Hamis mézes süti Évától

Éva zseniális süteményét már a megjelenését követően másnap megsütöttem. Nem csalódtam benne, isteni finom! Azóta már legalább 5-6 tepsinyi sült belőle, mindegyik nagyon hamar elfogyott, repertoáron marad szerintem még nagyon sokáig. Ráadásul hamar készen van, és ha van otthon 30 dkg csoki és valamilyen savanykás lekvár, akkor a többi hozzávaló már nem okozhat gondot. Én a fűszerezésen változtattam kicsit az eredetihez képest.

Hétvégén vendégek voltak nálunk, nekik is nagyon ízlett, kérték, hogy legyen rajta a blogomon. Sikerült még egy ép tésztadarabot is találjak, amelyik valamennyire fotogén volt. A képet majd egyszer kicserélem, de mindig pont ez volt a gond, hogy mire a fényképezésre került volna a sor, addigra üres lett a tányér... De ez csak jót jelenthet:D


Hozzávalók:

A tésztájához:

2,5 dl finomliszt
2,5 dl rétesliszt
3 dl cukor
2 kk szódapor
1 mk fahéj
1 mk szegfűszeg
1 mk őrölt gyömbér
3 dl tej
10 ek baracklekvár (nekem házi van itthon, de kicsit folyósabb, nincs nagyon keményre főzve)

A töltelékhez:

200 g étcsokoládé (60 %-os Tibit használtam)
8 ek baracklekvár

A mázhoz:

80 g margarin
100 g étcsoki
1 ek olaj

A sütőt bekapcsoltam légkeveréses 180 fokra.
A tésztához valókat a leírt sorrendben egyszerűen fakanállal összekevertem. Egy közepes nagyságú tepsit kizsíroztam-kiliszteztem, beleöntöttem a tészta (inkább kicsit nagyobb) felét, betettem a sütőbe, addig sütöttem (12-13 perc), amíg a teteje szilárd lett. Közben a tölteléknek való csokit mikróban felolvasztottam, összekavartam a lekvárral. A tésztát kivettem a sütőből, rákentem a csokis lekvárt, ráöntöttem a maradék tésztát, visszatettem a sütőbe és még 20 percig sütöttem. Amikor a tetejét kicsit megnyomva tartása van a tésztának, akkor van készen.

Amikor kihűlt, bevontam a mázzal. A margarint addig melegítettem, amíg buborékosra felforrt. Levettem a tűzről, beletettem a kockákra tört csokit, kézi habverővel egyneművé kevertem. Belekevertem az olajat, a süti tetejére kentem, hidegre tettem, így hamar megdermedt.


Készítettem olyan - kicsit ennél is gyorsabb - változatot, amikor a tésztájába nem tettem tölteléket, hanem belekevertem egy tábla apróra vágott csokoládét és aszalt barackot, az sem volt rossz:)

Túrógombóc

A lányom kérésére teszem ide, hogy itt legyen neki kéznél. A zsemlemorzsa a tésztájában (is) nem elírás; egy konyhai "balesetből" származott, nevezetesen amikor kezdő háziasszony koromban egyszer gríz helyett véletlenül azt tettem bele. Sokkal finomabb lett a végeredmény, mint a grízzel, ezért így maradt:)

Hozzávalók 3-4 személyre:

A gombóchoz:

50 dkg túró
3 tojás
1 lapos mokkáskanál só
1 ek cukor
2 kicsit púpos evőkanál liszt
kb. 6 kicsit púpos evőkanál zsemlemorzsa

A morzsához:

10 evőkanál zsemlemorzsa (legjobb, ha házi)
3-4 evőkanál olaj
csipet só
opcionálisan: kevés vaníliáscukor

A túrót villával összekeverem a többi hozzávalóval. A lényeg, hogy kicsit puhább, de nem "plötty" masszát kell kapni. Ha vizesebb a túró, akkor elképzelhető, hogy 1 kanállal több zsemlemorzsa kell bele. Ha a tojások túl nagyok, akkor az egyik fehérjét inkább nem kell beletenni. Ezt a masszát legalább 2 óra hosszáig pihentetni kell, most éppen fél napot volt a hűtőben, de nem rontott az sem rajta.

Egy jó nagy lábosban vizet forralok (kb. 3,5-4 litert), közben vizes kézzel kisebb gombócokat formázok. Amikor forr a víz, tempósan beleengedem a gombócokat, kicsit lejjebb veszem a hőt, befedem. Ha újból forr és feljöttek a gombócok a víz tetejére, 10 perc múlva készen van, de lehet próbát végezni; egyet kiveszek, félbevágom, ha jó, akkor ráteszem mindet a morzsára.

Amíg főnek a gombócok, a morzsa is készen lesz. Egy serpenyőben felforrósítom az olajat, beleszórom a zsemlemorzsát és kb. 3-4 perc alatt aranysárgára pirítom icipici sóval, és ha kicsit turbózni akarom, akkor egy kis vaníliáscukorral együtt. Vigyázni kell, mert képes utánapirulni még, ha leveszem a tűzről.

Mi eperlekvárral szeretjük a legjobban!

Végre sikerült a fénykép

...amit ígértem. Ez már a karácsonyi kaktusz, sőt elkezdett levirágozni. De nincs probléma, mert készülődik a piros színű is!

Krumplis nudli (meg lehet akár krokett is...)

Nem teljesen öncélúan tettem fel a múltkorában a krumplipüré receptemet. Itt van a maradékból készült nudli leírása és fényképeztem is közben. A nudlihoz nem szoktam pluszban fűszerezni, csak a kroketthez, ami gyakorlatilag ugyanígy készül; ahhoz kerül még bele minimum szerecsendió is, és formázás után bővebb olajban megsütöm.

De nudlit ígértem a poszt elején, tehát kanyarodjunk ide: legelőször a nyújtódeszkára tettem 10 dekányi lisztet, ennyit a hozzáadott tojással egészen biztosan felvesz. Rátettem a maradék pürét (kb. 40 dkg volt), a tetejére 1 egész tojást, ezeket összegyúrtam. Ekkor még nagyon puha volt, kellett még liszt; addig adagoltam (nagyjából még 5 dekányit), amíg ragacs nélkül lehetett egy gombóccá gyúrni.
Ekkor 4 felé vágtam, mert kisebb darabokkal könnyebben lehet bánni. Ezeket két kézzel - még mindig lisztes deszkán - elkezdtem a két tenyeremmel oda-vissza görgetni, amikor már hosszabb volt a csík, mindig kettévágtam, és amikor a számomra megfelelő ujjnyi vastagságot elérte a tészta, akkor "méretesre" vagdostam, félregurítottam a lisztes deszka szélére.

Amikor mind készen volt, feltettem egy 5 literes lábosban vizet forralni. Közben a nudlikat egy nagy, kissé lisztes tálcára szedtem egymás mellé. Mikor a víz felforrt, sót tettem bele és egyszerre borítottam az egészet a vízbe. Addig kell várni, míg feljönnek a víz tetejére, akkor kell kivenni szűrőkanállal. Lehetőleg nagyobb rázogatások nélkül kell lecsorgatni, mert ilyenkor még nagyon puhák, össze tudnak törni.

Egyből előkészített pirított zsemlemorzsára kell szedni, óvatosan megrázni 1-2 perc múlva. Lekvárral, mákkal, porcukorral - ki mit szeret - lehet enni.

Mezítlábas tejfölös krumplileves

...mezítlábas, mert nincs benne zöldség, répa, egyebek, csak krumpli. Ez az a fajta leves, amihez egy átlagos háztartásban mindig van otthon hozzávaló. Egyszerű, mégis nagyon finom.

Hozzávalók:

kb. 80 dkg krumpli
1 kisebb fej vöröshagyma
1-2 szál zellerzöld/néhány szál petrezselyemzöld - én zellerlevél-párti vagyok:)
szezonban egy darab zöldpaprika, paradicsom vagy kevés paradicsomlé ill. paradicsomsűrítmény
3 babérlevél
1 húsleveskocka vagy 1 bő liter csontlé
1 nagyobb ek zsír vagy olaj
1 lapos evőkanál liszt
1,5 dl tejföl
só, bors, pirospaprika
(ízlés szerint ecet)

A krumplit megpucolom, kisebb kockákra vágom, hideg vízben vagy a csontlében felteszem főni. A vöröshagymát megpucolom, apróra vágom, az egyik felét a leveshez adom a zeller- vagy petrezselyemzölddel és a babérlevéllel együtt, valamint a paprikát és paradicsomot. Ha felforrt, teszek hozzá sót, borsot illetve ekkor teszem bele a leveskockát, ha azt használok. Kicsi lángon hagyom főni.
Közben elkészítem a rántást; a zsiradékot egy kis edényben felmelegítem. Beleteszem a hagyma másik felét, üvegesre párolom. Beleteszem a lisztet, világosbarnára pirítom, hozzáteszek egy teáskanál pirospaprikát. Elkeverem, felengedem kevés hideg vízzel, majd gondosan hozzákeverem a tejfölt (ha kézi habverővel tesszük, pillanatok alatt homogén lesz). Ha a krumpli puha, a rántást némi forró levessel összekeverve a fővő leveshez adom, még legalább 5 percig főni hagyom, majd elzárom. Kiveszem belőle a zöldeket és a paprikadarabot, ha tettem bele, de a levüket még kinyomkodom a levesbe.

Lehet ecetet is tenni hozzá, én nem szoktam, de a család többi tagja a tányérban buzgón önti bele.

Így utólag még az jutott eszembe, hogy ezt a levest kiválóan fel lehet turbózni egy tészta elé. Nevezetesen úgy, hogy amikor a rántást beletettem, személyenként még 1-2 tojást feltörök és óvatosan beleengedem a csendesen fortyogó levesbe. Akkor lefedve 10 percet kell még főzni és néhány percet pihentetni (habár majd' mindegyik levesnek jót tesz, ha fogyasztás előtt pihen valamennyit). Ilyenkor a tányérra téve, a szép sárga tojást kanállal felvágva gyönyörű színű lesz a leves. Na ha sikerül a maradékot átalakítsam, akkor jön még egy fénykép arról is.

Megérkezett...

...az ősz, úgy tűnik, visszavonhatatlanul! Az pedig nem is igazán látszik a képen, hogy mennyire zuhog az eső, és már napok óta. Ha az ember kimozdul gyalog a házból, tuti sikerül eláztatnia saját magát 10-15 perc alatt. A falevelek összegereblyézésére nem volt lehetőség, pedig már lassan gázolunk benne, főleg a ház elején.

Szegény muskátli még egészen jól bírja az ablakban, de új helyet kell neki keressek rövid időn belül, ha jövőre is szeretném látni (pedig szeretném, mert gyönyörű volt egész nyáron).

/Még mutatnék nektek valamit, de megvárom, hogy süssön a nap, mert bent csak akkor tudok némileg rendesen fényképezni. Addig meg hadd furdalja az oldalatokat a kíváncsiság:D/

Rizskoch

Régen sütöttem utoljára, most arról a liter tejről jutott eszembe, ami a hűtőben várta, hogy elfogyjon. Jó helye lett!

Hozzávalók:

1 l tej
25 dkg (kerekszemű) rizs
1 kiskanál vaníliakivonat vagy 1 vaníliarúd
1 csipet só

4 közepes tojás
16 dkg cukor
4 dkg vaj
1 citrom reszelt héja

A tejet a sóval felteszem forrni. Közben a rizst megmosom egy szűrőben, ha igazi vaníliát használok, egy éles kézzel szétvágom és kikaparom a magokat belőle; a rudat és a magokat is a tejhez adom (vagy beleöntöm a kivonatot). Ha forr a tej, beleteszem a rizst és lefedem, kislángra teszem, időközönként megkavarom. Jó sűrű tejberizs lesz belőle. Amikor puha a rizs, langyosra hűtöm (most rendkívül hamar megy, a "kinti hűtő" pont annyi idő alatt lehűtötte, amíg készen lettem a többi tennivalóval).

A tojásokat szétválasztottam, a fehérjéből nagyon kemény habot vertem. A sárgákat a cukorral alaposan összekevertem a robotgéppel, majd hozzákevertem a vajat és a citromhéjat is. Ebbe kevertem egy lapáttal alaposan az alig langyos rizst, majd a végén óvatosan a tojáshabot.

A sütőt légkeveréses 160 fokra állítottam, egy közepes tepsit (vagy egy jénai vagy kerámiatálat) kizsíroztam és kiliszteztem. Az anyagot a tepsibe öntöttem, óvatosan kissé a szélekre húztam, mert képes egyébként a közepén felpuffadni. Nálam pont 1 órahosszáig sült, de nyilván sütőfüggő a dolog.

Amarettós baracklekvárt tettem a szelet tetejére, de lehet csak porcukrozni is. Nagyon finom!

Toad-in-the-hole avagy kolbászok tésztában

Ez egy klasszikus angol étel, GoodFood-ból olvasott recept alapján készült vacsora volt. Kicsit bővebben fűszereztem, mint írva volt, de így tökéletes lett a mi szájunk íze szerint (ketten megettük a 3 adagot...). Én debreceni kolbászokat sütöttem, ami körötte van, az egy sós palacsinta szerű tészta. Így készítettem:

Hozzávalók (3 személyre)

3 pár debreceni kolbász (vagy 4 pár, akkor 4 embernek papír szerint:))
2 közepes lilahagyma
1-2 ek fokhagymás olívaolaj

10 dkg liszt
1 tojás
3 dl tej
2 ek magvas mustár
1 lapos kk szárított kakukkfű
só
1 csipet cukor
1 kis csípős paprika kicsi kockákra vágva
6 szem aszalt paradicsom apróra vágva

Egy 20X30-as tepsi aljára olajat csorgattam. A lilahagymákat szeletekre vágtam, beleforgattam az olajba, a kolbászokkal szintúgy cselekedtem. 180 fokos légkeveréses sütőben 20 percig sütöttem, félidőben fordítottam egyet a csapaton.

Közben egy tálba belemértem a lisztet, beleszórtam a sót, a kakukkfüvet és a cukrot, hozzátettem a tojást, a mustárt és fél dl tejet, simára kevertem. Hozzátettem a paprika darabkákat és a paradicsomot, a maradék tejet, egyneművé kevertem.

Amikor lejárt a kolbász ideje, ezt a tésztát köréjük öntöttem, visszatettem még 35 percre pirulni.

Egy pohár sörrel kellemes vacsora volt.

Krumplipüré

Megint bekerül egy alaprecept. Unokahúgom hívott fel, hogy Cipruson élő lánya - a keresztlányom - felhívta a minap telefonon, hogy a krumplipüré titkairól faggassa. Ezért úgy döntöttem, hogy ideírom, egyébként is tervbe volt már véve. Pont a múltkor gondolkoztam rajta, hogy többször hivatkoztam rá, miszerint ezt vagy azt készítek a maradék pürémből, és sosem írtam le, hogy milyen is nálunk. Pedig ahány ház, annyi szokás! Készítik hígra vagy sűrűre, tejjel, tejszínnel, tejföllel, főzővízzel; fűszerezik csak sóval vagy pluszban borssal, vegetával, szerecsendióval...ezek azok a variációk, amiket én ismerek, biztosan van több is.

Íme a mi krumplipürénk hozzávalói:

kb. 1 kg krumpli
4 dkg vaj vagy margarin
3-4-5 tetejes evőkanál tejföl
só, (szerecsendió)

A krumplit, meghámozom, kisebb kockákra vágom.

Innen számomra is 2 út következik:

1.
Ha otthon főzök, akkor nagyon vastag szendvicses aljú edénybe ujjnyi hideg vizet öntök, kevés sót szórok bele, beleteszem a krumplit, adagonként kicsit utánasózok, fedőt teszek rá és puhára főzöm. Amikor készen van, a főzővíz nagy részét leöntöm róla, épp hogy nedves maradjon (amit leöntök, jó lesz pl. a zöldséges krémlevesekbe).

2.
Ha máshol főzök éppen, akkor a krumplit egy edénybe szórom, megsózom, összerázom, és annyi hideg vizet teszek a tetejére, amennyi éppen ellepi. Lefedem, felforralom, majd takarékon puhára főzöm, a víz nagy részét leöntöm róla.

Ekkor teszem rá a vajat és a tejfölt, ezekkel töröm össze krumplinyomó segítségével. Ha kell, utánaízesítem.
A tejföl mennyisége attól függ, mennyire híg vagy sűrű az az étel, amihez készítem. Ha sűrűbb, akkor a pürét lágyabbra készítem több tejföllel, ha hígabb, természetesen ellenkezőleg, sűrűbbre hagyom. Szerecsendiót akkor teszek bele, ha a főétel kevésbé fűszerezett; ha karakteres íze van, akkor legyen a püré inkább natúr ízesítésű.

Vannak, akik azt mondják, a tejföltől a püré savanyú lesz; én inkább azt mondom, savanykás, de mi mind a 4-en pont ezt szeretjük benne. Nyilván fel lehet cserélni a tejfölt tejre is, a 3 nagy evőkanál tejföl nagyjából 1 dl tejnek felelhet meg.

Ti hogy készítitek otthon a krumplipürét?

Paszternák-zeller krémleves

Na, sikerült megint egy nagggyon finomat alkotni! Zellerkrémleves volt tervbe véve, de az az igényekhez képest kicsinek bizonyult, ezért párt kerestem neki, amit meg is találtam egy szép nagy példány paszternák személyében. Aki kóstolta, mindenki dicsérte:)

Mielőtt lejegyezném, előtte írnék általánosan az általam kreált zöldséges krémlevesekről. Az én konyhámban mostantól ezeknek van szezonja. Nagyjából egyformán készülnek, a zöldség-krumpli-alma hármasa az alapjuk. Keresek egy alap zöldséget, ami megadja az alapízt, ahhoz jön egy közepes nagyságú krumpli, ami majd besűríti (és így kikerülöm a lisztet is), végül egy nagyobb alma, ami kicsit lágyítja az ízét és egy csipet savanyú ízt ad hozzá. Ezeket kockákra vágom, olajon vagy vajon vagy margarinon átpárolom, sózom, borsozom, annyi vízzel, ami éppen ellepi puhára párolom, leturmixolom, 1 pohár tejszínnel és vízzel+húsleves kockával (vagy ha van, húslevessel) felengedem, felforralom, utána ízesítem és kész is; teszek hozzá pirított kenyérkockát vagy levesgyöngyöt. Ezzel még nem tudtam melléfogni, mindegyik finom volt egytől egyig. Volt hogy többféle zöldség volt az alap, mert kevés volt mindegyikből, az is fincsi volt. Volt olyan is, hogy zöldség előtt egy hagymával indítottam, akkor is más lesz a végeredmény. Igaz, majdnem egyformán készülnek, mégis különfélék lesznek! Nem igazán szoktam túlfűszerezni őket, hogy érezzük maguknak a zöldségeknek az ízét.

Tegnap icipicit variáltam rajta, mert volt némi időm, no meg paszternákom. Ez utóbbi növény teljesen megbabonáz; olyan hihetetlen aromája van, hogy az csuda! Remélem, még tudok majd vásárolni belőle.

Tehát a hozzávalók:

1 kisebb zeller (kb. 2/5 rész)
1 jó nagy paszternák (kb. 3/5 rész)
1 közepes krumpli
1 savanykás alma
2 dl tejszín

1 kk cukor
2 ek olaj
1 dkg margarin
só, frissen őrölt (tarka)bors, petrezselyemzöld

A zöldségeket és az almát megpucoltam, kisebb kockákra vágtam.
Az olajat és a margarint egy lábosban megmelegítettem, a cukrot aranysárgára karamellizáltam rajta. Beletettem a zöldségeket és az almát, átfuttattam rajta, borsoztam, sóztam, annyi vízzel engedtem fel, amennyi éppen ellepte és fedő alatt megpuhítottam.

Leturmixoltam, ráöntöttem a tejszínt és felengedtem bő 1 liter vízzel + a húsleves kockával, felforraltam. Arra figyeltem, hogy ne legyen sem nagyon sűrű, sem túl híg. Utánaízesítettem a sóval és borssal, majd elzártam alatta a hőt, néhány perc után apróra vágott petrezselymet szórtam bele.

Pirított kenyérkockával ettük. Jó nagy adag lett, legalább 5-6 személyre elegendő.

Gyors és könnyű kategória, nagyjából 400-450 Ft-ba kerülnek az alapanyagok.