A tyúkhúsleves 2. élete: paradicsomos hús

Ígértem, hogy megmutatom, mi lett azokkal a húsokkal, amit nem ettünk meg a húslevesből, hát itt van. Ez is családi hagyomány alapján készült, nagymamám főzte még nekünk, nagyon szerettük. Nem túl fotogén étel, de az íze az nagyon ott van!

Túlságos nagy receptje nincsen. Elővettem egy közepes hagymát, pucolás után apróra vágtam, zsíron - ami a tyúk bőréből kisült - üvegesre pirítottam. Rátettem a húsokat és mindkét oldalukon átsütöttem, hogy kicsit színt kapjanak. Ráöntöttem annyi sűrű paradicsomlét, amennyi kb. 2/3 részéig ellepte a húsokat, sóztam, borsoztam, kicsi csípős paprikát is szórtam rá magánszorgalomból, valamint egy csipet cukrot. Egészen kicsi lángra tettem és kb. 15 percig éppen csak rotyogtattam, hogy a hús szét ne főjön, de átvegyék egymás ízét a paradicsommal.

Ennyi az egész... Ez az étel készült marhahússal is, amikor abból volt a leves és az is nagyon finom volt.

Annak idején krumplipürével ettük, de az éppen előtte nap volt nálunk. Eszembe jutott, hogy Gabojsza néhány nappal előtte tett fel egy klopfolt krumplit a blogjára, meg is kerestem gyorsan. Áztattam-sikáltam 6 közepes krumplit kettőnknek, majd héjában, kicsit sós vízben megfőztem őket. Klopfolóval kicsit megütöttem a tetejét - onnan levettem a héjat, megsóztam, színes borsot tekertem rá és meglocsoltam finom olívaolajjal. Crisp funkciós mikróban sütöttem át, természetesen sütőben is lehet. Nagyon-nagyon finom lett, csak a férjem reklamált a héja miatt; ő meghámozta, pedig szerintem nem is lehetett észrevenni ízileg rajta, csak jó ropogós lett tőle. Utána kipróbáltam még eleve héja nélkül megsütni, de szerintem a poros nyomába sem érhet a héjas változathoz...