2009. szeptember 27.

VKF! XXVIII. - Szüreti szokások és szőlős-boros ételek



Trinity VKF-re kiírt témája teljesen időszerű: a szüret, a szőlő és a bor.

Először a régmúltról néhány gondolat; faggattam anyukámat, hogy mire emlékszik, milyen volt a szüret az ő gyermekkorában Gyulán.

A dédnagymamámnak tekintélyes mennyiségű szőlője volt, 2 helyen. Korán férj nélkül maradt, nagyon sokat dolgozott, még akkor is, ha volt neki segítsége, hol a család, hol pedig a napszámosok dolgoztak vele együtt. Szeptember vége felé vagy október elején volt a szüret. Sok ember sürgött-forgott a szőlőtőkék között, leszedték, majd lovaskocsival vitték haza a termést. Délben ettek; mindig meghagytak e célra egy szép nagy sonkát, azt nagymama előtte megfőzte, majd vékony szeletekre vágta, és friss kenyérrel ették. Másnap pedig kezdődött a bor készítése a szokásos módon; kicsavarták a mézédes szőlő levét, azaz mustot készítettek belőle, majd folyamatos munka és odafigyelés eredményeként elkészült a bor, amit a pincében tároltak, nagy hordókban.

Most pedig lépjünk át jelen időbe...

Néhány éve édesanyám öccse összehívja a családot szőlőszedés ürügyén. Az idén pont egy hete szüreteltünk, nagyon jó hangulatban. Jó volt a termés, finom volt a szőlő; a család ifjabb, erős tagjai kivették a részüket a munkából, hathatós segítségük jól jön, amikor a sok vödör szőlőt fizikailag kell mozgatni, felönteni, préselni. Mindezt nevetés, éneklés, közös evés-ivás kíséri.


Már hagyomány, hogy birkapörkölt van szombaton, a férjem főzi. Ehhez frissen, a kertből szedett zöldségekből készült csalamádé dukál. Ezenkívül vannak természetesen sütemények is, hogy senki éhen ne halhasson;)

Trinity felhívására egy régebbi főétel átalakításával és egy levessel készültem.



Még a kiírás körül készítettem egy csirkehúsos-gyümölcsös ételt, amit egyszer már gyakorlatilag leírtam, csak most annyit csavartam rajta, hogy kakukkfüvet is szórtam a húsra, víz helyett fehérbort öntöttem alá és több gyümölcs, körte, alma, félérett őszibarack és szőlő volt benne. Szerintem igazán finom és jól variálható az éppen hozzáférhető gyümölcsökkel.

Most pedig egy egyszerű levesre futotta az energiámból, de az egészen jó lett! Az eredeti ötlet egy régi Magyar Konyha újságból származik, kissé átalakult menet közben.



Szőlőleves

Hozzávalók:

1,2 kg szőlő + néhány szép szem bele és a díszítéshez
2 ek friss citromlé
2 dl fehérbor
3-4 ek porcukor (a szőlő édességétől függ)
4 porrá tört babapiskóta

A szőlőből kipréseltem a levét. Hozzákevertem a citromlevet, a bort, a cukrot (ezt részletekben), végül a piskótát. Miután a piskóta is édes, egy kicsit bele kell számolni, mikor cukrozzuk. 1 órát hagytam állni.
Közben a díszítéshez szánt szőlőszemeket kettévágtam, kiszedtem a magjukat. Én jobbnak láttam a fehér levesbe kék szőlőt tenni, így legalább látszik benne.
Tálaláskor a lébe potyogtattam a szőlőszemeket. Kis szépséghiba, hogy sajnos a szőlőszemek nem maradnak a tetején, hanem belemerülnek a levesbe, így nem igazán lehet vele villogni, csak egy jót lehet belőle enni így a szőlőszezon idején...

4 megjegyzés:

napmátka írta...

Nagyon szeretem a húst gyümölcsökkel, most mégis a levesedbe szerettem bele. Van még itthon szőlő, kipróbálom, köszi!

Chef Viki írta...

Otelló szőlő?

Tegnap írtam postot, papám ott ült mellettem, és olvasta, mit írok, itt-ott kiegészítette :-) 77 éves lesz jövő héten, 1000 m2 szőlőt művelt egyedül. Most meg az unokája mellett ücsörgött és a netet tanulmányozta :-) Fiatalabb lenne, frankón megtanulná!

Együtt emlegettük a hajdani szüreteket - mint ti :-)

Mónika írta...

Nézz be hozzám!:))

KataKonyha írta...

Napmátka, örülök, hogy tetszik!

Viki, igen, olvastam nálad:) Nagyon jó, ha az idősek tudnak haladni a korral.

Móni, köszi itt is:))

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin