2010. november 22.

Mustáros, zöldborsos halfilé petrezselymes burgonyával


Eredetileg ezt az ételt akartam szimplán elkészíteni, csak a paradicsomos változat helyett mustárosan. Persze az ember lánya főzés közben ki-kinyitja a hűtőszekrényt, ránéz egyszer-kétszer a fűszerespolcra, és lendül a keze ezért, azért; így azután ez sült ki belőle:)

Egyébként megjegyezném halkan, hogy amikor a blogom "hal" címkéjére rákattintottam, engem is kellemes meglepetés ért. Olyan sok jó recept van fent, hogy még én is elcsodálkoztam. Nem mindig szoktam emlékezni, hogy van-e már írásos nyoma egyes ételeknek, avagy nincsen. Szerintem ha valaki csak azt a tizenvalahányat főzné otthon, ami nálam olvasható, akkor sem unná meg egy ideig az édesvízi halakat. És nincs feltéve - mert nincs szükség rá - a rántott hal, és nincs a halászlé sem, pedig az utóbbi is gyakori vendég nálunk. Ezt a férjem főzi, el sem venném tőle a fakanalat, mert kiválóan teszi; egyszer majd fényképezünk közben és felkerül ide az is.

És akkor ennyi bevezető és öntömjénezés után jöjjön az étel:)

Hozzávalók 2 személyre:

40 dkg édesvízi halfilé
2 evőkanál mustár

frissen őrölt fekete bors
1 teáskanál szétmorzsolt rózsabors
kevés liszt
1 kis hagyma apróra vágva
1/2 citrom leve
2 dl tejszín
3 teáskanál zöldbors (sós lében eltett)
2 evőkanál félédes fehérbor
kevés petrezselyemzöld
3 evőkanál olaj a sütéshez

a körethez:
4 nagy krumpli
2,5 dkg vaj

1/2 csokor petrezselyemzöld

A halfilé szeleteket meglocsoltam citromlével, állni hagytam kb. fél órát.
Az olajat széles serpenyőben felforrósítottam, közben a halszeleteket megsóztam, megborsoztam (a rózsaborssal is), kevés lisztbe mártottam mindkét oldalát. Beletettem a serpenyőbe, oldalanként 2-3 perc alatt átsütöttem, mellészórtam a hagymát, hogy az is dinsztelődjön közben egy kicsit. Ráöntöttem a tejszínt, belekanalaztam a mustárt, megráztam a serpenyőt, kis lángra tettem. A zöldborsot és pici sót tettem a szószba, lefedtem és 10-15 perc alatt kis lángon készre főztem. Közben, miután kicsit sűrű volt a mártás, a borral hígítottam. Ebbe azért tettem édeskés bort, mert a mustár savanykás íze simán elbírta, sőt nagyon kellemes lett tőle. A végén beleszórtam egy kis apróra vágott petrezselymet.

A petrezselymes burgonya most kicsit rendhagyóan készült. A kis kockára vágott krumplit sós vízben megfőztem, majd leszűrtem. Hozzátettem a vajat és az aprított petrezselyemzöldet, óvatosan összekevertem.

6 megjegyzés:

ivan írta...

A hal az olyan, hogy nem mindig kívánja meg az ember,de ha megkívánja,(mint például most)akkor nagyon jóízűen esik.Megint becsábitottál az "utcádba".(Ezt megint megettem.)Férjedet,(sorstársamat)üdvözlöm,"meglesem" majd a halászléjét.(Előre tudom, hogy jó lesz,mert biztos nem enged beleszólni.):))))

Bianka írta...

Nagyon finom

Ottis írta...

Guszta, ennék belőle!

Tálaló írta...

Szép az új ruhája a blogodnak,vidám s tetszetős.Mégis be kell vallanom,hogy én az ilyen receptekért kukkantok be a "konyhádba".

Belly írta...

Köszi.
Épp itt filoztam mi legyen az utolsó szelet{jó nagy szelet,2 emberes adag :-D}amúrommal.

Kata írta...

Iván, örülök, hogy tetszik! A halászlének is jönni kéne majd, a Zuramnak meg átadom:)

Bianka, Ottis, köszi:)

Tálaló, megtisztelsz a véleményeddel, jólesett, köszi!:)

Belly, biztos jó lesz az amúrból is! Ugye ez a "kis" maradék még abból a bizonyos hatalmas példányból van?

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin