Mini egérke fánkok

Az ételhez történet is tartozik. Amikor a gyerekeim kicsik voltak, anyósom rengeteg isteni kelt tésztát sütött. Volt köztük egy kerek fánk is, amit sütés után be kellett mártani kakaós cukorba, ez utóbbi az unokák feladata volt. Nagyon szerettük, kicsik és nagyok egyaránt, forrón és hidegen, aznap és másnap, mindenhogy. Aztán ezek a fánkok elmaradtak, éveken keresztül próbáltam reprodukálni, de hiába, hasonlítottak ugyan, de egyik sem volt az igazi.

Múlt héten megint fánk ehetnékem volt, kerestem valamit, amilyet még nem ettünk. Domokos Lászlóné szakácskönyvében találtam egérke/cigányfánk címmel egyet, ami szimpatikusnak tűnt, ugyanis nem kell formázással bíbelődni, csak kiszaggatni kanállal. Elkezdtem csinálni, és amikor a tej mennyiséghez értem, elgondolkoztam. Úgy döntöttem, majd óvatosan adagolom, nehogy sok legyen. Volt is egy pillanat, amikor azt gondoltam, nem kéne több bele, de miután 3-4 dl volt a megadott mennyiség és 2,5 dl volt benne (és egyébként is olyan galuska-állag volt az egész), mégis tettem bele még fél decilitert - na nem kellett volna... Ez sajnos már akkor derült ki, mikor sütöttem, ugyanis nagyon felszívta a tészta az olajat. Ehető volt, de nem az igazi. Megsütöttem a felét, a többit kedvetlenül félretettem letakarva a hűvös kamrába.
Éjszaka felébredtem és egyszerre csak bekattant valami az agyamba. Olyan "deja vu" érzésem lett - eszembe jutott anyósom, aki ugyanígy, fakanállal dolgozta meg anno a fánktésztát, mint én előző nap. Emlékszem, jó kemény tészta volt, látszott, hogy megdolgozott vele rendesen. Akkor lehet, hogy megvan, amit kerestem?
Másnap elővettem szegény tésztát, nem sok életjelet mutatott. Kapott némi friss lisztet, amivel alaposan átdolgoztam, majd meleg helyre tettem. Jó órát "gondolkozott" a tészta, mire elkezdett kicsit kelni. Akkor elővettem az olajat, megmelegítettem, kiskanállal beleszaggattam és jöttek ezek a kis apró csodák. Látszik a képen is, hogy könnyű, szinte repül, jó lyukacsos a belső szerkezete.

Hát igen, ezt kerestem:)))

Hozzávalók szerintem:

40 dkg liszt
2,5 dl tej
2 dkg friss élesztő
3 közepes tojás
3 dkg cukor
1 evőkanál rum
4 dkg olvasztott margarin
csipet só

Az élesztőt fél dl langyos, picit cukros tejben felfuttattam. Egy nagyobb tálba kimértem a lisztet, beletettem a sót és a cukrot, összekevertem. A közepébe egy krátert vájtam, beleöntöttem az élesztőt, a maradék tejet, a tojásokat, a rumot és liszt nélkül (már amennyire sikerül, nyilván nem probléma, ha abból is megy hozzá valamennyi) összekavartam. Amikor ez megvolt, fogtam a fakanalat és az egész anyagot jól megkevertem, megdolgoztam kb. 4 percet. Ekkor öntöttem hozzá a folyékony langyos margarint, és ezzel jó laposan, "kajakból" kidolgoztam a fakanállal jó homogénre. Leginkább olyan mozdulatok kellenek hozzá, mint amikor a fakanállal az ember igyekszik lehúzni az edény faláról a tésztát a közepére, közben pedig forgatni kell az edényt. Amikor késznek nyilvánítottam, akkor letakartam, meleg helyen kelesztettem, míg duplájára nőtt - ez kb. 1 óra volt.
Egy lábosban jó sok olajat melegítettem. Minél nagyobb fánkokat szeretnénk, annál több olaj kell. A kicsi fánkok kb. 2 ujjnyi magas olajban sültek, az előző napi nagyobbaknak úgy 3 ujjnyi magas olajszint kellett. A hőmérsékletre is ügyelni kell; itt is kis próbadarabot kell sütni, az olaj csak annyira legyen meleg, hogy a beletett tészta körül az olaj enyhén sisteregjen. És lassan kell sütni, tényleg, ahogy a könyvben írva van, mert én megpróbáltam gyorsítani, na azok úgy összeestek, mintha meg se keltek volna soha, tehát nem sietünk, kivárjuk... Az én villanytűzhelyemen 9 hőosztás van, 4-esen értem el a legjobb eredményt, ez enyhe közepes lángnak felelhet meg.
Ha nagyobb fánkokat szeretnénk - egérkéket -, akkor forró olajba mártott evőkanállal hosszúkás galuskát kell szaggatni, szerintem érdemes másik kanállal besegíteni az olajba. Egyszerre nem kell túl sokat tenni, mert óriásira nőnek. A kicsiket pedig 2 teáskanállal szaggattam-formáztam, mielőtt az olajba tettem volna. Amikor belekerült egy csapat, akkor lefedtem, 3-4 percig így sütöttem, majd levettem a fedőt, megfordítottam őket, és készre sütöttem, majd papírtörlőre szedtem. Innen mentek a kakaós porcukorba hemperegni egyet, majd tálra tettem őket. Azt azért még megjegyezném, hogy az eredeti recepteben vaníliás porcukorral szórják meg és baracklekvárral kínálják, de nálunk hagyományok vannak:)

Nagyon finom! Remélem, nem rettentettem el senkit a sütésétől, de szerettem volna leírni a tapasztalataimat, hogy más ne kövesse el azokat a hibákat, amiket nekem sikerült. Jó munkát kívánok mindenkinek!

Fánk még nálam: farsangi fánk (azt hittem, tettem már másmilyet is, de ezek szerint van még mit pótoljak...)