2010. február 3.

Szilvalekváros csiga


Olyan régen szerettem volna már kelt tésztás csigát enni, régen volt már utoljára. Azonkívül állandó kísérletezésben vagyok, próbálgatom anyósom régi kelt tésztáját megidézni, mert ugye ahhoz recept nincsen, érzéssel főzött, nem mérleggel:)

Miközben a tészta kelt, kerestem bele tölteléket. Lorien receptjén akadt meg a szemem. Lekvárral még sosem töltöttem, ráadásul megcsavarta egy kis csokival is, ezért ezt választottam. A kutakodásom közepette Lilahangyánál találtam egy jó kis csigagyűjtőt, amit ajánlok mindenkinek; összegyűjtötte az akkor aktuális édes és sós idetartozó linkeket, ebből lehet választani!

A tészta egyébként egész jó lett, jó puha, remélem a képeken lehet látni valamit belőle. Kicsit nehezebb vele bánni, mint amik több lisztet tartalmaznak, de a végeredmény számít;)

Hozzávalók:

50 dkg sima liszt + 10 dkg rétesliszt
2,5 dkg friss élesztő
2 dl langyos tej
0,5 dl tejszín
2 tojássárgája
60 ml olaj
6 dkg cukor
1 lapos mokkáskanál só

A töltelékhez:

30 dkg házi sűrű szilvalekvár
4 dkg étcsoki reszelve
kevés őrölt szegfűszeg

A locsoláshoz:

fél dl meleg tej + 1 kávéskanál vaníliás cukor

Az élesztőt 1 dl 1 kávéskanál cukrot tartalmazó tejben felfuttattam.
Közben összekevertem a liszteket, a cukrot, a sót, krátert képeztem a közepén, beleöntöttem az élesztős tejet. Ráöntöttem a többi tejet, a tejszínt és a tojássárgákat és robotgéppel összedolgoztattam. Végül belekerült apránként az olaj is, alaposan megdolgoztattam a tésztát a géppel. Egy elég puha tészta lett belőle, némi lisztes szórással kézzel is átdolgoztam, majd félretettem duplájára kelni.

A tésztát kicsit átgyúrtam, lisztes deszkán 45x30-as téglalappá nyújtottam. Megkentem a közben meglangyosított lekvárral, rászórtam a csokit és a szegfűszeget is.


Feltekertem, 12 felé vágtam, magas, puha csigákat szerettem volna.


Közepes, sütőpapírral bélelt tepsibe raktam őket nem túl sűrűn egymás mellé. 20 percet letakarva kelesztettem, majd 180 fokos légkeveréses sütőben 40 percig sütöttem.




Nagyjából a 25-30. perc körül érdemes letakarni a tetejét egy sütőpapírral, nehogy a lekvár megégjen. Ráadásul Lilahangyát olvasva jutott eszembe, hogy anyukám úgy szokta a hasonló tésztákat sütni, hogy a sütés vége felé egy kevés cukros meleg tejet önt a süti tetejére, ezért a 35. percnél locsoltam rá én is. Mikor készen volt, kivettem és rácsra tettem hűlni.

Mindenképpen érdemes 20 percnyit várni a sülés után, mert a forró lekvár megégetheti az ember szájpadlását - tapasztalatból tudom:)

A lekvár - mondom, tényleg nagyon sűrű - hál 'istennek benne maradt, nem folyt ki. Egy nagyon kellemes tészta kerekedett belőle.

6 megjegyzés:

Chef Viki írta...

Hú, de megkívántam... Eltépkednék egy csigát nagggyon szívesen :-)

Jade írta...

Nagyon guszta! Evek ota nem csinaltam kelt csigat, ideje lesz hamarosan nekiallni.

szepyke írta...

Jaj, anyám! De jól néznek ki!:)

Eva írta...

Fantasztikusan szépek:)))Szinte érzem az illatukat! Nyitom az ablakom, küldesz nekem egy adaggal belőle?

Gyöngyi írta...

Hozzám is indíthatnál néhány csigát, reggelre a kakaómhoz csak ideérne..

Kata írta...

Lányok köszi:) Elfogyott, sajnos nem tudok küldeni, de ti olyan ügyesek vagytok mindnyájan, bármikor meg tudjátok sütni. Mi sajnos hárman megettük az egészet, úgyhogy valami sportot is kell keressek...

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin