Szirupban eltett narancs

Ez a poszt alaposan kilóg a sorból, abszolút nem diétás, sőt...... Egy ősrégi, elfelejtett receptem a Kifőztük magazinból, és hátha lesz, aki hasznát veszi :)  (Egyébként emlékszem, hogy nagyon finom volt :))

Hozzávalók 3 db 380 ml.es üveghez
1 kg (bio)narancs
1 citrom leve
1 kg kristálycukor
2 dl víz

A narancsokat alaposan megmossuk, kefével megsúroljuk, a héjukat kötőtűvel néhány helyen megszurkáljuk, és nagyobb befőttesüvegbe tesszük (az enyém 4,25 l-es). Annyi vizet engedünk rájuk, amennyi ellepi őket. A feljövő gyümölcsöket kisebb, vékony, hajlítható lapocskával (pl. tejfölösdoboz tetejével) többször visszanyomjuk a víz alá, amíg ott nem maradnak. Az 5 napig tartó áztatás alatt naponta cseréljük a vizet, hogy a héj kesernyés íze eltávozzon.

Ezt követően negyedekbe vágjuk a narancsokat, kimagozzuk, majd keresztben egész vékonyan fölszeleteljük őket. Közepes nagyságú edényben fölforraljuk a vizet a cukorral, majd amikor erősen habzik, beletesszük a narancsszeleteket és a citromlevet. Időnként óvatosan megkavarva addig főzzük, amíg a szirup be nem sűrűsödik. Ekkor villával tiszta üvegekbe szedjük a gyümölcsöt, és ráöntjük a szirupot. 

A kupakkal lezárt üvegeket 5 percre megfordítjuk, majd talpukra állítva polcra tehetjük őket.

A megkezdett üveget tartsuk hűtőszekrényben. A pici darabokra vágott narancs süteményekbe, krémekbe használható.

Mangós-citromos gumicukor

Amikor a gumicukrot kitettem a (kamasz) gyerekeim elé, hatalmas örömujjongások közepette tüntették el jó részét, a maradékot pedig hazavitték :)

A recept az áprilisi Kifőztük magazinban jelent meg. Szerintem feltétlenül próbáljátok ki! :)

Hozzávalók
1 nagyobb, érett mangó
1,25 dl frissen facsart, szűrt citromlé
15 dkg nyírfacukor
3 dkg zselatinpor
1 kis csipet só

A megtisztított, darabokra vágott mangóhúst a citromlével, a nyírfacukorral, a sóval főzni kezdjük. Amikor megpuhult, botmixerrel pépesítjük. A zselatint néhány evőkanálnyi masszával összedolgozzuk, majd az egészet összekeverjük, és addig melegítjük, amíg a zselatin teljesen fel nem oldódik. A folyadékot néhány percig hűlni hagyjuk. Szilikonos bonbonformákba osztjuk, vagy hideg vízzel kiöblített, laposabb edénybe/tepsibe öntjük, és hideg helyen dermesztjük. Utóbbi esetben dermedés után tetszőleges kiszúróformákat használva mintázzuk.

Kandírozott gyömbér

Évek óta készülök, hogy megpróbálom otthon elkészíteni ezt a finomságot, mert nagyon szeretem, de az üzletekben kapható, kész változat horror áron van, ráadásul nyilvánvalóan tartalmaz még néhány tartósítófélét is. Pedig ha tudtam volna, hogy ennyire egyszerű, akkor már rég eszegethetném a sajátomat:) Ráadásul olyan hamar készen van, hogy last minutos gasztroajándéknak is kitűnő lehet!

Tegnap voltunk vásárolni, és az egyik multiban ötszázvalahány forintért árulták a gyömbért kilónként, így rögtön belepottyant a kosárba 3 gyönyörű, friss, vastag darab, így még hámozni is egyszerű volt. És késő este már lehetett kóstolgatni is!

Praliné Zsuzsi receptjéből indultam ki, de mivel nincs cukorhőmérőm, nem támaszkodhattam sokáig a leírás további részére. És a végén kiderült, hogy adta magát a dolog, mikor van készen, nem is kellett gondolkozni:)

Hozzávalók:

25 dkg friss, hámozott gyömbér

37 dkg cukor + 5-6 dkg a forgatáshoz

3 dkg akácméz

csipet só

A gyömbért - ha szükséges, keresztben kettévágva - vékonyan felszeleteljük. Kisebb lábosba tesszük, felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, felforraljuk, 10 percig alacsonyabb lángon rotyogtatjuk, végül leöntjük róla a vizet. Ezt a műveletet még egyszer elvégezzük.

Ezután a lábosban lévő gyömbérre fél liter vizet töltünk, beletesszük a cukrot, a mézet és a sót, majd felforraljuk. Kicsivel csendesebb lángra téve főzzük addig, amíg a lé habozni nem kezd és a gyömbérszeletek opálos színűvé nem válnak. Ekkorra a lé besűrűsödik és a gyömbér megpuhul; nekem ez kb. 1.5 óra volt. Akkor a gyömbért szűrővel - két-három részletben - kiszedjük, lecsöpögtetjük, és egy tálkában lévő maradék cukorhoz téve átrázogatjuk, hogy az mindenütt befedje. 

Sütőpapíros tálcára téve megszárítjuk, majd lezárt üvegben tároljuk. 

Gyakorlatilag ma reggelre ki is száradt, de még néhány órára visszateszem a fotózás után a tálcára. A szirupot üvegbe öntöttem, és teát fogunk vele ízesíteni, úgyis az egyik nagy kedvenc a citromos-gyömbéres tea! Habár biztosan limonádéba sem lesz az rossz, ha ahhoz támadna kedvünk;)

VKF! XXX. - Házi kockacukor

A magazinokba beletett Oetker-es füzetecskében olvastam az eredeti ötletet. Tetszett, de ott a porcukrot formázás előtt vaníliával ízesítették. Én viszont - bármennyire is odavagyok a vanília ízéért -, sem kávéban, sem teában nem szeretem, ezért kerestem valami mást, amivel a cukrot meg tudnám bolondítani.

Az első ötletem a fehér rum volt. 15 dkg porcukorhoz öntöttem 2 evőkanál rumot, majd összedolgoztam egy kiskanállal. Egy nagy tálca közepére halmoztam, a kiskanál aljával kb. fél centiméter vastagságúra lapogattam, majd nedves fakanálnyéllel simára dolgoztam a tetejét. Kiszúrót kerestem, nem találtam kisebb formát, ezért egy nagyobbal indítottam, azt pedig felnégyeltem, sütőpapiros tálra tettem száradni. Megkóstoltam, jó volt,jó volt, de még sem az igazi...

Ekkor jött a citromos ötlet. Kisebb adaggal próbálkoztam; 5 dkg porcukrot kevertem nem egészen egy tele evőkanál kifacsart (rostos) citromlével. Az első kóstolásra is nagyon ízlett! Találtam egy háromszög alakú aránylag kisebb kiszúrót, azzal készültek el.

A harmadik körben még szerettem volna egyet csavarni, ezért nádmelaszos cukrot őröltem porrá, azt kevertem a citromlével. Ez viszont piszokul ragadt mindenhez, amihez csak hozzáért, ezért nem volt esélyem normális alakzatra kivágni, egy nagy késsel darabokra vágtam. Ez lett a "csokító" cukor: ronda, de finom!

Most 3 napja száradnak az orrunk előtt, az írás 4 napot írt, amennyi idő alatt véglegesen készen lesz, de már érezhetően keményebb, mint volt. Időnként bekapunk belőle 1-1 szemet; ma délután elajándékoztam egy jó részét.