2013. augusztus 30.

Szilvalekvár...hogyan? 2. verzió, cukor és keverés nélkül




A blogom egyik legnépszerűbb bejegyzésének adtam ezt a címet, cirka 5 évvel ezelőtt; akkor nem gondoltam volna, hogy ennek a bejegyzésnek valaha folytatása is lesz:)
Azóta évről évre a bejegyzésnek megfelelően főztem a szilvalekvárt, illetve annyit változtattam, hogy tavaly és tavalyelőtt már kb. fele annyi cukor került a tetejére. Végiggondoltam a dolgot: a cukornak az a szerepe, hogy a gyümölcs levet eresszen. Ha elég ideig állt a cukrozott szilva, akkor elegendő levet engedett kevesebb cukorral is. 

Miután az idei évtől az a cél, hogy a cukrot (a szénhidrátot) száműzzük az életünkből, ezért agyaltam, hogy legalább a szilvalekvárból ki kéne hagyni a cukrot, hiszen nagyanyáink se tettek bele egy grammot sem; igaz, kavargatták sok-sok órán keresztül. Azt találtam ki, hogy kissé átalakítom az első verziós módszert. Most hogy sikeresen túl vagyok két tesztfőzésen, átadom, hogy csináltam.

Fogtam az első posztban lefotózott, 8 literes, jó minőségű, vastag talpú edényemet. Öntöttem bele kb. 2 evőkanálnyi 10%-os ecetet, azt szépen átfolyattam az alján és az oldalán, a felesleget kiöntöttem. Az edény aljára két sorban kimagozott besztercei szilvát tettem. A többi szilvát (összesen kb. 5,5 kiló lehetett) kézzel kissé összenyomkodtam, úgy pakoltam bele, egyrészt hogy több férjen az edénybe, másrészt talán így hamarabb szét is fő. Amikor ezzel megvoltam, első alkalommal 2 dl vizet, második alkalommal ugyanennyi száraz vörösbort öntöttem hozzá, hogy a létartalom is meglegyen a főzés indításához. Közepes lánggal alágyújtottam, és attól függően, hogy nagyjából mellette tartózkodtam-e vagy sem, egészen kicsi vagy kissé nagyobb hőfokon párolódtak a szilvák. Kb. 12-15 óra szükséges, amíg szép lassan ennyi gyümölcs sűrű lekvárrá fő. Amikor kb. a bő harmadára csökkent a szint, kevergetni kezdtem, és tetszőlegesen sűrűre főztem. Ezután tiszta üvegekbe szedtem, és biztos ami biztos alapon, száraz dunsztba kerültek. Az első adag egészen sűrű lett, biztosan nem folyik majd ki semmilyen süteményből, a másodikat kissé lazábbra hagytam, az jó lesz tepsis süteményekhez, pl. zserbóhoz (igaz, a tészta receptjén majd alakítani kell, hogy a párom is ehessen belőle, és nem csak egy-egy kis szeletnyit).

Még annyi hozzáfűzést tennék, hogy lehet szüneteltetni a főzést, én olyankor tettem rá fedőt, hogy ne nagyon hűljön ki a félkész lekvár. 

Hát ennyi....ajánlom ezt is kipróbálásra, és várom a visszajelzéseket ide a blogra vagy a facebook-oldalamra. Ha tetszik, amit csinálok, ott is szeretettel várok mindenkit!

8 megjegyzés:

gabi írta...

Én is így főzöm közel 30 éve,annyi a különbség, hogy az ecetet elkeverem 1 dl vízzel és a tetejére is öntök belőle. A szílvalekvár akkor éri el a megfelelő sűrüségi fokát, ha a fazék alján elhúzod a fakanalat és nem folyik rögtön össze a lekvár, tehát látod az alját.

Névtelen írta...

15 perce szedtem üvegekbe életem első szilvalekvárját az 1. verzió alapján.
Közel 6 órán keresztül rotyogtattam, aztán kicsit rásegítettem a botmixerrel és már nem is kellett sokáig keverni, mert elég sűrű lett.
És a fejreállítós tartósítást is most próbálom először. Kevés lekvárt félretettem holnap reggelre, tesztelni, hogy a többit ugyanígy készítsem e.:) Köszönöm a segítséget!
Béla

Kata írta...

Gabi, köszi!:)

Kedves Béla, nagyon örülök, hogy sikerült a lekvárod!:) remélem, ízlik is!:)

Névtelen írta...

Kedves Kata!

Véleménye szerint megfőzhető a szilvalekvár zománcozott bográcsban?
Köszönöm válaszát.

Bea írta...

Kedves Kata!

Kétszerre főztem ekkora mennyiséget, mert nincs nagy edényem. Alaposan megmostam, szárazra törültem, kimagoztam, félbevágtam a szilvákat. A lábos alá még vasplatnit is tettem, így mehettek főni - és semmilyen folyadékot nem öntöttem hozzá, így is sok levet eresztett. Négy óra alatt lett kész, amikor már majdnem minden levét elfőtte. Kavargattam közben, ahogy telt az idő, egyre sűrűbben. Cukrot sem tettem bele. Gyönyörű szép lett a színe :) Krumplipasszírozóval picit rásegítettem a vége felé, hogy ne maradjanak nagy héjdarabok.

Szárazdunsztba tettem, négy üveggel "rendesen", öt üveggel fejjel lefelé. Kíváncsi vagyok, lesz-e valamilyen különbség.
Sima, Uncle Ben's mártásos üvegeket használtam, celofán, tartósítószer nélkül.
Kóstolónak meghagytam egy tálkával. Finom, édes, persze nem annyira, mintha cukrot is tettem volna bele, de pont ilyennek szeretjük :)
Életem első lekvárja. Ha sikerült, akkor jövőre több félét is kipróbálok.

Üdv Nektek!

Kata írta...

Szia Bea! nagyon örülök a sikerednek és a visszajelzésednek!:) Biztos vagyok benne, hogy sikerült, az üvegbe rakással már nem lehet elrontani. Az üveg megfordításának az a funkciója, hgoy kiszorítja a levegőt a tetejéről, így még biztosabban eláll a lekvár. Viszont 5-10 perc elteltével vissza kell fordítani, mert van olyan (főleg nagyon sűrű lekvároknál), hogy akkor "beleköt" a tetejére, és nem tud visszafolyni az aljára. Mondjuk ez csak szépséghiba, attól még ugyanolyan lesz az íze!:)

Kívánok neked még sok sikeres befőzést: Kata

Beus írta...

Szia Kata!

Egy hónap telt el a szilvalekvár-főzés óta, gondoltam, jelentem a fejleményeket.

Szívünknek kedves gyermekei teljes nyugalomban vannak, a fejtetőre állítottak is. Összesen tizenhárom üveggel készült; az elsők után már csak fejre állítva tettem őket a dunsztba.
A színük, az állaguk és az ízük is pazar. Már csak nyolc van szegényekből. Kettőt ajándékoztunk el, a többi saját bűnelkövetés.
Sajnos nem valószínű, hogy megérik a tavaszt. Folyamatosan kunyerálunk üvegeket, mert vérszemet kaptunk és jövőre (szilvásGombóc Artúrok leszünk. Meg barackos, meg meggyes, meg... szóval terveink szerint lekvárnagyhatalom van készülőben :)

Bízom benne, hogy a Ti munkátoknak is beérett a gyümölcse - lekvár formájában is :)

Szép napokat!

Üdv,
Bea

Kata írta...

Szia Beus!

Nagyon-nagyon örülök, hogy ennyire jól sikerültek a lekvárok, és annak is , hogy megírtad nekem! Tudod, ilyenkor tudok örülni a legjobban annak, hogy közzétettem, mert látom, hogy volt értelme, mert valaki(k)nek örömet tudtam szerezni:) További sikeres b(l)ogarászást kívánok nektek a jövőben is, és szeretettel üdvözöllek: Kata

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin