2010. szeptember 7.

Magos keksz Dulminától


Minap olvastam egy bejegyzést Jókaja oldalán, amiben azt is írta, hogy az új kedvenc kekszemben - ami mellesleg nagyon finom - rengeteg a cukor; bevallom, igaza van! Rögtön magamba néztem és kerestem valami egészségesebb receptet, hogy áthidaljam a következő egészségtelen keksz sütéséig terjedő időszakot:-D

Dulmina szezámmagos-diós kekszére esett a választásom, miután az összes összetevőjét nagyon szeretem. Nem volt itthon minden a megfelelő mennyiségben, ezért útközben kicsit átalakult, de meglepően finom lett! Tehát lehet reformosan is finomat sütni...:)

Hozzávalók nálam:

9 dkg vaj
10 dkg barna nádcukor (még nekem, édesszájúnak is elég lett)
1 teáskanál vaníliakivonat
1 evőkanál őrölt lenmag (megőröltem a kávédarálóban)
6 dkg szezámmag (ennyi volt itthon) + 2 dkg hántolt napraforgómag + 2 dkg lenmag
6 dkg dió
17,5 dkg Graham liszt
1 púpozott mokkáskanál sütőpor
1 csapott mokkáskanál szódabikarbóna
3 evőkanál víz
1 csipet só
- és szerintem lehetne tenni bele 1 mokkáskanál fahéjat is, tervben volt, de elfelejtettem:(

Serpenyőben megpirítottam a diót és s szezámmagot. A diót késsel durvára vágtam.
A lisztet kimértem és összekevertem a sütőporral és a szódabikarbónával.

A vajat felolvasztottam, beleszórtam a cukrot és a vaníliát, jól elkevertem. Hozzátettem az őrölt lenmagot, a pirított szezámmagot, a napraforgót, a lenmagot, a diót, a sót és a lisztes keveréket, jól összekevertem. Beleöntöttem a vizet és (több-kevesebb sikerrel) rúddá formáztam. Folpackba csomagolva hűtőbe tettem.

Sütés előtt nagyjából 1/2 cm vastag szeletekre vágtam, sütőpapíros tepsire tettem. Légkeveréses sütőben 180 fokon 12 perc alatt megsütöttem. Sütőből kivéve kissé képlékeny volt még, de néhány perc múlva megszilárdult.

Jó kis ropogós kekszek lettek belőle!

8 megjegyzés:

Bianka írta...

Nagyon szépek lettek

Dulmina írta...

Örülök, hogy ízlik, még ez a reformos keksz is :)

Azt a kukoricapelyhest én is kinéztem nálad, csak még azt nem találtam ki, hogy mi módon szabjam át úgy, hogy az állag alapvetően ne lássa kárát, viszont én - abszolút nem édesszájú - is jóízűen meg bírjam enni.

Kata írta...

Bianka, köszi!

Dulmina, köszi neked a receptet!
Tudod, hogy mi az érdekes? hogy a kukoricapelyhest, ha kóstolod, nem érződik édesebbnek, mint ez a keksz... Amikor azt sütöttem, akkor én már eleve vettem ki belőle édességet, mert a kukoricapelyhet úgy natúran tettem bele. Valószínűleg a benne lévő több só is ellensúlyoz. Lehet, hogy kipróbálom 20 dkg cukorral a 35 helyett, hogy mit mond...

Ízlésszindróma írta...

ez nagyon szuper ez a keksz!!! imádom az ilyeneket! vittem a receptet;)

trendo írta...

Nehéz lehet az édesszájúaknak a "cukorpallón" egyensúlyozni :)

Kata írta...

Trendo, igen:)) csak az ember lánya gondolkozik, hogy jó lenne néhány dologból visszavenni, a kor és a kilók miatt...

trendo írta...

Én is mindig önmérsékletre intem a köröttem ülőket ha a tányérom felé nyúlkálnak :)

trendo írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin