recept szerint itt megfordítjuk, hogy a másik oldala is megpiruljon; csak így lazán... Rémülten kezdtem keresni egy jó nagy tányért a szekrényben, hogy legyen mire átcsúsztatni, lesz, ami lesz alapon, mert persze a 28 cm-es serpenyőmben sült az egész. Találtam is egyet, szerencsésen rá is csúsztattam, csak némi (külső) serpenyőtisztítás lett az ára. Mély sóhaj után elvetettem azt az ötletet, hogy visszafordítom a tányérral a serpenyőbe, mert túl kockázatosnak tűnt; semmiképpen sem akartam, hogy széttörjön a lepény...
Letettem inkább a tányért, fölé fordítottam az üres serpenyőt; sütőkesztyűvel a tányér alá nyúltam, majd az egészet megfordítottam, és tadaaaaam! baleset nélkül, épen (a kajára, a tányérra és a kezeimre is érvényes!) megúsztuk a történetet:)

Innentől már csak a laza befejezés jött: visszatettem a lángra a serpenyőt, a lepény tetejére szórtam a sajtot, ami közben rá is olvadt kicsit, majd 4-5 perc múlva készen lett.

Jó étvágyat!

2010. november 16.

Tepertő csirke bőréből


Biztosan nem ez a gasztronómia csúcsa, de bizton állíthatom, hogy nem rossz...sőt, kifejezetten finom! Persze, egy kis libatepertő még finomabb, de most ennek az alapanyaga volt kéznél.

Sok helyen írták már, hogy azzal tiszteljük meg legjobban az állatokat, hogy ha már levágják, akkor lehetőleg a legtöbb részét fogyasszuk is el. A csirke bőre is abba a kategóriába tartozik, amit sok helyen - többször nálunk is - kidobnak a szemétbe.

A hétvégén mélyhűtő-pucolásban és átrendezésben voltam benne nyakig, és akkor találtam egy elég nagy zacskó csirkebőrt. Nem egyszerre lett ennyi, hanem fokozatosan gyűlt össze.
Nem tudom, írtam-e már arról, hogy a mélyhűtőmben vannak úgynevezett "gyűjtőzacskók"; ilyenek a csontokat és az aprólékot tartalmazó zacskók, amiből levest lehet főzni, a gombatönköket rejtő nejlon, amiből krémleves lesz majd egyszer, és az előbb említett "bőrös" zacskó, amiből a tepertő lett.

Szóval akkor hogy is csináltam?

A bőröket, mielőtt bekerültek a hűtőbe, alaposan megmostam, megkapargattam. Amikor kiolvasztottam, csak viszonylag nagyobb darabokra kellett vágni.
Serpenyőben nagyobb lángon hirtelen megmelegítettem a bőrdarabokat, jól odanyomkodtam (odakentem) az aljához, így rögtön lett némi zsír az alján. Ezután közepes lángra tettem és türelmesen, időnként megkavarva, kisütöttem a zsírt belőle, majd 1-2 percre ismét nagyra vettem a hőt alatta és barnára sütöttem. Vigyááázat! pillanatok alatt meg tud égni, ne hagyjuk magára!

Utána szűrőkanállal kivettem tányérra. A só kötelező tartozéka a tepertőnek!

2010. november 12.

Pulykahúsos, paszternákos curry


Szuper! csak ezt írhatom róla. Mondjuk, a GoodFood-ról van az eredeti ötlet, tapasztalataim szerint ezekkel ritkán lehet tévedni. Muszáj volt viszont kicsit alakítani, mert ott előre megfőzött húst tettek hozzá a végén, de én úgy gondoltam, hogy inkább belefőzöm a hús ízét a curry-be. Ráadásul mindez paszternákkal készült, ami előkelő helyen áll tavaly óta a zöldséges toplistámon:)

Hozzávalók:

50 dkg pulykacomb filé, kisebb kockára vágva
50 dkg paszternák, kicsit nagyobb darabokra vágva
2 evőkanál olaj
2 közepes vöröshagyma felaprítva
3 evőkanál Madras currypor
400 g-os hámozott paradicsomkonzerv
1 joghurt
pici só

A hagymát a felforrósított olajon megpirítottam. Hozzátettem a húst és fehéredésig kevergettem. Ekkor került bele a currypor, majd a paszternák. Néhány perc után mehet bele a késsel kissé felaprított paradicsom és kevés só. Nekem engedett a hús annyi levet, hogy csak kevés kellett hozzá, de legalább annyi folyadék legyen ekkor rajta, amennyi éppen ellepi. Lefedtem és addig rotyogtattam kis lángon, míg a hús is meg nem puhult. Ekkor belekevertem a joghurtot, hagytam egyet rottyanni, és készen is volt.

Főtt basmati rizst ettünk hozzá. 2 rész vizet sóval felforraltam, 1 rész megmosott rizst beleöntöttem, lefedtem. Újraforrás után 2-3 percig még melegítettem, majd elzártam alatta a hőforrást; magától elkészült a fedő alatt. Amikor készen volt, villával átkevertem.

Utóirat: azt hiszem, lesz ennek az ételnek majd egy "magyarosított" kiadása is:)

2010. november 10.

Kifőztük!:)




Igen, mint minden hónapban, most novemberben is!

Iszonyat jó dolgok vannak benne, Márton napi eledelektől kezdve a karácsonyi gasztroajándékokig, az egyszerű ételektől a bonyolultakig, az előételektől a desszertekig...
És a tetején Moha csodálatos mézeskalácsból készült adventi naptárja... szerintem csodálatos, nem tudok betelni vele, feltétlenül kipróbálandó.
Én többek között "mama-receptet", anyósom almás kalácsát hoztam most; egyszerű, de nagyszerű kategória.

Megspórolhatjátok a drágán megvásárolható gasztroújságok árát, ha letöltitek, mert még mindig ingyen van! Katt ide, ha még nincs rajta a gépeteken!

2010. november 7.

Sütőtökös muffin 2. - karamelles-diós változat Trinitytől


Ilyenkor november-december tájékán egyik rokonunktól rengeteg sült tököt kapunk, ezért vadászom a sütőtökpürét tartalmazó recepteket. Elkészült a Kifőztük legfrissebb számából, Jade konyhájából származó sütőtök rolád, sőt abból már ismételtünk. Valami csúcsfinom minden kóstoló véleménye szerint! Aki még nem töltötte le az aktuális számot, tegye meg, mert ezenkívül is rengeteg finomság található benne.

A bejegyzésem tárgya viszont most Trintytől a sütőtökös muffin. Itt ülünk este a focimeccs előtt, és eléggé el nem ítélhető módon esszük a langyos sütit... Igaz, nyugtatgatom a lelkiismeretemet, 5 dkg cukorral kevesebbet tettem bele, mert a sütőtök elég édes volt. No meg a tetején is csak éppen van egy kis karamell;D

Tényleg finom, és a Barcelona is győzött:))

Hozzávalók

10 dkg nádcukor
2 tojás
10 dkg vaj
1-1 mokkáskanál só, fahéj és szegfűszeg
1 löttyintés vaníliakivonat (kb. 1 teáskanál)
35 dkg sütőtökpüré
15 dkg durvára aprított dió
13 dkg liszt
1 csomag sütőpor

Így szépen sorban összedolgoztam a hozzávalókat, majd elosztottam a 12 muffinpapírban; kicsit több volt egyben, mint szokott lenni, de nem akartam 3 muffin kedvéért duplán járatni a sütőt. Nem is volt semmi probléma, 180 fokos légkeveréses sütőben 23 perc alatt szépen megsültek. 15 perc után letakartam a tepsit sütőpapírral, mert barnult a sütik teteje. Mikor kész voltak, kivettem és rácsra tettem hűlni.
Végül 4 dkg cukorból karamellt készítettem, 1-1 teáskanálnyit a muffinok tetejére csorgattam.

2010. november 2.

Kifőztük Karácsony - helyzetjelentés


Jól haladunk, gyűlik a pénz a számlán. Köszönjük mindenkinek, hogy kérésünk meghallgattatott, sok-sok embert nem hagyott hidegen a felhívás.

A legutóbbi kattintásomkor

711.414 Ft

felajánlás érkezett eddig, aminek jó részét már át is utalták.

Sok olyan infó érkezett, hogy bloggerek, olvasók terjesztik az adománygyűjtés hírét ismerősök között. Ez jó dolog, buzdítok is mindenkit, vegye át az ötletet, hogy minél több gyermek szeme csillogjon az örömtől karácsonykor!

2010. november 1.

Halottak napjára


Emlékezzünk
Mindazokért, akik valaha velünk voltak,
Mécseseket, gyertyákat gyújtunk ma.
Emlékezünk a régi, szép időkre,
Az együtt töltött boldog esztendőkre.
Eszünkbe jut, mi szép volt rég,
Felszínre tör a sok emlék.
Emlékek szárnyán a múltba röppenünk,
Ahogy a gyertyát gyújtja remegő kezünk.
Könny csordul ki szemünkből,
A bánat most a felszínre tör.
Elgondolkodunk a sors akaratán:
Vajon másképp is lehetett volna tán?
Mi lett volna, ha nem ő megy el előbb?
Mennyivel lett volna elviselhetőbb?
Most értünk sírna valaki,
Az ő bánatát lehetne hallani.
De ezeken ne is töprengjünk,
Inkább csendben emlékezzünk.


A poet.hu oldaláról Albert Veronika verse

A gyönyörű mézeskalács-mécsest Moha készítette, a fénykép is tőle van, köszönet neki érte!:)

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin