Mire az ember felnőtté válik, egyre több mindent megért. Megél barátságokat, szerelmeket, ezek elmúlását, majd új barátságok, kapcsolatok létrejöttét. Közben pedig változik.
A változással, a felnőtté válással visszaköszönnek szavak, mondatok, amelyek évekkel korábban még semmit sem jelentettek számára, amelyek idegenül csengtek mások szájából, amelyekre könnyedén legyintett, amelyekkel nem foglalkozott... Aztán telnek-múlnak az évek, és egyszer arra ébred, hogy már érti, miért mondták azt régen a felnőttek... Már érti, miért fontosak azok a szavak ott, abban a pillanatban. Megérti, megéli, és már maga is használja azokat a szavakat, amelyek között sok-sok derűs is van, de egyre több hordoz szomorúságot, bánatot.
Barátokkal, ismerősökkel találkozva sokszor elhangzik a kérdés: hogy vagytok, mi pedig azt válaszoljuk: mindegy, mi van, csak egészség legyen. Nem is tudják szerencsére sokan, mennyire fontos ez a pár szó. Mert kevés olyan dolog van az életben, ami olyan drága kincs, mint az egészség. Kevés olyan, ami pénzért nem vásárolható meg... Ilyen még a szeretet is...
E két szóról szól ez a történet.
E két szóról szól ez a történet.
A napokban a Mokka egyik riportjában megtört, szomorú arcú fiatalembert láthattunk. Megismerhettük a fiú (Patrik) és az édesanyja (Klára) szomorú történetét. A maga 18 évével ez a fiatalember szinte még gyerek, mégis már régóta felnőttként áll helyt az édesanyja mellett. Megtörten mesélt. Elmondta, hogy éjjel-nappal ápolja a beteget, aki fölülni sem tud segítség nélkül. Patrik még gyerek, de már családfőként intézi az ügyeket, napokig álmatlanul virraszt az anyja ágya mellett. Bevásárol, patikába jár, beadja édesanyjának a gyógyszert, amellyel a fájdalmait próbálja enyhíteni. Közben kimarad a nappali tagozatról, ezért az amúgy is kevéske pénzből élő anya és fia elveszti a családi pótlékot. A házon hitel van, amelyet már jó ideje nem tudnak törleszteni... Küszöbön áll a kilakoltatás, a házuk elvesztésének réme fenyegeti őket. A házuké, amely a szereteten kívül talán az egyetlen értékük.
Lassan nincs fűtés, lassan nincs mit enni... És nincs egészség.
Patrik azt mondta a riport végén: nem számít, vele mi van, csak az számít, hogy tehetetlenül kell néznie édesanyja fájdalmainak fokozódását...
Példaértékű ez a történet. Egy évvel ezelőtt ugyanis sok ember látta a filmet, és a sok ember által összegyűjtött pénznek köszönhetően egy évig a házában maradhatott a nagybeteg asszony és az őt ápoló, akkor még 17 éves fia.
Egy éve sok ember példaértékűen segített ennek a két embernek, de mára elfogyott a pénz. E sorokkal felhívást intézünk az olvasók felé: segítsünk ismét a bajban lévőknek!
A TV2 újból gyűjtést szervez, amelyhez a Kifőztük csapata is csatlakozott.
Akik a gyűjtés időtartama alatt, azaz 2011. április 3-tól április 30-ig bármilyen összeget átutalnak a megadott számlaszámra, és ezt jelzik a Kifőztük oldalán, azokat köszönetképpen meglepjük a Kifőztük 2010./1., 2., 3. számával, amely már nem elérhető, nem letölthető az oldalról. Kevés pénz, pár száz forint is nagy segítséget jelent, ha sokaktól érkezik. A százak ezrekké, az ezrek tízezrekké gyarapodnak a kis pénzekből is egészen komoly összeg lehet a végén.
Nem kérünk igazolást, nem fogjuk ellenőrizni, hogy valóban megtörtént-e az átutalás; mindenki a saját lelkiismeretére hagyatkozva cselekedjék. A Kifőztük oldalán látható "segítünk" szóra történő kattintás után megjelenő oldalon, a regisztrációnál megadott e-mail címre elküldjük az átutaláshoz szükséges adatokat, és az ezt követő 48 órán belül feladott újabb levélben elérhetővé tesszük a címzett számára az újság már említett számait.
Köszönjük, ha velünk tart, köszönjük, hogy segít Vida Patriknak és Vida Klárának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése