Vasárnap sütöttem oldalast, akkor klasszikus köretet, hagymás krumplit készítettem mellé. Gondolkodóba estem, hogy a maradék mellé milyen kísérő legyen; valamilyen sárgarépát képzeltem el mellé, friss gyömbérrel, csilivel. És akkor az interneten jött a megoldás: Mamma is megálmodott egy répás köretet! Na és írt mellékesen néhány gondolatot a főzelékről is, érdemes elolvasni!
Én magam abszolút nem vagyok főzelék-ellenes; sőt, úgy érzem, a korom előrehaladtával egyre jobb kapcsolatba kerülünk mi ketten, mármint én és a főzelékek:) Nem zavar az sem, ha rántás vagy habarás van benne, az sem, ha maga a pürésített zöldség sűríti be, lehet tejfölös vagy joghurtos is. A lényeg számomra az, hogy jóízű legyen, és a benne lévő zöldség aránya magasan haladja meg a kísérő-sűrítő anyagok hányadát.
No, jól elkanyarodtam a köretemtől!:) Visszakanyarodva tehát annyi, hogy az elképzelésemet Mamma receptje alapján fejeztem be. És az eredmény? nem csalódtam-csalódtunk benne, hanem a leírt mennyiséget ketten szépen majdnem mindmegettük!
Mamma, itt és most is KÖSZI!:)
Hozzávalók nálam:
1 kg répa, negyedkarikára vágva
1 közepes vöröshagyma, aprítva
3 gerezd zúzott fokhagyma
friss, reszelt gyömbér
só, bors, csilipaprika
fél narancs leve
kevés (1 teáskanálnyi narancsos) balzsamecetkrém
kevés zsiradék (olaj vagy zsír)
Mivel nálunk már adva volt az oldalas zsírja, ezért olaj helyett azon pirítottam üvegesre a vöröshagymát. Hozzáadtam a répát, jó sok gyömbért reszeltem bele, borsoztam, csilipaprikát aprítottam mellé. Amikor a répa minden oldaláról megpirult, mellétettem a fokhagymát, majd néhány keverés után felöntöttem kevés vízzel (1-1,5 dl). Megsóztam és lefedtem, közepes tűzön puhítottam. A répa már éppen harapható volt, amikor beleöntöttem a narancslevet, és puhára főztem. A répa harmadát villával megtörtem, átforraltam. Rálocsoltam a balzsamecetet, összekevertem a répával, és tálaltam.
Én magam abszolút nem vagyok főzelék-ellenes; sőt, úgy érzem, a korom előrehaladtával egyre jobb kapcsolatba kerülünk mi ketten, mármint én és a főzelékek:) Nem zavar az sem, ha rántás vagy habarás van benne, az sem, ha maga a pürésített zöldség sűríti be, lehet tejfölös vagy joghurtos is. A lényeg számomra az, hogy jóízű legyen, és a benne lévő zöldség aránya magasan haladja meg a kísérő-sűrítő anyagok hányadát.
No, jól elkanyarodtam a köretemtől!:) Visszakanyarodva tehát annyi, hogy az elképzelésemet Mamma receptje alapján fejeztem be. És az eredmény? nem csalódtam-csalódtunk benne, hanem a leírt mennyiséget ketten szépen majdnem mindmegettük!
Mamma, itt és most is KÖSZI!:)
Hozzávalók nálam:
1 kg répa, negyedkarikára vágva
1 közepes vöröshagyma, aprítva
3 gerezd zúzott fokhagyma
friss, reszelt gyömbér
só, bors, csilipaprika
fél narancs leve
kevés (1 teáskanálnyi narancsos) balzsamecetkrém
kevés zsiradék (olaj vagy zsír)
Mivel nálunk már adva volt az oldalas zsírja, ezért olaj helyett azon pirítottam üvegesre a vöröshagymát. Hozzáadtam a répát, jó sok gyömbért reszeltem bele, borsoztam, csilipaprikát aprítottam mellé. Amikor a répa minden oldaláról megpirult, mellétettem a fokhagymát, majd néhány keverés után felöntöttem kevés vízzel (1-1,5 dl). Megsóztam és lefedtem, közepes tűzön puhítottam. A répa már éppen harapható volt, amikor beleöntöttem a narancslevet, és puhára főztem. A répa harmadát villával megtörtem, átforraltam. Rálocsoltam a balzsamecetet, összekevertem a répával, és tálaltam.
5 megjegyzés:
Húú, de szeretném! :)
Finom lehetett, az egész úgy ahogy van jól néz ki. A főzelékekkel én is így vagyok ahogy írod, minden nap jöhet és bármilyen, amire régen ránézni sem bírtam az is:-)
Ahogy ezt leírtad, és ahogy én ezt végigolvastam !!! - hát az maga a csoda volt. (Csak nekem nem szabad tömény sárgarépát enni a karotin miatt).
A főzelék szereteted mellé viszont erősen odaállok. Én akár minden nap enném még üresen is. Nagyon főzelékes vagyok.
A sültoldalas pedig egy nagy kedvenc nálunk is.
Én nagy főzelékimádó vagyok, de csak a sárgarépa főzelékhez fűz némi rossz emlék, oviban belém kényszerítették és rosszul lettem tőle. Azóta nem ettem, pedig mindenben imádom a sárgarépát.
Kellene egy újabb próbát tenni?
Nagyon guszta:-)
Ami, igen, nagyon lehet szeretni!
Anikó, próbáld ki nyugodtan, biztosan nektek is ízleni fog!
Viki:)) kár, hogy nem eheted a répát:( mi teljesen rá vagyunk kattanva, rengeteget eszünk belőle, minden módon. Azért jó, hogy másfajta főzelékek is vannak; a sült oldalas pedig isteni, aki nem eszi, nem tudja, mit veszít...
Gesztenye, régen én sem ettem répafőzeléket, a menzással ki lehetett kergetni a világból. Gondold el, már csináltam finomfőzeléket is, és csodák csodája, nagyon finom! Igaz, ez nem hasonlítható össze a régi, rossz emlékű, csirízes valamivel. Én ajánlom, hogy tegyél próbát, de a döntés a tied!:)
Megjegyzés küldése