2009. február 22.

Calzone



A múltkorában sütöttem, hirtelen felindulásból. Ritkán sütök pizzaféléket, no nem azért, mert nem szeretjük, hanem mert próbálom magunkat védeni a plusz kalóriáktól, főleg így tél végén...
De igazából nem is erről szerettem volna írni, hanem arról, hogy a múltkorában kaptam kölcsön egy könyvet a sógornőmtől, mindenféle pizzák és lepények voltak benne. Párat ki is írtam belőle, csak nem tudom, nekikezdjek-e, mert a receptek szövegezése imitt-amott elég érdekes, így nem hiszek benne ezerrel, de talán majd a kezem megérzi, ha valami nem stimmel. A fotók azért szépek voltak benne, így megkívántam a calzonét. Aztán persze mentem a saját fejem után, a megszokott pizzatésztámból készítettem, és nem félbehajtva, hanem 2 lapból összedolgozva. Ez lett belőle:

Hozzávalók 2 nagyobb vagy 4 kisebb calzonéhoz:

30 dkg liszt (nálam kenyérliszt, fehérliszt és 1 ek teljes kiőrlésű liszt keveréke), 1 evőkanál olivaolaj, 1,5-2 dkg élesztő, 1 mokkáskanál cukor, 1 mokkáskanál só, 175 ml langyos víz, 1-1 mokkáskanál szárított oregánó és bazsalikom

A langyos vízbe tettem a cukrot, összekavartam, belemorzsoltam az élesztőt, felfuttattam.
A lisztkeverékbe tettem a sót és a fűszereket, beleöntöttem a habos élesztőt és a többi vizet, alaposan bedagasztattam a robotgéppel, végül belekerült az olaj is, azzal fényes-ruganyos tésztává dagasztattam.
Kevés liszt segítségével a kezeimmel cipóvá formáltam, pici liszttel megszórt tálba tettem, tetejét megsimogattam olajos kézzel, letakartam, duplájára kelesztettem.
Amikor készen volt, kicsit átgyúrtam, és én 8 kis golyót formáltam belőle, amiket kettesével nyújtódeszkán vékony körlappá nyújtottam.

A egyik közepére halmoztam a tölteléket (tetszés szerint): én most zakuszkát használtam paradicsomszósz helyett, arra ment egy kis húsféle és kevés szárított paradicsom, majd egy kis kecskesajtot morzsoltam rá.


A másik lapot a tetejére tettem, és alulról a lapok szélét felfelé hajtottam duplán, és az ujjammal alaposan összedolgoztam.


Ráügyeskedtem a sütőpapíros tepsire (szerintem legközelebb ott fogom összeállítani, mert akkor nem kell vele idétlenkedni...), és a maradék 3-mal is így cselekedtem.
20 percet pihentettem letakarva, a tetejét megszúrkáltam, és légkeveréses 180 fokos sütőben sütöttem készre 18 perc alatt.

5 megjegyzés:

duende írta...

:))

Istenien néz ki!!!
A kecskesajt nagyon finom, imádom.
Pizza, pizza, pizza...

Mennyei étek! :)

Kata írta...

Köszönöm:)

erős ildikó írta...

Én is nagyon megkívántam, és nem érdekelnek a kalóriák, mert édességet viszont nagyon ritkán eszem...

Kata írta...

Szerencséd van, én az édességeket is szeretem...meg úgy majdnem mindent:))) De azért körbe lehet járni, csak kicsi súlyfeleslegem van, az is csak egy helyen:)))

Vali írta...

Kata én is szeretem a pizzaféléket, 2 napja tervezem, de mindig más lesz belőle. Na majd holnap jön az unokám és akkor majd együtt megcsináljuk.
Az édességeket is kedvelem nagyon. Sajnos. Felesleges cm-ek nálam is akadnak.

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin