A hihetetlen kenyér

Néhány éve a lelkes kenyérsütögetők táborába tartoztam. Az indexes topikon naponta csereberéltük-módosítgattuk a kenyerek receptjét. Próbáltam volna reformosítani a család kenyerét, belevinni a teljes kiőrlésű verziót, de nem igazán voltak partnerek benne. El kell mondjam, hogy felénk lehet kapni néhány egészen jóízű kenyeret, és ők azt keresték minden egyes produktumban, a belbecs nem izgatta őket annyira... Az én lelkesedésem azután szépen lassan lelohadt, de időnként próbálkozok. Azt azért sikerült elérni, hogy már nem szólnak, ha valamelyik kelt tésztában találnak némi barna pöttyöt. (mert találnak, a lisztfajták keverése mániámmá vált azóta).

Tintalevesnél olvastam januárban egy hihetetlenül gyorsan és könnyen elkészíthető kenyérről. Akkor hirtelen felindulásból nekiálltam, hogy pillanatok alatt összeállítsam. Persze a kapkodásnak sokszor nem lesz jó vége, és akkor majdnem úgy is történt; mégpedig a víz kimérésénél egy olyan edényt használtam, amit nem szoktam, és utólag kiderült, hogy nem dl-ben, hanem más mértékegységben mérte, ennek eredményeképpen nagyjából a fele mennyiség került bele. Csodálkoztam persze nagyon, hogy miért nem áll össze, aztán rájöttem...próbáltam pótolni a mennyiséget, de az már nem olyan lett; végül lett kenyerem, és már az volt a csoda, hogy mégis ehető lett és el is fogyott.
Tegnap nem kaptam a boltban olyan kenyeret, amilyet szerettem volna, ezért újabb próbát tettem. Most óvatos duhaj voltam, fél adaggal kísérleteztem, de megbántam, mert nyugodtan süthettem volna 2 kenyeret, ahogy az eredeti receptben van. Merthogy azt még nem is írtam, hogy múltkor a sikerületlen kenyér felét szeletekre vágva lefagyasztottam, és a múlt héten - saját magához képest - igazán jó állapotban került elő.

A mostani saját, fél adagos verziómat írom le. Eszternél az eredeti Good Food-os recept és az ő változata van, valamint vannak még ötletek lisztfajtákra és egyéb tippek is. Az én kis családomnak ugye nem nagyon lehet totálisan teljes kiőrlésű lisztből sütni, de még próbálkozok, hogy mi az a küszöb, ami még elmegy.

Hozzávalók nálam:

100 g finomra őrölt zabpehely (kávédarálón 2 felvonásban daráltam meg, pilanatok alatt), 250 g BL80-as kenyérliszt, 100 g fehér tönkölyliszt, 2 mokkáskanál só, 1 evőkanál olaj, 2 dkg friss élesztő, 1 icipici cukor, 420 ml langyos víz, kb. 2-3 dkg reszelt sajt

A liszteket a sóval összekevertem. Az élesztőt egy kis cukros vízben feloldottam, és ezt, valamint a maradék vizet és az olajat is hozzáöntöttem a szárazanyagokhoz. A konyhapulton éppen kint volt egy darab mezei trappista sajt, és hirtelen ötlettől vezérelve reszeltem még belőle a masszába.
Egy kenyérsütő formába sütőpapírt tettem, belesimítottam a keveréket, meleg helyre tettem.

Letakartam, és duplájára kelesztettem, nekem több idő kellett, mint Eszternek, úgy kb. 45-50 perc.

Közben a sütőt bekapcsoltam 200 fokra alsó-felső sütésen, a szélére raktam egy kis konzerves dobozba vizet. 40 percet sütöttem formában, majd kivettem, és magában a rácson még 5 percet sült. A sütőből kivéve rácsra tettem hűlni.

A sajt íze sajnos nem annyira érződött, mint gondoltam, a színén mindenképpen látszik, de valószínűleg jóval több kéne bele. El tudom képzelni pedig jó kis sajtos kenyérként, de pl. aszalt paradicsomdarabkákkal és mediterrán fűszerekkel is...

Tényleg nincs vele semmi macera. Annak idején nekem a DNK valamiért soha nem sikerült igazán jól egyszer sem, ezért azt a negyedik vagy ötödik próbálkozás után azt feladtam. De ezt úgy látom, megtartom!