A múltkorában sütöttem, hirtelen felindulásból. Ritkán sütök pizzaféléket, no nem azért, mert nem szeretjük, hanem mert próbálom magunkat védeni a plusz kalóriáktól, főleg így tél végén...
De igazából nem is erről szerettem volna írni, hanem arról, hogy a múltkorában kaptam kölcsön egy könyvet a sógornőmtől, mindenféle pizzák és lepények voltak benne. Párat ki is írtam belőle, csak nem tudom, nekikezdjek-e, mert a receptek szövegezése imitt-amott elég érdekes, így nem hiszek benne ezerrel, de talán majd a kezem megérzi, ha valami nem stimmel. A fotók azért szépek voltak benne, így megkívántam a calzonét. Aztán persze mentem a saját fejem után, a megszokott pizzatésztámból készítettem, és nem félbehajtva, hanem 2 lapból összedolgozva. Ez lett belőle:
Hozzávalók 2 nagyobb vagy 4 kisebb calzonéhoz:
30 dkg liszt (nálam kenyérliszt, fehérliszt és 1 ek teljes kiőrlésű liszt keveréke), 1 evőkanál olivaolaj, 1,5-2 dkg élesztő, 1 mokkáskanál cukor, 1 mokkáskanál só, 175 ml langyos víz, 1-1 mokkáskanál szárított oregánó és bazsalikom
A langyos vízbe tettem a cukrot, összekavartam, belemorzsoltam az élesztőt, felfuttattam.
A lisztkeverékbe tettem a sót és a fűszereket, beleöntöttem a habos élesztőt és a többi vizet, alaposan bedagasztattam a robotgéppel, végül belekerült az olaj is, azzal fényes-ruganyos tésztává dagasztattam.
Kevés liszt segítségével a kezeimmel cipóvá formáltam, pici liszttel megszórt tálba tettem, tetejét megsimogattam olajos kézzel, letakartam, duplájára kelesztettem.
Amikor készen volt, kicsit átgyúrtam, és én 8 kis golyót formáltam belőle, amiket kettesével nyújtódeszkán vékony körlappá nyújtottam.
A egyik közepére halmoztam a tölteléket (tetszés szerint): én most zakuszkát használtam paradicsomszósz helyett, arra ment egy kis húsféle és kevés szárított paradicsom, majd egy kis kecskesajtot morzsoltam rá.
De igazából nem is erről szerettem volna írni, hanem arról, hogy a múltkorában kaptam kölcsön egy könyvet a sógornőmtől, mindenféle pizzák és lepények voltak benne. Párat ki is írtam belőle, csak nem tudom, nekikezdjek-e, mert a receptek szövegezése imitt-amott elég érdekes, így nem hiszek benne ezerrel, de talán majd a kezem megérzi, ha valami nem stimmel. A fotók azért szépek voltak benne, így megkívántam a calzonét. Aztán persze mentem a saját fejem után, a megszokott pizzatésztámból készítettem, és nem félbehajtva, hanem 2 lapból összedolgozva. Ez lett belőle:
Hozzávalók 2 nagyobb vagy 4 kisebb calzonéhoz:
30 dkg liszt (nálam kenyérliszt, fehérliszt és 1 ek teljes kiőrlésű liszt keveréke), 1 evőkanál olivaolaj, 1,5-2 dkg élesztő, 1 mokkáskanál cukor, 1 mokkáskanál só, 175 ml langyos víz, 1-1 mokkáskanál szárított oregánó és bazsalikom
A langyos vízbe tettem a cukrot, összekavartam, belemorzsoltam az élesztőt, felfuttattam.
A lisztkeverékbe tettem a sót és a fűszereket, beleöntöttem a habos élesztőt és a többi vizet, alaposan bedagasztattam a robotgéppel, végül belekerült az olaj is, azzal fényes-ruganyos tésztává dagasztattam.
Kevés liszt segítségével a kezeimmel cipóvá formáltam, pici liszttel megszórt tálba tettem, tetejét megsimogattam olajos kézzel, letakartam, duplájára kelesztettem.
Amikor készen volt, kicsit átgyúrtam, és én 8 kis golyót formáltam belőle, amiket kettesével nyújtódeszkán vékony körlappá nyújtottam.
A egyik közepére halmoztam a tölteléket (tetszés szerint): én most zakuszkát használtam paradicsomszósz helyett, arra ment egy kis húsféle és kevés szárított paradicsom, majd egy kis kecskesajtot morzsoltam rá.
A másik lapot a tetejére tettem, és alulról a lapok szélét felfelé hajtottam duplán, és az ujjammal alaposan összedolgoztam.
Ráügyeskedtem a sütőpapíros tepsire (szerintem legközelebb ott fogom összeállítani, mert akkor nem kell vele idétlenkedni...), és a maradék 3-mal is így cselekedtem.
20 percet pihentettem letakarva, a tetejét megszúrkáltam, és légkeveréses 180 fokos sütőben sütöttem készre 18 perc alatt.
20 percet pihentettem letakarva, a tetejét megszúrkáltam, és légkeveréses 180 fokos sütőben sütöttem készre 18 perc alatt.
5 megjegyzés:
:))
Istenien néz ki!!!
A kecskesajt nagyon finom, imádom.
Pizza, pizza, pizza...
Mennyei étek! :)
Köszönöm:)
Én is nagyon megkívántam, és nem érdekelnek a kalóriák, mert édességet viszont nagyon ritkán eszem...
Szerencséd van, én az édességeket is szeretem...meg úgy majdnem mindent:))) De azért körbe lehet járni, csak kicsi súlyfeleslegem van, az is csak egy helyen:)))
Kata én is szeretem a pizzaféléket, 2 napja tervezem, de mindig más lesz belőle. Na majd holnap jön az unokám és akkor majd együtt megcsináljuk.
Az édességeket is kedvelem nagyon. Sajnos. Felesleges cm-ek nálam is akadnak.
Megjegyzés küldése