2010. január 30.

Palócleves


Folytatva a hagyományos vonalat, palóclevest főztem. Egyszerű, de nagyszerű leves. Nem tudom, melyik az autentikus, a zöldség részét olvastam krumplival vagy répa-petrezselyemgyökérrel, én az utóbbi párossal szoktam, szerintem így ízesebb.

(És végre kicseréltem az eredeti, borzalmas fotót is; háttér: Fotókellék)



Hozzávalók 4 személyre

35 dkg színhús kisebb kockákra vágva - én most pulyka felsőcombból készítettem, de bármilyen húsból szoktam; talán a marha az igazi, de láttam birkából és sertésből is
1 közepes vöröshagyma apróra vágva
3 kis gerezd zúzott fokhagyma
1 nagyobb répa nem túl kicsi darabokra vágva
1 petrezselyemgyökér répamódra darabolva - nálam még tart a paszternák mánia, az került ebbe is:)
1 üveg konzervzöldbab
1 l húsleves vagy víz + 1 húsleveskocka
2 nagy evőkanál tejföl
só, bors, pirospaprika, őrölt kömény, babérlevél
zsiradék (olaj vagy zsír)

1 evőkanál zsiradékon üvegesre pirítottam a hagymát. Beletettem a húskockákat, fehéredésig kavartam, majd sóztam, borsoztam, köményt szórtam rá. A pirospaprika és a fokhagyma is belekerült, ezután mindjárt felengedtem annyi vízzel, amennyi éppen ellepte. Lefedtem, kb. 20 percig pároltam, beleraktam a babérlevelet, a zöldséget és a répát, újból fedőt tettem rá, majd addig főztem, míg minden roppanósan puha nem lett. Ekkor belekavartam a tejfölt, majd felengedtem kb. 1 liter vízzel. Beletettem 1 húsleveskockát, felforraltam, hozzáadtam a leszűrt zöldbabot, kóstoltam és utána ízesítettem, még 10 percig gyöngyöztettem fedő alatt.

Tartalmas leves egy tésztaétel vagy kelt tészta elé, ráadásul nagyon finom is.


2010. január 29.

Szupergyors tepsis csirkemell


A múltkorában gyors ennivalóra volt szükség - mondjuk van ez így máskor is:) -, ezért csirkemellet vásároltam. Otthon gyorsan bepácoltam, majd körülnéztem, mi legyen a köret; krumplit természetesen találtam, valamint a mélyhűtőben egy csomag brokkoli-bébirépa keveréket. Úgy gondoltam, ezzel meg is született az étel.

Hozzávalók 4 személyre:

4 fél csirkemellfilé
pác: olívaolaj, só, bors, gyömbér, pici méz, kevés citromlé, kevés currypaszta

kb. 60 dkg krumpli kisebb, falatnyi kockákra vágva
1 csomag (talán 40 dkg) mélyhűtött zöldség keverék - nálam brokkoli és bébirépa
só, bors, kakukkfű
kb. 1,5 dl száraz fehérbor vagy víz
zsiradék a tepsi kikenéséhez

A csirkemellet szeletekre vágtam, majd a pác hozzávalóit rászórtam/locsoltam. Miután ez gyorspác volt - nem volt több idő, mint a köret-vadászat -, így minden lelkifurdalás nélkül a sót is beletettem. Amíg a többi hozzávaló készült, letakarva félretettem.

A tepsit kizsíroztam, az aljára tettem a krumplit, rászórtam a zöldségeket, megfűszereztem, összeráztam. A bort ráöntöttem, a tetejére helyeztem a húsokat.
Fóliával letakartam, 200 fokos sütőbe tettem, kb. 40 perc múlva még rápirítottam egy kicsit tető nélkül.

Finom volt!

2010. január 25.

Indiais sárgaborsóleves


Most újra elindulok az indiai vonalon, már látom... Ebben a nagy hidegben annyira jól tud esni a fűszeres-csípős étel! kicsit megmelengeti az embert belülről is.

Sárgaborsó, hmmm... Pont ma már C&V is említette, hogy nem feltétlenül kedvence sok embernek, de mi otthon Emberrel teljesen ki vagyunk békülve vele. Egyébként is hasznos táplálék, itt olvastam róla, hogy a fehérje összetétele igen hasonló az állati eredetű komplett fehérjékéhez, így kiváló húspótló ételek készülhetnek belőle. Jelentős mennyiségű B1-, B2-, és E-vitamint, pantoténsavat, biotint és folsavat tartalmaz. Ezen kívül található benne kálium-, kalcium-, foszfor, magnézium, vas, cink és mangán. Tehát jót is teszünk magunkkal, ha esszük.

Nem áztattam be a borsót, mert hirtelen ötlettől vezérelve készült el, de tapasztalataim szerint egyébként sem kell egy egész éjszakát áznia, mert akkor nagyon hamar atomjaira esik szét, elég neki 1-2 óra is. Ebben az esetben kb. 35-45 perc alatt fő meg, ha nem áztatom, akkor nagyjából kicsit több, mint egy óra alatt puhul meg, ráadásul fellelhetők benne a szemek is.

Én ma reggel összesen 10 dekányit találtam egy zacskó alján belőle, de pont elegendő volt 2 nagyobb tányér leveshez.

Hozzávalók:

kb. 10 dkg sárgaborsó
3 gerezd zúzott fokhagyma
1 teáskanál koriandermag mozsárban összetörve
1 lapos mokkáskanál őrölt római kömény
1 mokkáskanál szárított korianderlevél
chili ízlés szerint


A sárgaborsót egy szitában alaposan megmostam, majd sós vízben feltettem főni. Amikor kezdett puhulni, akkor egy kislábosban 1 kanál olajat felforrrósítottam, rátettem a tört koriandert és a köményt, addig kavargattam, amíg erőteljesen kedtem érezni az illatukat. Ekkor a chilit és a fokhagymát is beletettem, néhány kavarás után levettem a tűzről. A leves levével kicsit felöntöttem, hogy az utolsó cseppig "ki tudjam mosni" a fűszereket az edényből és a fővő levesbe öntöttem, majd a borsó teljes puhulásáig főztem.

Ennyi a történet; kevés munka, az eredmény pedig egy melengető leves !

2010. január 24.

VKF XXXI. - még egy kis maradék, szavakban

Képekkel nem tudom sajnos alátámasztani, de volt még maradék hasznosítás ezeken kívül is.

1. Karácsony előtt disznótor volt a családban, és mint rendesen, készült a friss húsból egy jó nagy adag sült husi, tepsiben. A "maradékot", ami nem fogyott el, megkaptuk, ott csücsült a hűtőben, képtelenek voltunk megenni. Ezeket felvágtam falatnyi kockákra, készítettem egy brassóis alapot hús nélkül, ebbe tettem a húsdarabokat, átpároltam együtt, sült krumplival brassói aprópecsenye kerekedett belőle. Ilyet készítettem már régebben is, bármilyen maradék (bőr nélküli) sült húsból jó. Másik felhasználási területe ennek nálam a borsos tokány vagy más, tejfölös/tejszínes húsos étel, de zöldségek alá, rakottasnak is jó.

2. Mint írtam a karácsony utáni posztomban, egy szendvicskenyeret vettünk, ami érintetlenül vészelte át az ünnepeket. Normális esetekben a maradék kenyeret csíkokra vágom, majd ledarálom zsemlemorzsának. Miután ez túl nagy volt, szóba sem jöhetett, télen sokkal kevesebbet használok belőle, mint nyáron. Ezért most kivételesen ebből készült a mákos guba. Kicsit tartottam tőle, de nem kellett volna, semmi hibát nem tudtunk felfedezni benne, finom volt.


És ráadásként összegyűjtöttem a blogomból azokat a posztokat, amelyek vagy direkt maradékból készültek vagy pedig nagyon alkalmasak erre a dologra.

- Erdélyi palacsinta

- Sajtos csiga

- Tonhalas rizssaláta

- Medvehagymás-krumplis buci

- Húsos krumplikrokett

- Krumplis nudli

- Sajtos pite

- Házi májkrém

VKF XXXI. - Tojáspörkölt maradék szaftból


Nemrég újra főztem pulykaszárnyat paprikás mártásban. Ennek az ételnek - főleg ha kuktában készül, és most időhiány miatt ez a verzió volt - jó sok leve, szaftja lesz, nem fogy el. Kidobni kár lenne, ezért ha nem használom el azonnal, akkor mélyhűtőbe teszem. Ugyanígy pörköltszaftot is szoktam eltenni, azt ugyanígy lehet elhasználni akár tojáspörkölthöz, vagy ha valaki nem vegetariánus, akkor pl. zöldborsópörkölthöz is remekül elhasználható, de akár leveshez is jó lehet.

Akkor jöjjön a "recept", habár ez nem igazán nevezhető annak, inkább egy ötlet.

Megfőzök személyenként 2-3 tojást keményre, megtisztítom a héjától. Egy tányérra felkarikázom, soronként megsózom és kicsit meg is borsozom. A jól felmelegített szaftba egyszerűen beletolom, összerázogatom, hogy ne nagyon törjön össze a tojás, átmelegítem és készen is van.

Általában galuskával esszük, de jó krumplipürével vagy tarhonyával is.

2010. január 23.

VKF XXXI. - Gulyásleves maradék marhapörköltből


Még karácsony előtt főztünk egy jó nagy adag marhapörköltet, amiből megmaradt jó pár kanál finom szaft és valamennyi hús is. Ezt vettem elő a mélyhűtőből és készült ebből, valamint jó sok zöldségből ez a leves, mi így szeretjük. Ráadásul gulyáslevest még nem is posztoltam, hát itt van!

Hozzávalók:

1 fél kilós margarinos doboz maradék pörkölt illetve kb. 35 dkg húsból készített pörkölt
2 közepes krumpli
3 répa
2 vékony petrezselyemgyökér - most az egyik paszternák:)
fél zeller
1 szál zellerzöld
2 gerezd fokhagyma
néhány szál petrezselyemzöld
idényben fél paprika, 1 paradicsom
fűszerek: só, bors, kevés őrölt kömény, + leveskocka, ha nem idegenkedtek tőle
levesbetét: csipetke vagy tarhonya vagy vastagabb házi levestészta

A zöldségeket megpucoltam, kisebb darabokra vágtam, a fokhagymát zúzás után felapróztam.
Kb. 1 liter vizet tettem fel főni a krumplikockákkal, a fokhagymával és a zöldekkel együtt. amikor felforrt, beletettem a többi zöldséget és a fűszereket. Amikor minden roppanósan puha volt, hozzátettem a pörköltet és a tésztát, készre forraltam. Az egyben maradt zöldeket (paprikát, paradicsomot) kihalásztam belőle. A végén lehet még egy kicsi vizet adni hozzá, ha túl sűrű lenne, illetve sóval és borssal utána ízesíteni.

Legjobb, ha áll egy kicsit, mondjuk 2-3 órát, de másnap még sokkal finomabb.

2010. január 22.

Helyzetjelentés a KataKonyhából


Úgy döntöttem, hogy ezen a héten és talán még a jövő héten is kicsit visszaveszem a hagyományosabb vonalat, visszatérek a régi kedvencekhez. Hétvégén fánkot sütöttünk és csirkecombot, a héten volt már paprikás krumpli, sült kolbász ás hurka, pizza (igaz, kicsit más formában), zöldségleves grízgaluskával.

A képen a tegnapi ebédünk van, zöldborsófőzelék és rántott csirkemáj szezámmagos-lenmagos bundában. Ma pedig - férj kérésére - gulyásleves lesz és fogódzkodjatok meg, tejberizs. A hétvégi menü nagy vonalakban már a fejemben van, de majd írom, persze csak ha készen lesznek a VKF-re készített ételek posztjai.

2010. január 20.

Mit rejt a táskám?

Lilla és Viki hívott játszani, mit rejt a táskám?

Először néhány szó a táskákhoz való viszonyomról; nincs sok táskám, leginkább hármat hordok évente. Van egy pinkes-lilás színű, az a nyári táskám és van egy fekete, az a téli táskám. Ezenkívül van egy kis vállon "átvetős" pici táskám, amit akkor viszek magammal, ha valahová úgy megyünk, hogy nem lesz alkalmam letenni. Erre úgy másfél éve tettem szert és egyre többet használom, de abba gyakorlatilag csak a mobilom és a pénztárcám fér bele + a kulcsaim és némi papírzsebkendő.

A táskám tartalma most egy kicsit szebbet fog mutatni, mert kb. 3-4 héttel ezelőtt kiborult a tartalmának a fele, ezért "nagytakarítást " tartottam benne. Mit lehet tudni, így is érhet még meglepetés:) Na megyek, megnézem!



-kis határidő napló
-mai befizetett csekkek feladóvevényei
-fehér kis cetlik (üresek) - nem tudom, hogy kerültek ide...
-összecsukható esernyő
-tartalék szemüveg
-bolti nyugták az alján...
-pénztárca iratokkal
-neszeszer mindenféle női aprósággal tele (ebben van pl. 2 műanyag kiskanál is, hogy bármikor meg tudjak enni egy joghurtot vagy egy salátát)
-2 golyóstoll
-papírzsepi
-bevásárló szatyor

és a külső külön rekeszben még néhány papírzsepi + pesti bkv jegyek

Én is belenéznék Éva, Belly és Ottis táskájába.

Narancsos meggyleves


Van nálunk egy íratlan házi szabály: vasárnap, ha itthon van a lányom, akkor valamilyen gyümölcslevesnek kell lennie – merthogy leves kell mindenképpen! Már rengeteg variációt megfőztem, mindig töröm a fejemet, főleg így télen, hogy mit kellene kitalálni, ami még nem volt. Így született meg ez a gyönyörű, narancssárga színben pompázó leves. Téli, mert narancslé volt az alapja, de belecsempésztem a nyarat a meggy személyében. Az már csak ráadás, hogy igazi gyors és könnyű kategória.

Hozzávalók 4 személyre

kb. 40 dkg fagyasztott meggy
1 l 100%-os narancslé
10 dkg cukor (lehet, hogy még kell bele egy kicsi, gondolom, narancslé- és ízlésfüggő)
kevés szegfűszeg
1 csipet só
1 dl habtejszín
1 púpozott teáskanál vaníliás pudingpor vagy ugyanennyi liszt + vaníliáscukor vagy egy kis darab vaníliarúd kakapart belseje

Egy fazékba szórtam a cukrot, és mélysárgára karamellizáltam. Rádobtam a meggyet, néhányat kevertem rajta, majd ráöntöttem a narancslevet. Ennél a műveletnél nem árt némi óvatosság, mert irtóra sistereg, de hamar abbahagyja, és az odaragadás jeleit mutató cukor a folyadék felmelegedésével együtt feloldódik, és nem fog ragaszkodni az edény aljához:)
Közben a pudingport összekevertem a tejszínnel, és amikor a gyümölcs majdnem puha volt, néhány kanál meleg leves hozzáadásával az edénybe öntöttem, miközben végig kavartam a levest. Néhány rottyanás után hűlni tettem.

Kevés tejszínhabbal a tetején ettük, "egyesek" képesek voltak még ebből is repetázni;)

2010. január 19.

Kreatív blogger díj


Nem is tudom, biztosan?...néha úgy érzem, hogy igen, máskor pedig irtó messze állok tőle. Igaz, ha nagyon kell, jól összekapom magamat, ha lehet lazítani vagy hárítani, arra is képes vagyok:)
Na tessék, itt egy bónusz titok rólam:)

Mindenesetre 3 blogger találta tegnap úgy, hogy megérdemlem ezt a díjat: Andi, Timcsi és Renáta. Itt is és most is nagyon köszönöm nekik, mert ezt még nem kaptam meg. Annak idején, amikor indult a blogom, írtam már 7 dolgot magamról, most próbálok még összeszedni ugyanennyit.

De először a szabályok:

1. Be kell linkelnem azt, akitol kaptam.
2. Írnom kell magamról 7 dolgot, amit mások érdekesnek találhatnak rólam.
3. Tovább kell adnom 7 „blogbarátnak”.
4. Be kell linkelnem oket.
5. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

A TITKOK:

- Szemüveges vagyok tini korom óta, nélküle nem igazán látok messzire.

- Nehezen válok meg tárgyaktól; képes vagyok inkább ezerszer átpakolni, de mégsem dobok ki sok mindent, pedig az eszemmel tudom, hogy már többé nem fog kelleni.

- Nagyon szeretek olvasni és újabban egyre jobban szeretek filmeket is nézni, rám ragasztották a gyerekeim a mozizási őrületet. Viszont nagyon bosszant, ha egy jó könyvet csapnivaló filmként látok vissza...

- Ha egy könyveket vagy különleges élelmiszereket vagy konyhafelszereléseket áruló üzletbe tévedek be, akkor ember legyen a talpán, aki onnan egyhamar ki tud cibálni! Szeretek mindent kézbe fogni, megnézni, elolvasni; a többiek fogják a fejüket, látják sötét jövőjüket (csak azt nem, mikor tudunk onnan továbbmenni).

- Szeretek vendégeket fogadni; olyankor lázban égek, sokáig tervezem, mit fogok készíteni.

- Néhány hónappal ezelőttig a fényképezőgépet egy kattintgató eszköznek tekintettem. Mostanában kezd érdekelni, hogy mit lehet kezdeni vele, sőt kacérkodom a gondolattal, hogy elolvasom a kezelési utasítását is, hátha ki lehetne még hozni belőle valamit.

- Egyre inkább foglalkoztat egy nagyobb méretű saját kert létrehozása és egy ökoház építésének a terve, de ezek sajnos nem a közeljövőben fognak megvalósulni...

Továbbadnám Gabriellának, Gabojszának, Mammának, Thrininek, Alíznak, Flat-Cat-nek és Tündérnek.

2010. január 18.

Mézes franciakrémes


Mostanában ritkán sütök tortákat, valahogy nincs rá túl nagy igény. Most mégis volt a hétvégén, a fiam kérésére készült. Franciakrémest szeretett volna, de nem klasszikus krémeslappal. Valami "normális" tészta között legyen a krém, mondta. Feltúrtam a számítógépes archívumomat és ezt a sütit találtam, amire rábólintott. A vaníliakrémet bonyolítottam kicsit, vele kapcsolatban több fórumban olvastam már azt a variációt, ahol nem teljes tojással, hanem csak a fehérjével készül. Ez ráadásul kapóra jött, mert szombaton 2 adag fánk sült, aminek következtében 8 fehérje maradt, így nem volt kétséges, mit választok.
Az eredmény? hát teljesen jó lett! Mindenki boldogan ette a lányom kivételével, aki kicsit fanyalgott a túl sok krém-tejszínhab variációtól, de neki találtunk némi kekszet a dobozban kárpótlásul:)

A legtöbb idő azzal telt el, hogy azt fontolgattam, miben fogom majd összerakni, nehogy véletlenül a dermedés időszakában szétfolyjon, ezért a nagyobb tepsi nem jó. Ha pont akkora tepsiben rakom össze, mint a süti, akkor lehetetlen kivenni belőle. Erre lenne hivatott az a tepsi, amiben Moha sütött, de nekem olyan nincsen:( (mondjuk nem is túl sűrűn használnám...) Végül azt találtam ki, hogy egy nagyobb tepsibe egy sütőpapír darabot beleterítettem, és akkorára hajtogattam benne, hogy a hossza megmaradjon, a szélessége pedig kb. a 2/3-a legyen. Így 3 oldalról meg volt támasztva, a negyedikhez pedig készültem odanyomtam egy fóliával becsomagolt kartonpapírt - utólag kiderült, hogy erre nem nagyon volt nagy szükség, elég jól megállt magában is. De akinek már szétfolyt valaha tortája, az minden szükséges óvintézkedést megtesz, úgy gondolom... Végül ennek a hajtogatott sütőpapírnak a mérete adta meg a krémes méretét, 21x32 cm volt.

Hozzávalók a 2 laphoz:

1 egész tojás + 1 sárgája
10 dkg kristálycukor
1 evőkanál méz
1 mokkáskanál szódabikarbóna
5 dkg margarin

30 dkg finomliszt

Hozzávalók a vaníliás krémhez:

5 tojásfehérje
10 dkg kristálycukor
1 csomag vaníliáscukor

5 dl víz
2 csomag vaníliás pudingpor (főzős)
10 dkg kristálycukor
1 csomag vaníliáscukor
3 lapzselatin vagy 5 g porzselatin

Hozzávalók a tejszínes réteghez:

4 dl tejszín
4 lapos evőkanál cukor
1 habfixáló

Hozzávalók a mázhoz:

10 dkg étcsoki
3 evőkanál étolaj


Elkészítés:

Gőz fölött összemelegítettem a lapok hozzávalóit a liszt kivételével. Amikor egynemű volt az anyag, levettem a keverőtálat a lábos tetejéről és hidegre tettem, teljesen kihűtöttem.
A lisztet belekevertem, kézzel összegyúrtam, 2 felé vettem, folpackba csomagoltam, hűtőbe tettem kb. 2 órára, hogy könnyebben lehessen nyújtani. Amikor elővettem, a kimért sütőlap nagyságára nyújtottam őket, sütőlapon (vagy tepsi hátulján is lehet) 180 fokon 8 perc alatt megsütöttem, félretettem.

Elkészítettem a vaníliás krémet. Az 5 lehűtött tojásfehérjéből kemény habot vertem, amikor majdnem készen volt, akkor tettem hozzá a kristálycukrot és a vaníliáscukrot.
A pudingporokat 1,5 dl vízzel kevertem össze egy kézi habverő segítségével, a többi vizet felforraltam a cukorral. Közben a lapzselatinokat beáztattam hideg vízbe 5 percre. Amikor a víz felforrt, beletettem a nedves pudingport, felforraltam, belekevertem a tojásfehérjét. Levettem a tűzről, hozzáforgattam a kinyomott, felmelegített, kevés pudingos krémmel elkevert zselatint is, majd langyosra hűtöttem.

A behűtött habtejszínt a habfixálóval és a cukor kissé késleltetett hozzáadásával kemény habbá vertem, félretettem.

Amikor mindez készen volt, hozzáláttam az összeállításhoz. Az egyik lapot megkentem a vaníliás krémmel, tetejére kentem a tejszínt, arra tettem a 2. lapot. Hidegre tettem egy éjszakára, hogy a lapok megpuhuljanak.

Másnap reggel elővettem, az étcsokit gőz fölött megmelegítettem, 2 evőkanál olajat kevertem bele, majd rákentem a süti tetejére. Ezután újból némi pihentetés következett, amíg a máz teljesen megdermedt.
Éles késsel szépen fel lehetett szeletelni.


Látszik, ez nem a gyors és könnyű kategória, mégis úgy érzem, érdemes volt nekiugrani. Ha elég gyorsak vagytok, gyertek, még van néhány szelet...

2010. január 16.

Nesquick keksz



Kakaós kekszet kerestem, itt találtam is egy szimpatikusat. Az már csak hab a tortán, hogy nesquick kakaó is kellett bele, amit egyes emberek megvetettek velem, s mégsem kellett....

Nagyon egyszerű és mégis finom süti. Az eredeti helyen vannak fázisképek, én a metóduson változtattam + tettem bele egy kis sót is, amit minden édes sütibe belekerül nálam. Az eredmény egy kívül ropogós, belül puha keksz, nem túl édes, szóval nagyon fincsi! Mondtam a 'zUramnak' délben, amikor elkészült, hogy ez az a fajta süti, amiből észrevétlenül megeszünk egy tállal. Este mondta, hogy igazam van:))

Hozzávalók:

300 g liszt
2 púpozott evőkanál instant cukrozott kakaó
1 csomag sütőpor
1 csipet só
100 g kristálycukor
150 g hideg vaj
1 tojás

Én úgy készítettem, ahogy az omlós sütiket szoktam; kimértem a lisztet, beletettem a kakaót, a sót, a cukrot és a sütőport, megkevertem. A vajat kis kockákra vágva tettem bele, összemorzsoltam az ujjaimmal. Végül a tojást tettem hozzá, egynemű tésztává gyúrtam, 3 felé vágtam. Kicsit lisztes deszkán vékony (kb. 1,5-2 cm-es átmérőjű) hengerré formáztam egyenként, majd az ujjaimmal a tetejüket laposra formáztam, nagyjából 4-5 mm vastagok lettek. 4-5 cm hosszú kekszeket vágtam belőlük, sütőpapíros tepsire tettem. Nekem 45 db keksz lett belőle.

190 fokos légkeveréses sütőben 13 perc alatt sültek készre. Ajánlották a porcukros szórást a végén. Egyes darabokat megszórtam, a többit nem, nekem nem hiányzik, de jól mutat rajta...



2010. január 15.

Vékony metélt paszternákkal és házi húsos szalonnával


Vannak receptek, amit elolvasok és azonnal rákattanok; a lehető leghamarabb el is kell készítenem, mert gátolja a kreativitásomat:) Ilyenkor erősen gondolkozok, hogy mit kellene főzni, de semmi más nem jut eszembe. Így jártam Bombadil Toma paszternákos tésztájával is. Elindultam alapanyagért, pedig tudat alatt éreztem, hogy esélytelen ezt a zöldséget beszerezzem. Azután pár nap múlva tojásért mentem a sarki zöldségesbe és ott virított vagy 15 gyönyörű példány...nem akartam hinni a szememnek. (Azért "megnyugtattak", hogy csak petrezselyem-helyettesnek hozták:( ) Nagy boldogan hazaszaladtam vele, elővettem Toma receptjét és elkészítettem. Valószínűleg ő majd csóválja kicsit a fejét - és teljes joggal -, mert elkövettem jó néhány változtatást rajta (ezért mindenképpen nézzétek meg az övét is!!!), de abszolút minőségi alapanyagokat használtam hozzá. Elmondhatom, hogy az utóbbi idők legfinomabb tésztaételét ettük aznap! Ráadásul ez nem csak az én véleményem, hanem a férjem is ugyanezt mondta:)

Hozzávalók nálam:

1 nagy paszternák fele zöldséghámozóval "szalagokra" szeletelve
7 dkg házi füstölt szalonna nagyon vékony szeletekre vágva
125 gramm vékony olasz metélttészta
2 dkg vaj
1 gerezd fokhagyma vékonyra szeletelve
1 kisebb ág rozmaring
olívaolaj
frissen őrölt tarkabors
reszelt parmezánsajt


A paszternákot és a szalonnát előkészítettem. Egy nagyobb lábosba vizet tettem fel forrni a tésztának.
Serpenyőbe olajat öntöttem - nagyjából 2 evőkanálnyit -, felforrósítottam, beletettem a rozmaringleveleket és a szalonnákat, mindkét oldalukon pirosra sütöttem őket. Amikor majdnem készen voltak, melléjük tettem a fokhagymát is. A zöldségszalagokat rátettem, nekem kicsit több idő kellett, mint Tomának, kb. 4 perc alatt lett édeskésen puha. Megszórtam a borssal, só nem kellett bele, mert a szalonnánk éppen elég sós. A tészta ekkorra már megfőtt, belekerült a serpenyőbe egy maroknyi parmezán és a vaj kíséretében, valamint tettem hozzá a tészta főzővizéből is (abból tettem még félre egy fél bögrényit, jól tettem, mert kicsit később ettük meg a leves után, akkor még kellett hozzáönteni).

A tányéron szórtunk még rá kevés parmezánt. Isteni finom!!!!!

2010. január 14.

Házi májkrém


Nálunk direktben még nem készült eddig soha, legfeljebb úgy, hogy a maradék pirított májat ledaráltam, utánaízesítettem és azt megettük. Most viszont a máj másik felét erre gondoltuk felhasználni. Nem volt rossz ötlet!
Nem kezdtem keresgélni receptet, mentem a saját fejem - no meg a házi készletek - után. Miközben előkészítettem a főbb alkotórészeket, azon gondolkodtam, mivel kéne a májat kicsit lazítani; éppen csirkeaprólék levest is főztem, abból szedtem ki hirtelen ötlettel nagyjából 1 darab krumplit és 2 nagyobb répányi adagot. Gondolkoztam a főtt húson is, de az most kimaradt, mert ugyan vittünk belőle máshová is, de nem akartam túl nagy adagot készíteni. Legközelebb azzal együtt is kipróbálom, ha lesz ilyen lehetőség.

Hozzávalók:

kb. 60 dkg sertésmáj
2 közepes hagyma
10 dkg füstölt húsos szalonna
1 nagy evőkanál pecsenyezsír
2 nagyobb főtt sárgarépa
1 közepes főtt krumpli
1 csokor petrezselyemzöld
só, bors, kevés csípős pirospaprika, majoranna

A májat megtisztítottam, kockákra vágtam, a hagymákat megpucoltam, kisebb kockákra vagdaltam, a szalonnát is felkockáztam. A zsíron a szalonnát kisütöttem, beletettem a hagymát, üvegesre pirítottam benne. beletettem a májat, borsoztam, majorannáztam és paprikáztam, kevés vizet öntöttem alá, lefedtem és nagyjából 15 perc alatt lefedve pároltam addig, amíg a belseje is kifehéredett. Amikor nagyjából kihűlt, aprítógépben a levével együtt apróra daráltam, egy tálba tettem. Ment utána az aprítóba a répa, a krumpli és a nagyjából felaprózott petrezselyem, krémmé daráltam őket és hozzátettem a májhoz. Megkóstoltam, utána ízesítettem a borssal, majd a végén megsóztam.

Biztosan sorra kerül még, mert rém egyszerű elkészíteni, az íze pedig fantasztikus; össze nem hasonlítható a boltban vett társaival, ráadásul sokféleképpen variálható az ízesítése, így nehezen lehet megunni.

2010. január 13.

Tepsis palacsinta Duende-módra

Volt a hűtőben 3,5 dl sürgősen felhasználandó tejem, ahhoz kerestem receptet. Meg is találtam Duendénél, villám palacsinta néven. Rémlett, hogy sütöttem már hasonlót régebben, így gyorsan igent mondtam rá magamnak, mentem is a konyhába. Kicsit más arányokkal, de fél óra múlva már meg is sült. 5 perc előkészítés, 18 perc sütés....azután kb. 8-10 perc alatt kebeleztük be ketten életem párjával. Naná, gyors és könnyű kategória, mint elkészítésben, mint az elfogyasztásában! Jóval könnyebb a normál palacsintánál, kevésbé zsíros, olyan "light" desszert kategória, a szó legszorosabb értelmében, csak ajánlani tudom mindenkinek. Kép nem készült róla, kinézetre pont olyan lett, mint ahol találtam. Feltenni pedig utólag muszáj, a gyerekeimnek jól fog még jönni:)

Hozzávalók nálam:

2 tojás
18 dkg finomliszt
3,5 dl (házi)tej
3 dkg kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor
csipet só
1+1 evőkanál olaj

A sütőt előmelegítettem légkeveréses 200 fokra.
Egy tálban kimértem a lisztet, beleütöttem a tojásokat, majd a tejet kisebb adagokban hozzáadtam, miközben kézi habverővel kevertem. Belekevertem a cukrokat és a sót, végül 1 evőkanál olajat.
A közepes teflon tepsimet (31x21 cm-es, de ha valamivel kisebb, az nem probléma, nagyobba azért nem tenném...) a másik evőkanál olajjal kikentem, beleöntöttem a tésztát, betettem a sütőbe, 18 percig sütöttem, míg pirosas lett a teteje és szép hullámokat vetett a tészta:)

Naspolyalekvárral kentük és ettük meg. Ezt ősszel egy ajándékba kapott tálnyi gyümölcsből készítettem, csak valahogy elfelejtkeztem róla. Egészen jó lett, kiválóan érződik rajta a gyümölcs íze. De a palacsinta se kutya! Duende, ha olvasol (de ha nem, akkor is) köszi!

2010. január 12.

Kedvenc filmjeim

Gizi és Felhőlány hívott játszani, kedvenc filmjeimet kell felsoroljam. Hát íme:


1. Micsoda nő

Érdekes, hogy Gizi is pont ezt választotta, és pont elsőnek. Richard Gere és Julia Roberts kettőse... Nem tudom, hányszor láttam már ezt a filmet, de mindannyiszor oda tud szögezni a székhez. Pedig nem akkora sztori, egy romantikus film, hogy talál egy szegény lány egy gazdag pasi egymásra; szerintem a két színész játéka tette naggyá.

2. Rúzs és New York

Nemrégiben néztem újra az 1. évad részeit. Amikor a TV-ben leadták, nem igazán győzött meg, most így egymás után végignézve (meg persze most végignéztem elejétől végig, sőt nem maradt ki rész sem belőle) nagyon jól szórakoztam. Lindsay Price, Kim Raver és Brooke Shields hármasa a pasikkal együtt nekem nagyobb élmény volt, mint a Szex és New York, de valószínűleg kevesen voltak hasonló véleményen, mert olvastam, hogy a 2. évaddal be is fejeződött, mert nem hozta az elvárt nézettséget.

3. Hair

Fiatalkorom egyik meghatározó filmélménye volt, emlékszem, az első amerikai film, amit láttam. Ráadásul előkerül benne több olyan dolog, ami annak idején kis országunkban tabutémának számított: kábítószer, szabad szex, lázadás. A történet egy éppen bevonulni készülő srácról szól, aki mielőtt a sorozóbizottság elé kerül, találkozik a hippikkel az utcán, akik segítik őt, hogy összejöjjön egy lánnyal, valamint megpróbálják lebeszélni arról, hogy részt vegyen a háborúban. A zenéje a mai napig tetszik, szívesen hallgatom. A három főszereplő John Savage, Treat Williams és Beverly D'Angelo.

4. Forrest Gump

Tom Hanks zseniális alkotása áll előttem, amikor ez a film eszembe jut, hallom Bubik István hangján a fülemben. A téma az, hogy egy egyszerű, együgyű srác bármibe kezd, valamiként mindig jól jön ki belőle, ráadásul nem is igazán fogja fel a győzelmeit. A célja mindezzel az, hogy elnyerje egy gyönyörű lány, gyermekkori szerelme, Jenny kezét. A cselekmény közben szemtanúi vagyunk néhány történelmi eseménynek és találkozásnak, és hallhatunk jó néhány örök érvényű mondatot is.

5. Csokoládé

Ennek legalább gasztrós vonatkozása is van, de nem csak azért szeretem:) Egy francia kis faluban nagyböjt idején egy titokzatos asszony, Vianne, aki kislányával együtt érkezik, csokoládéboltot nyit. A gróf a vallás ürügyén természetesen mindent elkövet, hogy az üzletet az emberek ne keressék fel, de a bonbonok és a különleges édességek - naná:D - nehezen tudják hidegen hagyni a falu lakóit. A vándorok egyikének személyében, akiket pedig ugyancsak nem látnak szívesen errefelé, megérkezik Vianne számára a szerelem is.
Juliette Binoche és Johnny Depp kitűnő játéka egy Joanne Harris könyv adaptációjában. Miután láttam a filmet, megvettem a könyvet is. Azon ritka filmek egyike, ahol nem éreztem a könyv utólagos olvasása után, hogy mennyire keveset adtak vissza a vásznon belőle.


Vannak még kedvenceim, de most ezek jutottak eszembe. Ja, és nem írtam még a rajzfilmekről, imádom őket....igen, igen, a gyerekeknek szólókat:) És a két nagy "kamasz" gyerekemmel és a férjemmel szoktuk nézni, remekül szórakozunk rajta mindannyian. Pont nemrég láttuk a Jégkorszak 2-őt és az UP-ot, nagyon tetszettek! De az örök kedvenc Dargay Attila Vukja marad, szerintem zseniális!

De mivel 5 lehetőségem van/volt, nem is gondolkozom tovább. Inkább kérdezem Zsuzsit, Mohát és Gabojszát, nektek melyek a kedvenc filmjeitek?

2010. január 11.

Paradicsomos-szalonnás máj


Ahogy szétnéztem a blogokon a hétvégén, jónéhány helyen főtt-sült máj a tűzhelyeken. Nálunk is, sőt 2 májas ételt is készítettem, mert vettünk péntek délután 1 kilónyi sertésmájat.
A kisebbik feléből készült ez az étel. Édesanyám készített hasonlót régebben, én kicsit egyszerűsítettem rajta, de az élvezeti értékéből mit sem vesztett általa.

Hozzávalók 3 személyre:

45 dkg vékony szeletekre vágott sertésmáj
10 dkg füstölt húsos szalonna gyufaszál csíkokra vágva (nem muszáj nagyon vékonyra, legyen egy kis tartása)
1 közepes hagyma apróra vágva
3 dl paradicsomlé
só, bors, majoranna, zsálya
kevés zsír
kevés liszt

Egy nagyobb aljú serpenyőben a zsírt felforrósítottam, a szalonnacsíkokat kisütöttem benne, szűrőkanállal kiszedtem egy tányérra. A zsírba tettem a hagymát, üvegesre sütöttem benne, azt is kitettem a szalonna mellé.
Közben a májszeleteket elkezdtem a lisztbe mártani, amikor üres lett a serpenyő, a maradék zsíron nagyobb lángon mindkét oldalát pirosra sütöttem. Ráöntöttem a paradicsomot, a hagymát és a szalonnát, borsoztam, megszórtam majorannával és kevés zsályával. Kisebbre vettem a lángot, kb. 5 percig rotyogtattam, a végén ellenőrzésül kis darabot a fakanállal levágtam az egyikről, hogy milyen a közepe; icipicit volt rózsaszínű. Ekkor lefedtem és elzártam alatta a hőforrást. A maradék hő éppen elég ahhoz, hogy pont átsüljön, de ne keményedjen meg.
A liszt kellőképpen besűríti a mártást, nagyon nem kell vele spórolni, ha véletlenül kevés lenne a lé rajta, vízzel lehet kicsit hígítani.

Az ételt a tányéron sóztuk, krumplipürével ettük.

(A fotó abban az edényben készült, amiben szállítottuk, mert nem otthon ettük. A lé több rajta, amikor készen van, de nem lett volna túl fotogén, viszont a krumplipüré - vagy esetleg más zöldségpüré - jól felszívja. El tudnék képzelni hozzá zelleres vagy paszternákos krumplipürét vagy zelleres répapürét...az utóbbi zöldségpárosítás a minap remekül vizsgázott nálunk krémleves formájában.)

2010. január 8.

Kelkáposztával takart hús


Nem jó a fénykép, de az étel annyira finom lett, és ráadásul egész télen lehet majd készíteni, ezért nem maradhatott le.
Másfajta ételnek indult, de útközben ilyen lett ;) és ez így többszöri ismétlésre fog kerülni.

Hozzávalók:
kb. 80 dkg-os kelkáposzta
50 dkg darált hús - az enyém sertéshús volt
2 nagyobb vöröshagyma
1 nagyobb zöldpaprika - jó, ha színes -, vagy némi paprikakrém / jó bele az édeskés íze miatt
6 közepes krumpli
só, bors, őrölt római kömény
olaj a pároláshoz
a mártáshoz:
3 dkg vaj
3 dkg liszt
5 dl tej
1 tojás
5 dkg reszelt sajt

A hagymát és a paprikát apróra vágtam. A krumplit megpucoltam és kockákra vágtam, sós vízben roppanósra főztem, leszűrtem. A kelkáposztát vékony csíkokra vágtam.

Olajon a fele hagymát üvegesre pároltam, beletettem a húst, fehéredésig sütöttem. Sóztam, borsoztam, fél mokkáskanál római köményt hintettem rá és fedő alatt puhára pároltam az egészet.

Közben egy másik edényben a maradék hagymát megpároltam, rádobtam a kelkáposztát és a paprikát, összepirítottam, sóztam, borsoztam, ezt is fél mokkáskanál római köménnyel szórtam meg, lefedtem, kb. 10 percig puhítottam. Ha paprikakrémet használunk, a sózással vigyázni kell.

Besamelt főztem: a felforrósított vajon a lisztet megfuttattam, amíg habozni nem kezdett. Közben a tejet megmelegítettem, és kézi habverő buzgó használata mellett a liszthez öntöttem, és addig melegítettem az egészet a sajttal, amíg be nem sűrűsödött. Hűlni tettem a hidegre, és amikor langyos lett, a habverővel hozzákavartam a tojást.

Egy tepsi aljára öntöttem a húsos keveréket, utána a krumplit, ezekre rásimítottam a káposztás elegyet. Ráöntöttem a besamelt, sütőbe tettem, kb. 35 perc alatt 200 fokon pirosra sütöttem.

Kicsit hasonlít a rakott kelhez, de mégis más az összhatás. Ha valaki nem szereti a római köményt, akkor kevés normál őrölt kömény mellett én 1-1 teáskanál majorannára szavaznék.

2010. január 7.

Levesbetét: pirított kenyérkocka mikróban




A múltkorában meséltem egy ismerősömnek, hogyan sütöm a kenyérkockát a krémleveseinkhez. Tetszett neki a sebtében elhadart elkészítési mód, kérdezte, nem tenném-e fel a blogra? Végül is miért ne? Tudom, hogy vannak, akik nem használnak mikrót, mert káros hatásai lehetnek, de nekem nincsenek ezügyben fenntartásaim.

A módszeremhez kell egy "crisp" funkciós mikró, maga a crisp tál, másnapos (vagy többnapos) kenyér és némi olaj, valamint lehetnek szabadon választott segédanyagok.

Személyenként felvágok nem nagy kockákra 1 szelet kenyeret. Beleteszem 1 sorban a crisp tálra, öntök rá olajat - kb. 1 teáskanállal szeletenként -, kézzel kicsit összekavarom, hogy az olaj egy része a kenyéren legyen. Beteszem a mikróba, és 2:30 percre beállítom crisp funkción. Amikor lejár, kiveszem, megint keverek egyet rajta, és visszateszem még, 1 perc és másfél perc között kell még neki idő, hogy készen legyen; ez függ a kenyér frissességétől; minél szárazabb, annál kevesebb idő kell már ahhoz, hogy készen legyen. Amikor késznek nyilvánítottuk, azonnal ki kell venni, mert megéghet a teteje. Én most késtem kicsit, meg is látszik néhány kockán, ami a tál szélén van...

5 perc alatt szinte a semmiből lehet levesbetétet gyártani. Meg lehet variálni is; lehet fűszereket hinteni vagy a 2. felvonásban reszelt sajtot szórni rá. A legfinomabbat házi kenyérből lehet gyártani.

2010. január 6.

Sajtos pite otthoni készletekből


Mostanában sokat lógok a gasztroblogokon, meg is látszik, szinte csak onnan főzök. Rengeteg finomságot raktok fel, itt és most köszönet érte mindenkinek! Gabojszánál is jártam -nem először és nem is utoljára -, és elkészítettem a sajtos pitéjét, a tölteléket az otthon található hozzávalókból alakítva.
Szerintem nagyon finom lett, főleg hidegen, ami számomra nagy meglepetés volt, így nyugodtan lehet készíteni vendégségbe, nem muszáj lihegve asztalhoz ülni... Sajnos a férjem kevésbé lelkesedett nálam, inkább kelt tészta párti, így nem lesz olyan sűrűn, mint én szeretném, pedig Gabojszánál néztem utólag, hogy ő is sokat variálja, számtalan változatát lehetne sütni. Azért biztos lesz még nálunk is.
Egy valami azért van benne, ami kicsit szemet is szúrt és úgy éreztem, hogy nekem sem kell: a tésztában a cukor. Ugyan én alapból kevesebbet raktam bele, mint 2 dkg, de még így is kiéreztem, ezért azt legközelebb kihagyom, a receptet már így írom le.

Hozzávalók:

25 dkg liszt
18 dkg vaj
csipet só
1 tojás
1 evőkanál hideg víz

A töltelékhez:

20 dkg-os sűrű natúr krémsajt (Lild-s)
2 tojás
1 evőkanál tejszín
kb. 3-4 dkg kecskesajt
8 szárított paradicsom csíkokra vágva
1 marék reszelt parmezánsajt
maradék felvágott
1 közepes lilahagyma fele apróra vágva
1 kis ág rozmaring
só, bors, kakukkfű

A lisztet, a sót és a hideg vajdarabokat az aprítógépben összemorzsáltam, hozzátettem a tojást és a vizet, gyors mozdulatokkal összedolgoztam, kb. fél órára mélyhűtőbe tettem, mert persze szokásom szerint megint sürgős volt a dolog... Normális emberek elkészítik 2-3 órával előtte, beteszik a hűtőbe, és kényelmesen előszedik felhasználás előtt. Nem normálisok pedig a fél óra alatt még elszaladnak a zöldségesbe is tojásért, mert az nem maradt már a töltelékbe...

Szóval a 2 frissen vásárolt tojást villával felvertem, hozzátettem a krémsajtot és a tejszínt - az utóbbit azért, mert túl sűrűnek találtatott az anyag. Beletettem a parmezánt, a hagymát, a paradicsomot és a fűszereket, a sót utoljára, mert inkább megkóstoltam kicsit, mint hogy elsózzam az egészet. A végén még találtam a hűtőben egy szelet árválkodó felvágottat, csíkokra vágva azt is hozzákevertem.

Sajnos még mindig nincs kis kör alakú piteformám, ezért a legkisebb négyszög kerámiaformámat használtam (nagyjából 12X22 cm-es). Ebbe csak úgy póriasan belenyomkodtam a tésztát (ígérem, legközelebb rendesen kinyújtom, mert azért a szélein meglátszott a nyoma). Beleöntöttem a kész tölteléket, a falatkákra szétszedett kecskesajtot szétosztottam rajta igazságosan.

180 fokra előmelegített, légkeveréses sütőben kicsit több, mit 40 percig sütöttem, amíg szép piros lett a teteje.

2010. január 5.

Keserédes csokitorta


Kiskanál Orsitól van a recept, kissé átalakítva. Valami jóóóó csokisra vágytam, ami nem száraz, hanem kicsit "nedves" jellegű, illetve nem túl édes, de azért mégis. Na, mondhatom, megtaláltam, amit akartam:) De mindenképpen érdemes Kiskanál eredeti receptjét is elolvasni, mert ő izgalmas, töltött muffinokat sütött ebből a tésztából.
A változtatások véletlenül és direkt is lettek. A lisztet egyszerűen elmértem (hát aki nem tudja, hogy 2 dl-nek mennyi a 3/4-e...), a cukrot viszont direkt visszafogtam, mert tudtam a mérőkanállal, hogy mennyit teszek a bögrébe... Szerintem tökéletes lett, legalábbis nekünk.

Hozzávalók:

375 ml liszt
250 ml cukor
150 ml holland kakaópor
2 lapos teáskanál szódabikarbóna
1 lapos teáskanál sütőpor
csipet só
200 ml joghurt
100 ml olaj
200 ml kávé (100 ml forró vízben feloldottam 1 teáskanál instant kávét, majd felengedtem 200 ml-re vízzel)
2 nagyobb tojás

Egy 26 cm-es tortaforma alját kikentem zsírral, majd kiliszteztem. A sütőt bekapcsoltam légkeveréses 175 fokra.
Összekevertem egy kézi habverővel a tojást a kávéval, a joghurttal és az olajjal, félretettem.
A liszthez tettem a sütőport, a szódaport, a sót, a cukrot és a kakaóport, összekevertem. Ehhez egy műanyag lapáttal hozzákevertem a nedves összetevőket.
A tortaformába öntöttem, kb. 35 percig sült. 25 percnél biztos, ami biztos alapon betakartam a tetejét sütőpapírral, nehogy megégjen. Rácsra tettem hűlni, amikor langyos volt, kivettem a formából és porcukorral meghintettem.

Voltak "beugrós tesztelők", akik segítettek elfogyasztani, így nem maradt ránk az egész:) Tejszínhabbal vagy/és baracklekvárral ettük, finom volt!

A fényképek dicséretét nem várom el, de leírnám, hogy ilyen bitang nehéz dolgom régen volt! Sem a fényviszonyok, sem a fényképezőgépem nem segített abban, hogy szebbek legyenek a fotók... Kb. 50, azaz ötven fényképet csináltam, hogy ezt a gyönyörű, sötétbarna csodát valamilyen szinten vissza tudjam adni, legalább részben. Nem tudom, mennyire sikerült...

2010. január 4.

Hamis Cumberland mártás


Nem is én kezdtem hamiskodni, hanem Fehérnyúl:) Utána meg én folytattam és nem bántam meg. Az történt, hogy az idén is Fehérnyúl ünnepi kacsasültjét ettük, csak a köret volt más, mint tavaly. Úgy látszik, fejlődik a család gasztronómiai fejlettsége, mert 1 évvel ezelőtt még hallani sem akartak arról, hogy lemondjanak a párolt lilakáposzta köretről. Most azért volt némi ráhatás, mégpedig az én hibámból, ugyanis teljesen elfelejtkeztem a káposzta megvásárlásáról, és mire erre rájöttünk, addigra az üzletek zárva voltak (utólag mondom, szerencsére).
Így maradt a krumplipüré, de az ugye nem annyira ünnepélyes, ezért feldobtam szavazásra, hogy legalább cumberland mártást készítsünk mellé, igaz, ribizlizselé hiányában nálunk is csak hamisan. Na legyen, mondta mindenki. Elolvastam Fehérnyúlnál, Rákóczi János szakácsmester könyvében is megnéztem, ő miként készíti, összeadtam, kivontam, osztottam és hozzákezdtem:)

Hozzávalók nálam:

1 dl félédes vörösbor
1 narancs
1 citrom
1 ek mustár
néhány tekerésnyi bors
35 dkg meggylekvár

A bort a narancs és a citrom lereszelt héjával felforraltam. Beleöntöttem az egész narancs és fél citrom levét, a mustárt és a borsot. Beletettem a lekvárt is (ez a mennyiség nagyjából egy kisebb üveg lekvárt jelent), na ebből egy elég híg valami lett. Férjem megjegyezte, hogy nyugodtan forraljam tovább, biztosan jó lesz úgy is. Így az egészet összeforraltam annyira néhány perc alatt, hogy normál mártás sűrűségű legyen. Utána kihűtöttem. Nagyon ízlett mindenkinek!

Ami hús az első körben megmaradt, azt püré helyett sült krumplival ettük, és a mártást jó volt a azzal is mártogatni...
Jó lehet a mártás még sült csirke vagy pulyka mellé is, ezért jegyeztem le, hogy megmaradjon magunknak.

2010. január 3.

Limara pizzája



Úgy láttam, blogger-körökben tegnap népszerű étel volt a pizza. Régen volt nálunk utoljára, tervbe is volt véve mostanság és Limara bejegyzése végképp meggyőzött róla, hogy sütnöm kell nekem is, minél előbb. A lányommal péntek este elhatároztuk, hogy szombaton pizzás nap lesz. Szombat délelőtt bekapcsoltam a számítógépet, a gasztro.hu tetején Szepyke pizzája kellette magát... kell még ennél több inspiráció?
Jó ideig más recept alapján sütöttem, nem volt vele csak annyi gond, hogy képtelen voltam vékonyra kinyújtani. Na ezt aztán olyan vékonyra lehet, amennyire csak akarom, pedig nem tűnt sokkal puhábbnak, viszont remekül kezelhető.

Hozzávalók 4 pizzára:

60 dkg BL-80-as kenyérliszt
3,3 dl langyos víz
2 dkg friss élesztő
3 evőkanál olaj
1 teáskanál cukor
2 teáskanál só

fűszerek nálam: 1-1 teáskanál oregánó, bazsalikom + fél mokkáskanál rozmaring

1 dl langyos vízben a cukorral felfuttattam az élesztőt. A lisztet összekevertem a fűszerekkel és a sóval, hozzátettem a felfuttatott élesztőt, a többi vizet, dagasztógéppel megdolgoztattam, végül belekanalaztam az olajat is, simára dolgoztattam a géppel. Letakartam, duplájára kelesztettem, 4 felé osztottam. A cipókat külön-külön kinyújtottam, sütőpapírra tettem. Vékonyan megkentem a paradicsomszósszal, majd mindenki ízlése szerint és saját kedvére megpakoltuk. Volt sonkás-ananászos, 2 tarjás-baconos-kolbászos-csípőspaprikás, a negyediket pedig 2 évszakosra terveztük, mindenki kedvére, délutáni vagy esti nassnak.

A sütőt 250 fokosra előmelegítettem, ropogós-pirosra sütöttem őket.

A pizzaszósz receptnek is nagyon örültem, eddig nem igazán voltam jóban egyikkel sem, ez nagyon finomra sikerült.

Hozzávalók:

1 közepes fej hagyma apróra vágva
fél üveg házi paradicsomlé (1/2 liter)
1 nagyobb konzerv sűrített paradicsom
2 kicsi babérlevél
1-1 lapos mokkáskanál bazsalikom, oregánó és kakukkfű

frissen őrölt bors
kevés cukor
1 evőkanál olaj

A paradicsomlevet (jó sűrű lett az idén is) egy sima levesszűrőben hirtelen ötlet alapján leszűrtem, kb. 10 perc alatt. Lecsöpögött a sárga híg leve (ez leveshez felhasználható, nem kell kiönteni), a szűrőben maradt a sűrű szósz, így nagyon hamar sikerült készre főzni.
A forró olajon megpároltam a hagymát, hozzáöntöttem a 2 fajta paradicsomot, beletettem a fűszereket, kb. 15 perc alatt összefőztem.
Nekem bőven maradt is belőle, elteszem a mélyhűtőbe, jó lesz legközelebb.

Limara, köszi, ez így globálisan marad most jó időre a kedvencünk!

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin