2009. január 4.

Egy káposztás tészta margójára



Pénteken a könnyű ételek jegyében egy kevés hússal, sok zöldséggel készült raguleves után készültem, hogy megmentem a hűtőben elég régóta szenvedő káposztám maradékát (nem kis maradék volt, a 3/4 része...). Ugyan fennen hangoztatta régebben az otthon lévő férficsapat, hogy nem annyira szeretik a káposztás tésztát, de fellázadtam, mert nekem az egyik kedvenc ételem. A probléma csak annyi volt, hogy valakinek fel kellett áldoznia magát, hogy lereszelje, és a férjem, aki nagyvonalúan ezt meg is szokta tenni, éppen nem volt otthon, ezért nekem kellett... A reszelés utáni életképet felteszem a beírás végére elrettentésül (az ujjamat nem fényképeztem le, pedig azon is lett volna mit...), hogy mit érdemel az a bűnös, aki ennyi év és ennyi összegyűjtött konyhai kacat után sem tud felmutatni egy olyan cuccot, ami segített volna rajta.
A jó hír viszont: összehoztam életem legfinomabb káposztás tésztáját! Sőt az még jobb hír, hogy mindenki megette jó étvággyal!! Annyi maradt belőle, ami a fotón a tányéron van...

Hozzávalók 3 személyre:

70 dkg káposzta lereszelten mérve, 3 evőkanál olaj, só, bors, 1 evőkanál cukor
25 dkg száraztészta (sajnos bolti), fodros metélt (fodros kockával szoktam, de az nem volt most otthon)

A felforrósított olajon a káposztát alaposan körbepirítottam, majd (elég sok, kb. 3 mokkáskanál) sóval megszórtam, valamint ment rá sok-sok frissen őrölt bors is. Sűrűn kevergetve addig pirítottam, amíg az összes levét elfőtte és puha is lett, kb 15-20 perc lehetett. Amikor már kezdett színesedni a széle, akkor rászórtam a cukrot, és folyamatos kavargatással kicsit színesre pirítottam, kb. 5 perc múlva megkóstoltam és késznek nyilvánítottam.
Közben megfőztem a tésztát, és leszűrve, de nem teljesen lerázva róla a vizet (kicsit nyirkosra hagytam) a káposztához tettem, összekevertem.
A fiúk még több borssal, én (mea culpa) cukorral ettem.

Tanulság (nekem): eddig úgy tudtam-olvastam, hogy a száraztészta mennyiség dupláját kell venni káposztából. Először kivettem az elkészített káposztából az egyharmadát, hogy a másik kedvencemhez, káposztás lángoshoz fogom felhasználni. Amikor összekevertem, akkor láttam, hogy ez annyira kevés, és mivel ott volt a többi még mellette, visszatettem. Jó ötlet volt... A káposztás lángos pedig várhat még egy kicsit.

Na és a fotó:

3 megjegyzés:

duende írta...

Na eztet má' télleg nem hiszem el... :-))))))

A következő bejegyzésem: káposztás cvekedli lesz. Mert nekem is volt maradékom!
Tényleg egy hullámhosszon szörfölünk! :-)))

És hogy még hihetetlenebb legyen: én is még a káposztás lángoson gondolkodtam! Imádom.
Na. Még hogy boszorkányok nincsenek... :-)))

Renata írta...

Szia!
Nálunk csak én szeretem, nyáron csináltam utoljára :(

Vali írta...

Nálam tegnap volt káposztás cvekedli. Az is igaz, hogy kb. 1 évvel volt utoljára. Most nálam is bolti tésztából volt, mert uncsim beteg és itt van nálam.

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin