2009. október 29.

Díjat kaptam


Rékától, Gizitől, Edittől és Bellytől is megkaptam, pedig az utóbbi néhány napban nem nőtt a bejegyzések száma nálam. Ők mégis úgy gondolták, hogy megérdemlem, ezért erőt veszek magamon és legalább egy sütit is beírok a bejegyzés után.

Amellett, hogy visszaküldeném ennek a 4 embernek, tovább küldeném Évának, Juditnak, Ancsikának, Trinitynek, Gabojszának, Mohának..és csak azért nem írok többet, mert ha mindenkit ideírnék - vannak nagyon sokan, akiknek szívesen olvasom a blogját - akkor egész éjszaka linkelhetnék és írhatnám a "bekukk" kommenteket...

2009. október 22.

Rakott zöldbab

...kép nélkül, mert a nagy rohanás közepette egyszerűen eszembe sem jutott fényképezni, pedig jó nagy adag készült belőle! Meg aztán az elején még nem is tudtam, hogy ennyire finom lett. Mindössze annyi történt, hogy a szokásos ügymenet közben fennakadtam azon, hogy a vendégkonyhában, ahol ezt főztem, nem volt tej felengedni a "szószomat". Kétségbe azért nem estem, mert hűtő- és kamrakutatás közben megleltem a helyettesítőjét. Ilyenkor gondolja az ember lánya, hogy hamarabb is hiányozhatott volna, mert sokkal finomabb lett! Ide normál mennyiséget írok, ami 4 főre elegendő nálunk.

Hozzávalók:

1 kg zöldbab (szerintem mindegy, milyen színű)
40 dkg darált hús (most pulyka volt)
1 dl rizs
1 nagy vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 kisebb zöldpaprika
3 dl tejföl
1 + 2 ek olaj
3 dl paradicsomlé
3 kk pirospaprika
só, bors

Ráadás: 5 húsos szalonna szelet kakastaréjosra vágva

A zöldbabot megmostam, megpucoltam, feldaraboltam. A rizst szitában megmostam. A kétféle hagymát külön-külön apróra vágtam. A zöldpaprikákat félbevágtam, egészen vékony csíkokra szeleteltem.
A 2 ek olajon a vöröshagymát megpirítottam, rátettem a húst, fehéredésig kevertem. Beletettem a zöldpaprika csíkokat, sóztam, borsoztam, pirospaprikáztam. Ha szerencsénk van és a hús magától nem enged levet, egy kevés vizet aláöntve fedő alatt készre főzzük a fokhagymával együtt.
A rizst annyi kicsit sós vízben, amennyi ellepi, félpuhára főztem.
A zöldbabot sós vízben roppanós puhára főztem, leszűrtem.
A tejfölt összekevertem az 1 ek olajjal (ettől csak akkor szoktam eltérni, ha házi tejföl van otthon) és tej hiányában házi paradicsomlevet öntöttem hozzá, kevés só és bors is került bele.

Innen jött az összerakás; egy jénai tálat kizsíroztam, az aljára tettem a zöldbab felét. Rákerült egyenletesen szórva a rizs, majd erre a hús, a tetejére a bab másik fele. Ráöntöttem az öntetet, a tetejére kerültek a szalonnák. Forró sütőben kb. 30-40 perc alatt készre sütöttem.

Már a végén vagyunk a babszezonnak, télen majd vagy az üvegben eltett babból fog készülni és azt előfőzni sem kell hozzá, vagy pedig fagyasztottat vásárolok.

Egy variáció még: előfordult, hogy hús helyett néhány felkarikázott főtt tojás került bele, azzal is finom.

A kép innen van.

2009. október 21.

Töltött kagylótészta


A szekrény legfelső polcán 2 zacskó óriás kagylótészta lapult meg szerényen. A lányom vasárnap ismét valami tésztát kívánt, ebben egyeztünk ki. A tészta adott volt, a tölteléket az ő kívánsága szerint készítettük el. Ennek az alapja Ottis egy canelloni receptje volt, amit még régen az Nlc-fórumon olvastam tőle, kicsit alakítottunk rajta.

Hozzávalók:

50 dkg óriás kagylótészta
50 dkg tehéntúró
25 dkg főtt-füstölt tarja
1 hagyma
4 kanál olaj
3 dl tejföl
0,5 l húsleves vagy 1 kockából készített leves
10 dkg sajt
só, bors

(én tettem volna még bele apróra vágott piros paprikát, petrezselyemzöldet is...)



A tésztát sós vízben 6 percig főztem, leszűrtem.
Megjegyzés: próbáltam óvatosan, de még jobban kellett volna vigyázni, mert elég könnyen törik. Egy közepes tepsit kizsíroztam.

A tarját ledaráltam, összekevertem a túróval, borsoztam, icipicit sóztam, lazítottam 1 kanál tejföllel és 1 lötyi olajjal is, mert a tarja elég száraz volt. A lányom ezt a tölteléket betöltötte a kagylókba, és a tepsibe rakosgatta.

Én közben elkészítettem egy besamel-félét; a hagymát apróra vágtam, olajon megpirítottam. Hozzátettem 2 nagy kanál lisztet, azzal is pirítottam habzásig, majd felengedtem a maradék tejföllel és fél liter vízzel, dobtam bele egy leveskockát, felforraltam. Sóztam, borsoztam, belereszeltem a sajtot, megkevertem.

A töltött tésztákra öntöttem a mártást, 200 fokos sütőben lefedve 20 percet majd fedetlenül még 10 percig sütöttem.

Ez is jó nagy adag lett, 5-6 személy is jóllakhat belőle. Nagyon finom!

2009. október 20.

Paprikasavanyúság Aliztól


Elkészült; nem teljesen abban az összetételben, ahogy Alíznál, de annyira rákattantam a leírás nyomán, hogy muszáj volt kipróbálni. Van benne kápia paprika, egy hasonló piros és zöld fajta, valamint paradicsompaprika és 2 db hegyes, erős paprika. 2,5 kg volt összesen, abból négy 7 dl-es üveggel lett úgy, hogy a levét is szétosztottam. És miután nincs 9 %-os besztercei borecetünk - sőt sajnos éppen sima borecet is csak 2 decinyi volt itthon -, ezért 10 %-nyit visszaszámoltam a 10 %-os ételecet mennyiségéből és azt tettem bele.
A mi ízlésünkhöz kicsit édes lett, azt legközelebb korrigálom, de annyira "nagymama" íze van, hogy valami csuda!

Aliz, köszi!

Hozzávalók a mi ízlésünkhöz, 3 kg paprikához számolva

1 kg paradicsompaprika
1 kg kápia paprika
1 kg zöldpaprika
csípőspaprika (ízlés szerint)
9 dl 10%-os ecet
80 dkg cukor
1 kávéskanál nátrium-benzoát


A paprikát megmossuk, eltávolítjuk a magokat és a torzsát, a húsát keskeny csíkokra vágjuk. A csípős paprikát egészen vékonyra karikázzuk. Nagyobb edénybe borítjuk, rétegenként  enyhén sózzuk. Megszórjuk a cukorral, meglocsoljuk az ecettel. Letakarjuk egy tiszta konyharuhával, és egy éjszakát pihentetjük. Másnapra a cukor elolvad; a tartósítót belekeverjük a savanyúságba, majd üvegekbe szedjük. Kellemesen édes-savanyú-csípős lesz, és nagyon finoooom!:)

2009. október 19.

Tudatos vásárlás (?)

Valitól kaptam a megkeresést, hogy valljak a vásárlási szokásaimról és hogy mit teszek a környezetemért...hát legyen! Tudatos vagyok avagy nem?


1. Írd össze, mire van szükséged!
Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárlóközpontok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.
Írom a cetliket rendületlenül, csak ne tűnnének el olyan sokszor, pedig mindig tuti helyre teszem:) Komolyra fordítva; tényleg törekszem, hogy ne vásároljak felesleges dolgokat, ebben az utóbbi időben rendkívül nagy haladást értem el. Régen iszonyúan spájzoltam, manapság csak olyan dolgokat vásárolok néha pluszban, ami rémlik, hogy valamelyik blogban valamelyik kajához kellett, a probléma csak az szokott lenni, hogy már nem találom meg, mihez kellett volna...
Egyébként van egy gát, ami nekem ilyen ügyben segíteni szokott, nevezetesen nem viszek magammal sokkal több pénzt, mint amibe a vásárolni kívánt áru belekerül. Így pedig hiába lenne kísértés!

2. Menj a piacra vagy helyi boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.
Nincs hozzánk közel, de nyáron és ősszel igyekszem hetente egyszer kijutni a piacra, mert imádom nézni a bőséges felhozatalt. (Na ilyenkor azért sokszor nem tudom türtőztetni magam vásárlásilag, de védelmemre felhozom, hogy el is szokott fogyni, amit megveszek.) Ha odáig nem jutok el, akkor pedig felénk az út szélén árulnak nénik és bácsik, náluk veszem meg a gyümölcsöt és a zöldséget. De a legjobb dolog, amikor a saját gyümölcsös kertünkben szedjük le a termést:) az idén nyáron kimagasló mennyiség termett, meg is látszik a kamrán, tele lett.

3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!
Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.
Igyekszem minél kevesebb zacskót venni és elfogadni; szerintem ha én lennék az átlag, akkor lényeges előrelépést tett volna a társadalom ez ügyben...

4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel!
A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.
Tavasszal, amikor a hőmérséklet legalább +5 fok és az eső nem szakad, biciklire szállok. Általában azzal közlekedek, ha nem készülök nagy csomagot szállítani, illetve ha nem kell félteni a ruhámat. Télen ugyanezeket a dolgokat gyalog teszem. Egyébként autózok, de nem sokat, tényleg! A tömegközlekedés felénk tragikusan ritka és ahhoz képest ugyanannyira drága:(

5. Vegyél helyi termékeket!
Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.
A tejet már hónapok óta termelőtől vásárolom, boltit régen nem vettünk. A mézet a szomszéd városból veszem méhész barátunktól. Igyekszem a megyében termelt-készített termékeket előnyben részesíteni, ha van választási lehetőség. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy ez egyik legjobb lisztet a környékünkön őrlik. De pl. tésztában van 2 véglet: anyósom rövid metéltje verhetetlen, de más fajtáknál az olasz durumtésztáktól sajnos nehezen tudok elszakadni...

6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!
Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.
Azt tudom ez ügyben tenni, hogy nem design alapján vásárolok, hanem belbecs szerint; meg még azt, hogy amit kimérve is megvehetek, azt nem veszem meg előre csomagolt formában. Ha van visszaválthatós abból, amit választottam, és nem drágább, mint a nem visszaváltható (ezerszer van ilyen sajnos), akkor feltétlenül azt választom. De a pénztárcámnak nem lehetek az ellensége...

7. Kerüld a vegyszereket!
Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek!
Felvágottakat alig-alig eszünk, őszintén megmondva nem is a tudatosság miatt, hanem azért, mert egyik borzalmasabb ízű, mint a másik, habár túl nagy különbségek nincsenek, csak az árukban. Azt nem is értem, hogy lehet elkérni átlagosan 1500-2000 Ft-ot kilónként ezekért a cuccokért. Konzervet meg még annyit sem, a kamraszekrényben van néhány muzeális darab, nem is tudom, mit keresnek még mindig ott?! Igyekszem minél több ennivalót házilagosan előállítani.
Takarítás ügyben pedig előkerül az ecet, néhány zöld(nek mondott) termék és a mikrószálas törlőruha, de azért van itthon C...B... is.

8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!
Nyáron egyszerű a képlet, mert egy részük megterem vagy nekünk vagy a családban valakinek, illetve ott a piac és a kistermelők. A téli szezonban viszont bekeményítettem, nem veszek nem szezonális élelmiszereket. Nagyjából 2 évvel ezelőtt határoztam ebben és nagyon ritkán szoktam elcsábulni. Főleg azért is, mert rájöttem, hogy általában felesleges a sok pénzt kiadni értük, mert íze alig-alig van valamelyiknek. Ilyenkor jöhetnek a citrusfélék és társaik, azt viszont bárhol megveszem, ahol olcsó, ugyanis nem hiszem, hogy külön hajóval hozzák a drágábbakat...

9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!
Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…
Elektromos fogkefém van, be kell valljam, konzervnyitó és kenyérszeletelő nincs. A papírzsepiről nehezen tudnék lemondani, a papírszalvéta szerintem a kultúránk része lett; nem szeretnék minden étkezés után textilszalvétát áztatgatni-mosni, ráadásul az is terheli a környezetet. Papírtörlőt is használok módjával és sütőpapírt is, de ezek mindig kiváltanak az adott esetben egy "sikamika akciót". Meg tudom magyarázni a bizonyítványomat, ugye?:)

10. Olvasd el a címkéket!
Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.
Próbálkozom! Amikor válogatok, van időm, akkor ismerkedek az újdonságokkal címke ügyben is, de rohanásban csak lekapom a polcról a bevált terméket, legfeljebb az eltarthatósági időt nézem meg rajta.


Sajnos nem igazán tudtam a múlt héten követni a blogokat, nem tudom, kire nem került még a sor. Megpróbálom továbbadni Évának és VKOrsinak a stafétát.

2009. október 15.

Padlizsánsaláta


Hétvégén elkészült a legjobb padlizsánsaláta, amit eddig kóstoltam, ráadásul nem csak nekem ízlett, lelkesen ették a vendégek is. Az ötlet Zsuzsitól származik, kicsit változtattam rajta.
Viszont nagyon úgy néz ki, hogy vége van a szezonjának, az idő kibabrál vele:( Tavaly emlékszem, még október végén is simán lehetett kapni...

Hozzávalók:

7 kis padlizsán
1 nagy doboz (450 g) joghurt
5 gerezd fokhagyma
1 mk őrölt római kömény
1 marék friss bazsalikomlevél
1 jó nagy csokor petrezselyemzöld
friss csípős paprika (piros színű a mutatóssága miatt) ízlés szerint

frissen őrölt bors

néhány evőkanál olaj a sütéshez

A fokhagymát megpucoltam, összezúztam. A petrezselymet és a bazsalikomleveleket megmostam, apróra vágtam. A csípős paprikát egészen apróra daraboltam.

A padlizsánokat nem sóztam be előre; a pucolásnál megkóstoltam őket az aljukon, nem voltak keserűek, így egyből sütésre kerültek hámozás és kb. 1 centi vastagra szeletelés után.

Egy jó nagy teflonserpenyőbe 1 nagy evőkanál olajat forrósítottam, a padlizsánkarikák mindkét oldalát éppen csak belemártottam, majd mindkét oldalukon megsütöttem, egy tányérra szedtem őket. Kihűlés után falatnyi darabokra vágtam.

A joghurtot sóval, borssal ízesítettem, beletettem a fokhagymát, a paprikadarabokat és a zöldfűszereket, majd beleforgattam a padlizsánt.

Hűtőbe tettem néhány órára.

2009. október 14.

Szőlős-diós-körtés-almás sajtsaláta


A kamrában és a hűtőben találtam otelló szőlőt, szaftos körtét, almát, meg férj szedett a kertben egy kevés friss diót is, ez már éppen elég egy gyümölcssalátához. Hogy azért ennyire ne legyen egyszerű a dolog, a hűtőben egy szép darab ementáli sajt is várakozott az egyik polcon, ezért csavartam rajta, legyen sós jellegű! A neten keringenek hasonló ízesítésű saláták, nemrég éppen Jókaja írt be egy szimpatikus verziót, de a zöldsalátát már nem mertem bevállalni mellé, főleg azért, mert vendégeknek készült. És az történt, hogy a 80 éves anyósom repetázott belőle:)

Hozzávalók egy nagyobb tál salátához:

3 fürt otelló szőlő
2 körte
2 alma
egy nagy marék dió
25 dkg ementáli sajt
1 teáskanálnyi narancsos balzsamecetkrém (másfajta is megfelel)
1 evőkanál földimogyoró-olaj

frissen őrölt bors
2 szál friss rozmaring

A szőlőt leszemeztem, a körtét és az almát kis darabokra, a sajtot pici kockákra vágtam, a diót darabokra törtem. Egy tálba tettem őket, pici sót és borsot szórtam rá, valamint aprított rozmaringlevelet. Meglocsoltam az olajjal és a balzsamecetkrémmel, majd 1 órára behűtöttem.

Azt azért meg kell jegyezzem, hogy másnap már nem volt az igazi, inkább kisebb mennyiséget kell belőle készíteni.

2009. október 11.

Juhtúrós tésztagratin



Ez az az étel, ami a zöldfűszeres túrógratint ihlette.

Már hallom is néhány külföldi bloggertársam sóhaját, hogy megint egy juhtúrós recept, amit ők nem tudnak elkészíteni, mert arrafelé nincs ez a finomság; de én most elhatároztam, hogy mindenképpen ki fogom próbálni legközelebb valami rokfort félével is, szerintem azzal is finom lehet.

Nem először készült el ez az étel. A Nők Lapjában jelent meg a recept kb. másfél-két éve, akkor melegében némi változtatással - amiket meg is tartottam - meg is főztem-sütöttem, most megint eszembe jutott. Átszámoltam, tésztaételhez képest nem olcsó kategória; mire megveszem a juhtúrót, a mozzarellát, tejfölt és valami jobb minőségű durumtésztát, nagyjából 1300 Ft körül van és még nincs itt teljesen a vége. Viszont ebből az adagból akár 5-6 ember is jóllakik étvágytól függően, mert laktató finomság. A tésztáról jut eszembe, hogy első ízben pont az volt a gyenge pontja. Alapból pennét ajánl a receptíró hozzá, annál szerintem a mostani "chicatelli" tészta mérföldekkel jobb választásnak bizonyult. Kisebb is, puhább is, jobban csúszik...

Hozzávalók:

30 dkg juhtúró vagy nem túl érett bryndza
1 mozzarella
1 nagy pohár tejföl
2 ek olívaolaj
1 csokor újhagyma (most 1 lilahagymával pótoltam)
1 csokor snidling vagy az újhagyma szára
3-4 gerezd fokhagyma
15-18 bazsalikomlevél, esetleg jó sok szárított (el tudnám képzelni jó sok petrezselyemzölddel is)
1 vastag húsú piros paprika
5-6 közepes paradicsom vagy annak megfelelő mennyiség
500 g jobb minőségű durumtészta
só, bors
zsír vagy olaj a tál kikenéséhez

A hagymát és a fokhagymát apróra vágtam. A piros paprikát kicsire felkockáztam, a bazsalikomot csíkokra szeltem, a snidlinget is felaprítottam.

A vizet feltettem főni a tésztának, amikor felforrt, beleszórtam némi só kíséretében.
A jénai tálat zsírral kikentem.

A tejfölt, az olívaolajat és a juhtúrót összekevertem. Beleszórtam a hagymákat és a zöldeket, kóstolás után sóval, borssal ízesítettem. A lecsepegtetett mozzarellát vékony szeletekre vágtam; ezt tettem volna a paradicsomokkal is, ha nagyobbak lettek volna, de mivel most csak koktélparadicsomok voltak otthon - naná saját termés:) -, ezért azokat csak megfeleztem.


Amikor a tészta éppen roppanósan puha lett, leszűrtem, a fűszeres krémbe kavartam. Beleöntöttem a tálba, a tetejére tettem a sajt- és a paradicsomdarabokat, kis sózás és borsozás után 200 fokos sütőben 35 perc alatt kissé pirosra sütöttem.

Nem kellett győzködni az emberkéket, hogy szedjenek másodszorra is belőle:)

2009. október 7.

Csalamádé






Már sok éve ugyanezzel az ízesítéssel készül, nem véletlenül. Túlzás nélkül mennyei!

A zöldségek összetétele szokott kissé változni, de vannak alaptételek: a legtöbbnek mindig a káposztának kell lenni nálunk, utána jöhet az uborka, a hagyma, azután a többi. Zöld paradicsom hol van, hol nincs, az idén került bele egy kisebb mennyiség.
Az eredeti recept 5 kg-ra szól, a fűszereket abban az arányban szórom rá. De szerintem ennél kevesebbet nem is érdemes csinálni, mert így is elég hamar elfogy.
Hozzátenném még, hogy mi a savanyú savanyúságot szeretjük, nem az édeskéset! (Az eredeti receptben a cukor 50 dkg volt, az ecet 3 dl.) A koriander és a mustármag is nálunk került bele, nem kötelező, ha valaki nem szereti. Én szeretnék bele sok csípős paprikát is, de a legnagyobb fogyasztó célszemély azt ki nem állhatja, ezért csak igen kicsi mennyiséget szoktunk beletenni szoktatás céljából (Úristen, mit kapok én ennek a titoknak a felfedéséért???:))

Az eredeti receptben megadott mennyiségek a következők

1 kg káposzta
1 kg hagyma
1 kg paprika
1 kg zöldparadicsom
1 kg uborka

Ehhez az 5 kg-hoz kell a következő fűszermennyiség:

30 dkg cukor
3 ek só
1 tk őrölt bors (én szemre szoktam frissen a tetejére őrölni)
1 tk őrölt kömény
1 tk szalicil – ezt az utóbbi időben lecseréltem Na-benzoátra
1tk borkén
5 dl 10 %-os ecet
1 ek mustármag
1 ek koriander

Az idei csalamádénk összetétele a következő lett:

1,5 kg káposzta
1 kg hagyma
1,5 kg uborka
1 kg paprika (piros, zöld és fehér vegyesen)
70 dkg répa
30 dkg zöldparadicsom
(összesen 6 kg)
Ehhez 20 %-kal emeltem a cukor, a só és az ecet mennyiségét, a többit kicsit púposabb kanállal tettem.

A hozzávalókat segítő személyzet vékonyra legyalulta egy jó nagy műanyag edénybe. Rászórtam-öntöttem az ízesítőket, 2 nap múlva 720 ml-es üvegekbe töltöttem. Na ez az utóbbi művészet! hogy ne túl szorosan tömködje az ember lánya, de ne is lazán...úgy kéne, hogy éppen elfogyjon a lé is és a zöldség is egyszerre, de ez nekem még soha nem sikerült, a léből szokott megmaradni. Az idén ezt úgy hidaltam át, hogy a léhez gyalultam le még uborkát, azt kicsit megsóztam, cukroztam és eceteztem magában, majd a maradék lével együtt néhány órai állás után 2 üvegbe betöltöttem, remélem, jó lesz...

A 6 kg-os mennyiségből 8 üveg csalamádé lett (+ a 2 üveg uborka):

/Forrás: Kaleva receptje az Nlc-fórumról/

2009. október 5.

Mézes-mákos guba


Ez lett a gubarudakból. Most kivételesen megmértem a "maradékot" (8 és fél rúd) súlyra is, ha valaki másfajta péksütiből készíti ezt a finomságot, akkor legyen mihez tartani a mennyiségeket. Olvastam már másfajta mákosguba variációkat is, köztük volt alaposan felturbózott is, de a családom azt mondta, maradjon ez, mert a maga egyszerűségében ez a legfinomabb; a mák íze dominál pici szegfűszeggel, mézzel és citrommal megbolondítva...szerintem maga a tökély mákosban. Ráadásul tényleg nem nehéz elkészíteni, ha van darált mák, akkor nagyon hamar össze lehet rakni egy tálon, utána pedig átsütve, kicsit megpirulva, nekem nem kell több. IMÁDOM!!! Vissza szoktam fogni magamat, egy évben max. négyszer van csak asztalon...

Hozzávalók:

8 gubarúd - kb. 70 dkg
8 dl tej
5 dkg vaj vagy margarin
pici só
5 dkg cukor
1 zacskó (1 ek) vaníliás cukor
fél mokkáskanál őrölt szegfűszeg

15 dkg darált mák
6-8 dkg porcukor
4-5 ek méz
fél citrom leve

zsiradék a tál vagy tepsi kikenéséhez

A másnapos gubarudakat (vagy kiflit) felkarikázom, egy nagy tálba teszem.


A tejet egy kislábosban felmelegítem a vajjal, a sóval, a cukrokkal és a szegfűszeggel. Amikor jó meleg és a vaj is elolvadt benne, a tál folyamatos rázása közepette, szakaszosan ráöntöm a tejet.
Egy jénai tálat vagy egy tepsit kikenek valamilyen zsiradékkal. A kiflikarikákat rétegenként beleteszem, minden sort megszórok mák és porcukor keverékével, meglocsolok 1 evőkanálnyi mézzel (vagy esetleg többel is ízlés szerint) és egy kis citromlével. A tetején is szórással és locsolással fejezem be.

A sütőt 180 fokosra kapcsolom, és kb. 20-25 percig sütöm benne, míg az egész átsül, a szélén lévő karikákon és a tetején ropogós lesz. Vigyázat, a méz megéghet, figyelni kell közben!
A végén pedig csak enni kell, és enni és enni...


Ez egy jó nagy adag, kb. 5-6 személyre való, de felmelegítve sem rossz:)

/Forrás: Planétás kártyák/

2009. október 4.

Gubarúd


Évek óta rászoktam, hogy én sütöm előző este, mikor másnap mákos gubát szeretnék készíteni; elegem volt utána mászkálni. Kifejezetten gubarudat csak egy tőlünk pár kilométerre lévő üzletben láttam, de csak délelőtt volt mindig. Ha meg aznap jutott eszembe, amikor mákosra vágytam, képtelen voltam legalább valami állott kiflit beszerezni. Egyszer rákerestem az interneten, találtam valahol egy receptet, amit azóta természetesen továbbfejlesztettem, és íme ez lett belőle! Azt meg csak mellékesen jegyzem meg, hogy így minimális összegbe kerül a vásárolthoz képest!

Hozzávalók:

60 dkg BL-80 kenyérliszt (75 Ft)
3,5 dl langyos tej (BociMobiltól 55 Ft)
3 dkg friss élesztő (30 Ft)
2 dkg + 1 mk cukor
3 lapos mk só
2 ek olaj vagy 3 dkg olvasztott margarin
1 kk darálatlan mák (elmaradhat, inkább csak szép benne:)

Az élesztőt felfuttatom 1 dl tejben az 1 mk cukorral. A lisztet kimérem, beleteszem a sót és a cukrot, összekeverem, a közepére lyukat képzek, beleöntöm az élesztős tejet, ráhúzok pici lisztet szélről. A többi tejet is ráöntöm és a robotgéppel addig dolgozom, amíg felveszi az összes tejet, majd utána öntöm a zsiradékot azzal is jól eldolgoztatom, végül belekerül a mák is; közepesen kemény kelt tésztát kell kapjak. Ekkor a tésztát kézzel kicsit átgyúrom, a tál alját picit belisztezem, beleteszem a tésztagombócot, a tetejét bekenem olajos kézzel, letakarom.


Kb. 1 órát pihentetem, míg szépen legalább a duplájára nő. Ezután kicsit megpüfölöm, átgyúrom, majd 10 részre osztom. Ebből nem igazán szoktam presztízskérdést csinálni, általában nem lesznek teljesen egyformák, de itt nem is lényeges. A darabokból akkora rudakat formázok, mint a gáztepsi szélessége és szép sorban lefektetem őket nem túl messze egymástól - a lényeg most az, hogy ne legyenek egyben, de ha kicsit összenőnek, az sem nagy tragédia, viszont ne kelljen 2 tepsivel lavírozni.


30 percet pihentetem a tepsiben, majd 17-20 percre teszem őket sütőbe 200 fokos légkeverésre, addig sütöm, míg egy kis színt is kapnak.


Amikor készen vannak, azonnal meg szoktuk egy kicsit dézsmálni...annyira finom tud lenni! Másnap pedig jöhet belőle a mákos guba.

Volt már rá eset, hogy elkészítettem esti kenyérpótlónak, mert nagyon hamar készen van, nem kell vele sokat bíbelődni.

2009. október 2.

Ropogós pontyfilé bulgurral


Eredetileg lazachoz volt a recept, de nálunk pontyfiléből szokott készülni. Biztosan abból még finomabb, de ha elkészítitek, kiderül, hogy ez is nagyszerű! Ráadásul "gyors és könnyű" kategória.

Hozzávalók 2 személyre:

35-40 dkg pontyfilé
só, bors, citromlé az alapízesítéshez

1 kisebb hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 nagy csokor zöldfűszer - nálam petrezselyem, bazsalikom, snidling
só, bors
csípős vagy chilipaprika ízlés szerint
1 tk olívaolaj
kb. 1 nagy ek szezámmag
2 ek liszt

3-4 ek. olaj a sütéshez

A körethez:

2 dl bulgur
kb. 3,5 dl forró víz
6 szem olajos aszalt paradicsom
(csípős) paprika
5-6 szál petrezselyemzöld
só, bors

A halfilét 4-5 milliméterenként beirdalom, sózom, borsozom, kevés citromlevet locsolok rá, szeletekre vágom, állni hagyom.

Először a köretet készítem elő. A bulgurra ráöntöm a forró vizet, sózom, borsozom, letakarom kb. 15 percre. Felvágom a petrezselymet, a paradicsomot és a paprikát, amikor már alig van alatta víz, hozzáteszem a gabonához, letakarom felhasználásig.

A halhoz a hagymát, a fokhagymát, a paprikát és a zöldfűszereket nagyjából felvágom, aprítógépbe teszem. Szórok rá kicsi sót, borsot, öntök rá egy kiskanálnyi olívaolajat, ezeket a géppel összedolgozom.
Az olajat felhevítem. A halszeletek bőrös felét belemártom lisztbe, és ezzel a felével a forró olajba teszem. Amíg sül, a felső felükre kiskanállal gyorsan rákenem a zöldfűszeres keveréket, megszórom szezámmaggal, kézzel vagy a kanállal kicsit belenyomkodom a húsba. Amikor megsült a bőrös fele - ez kb. 4 perc -, akkor megfordítom a halszeleteket, ezt az oldalt is pirosra sütöm. Vigyázni kell, mert könnyen és hamar megég a hagymák miatt! Ez is nagyjából 4 perc alatt készen van, óvatosan egy lapát segítségével kiteszem egy tányérra, és jön a mennyország!

Sajnos egy kicsit mindig túl szokott pirulni, de inkább édeskés szokott lenni, mint kesernyés. Ha valakit ez zavarna, akkor ki lehet próbálni a hagymák nélkül (talán egy kis fokhagymás sóval vagy fokhagymás olajjal tuningolva).

/Forrás: Anya77 receptje alapján az Nlc fórumról/

2009. október 1.


Mónikától kaptam, nagyon meglepett vele és nagyon-nagyon jólesett, mikor éjszaka végre ideültem kicsit a gép elé. Úgyhogy nem is halogatom, megköszönöm és továbbadom, hogy mások is örülhessenek, mint én.

Utólag még megkaptam Vegavarázstól és Évától is, nekik is nagyon-nagyon köszönöm itt is!

A választottjaim:

Gabriella
Gabojsza
Napmátka
Gabah
Ottis

...mert megérdemlik:)

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin