Aszalás III. - Mi van, ha nem süt a nap?

Ismerősökkel beszélgettünk róla, hogy sajnos nem nagyon lesz már az idén annyira jó idő, hogy kizárólag a nap erejét használhassuk fel az aszaláshoz. És akkor szerinted hogy kéne csinálni? - hangzott el a kérdés. Akkor ott megválaszoltam, de úgy gondoltam, legyen teljes a kép itt a blogon is róla. Nem akarom osztani az észt, kizárólag a tapasztalataimat szeretném leírni.

A nyáron is történt néhányszor, hogy hirtelen rossz idő lett, én pedig éppen kitettem volna a friss aszalni valót a napra. Ekkor a sütő segített; amikor még friss volt vagy nagyobb volt még a víztartalma, akkor 4 óra légkeveréses 60 fokon segített a dolgon, ez kb. 12 óráig tartotta romlás veszélye nélkül, utána megismételtem a dolgot. Érdemes 2 tepsit betenni egyszerre, félidőben felcserélni őket, valamint egy vékonyabb pálcikával kicsit kitámasztani a sütőajtót, hogy a keletkező pára el tudjon távozni. Napközben pedig igyekezni kellett a tepsiket a legmelegebb, illetve a legszellősebb helyre tenni. Ezután általában már elég volt egy 2 órás sütőmenet is, ha szükség volt rá.
Úgy gondolom, hogy a maradék almákat-körtéket ezzel a módszerrel fogom tudni elkészíteni; az alma ugyanis annyira finom lett, hogy vetekszik a gumicukor ízével (nálunk ez mérce:)), azt pedig ugye nem kell mondani, hogy mennyivel egészségesebb! Hát ha még bűnözni támadna kedvünk, és egyik-másik végét belemártanánk egy kis étcsokiba, az lenne egy kisebb fajta mennyország:)

Tehát nálam a cél innentől - hacsak be nem üt még egy kis forróság - a sütő és a nap váltakozó felhasználása lesz, de nyilvánvalóan megpróbálom az ingyen kapott égi lehetőséget a legjobban felhasználni.

Az első így előkészített adag alma pedig bizonyított is; este pucolás, majd 4 óra sütőmenet következett. Reggel kitettem a napra - 24 fok csúcshőmérséklet - , estére egész jól megszikkadt. Még 2 napra kitettem hasonló hőmérsékletű levegőre és teljesen jó lett!

Azt viszont hozzá kell tegyem, hogy nem mindegyik alma lett egyformán finom, de ha úgyis van otthon, mindenképpen érdemes kipróbálni. A piros almából - amit az almás süti mellé tettem - nagyon finom lett, ennek elfogyta után egy zöldes fajtából korántsem lett annyira ízes, de azt majd tényleg felturbózom valamivel:)

Aszalás II.

Aszalunk ezerrel, most már férj is rákattant. Amikor nem voltam itthon, kitett megmosva egy tálca szilvát is kb. 1 hete. Azóta volt már sütőben is és a napon. Amikor megtöppedt egy kicsit, kimagozta, de még mindig nincs készen, úgy tűnik, ezzel van a legtöbb macera.

Viszont az alma nagyon bejött, rendkívül gyorsan megy. Pedig nem is igazán aszalásra való, ez az úgynevezett nyári piros alma. Az idén rendkívül sok termett, ezért férj először tett egy kis adaggal próbát. Jó lett, azóta folyamatosan van kint egy-egy adag a napon. Nemes egyszerűséggel a kimagozott-felvágott almát egy kissé ecetes vízbe tette bele. Az utolsónak elkészült almától számítva 5 perc múlva lett a rácsra téve az összes. Ebben a jó időben 3 nap alatt kiszárad. Ha valakinek van ilyen almája, bátran kísérletezzen vele!

Az aszalásról I.

Ez is tartósítás; egyrészt könnyebb, mert nem vagyunk sem üveghez, sem mélyhűtő kapacitáshoz kötve, más részről viszont alaposan ki vagyunk szolgáltatva az időjárásnak, jobban mondva a napnak. Igaz, be lehet - és sokszor be is kell - a sütőt is vetni, de a nap ingyen van:))

Évek óta próbálkozok kevesebb-több sikerrel, most már inkább az utóbbi; az idén eddig úgy tűnik, én nyertem a penészedéssel, romlással szemben. A tapasztalataimat szeretném megosztani veletek. A képek nem mindig az ideális állapotokat tükrözik, mert nem fényképeztem le az összes kísérletet, de azt a módszert írom le, amelyik a legjobban bevált.

Általánosságban úgy indul nálam a dolog, hogy tisztítás után kimagozom és félbevágom a gyümölcsöt vagy a zöldséget. (Próbáltam még kisebbekre vágni, de hülyeség volt...) Tisztítás közben egyébként ügyelek arra, hogy ne álljon feleslegesen vízben, ne szedjen fel újabb nedvességet az aszalandó alany. Utána legújabban rácsra állítom vágófelülettel felül, a rácsot egy tepsire teszem, és kiteszem a napra (ha van).; ezért a reggeli órákban indítom a dolgot, hogy azonnal kezdjen aszalódni. A nap végén megtekintem az eredményt; ha van rajta látható nedvességcsepp, akkor kb. 2 óra hosszára beteszem 60 fokos sütőbe, hogy az tűnjön el, mert régebben ezek az aszalványok romlottak meg. Így már a házban pihenhet reggelig, amikor is a leghamarabb kiteszem újra.
Kb. 3 napos intenzív kiképzés után látszik úgy, mint azok a példányok, amiket a boltban szoktam (ezelőtt:)) megvenni. Valahol viszont olvastam, hogy legalább 5 nap szükséges ahhoz, hogy tuti elálljanak az aszalványok mindenféle egyéb kezelés nélkül. Ezért ilyenkor összeteszem őket egy tálcára, és így hagyom még a kertben 2 napig, utána bent még biztonság kedvéért még legalább 2 napig. Akkor teszem bele papírtörölközővel bélelt papírdobozba. Ha arra járok, belekukkantok, kicsit megrázogatom.

Az idén sárgabarackot aszaltam először. 2X2 rácsnyit csináltam, abból lett az alsó képen látható mennyiség.

Most éppen a paradicsom van terítéken. Abból eddig 3 rácsnyi készült - bő 4 kg-ból, lett belőle összesen 27 dkg, így súlyra kicsit elkeserítő. Ha viszont térfogatra nézem, tele lett egy 1,7 l-es üveg vele.
A paradicsomoknak félbevágás után kikapartam hegyes késsel a magokat, valamint kissé besóztam tengeri sóval. Nagyon finom lett a végén! Vendégeim voltak hétvégén, felfedezték a konyhában, hipp-hopp egy jó része el is fogyott; azt hiszem, ennél nagyobb dicséret nem is kell:)
Még tervben van legalább 2x2 rácsnyi, és akkor nyugodt leszek, kitart jó ideig.

A felső képen 2 rakomány induló tétel van, és az előző 1 rakomány hozadéka, az alsón a felső 2 rácsnyi eredménye.

Szeretnék még majd szilvából próbálkozni, ha odajutok, jövök majd azzal is!