2009. október 11.

Juhtúrós tésztagratin



Ez az az étel, ami a zöldfűszeres túrógratint ihlette.

Már hallom is néhány külföldi bloggertársam sóhaját, hogy megint egy juhtúrós recept, amit ők nem tudnak elkészíteni, mert arrafelé nincs ez a finomság; de én most elhatároztam, hogy mindenképpen ki fogom próbálni legközelebb valami rokfort félével is, szerintem azzal is finom lehet.

Nem először készült el ez az étel. A Nők Lapjában jelent meg a recept kb. másfél-két éve, akkor melegében némi változtatással - amiket meg is tartottam - meg is főztem-sütöttem, most megint eszembe jutott. Átszámoltam, tésztaételhez képest nem olcsó kategória; mire megveszem a juhtúrót, a mozzarellát, tejfölt és valami jobb minőségű durumtésztát, nagyjából 1300 Ft körül van és még nincs itt teljesen a vége. Viszont ebből az adagból akár 5-6 ember is jóllakik étvágytól függően, mert laktató finomság. A tésztáról jut eszembe, hogy első ízben pont az volt a gyenge pontja. Alapból pennét ajánl a receptíró hozzá, annál szerintem a mostani "chicatelli" tészta mérföldekkel jobb választásnak bizonyult. Kisebb is, puhább is, jobban csúszik...

Hozzávalók:

30 dkg juhtúró vagy nem túl érett bryndza
1 mozzarella
1 nagy pohár tejföl
2 ek olívaolaj
1 csokor újhagyma (most 1 lilahagymával pótoltam)
1 csokor snidling vagy az újhagyma szára
3-4 gerezd fokhagyma
15-18 bazsalikomlevél, esetleg jó sok szárított (el tudnám képzelni jó sok petrezselyemzölddel is)
1 vastag húsú piros paprika
5-6 közepes paradicsom vagy annak megfelelő mennyiség
500 g jobb minőségű durumtészta
só, bors
zsír vagy olaj a tál kikenéséhez

A hagymát és a fokhagymát apróra vágtam. A piros paprikát kicsire felkockáztam, a bazsalikomot csíkokra szeltem, a snidlinget is felaprítottam.

A vizet feltettem főni a tésztának, amikor felforrt, beleszórtam némi só kíséretében.
A jénai tálat zsírral kikentem.

A tejfölt, az olívaolajat és a juhtúrót összekevertem. Beleszórtam a hagymákat és a zöldeket, kóstolás után sóval, borssal ízesítettem. A lecsepegtetett mozzarellát vékony szeletekre vágtam; ezt tettem volna a paradicsomokkal is, ha nagyobbak lettek volna, de mivel most csak koktélparadicsomok voltak otthon - naná saját termés:) -, ezért azokat csak megfeleztem.


Amikor a tészta éppen roppanósan puha lett, leszűrtem, a fűszeres krémbe kavartam. Beleöntöttem a tálba, a tetejére tettem a sajt- és a paradicsomdarabokat, kis sózás és borsozás után 200 fokos sütőben 35 perc alatt kissé pirosra sütöttem.

Nem kellett győzködni az emberkéket, hogy szedjenek másodszorra is belőle:)

4 megjegyzés:

Gizi írta...

Nagyon guszta!!! Hát bizony engem se kéne győzködni, mehetek ebédre hozzád??? Te mindig olyan jó kis tésztás kajákat készítesz!!!

Eva írta...

Meglepetés vár Rád nálam! Puszi!!!

Gizi írta...

Szia Kata!
Kérlek nézzél be hozzám van ott számodra egy meghívó!!

KataKonyha írta...

Gizi, köszi, gyere, főzök neked egy jó tésztát:) Az az igazság, hogy nagyon szeretjük a tésztás ételeket, akár a sóst, akár az édeset, a keltet, a sültet, a főttet...mint Gombóc Artúr a csokikat:D

A meghívót köszönettel elfogadom, ha jobb idő lesz egy kicsit, továbbítom is!

Éva, puszi neked is, itt is köszönöm:))

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin