Hamis guba maradék bejgliből

Van úgy, hogy az ünnepek után megmarad a bejgli, ráadásul száradni is kezd. Kár lenne kidobni, készítsünk belőle hamis gubát; lehet mákos, de diós is.

Lívi posztja juttatta eszembe, hogy volt nekem is maradék-felhasználós ötletem, ezért megkerestem a receptet; eredetileg a Kifőztük magazinban jelent meg egy évvel ezelőtt. Mondjuk ez inkább ötlet, mint recept, a nyersanyagokkal mindenki bánjon szabadon, és lehet még pluszban fűszerezni is.

Az igazi gubareceptért katt ide, és ha te szeretnéd sütni a rudat hozzá (ami a világ egyik legegyszerűbb dolga), akkor azt is megtalálod nálam:)

Hozzávalók 2-3 személyre

maradék diós/mákos bejgli/kalács (kb. 40 dkg)
4 dl tej
1-2 dkg vaj
1 teáskanál vaníliakivonat
csipet só

1-2 evőkanál méz
1/2 citrom leve

az edény kenéséhez:
kevés vaj

A tejet a vajjal, a vaníliával és a sóval együtt felmelegítjük. Közben a kalácsot felszeleteljük, nagyobb kockákra vágjuk. A forró tejet a süteményre öntjük, a tálat óvatosan megrázzuk két-három határozott mozdulattal, hogy egyformán nedves legyen a kalács. Kivajazott hőálló edénybe öntjük, a tetejét meglocsoljuk citrommal és kevés mézzel, majd forró sütőben addig pirítjuk, míg a teteje pirosodni nem kezd.

Tipp: ha a kalács szárazabb lenne, emeljük kicsit a tej mennyiségét!

Kenyérmorzsa / zsemlemorzsa házilag

Decemberben tobzódtunk a földi javakban, most januárban spóroljunk egy kicsit:) Az evéssel is, de a hozzávalókkal ugyanúgy; keressük meg, mit tehetünk, hogy ne pocsékoljunk, használjunk fel minden maradékot, amit csak lehet.

Ennek jegyében teszem fel most ezt a bejegyzést, amit egyszer már félig megírtam, utána jól elfelejtkeztem róla. Arról van szó, hogy gyűjtsük össze a maradék kenyeret, nem sós kiflit és zsemlét, majd szétvágva szárítsuk meg zörgősre. Késes aprítógépben vagy sima, mezei húsdarálón készítsünk belőle zsemlemorzsát. Az anyagi megtakarítás nem nevezhető nagynak, de a lelkünknek jót tehet, hogy nem dobtuk a kukába. Másrészt pedig sokkal, de sokkal ízletesebb az ezzel készült étel, mint a boltban vásárolt párjával. Aki akarja, kiszitálhatja belőle a nagyobb darabokat, de én nem szoktam; szerintem jó az, ha kicsit rusztikus marad.

Sok embernek biztosan nem mondtam újat, de hátha nem írtam feleslegesen...

Gyümölcsös kacsasaláta

Elég bizarrul hangzik, ugye?;) Pedig biz'isten nagyon finom volt! Bizonyíték is van: a fiam, mielőtt elutazott haza, megkért, hogy ugyan tegyem már fel a blogra a receptet. Vajon annak az egy maradék sült kacsacombnak is ez lesz a sorsa, ami a táskájában lapul??

A Blogger Kulinárián találtam az eredeti ötletet, de a végeredmény alaposan megváltozott, az otthoni készletek függvényében. Tokaji borecetünk sem volt (még:)) itthon, helyette egy kis almaecet került bele, mert valamivel tompítani kellett a balzsamecetkrém erősségét. Ebből nekem házi készítésű van; mindig meg kell állapítsam, hogy nagyon finomra sikerült, és azóta még érik is.

Hozzávalók:

2 sült kacsacomb húsa kisebb darabokra vágva
2 nagyobb narancs kisebb darabokra vágva
2 zöldebb banán felszeletelve
2 közepes lila hagyma vékonyra szeletelve, kicsit megsózva
5 dkg aszalt vörösáfonya (ez viszont nem biztos, hogy legközelebb belekerül...)

2 evőkanál narancsos balzsamecetkrém
2 evőkanál almaecet
1 evőkanál méz
2 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál citromlé
1 mokkáskanál só

Az elkészítése rendkívül gyorsan megy: az első bekezdésben lévő hozzávalókat összekevertem. Az öntet alkotórészeit kézi habverővel alaposan összedolgoztam, a tálban levő anyagokkal lazán átkavartam, és már lehet is enni!

Sonkás-zelleres metélt

Ez a bejegyzés nem jött volna létre, ha a levesünk kevésbé lett volna laktató. Akkor nincs fotó, nincs poszt. Kár lett volna érte, pedig ez is olyan "mi van otthon" tésztának indult. Miután húsvét körül járunk, biztosan sok mindenkinek lesz otthon puhább, nyers füstölt sonka vagy füstölt hús; ha abból lecsíptek egy szeletet, abból némi kiegészítéssel megvan az alapanyag, készülhet is a tészta!

Hozzávalók 4 személyre:

kb. 20-25 dkg nyers, füstölt sonka
25-30 dkg zeller
1 nagyobb lilahagyma
némi só (az enyémbe nem is kellett, mert a sonka elég sós volt)
frissen őrölt bors
chilipaprika ízlés szerint
petrezselyemzöld
1 citrom lereszelt héja
4-5 dl zsírosabb tej (lehet tej+tejszín keveréket is, nekem most csak házitej volt otthon)
némi olaj a sütéshez (függ a sonka zsírtartalmától)

40-50 dkg metélttészta

A sonkát apró kockákra vágtam, egy kicsi olajon sütni kezdtem. Közben a hagymát apróra vágtam, a zellert pedig aprítógépben felapróztam (vagy le lehet reszelni). Az alaposan megpirított sonkákat alapos nyomkodás után kihalásztam a zsiradékból, beletettem a hagymát, 3 perc után a zellert is, addig sütöttem, míg a zellernek megéreztem a kicsit édeskés illatát. Megborsoztam, tettem bele jó sok apróra vágott petrezselyemzöldet, chilipaprikát és citromhéjat. Kicsi vizet öntöttem alá, lefedtem, puhára pároltam. (Itt már lehet a vizet melegíteni a tésztának és ízlés szerinti puhaságúra főzni.)
Visszatettem a sonkakockákat, öntöttem bele tejet. Utánaízesítettem, letakartam, kb. 5 percig rotyogtattam kicsi lángon.
A közben megfőzött fodros metélttésztát leszűrtem, kis főzőlével együtt a szószba kevertem.

Nagyon érdekes, kicsit dióra emlékeztető ízű tészta lett, érdemes kipróbálni.

VKF XXXI. - még egy kis maradék, szavakban

Képekkel nem tudom sajnos alátámasztani, de volt még maradék hasznosítás ezeken kívül is.

1. Karácsony előtt disznótor volt a családban, és mint rendesen, készült a friss húsból egy jó nagy adag sült husi, tepsiben. A "maradékot", ami nem fogyott el, megkaptuk, ott csücsült a hűtőben, képtelenek voltunk megenni. Ezeket felvágtam falatnyi kockákra, készítettem egy brassóis alapot hús nélkül, ebbe tettem a húsdarabokat, átpároltam együtt, sült krumplival brassói aprópecsenye kerekedett belőle. Ilyet készítettem már régebben is, bármilyen maradék (bőr nélküli) sült húsból jó. Másik felhasználási területe ennek nálam a borsos tokány vagy más, tejfölös/tejszínes húsos étel, de zöldségek alá, rakottasnak is jó.

2. Mint írtam a karácsony utáni posztomban, egy szendvicskenyeret vettünk, ami érintetlenül vészelte át az ünnepeket. Normális esetekben a maradék kenyeret csíkokra vágom, majd ledarálom zsemlemorzsának. Miután ez túl nagy volt, szóba sem jöhetett, télen sokkal kevesebbet használok belőle, mint nyáron. Ezért most kivételesen ebből készült a mákos guba. Kicsit tartottam tőle, de nem kellett volna, semmi hibát nem tudtunk felfedezni benne, finom volt.


És ráadásként összegyűjtöttem a blogomból azokat a posztokat, amelyek vagy direkt maradékból készültek vagy pedig nagyon alkalmasak erre a dologra.

- Erdélyi palacsinta

- Sajtos csiga

- Tonhalas rizssaláta

- Medvehagymás-krumplis buci

- Húsos krumplikrokett

- Krumplis nudli

- Sajtos pite

- Házi májkrém

A maradék felhasználás jegyében - Erdélyi palacsinta

A vasárnapi főzés nem teljesen úgy sikerült, mint szerettem volna. Pedig nem különleges dolgot főztem: tyúkpörköltet. Előző nap kaptam ajándékba a tyúkot, de szóltak, hogy nem fiatal, készüljek hosszabb főzésre. Én pedig bevágtam a kuktába, és sajnos a kisebb darabokat túlfőztem. A szép darabokat kiválogattam, megettük, a többivel viszont kezdeni kellett valamit, mert az íze finom volt. Kutatni kezdtem a hortobágyi palacsinta receptje után, de találtam mást, ami jobban tetszett, és azt választottam.

Erdélyi palacsinta

Először sós palacsintát sütöttem. Most kimértem a hozzávalókat is. Dupla adag, 14 palacsinta lett a 26 cm-es sütőmben, a felét eltettem a mélyhűtőbe, legközelebb felhasználom.

Hozzávalók a 14 palacsintához:

30 dkg liszt
3 lapos mokkáskanál só
1 tojás
4 dl tej
2,5 dl szódavíz (vagy szénsavas ásványvíz)
1,5 evőkanál olaj + kevés a palacsintasütő kenéséhez

Az első 4 hozzávalót alaposan kikeverem, ha van időm, szoktam hagyni állni egy kicsit. Sütés előtt hozzáteszem a szódavizet, utoljára az olajat keverem bele. A sütőt kikenem pici olajjal, utána forrósítom föl. Ezután már nem olajozok, csak ha esetleg nagyon muszáj. A legnagyobb fokozaton sütöm ki a palacsintákat.

7 db palacsintát vékonyabb metéltre vágtam.

Hozzávalók a masszához:

kb. 40 dkg pörkölt(maradék) szafttal, a hús apró darabokra vágva (aprítógépet ne használjatok, mert pépet csinál belőle, és úgy már más az íze is!)
2,5 dl tejföl

Ezeket jól összekevertem. Ha kell, még egy kis só mehet bele, valamint csípőspaprika, ha szeretitek.
Összedolgoztam a masszát a palacsintacsíkokkal. Egy kisebb kerámiatálat egy leheletnyit kizsíroztam, beleborítottam a keveréket, 5 dkg sajtot ráreszeltem, és betettem 200 fokos sütőbe. 15 perc alatt aranysárgára sült.

3 személyes adag.

Utóirat: Ma, december 15-én megcsináltam a palacsinták másik felét. Tettem a masszába pluszban 2 tojást és egy kis petrezselyemzöldet, mert úgy emlékeztem, hogy kell bele. Fantasztikusan finom volt, szebb lett, valamint a tojás tartást adott az egész masszának. Így azután ki tudtam cserélni az elején azt a borzalmas képet is valamivel jobbra...

/Forrás: Rákóczi János szakácskönyve/