2011. szeptember 15.

A lapjára sütött krumpli dicsérete




Nah akkor most nem recept fog következni:)) csak ma egyedül voltam délben, gondoltam, összeütök valamit, hogy ne haljak éhen, utána úgyis főzök majd egy nagy lábos töltött paprikát.

Valahogy régen motoszkál már az agyamban, hogy miért sütök jó ideje állandóan csak szalmakrumplit vagy hasábburgonyát, vagy ami a kettő között van méretben? Megmagyaráztam magamnak, hogy hamarabb sül, mint a többi. Az lehet, de most, hogy hosszú évek óta először rósejbni volt a tányéromon, rájöttem, hogy van különbség ízben rendesen; míg a vékonyra vágott sült krumplinak inkább olajos íze van, ennek pedig határozottan krumpli íze! Ezt a lapjára sütött krumpli elnevezést pedig egy kedves ismerősöm használta, nekem tetszik:)

Amikor ültem a teraszon a krumplis tányérral, eszembe jutott Ági rovata, a napi mosoly, amit nagyon szeretek olvasni. Az őszi bágyadt napsütésben ülni a teraszon, finom krumplit enni napon érett paradicsommal, közben lesni, hogy nyílik a vadszőlő virága, az csudajó! Hát nem?:)



2 megjegyzés:

Éva írta...

Valóban nagyon hangulatos lehetett! Én is szeretem ezt a fajta krumplit és valóban más az íze így sütve!

Anikó írta...

De bizony, de milyen jó, a semmittevésnél és nézelődésnél nincs jobb, a növényeket, fákat, bokrokat, virágokat nézni a leg-legmegnyugtatóbb a világon:-))))

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin