Jiaozi - kínai töltött tésztabatyu

A fiam egy ideje rá van kattanva a kínai dolgokra, ezért arra kért, hogy csináljunk ma ebédre jiaozit. Ezt az ételt Észak-Kínában a holdújév alkalmából szokták elkészíteni, amely idén pont mostanra esik. Kínában ez a legfontosabb ünnep az évben, ilyenkor az egész család összegyűlik, és együtt ünneplik az új évet. A család együtt formázza a sok-sok újhold formájú, töltött tésztát, majd vagy kifőzik, vagy pedig kisütik ezeket, de az is előfordul, hogy a kettőt egymás után alkalmazzák.

Rengeteg receptet átnéztünk, a töltelékben hamar kiegyeztünk, viszont magára a sütésre vonatkozóan pontos információt nem találtunk, ezért ki kellett tapasztalni. Nem tudom, rászánjuk-e magunkat még egyszer, mert komoly időráfordítást igényel, de jó móka volt kettesben tésztát nyújtani-tölteléket tenni-lezárni; már ezért is megérte:)))

A főzést megelőző estén pedig megnéztük az interneten, mit írnak a kínai holdújévről, pl. a Terebess oldalán nagyon jó kis összefoglaló van, érdemes elolvasni.

Hozzávalók 4 személyre

a tésztához:

40 dkg finomliszt

2 dl víz

csipet só

+ liszt a nyújtáshoz

a töltelékhez:

40 dkg darált sertéshús

1/2 póréhagyma (kisebb példányból)

3 gerezd fokhagyma

diónyi friss reszelt gyömbér

2 gyerek evőkanál száraz fehér bor

2 gyerek evőkanál szójaszósz

1 teáskanál szezámolaj

csipet só

A tésztához valókat összegyúrjuk, gombócot formálunk belőle, nedves kendővel letakarjuk, kb. 1 órán át pihentetjük.

Közben összeállítjuk a tölteléket. Összekeverjük a húst, az apróra vágott pórét, a zúzott fokhagymát, a gyömbért, a bort, a szójaszószt, az olajat és a sót.

A tésztát 4 részre osztjuk, hengert formázunk belőlük, majd 10-10 darabra vágjuk. A tésztadarabokat két tenyér között kilapítjuk, majd sodrófával nagyobb tenyérnyi körré nyújtjuk, és rátéve a tölteléket, alaposan összezárjuk. A linkelt oldalon kitűnő fázisképek vannak minderről, de be kell valljam, mi azért kicsit lazábbra vettük, és amolyan ravioli-módra zártuk össze a batyukat, biztos, ami biztos alapon; nem is jött szét egy darab sem. (És az egyik batyuba belecsempésztünk egy szem mogyorót, mert a hagyományok szerint aki azt kapja, annak szerencsés lesz az éve.)

Ezután következett a sütés-fázis, ahol nekünk a következő módszer vált be a legjobban. Vastag falú edénybe kb. egy cm magasan olajat forrósítottunk. Belefektettünk annyi batyut, ahány épp belefért, és egyik oldalát pirosra sütöttük. Mikor átfordítottuk, egészen kicsire vettem a lángot az edény alatt, és amikor az az oldala is megpirult, kb. két-három evőkanálnyi vizet öntöttünk az olajba, és rögtön rátettük az edény fedelét (vigyázat, veszélyes, rögtön forró pára keletkezik!!!). Így párolódott öt percen keresztül, majd nagy lángra tettük, levettük az edény fedelét, és még két-három perc alatt mindkét oldalát ropogósra sütöttük. Az olajból kivéve papírtörlőre tettük, hogy lecsöpögjön a felesleges olaj.

Készítettünk hozzá egy nem túl autentikus mártogatós szószt, amit pont ezért nem is részleteznék, én megkóstoltam sima balzsamecetkrémmel - ezt valahol olvastuk, hogy jó hozzá -, szerintem úgy is finom volt.