2009. november 29.

VKF! XXX. - Házi kockacukor




A magazinokba beletett Oetker-es füzetecskében olvastam az eredeti ötletet. Tetszett, de ott a porcukrot formázás előtt vaníliával ízesítették. Én viszont - bármennyire is odavagyok a vanília ízéért -, sem kávéban, sem teában nem szeretem, ezért kerestem valami mást, amivel a cukrot meg tudnám bolondítani.


Az első ötletem a fehér rum volt. 15 dkg porcukorhoz öntöttem 2 evőkanál rumot, majd összedolgoztam egy kiskanállal. Egy nagy tálca közepére halmoztam, a kiskanál aljával kb. fél centiméter vastagságúra lapogattam, majd nedves fakanálnyéllel simára dolgoztam a tetejét. Kiszúrót kerestem, nem találtam kisebb formát, ezért egy nagyobbal indítottam, azt pedig felnégyeltem, sütőpapiros tálra tettem száradni. Megkóstoltam, jó volt,jó volt, de még sem az igazi...


Ekkor jött a citromos ötlet. Kisebb adaggal próbálkoztam; 5 dkg porcukrot kevertem nem egészen egy tele evőkanál kifacsart (rostos) citromlével. Az első kóstolásra is nagyon ízlett! Találtam egy háromszög alakú aránylag kisebb kiszúrót, azzal készültek el.

A harmadik körben még szerettem volna egyet csavarni, ezért nádmelaszos cukrot őröltem porrá, azt kevertem a citromlével. Ez viszont piszokul ragadt mindenhez, amihez csak hozzáért, ezért nem volt esélyem normális alakzatra kivágni, egy nagy késsel darabokra vágtam. Ez lett a "csokító" cukor: ronda, de finom!

Most 3 napja száradnak az orrunk előtt, az írás 4 napot írt, amennyi idő alatt véglegesen készen lesz, de már érezhetően keményebb, mint volt. Időnként bekapunk belőle 1-1 szemet; ma délután elajándékoztam egy jó részét.

2009. november 28.

Baconos-kolbászos-paradicsomos penne, avagy "mi van otthon" tészta



Nálunk otthon ehhez a tésztához valók gyakorlatilag mindig vannak a hűtőben és a kamrában, tehát bármikor fél óra alatt előállítható az étel; ráadásul finom is!

Hozzávalók 2-3 személyre:

5 dkg bacon szalonna vagy más húsos füstölt szalonna
15 dkg kolbász
1 közepes fej hagyma
1/2 l házi paradicsomlé vagy ennek megfelelő hígított paradicsompüré vagy 1 doboz hámozott paradicsomkonzerv
só, bors, csipet cukor, bazsalikom vagy oregánó vagy babérlevél vagy tetszés szerint más vagy ezek kombinációja
opcionálisan csípőspaprika darabok
- és türelmetleneknek vagy sietősöknek kevés zsiradék

25 dkg (durum) penne vagy más tészta (elbírt volna a szósz kicsit többet is...)
5-10 dkg reszelni való sajt a tetejére


Először egy nagy lábosban felteszek vizet főni a tésztának.
A türelmetlenek (és én) a tésztára való szószt nagy lángon kevés zsiradékkal indítják, amire rádobják a darabokra szeletelt szalonnát; a türelmesek lassú tűzön kiengedik a szalonnájuk zsírjának egy részét. Erre kerül 2-3 perc után a csíkokra szeletelt kolbász, majd kis idő elteltével a kis darabokra vágott hagyma. Amikor a hagyma is üveges lett, akkor ráöntjük a paradicsomlevet (ha hámozott parikonzerv van otthon, azt érdemes fakanállal vagy más célszerszámmal elkaszabolni vagy esetleg összeturmixolni, mielőtt a mártásba kerül). Beletesszük a fűszereket tetszés szerint; én abból indulok ki, hogy a kolbászunkban van pirospaprika, fokhagyma, kömény, tehát ezeket már nem teszek bele, de kerül bele a paradicsom kedvéért egyféle mediterrán fűszer - most a bazsalikom -, a bors nem maradhat el, valamint kicsit utánasózok, mindig teszek csípőspaprikát vagy chilit is bele és egy pici cukrot is.
Ekkor az egész mártást egészen kicsi lángra tesszük, hogy éppen csak forrjon illetve sűrűsödjön a leve.

Közben valamikor felforr a vize a tésztának, beleszórjuk, készre főzzük (nálam ez általában 11-13 perc), leszűrjük, beleöntjük a szószba. Összekeverjük, tányérra tesszük, sajttal megszórjuk és elégedetten teletömjük vele a hasunkat:D

2009. november 27.

Kellemes hely:)


Két helyről is azt mondták nekem, hogy jó itt lenni nálam; Chéf Vikitől és Zsannamannától kaptam az újabb díjat, amit ezúton is köszönök nekik azon felül, hogy rögtön repítem nekik is, mert én ugyanígy gondolom az ő blogjukról:)

Ezenkívül küldöm még az alábbi helyekre abból a közel 100-ból, amiket próbálok követni - igaz, nem mindig jutok el mindenhová, mert az időm sajnos nem végtelen:

Gabriella

Tündér
Csokiparány
Zsuzsi
Mónika
Daisy
Notburga

valamint a nem gasztrós kategóriában Rékának és Marisnak,

szeretettel:)

2009. november 26.

Currys répakrémleves


Úgy látom, nemcsak nálunk dúl a krémleves szezon, hanem a bloggerek jó részének a konyhájában is fő valamelyik változat. Az a jó, hogy rengeteg variációs lehetőség van, lehet az alap összetevőket is variálni, valamint a fűszerezés is számos lehetőséget rejt. Én most az utóbbit változtattam, nem először és nem is utoljára.

A szokásos alapösszetevőkből - itt írtam már róluk - most az almát kihagytam, de egy jó nagy hagymával indítottam. Ezen kívül van benne répa és krumpli, kicsi fűszer, ezeken kívül semmi különös; kiszámoltam, hogy 4 tányér leves mindösszesen ha 150 Ft-ba kerülhetett....

Hozzávalók 4 tányér leveshez:

1 nagyobb hagyma
3 nagyobb sárgarépa
1 közepes krumpli
2 ek olaj
2 mk currypor
só, bors
opcionálisan 1 zöldségleves kocka
néhány szál petrezselyemzöld

A hagymát és a zöldségeket kisebb darabokra vágtam, de nem kell vele cicózni, mert úgyis össze lesz turmixolva.
Az olajat felhevítettem, sorba beletettem először a hagymát, majd a répát, utoljára a krumplit, úgy 2-3 perces kevergetési különbséggel. sóztam, borsoztam, beletettem a curryt, annyi vizet engedtem rá, amennyi épp ellepte. Fedőt tettem rá, kb. 12-15 perc alatt megpuhítottam. Ekkor botturmixoltam, felengedtem annyi vízzel, hogy normális leves sűrűségű legyen. Itt lehet egy leveskockát beletenni, majd megkóstolni, sót-borsot pótolni, felforralni. Kb. még 5-6 perc, és készen van! Közben a petrezselymet apróra vágtam, a kész levesre szórtam, betakartam, míg eljött az ebéd ideje.

Pirított kenyérkockával ettük.

2009. november 24.

Sült lazacszeletek tormás-kapribogyós mártással és rizzsel


Eddig lazacot még nem ettünk, pedig nagy halasok vagyunk. Mélyhűtő kihasználási projekt van nálunk, így került elő a csomag halacska; nem is tudom, miért bújkált eddig előlünk?:)

A recept 2004. óta várakozik a számítógépünk receptes mappájában, első "vadászataim" egyike lehetett, sajnos forrás nélkül, valószínűleg valamelyik főzős topikból csentem. Finom puha hal, rizzsel és intenzíven tormás ízű szósszal...hmmm, tán mindig ilyet ennék...

Hozzávalók 2 személyre:

2 vastag lazac patkószelet (kb. 40 dkg)
só, bors
1 ek olívaolaj a sütéshez

15 dkg rizs
2 ek olaj
fél hagyma
só, bors

2,5 dkg vaj
1 ek liszt
kb. 2 dl meleg tej
10 dkg ecetes torma
1 ek kapribogyó
só, fehérbors, icipici csipet cukor

A rizst tettem fel elsőként, a már leírt módon, természetesen borsó nélkül.
A halak mindkét oldalát sóztam-borsoztam.

A mártáshoz a vajat felhevítettem, beletettem a lisztet, habzásig kavartam. Ekkor kézi habverőre váltottam, hozzáöntöttem keverés közben a tejet, sóztam, borsoztam. Ha túl sűrű lenne, lehet már hideg tejjel is pótolni. Visszaváltottam fakanálra, nehogy a bogyókat baj érje... Belekanalaztam a tormát és a kapribogyót, megkóstoltam, utánfűszereztem, tényleg csak pár szem cukrot tettem bele, letakartam, kislángon inkább csak melegen tartottam.

Végül jött a lényeg, a hal sütése. Ettől kicsit tartottam, mert mindenhol azt írták, hogy könnyen kiszáradhat. Egy serpenyőben olajat hevítettem, a halak mindkét oldalát nagyobb hőmérsékleten 4-4 percig sütöttem, majd lefedtem, míg megettük a levest.

Tényleg jó volt!

2009. november 23.

Mézes gyümölcskenyér - VKF! XXX.


Ez az állandó sütemény-repertoár része nálunk karácsony környékén, sőt ha eszembe jut, akkor máskor is; nagyon egyszerű és ugyanakkor finom, nem túl édes. Sőt, ha szépen becsomagolom, akkor simán lehet gasztroajándék is, tehát megfelel Chef Viki felhívásának is. És ez ráadásul most tényleg ajándék volt, másfél rudat elküldtem belőle, nekünk csak a fénykép (és az Uram) kedvéért maradt néhány szelet:)

Hozzávalók:

A tésztához:

30 dkg/2,5 dl méz
4 tojás
10 dkg cukor
csipet só
őrölt fahéj, szegfűszeg, mézeskalács fűszerkeverék, gyömbér
30 dkg liszt
1 teáskanál szódabikarbóna
kb. 15 dkg mag és aszalványkeverék: dió, mogyoró, aszalt gyümölcsök, datolya, füge, mazsola, birsalmasajt, csokoládé darabok, stb...

opcionális: 1 lapos evőkanál kakaópor

A mázhoz:

8 dkg margarin
10 dkg jó minőségű étcsoki
1 ek olaj

zsiradék és liszt a formák kikenéséhez

A munkát a mézzel kezdem; egy kislábosban tűzre teszem, felforralom, kiteszem a hidegre, lehűtöm.
2 kisebb őzgerinc formát alaposan kikenek zsiradékkal és kilisztezem.
Egy tálban összekeverem a szárazanyagokat: a lisztet, ha kakaót is teszek, akkor azt is, a szódabikarbónát, a fűszereket (tetszés szerinti összeállításban és menyiségben, szerintem összesen 2 mokkáskanálnyi elég bele) és a finomságos keveréket.

A tojásokat szétválasztom; a fehérjéket egy tálban a sóval habbá verem. A sárgákat egy nagyobb tálban robotgéppel alaposan összekeverem a cukorral. Hozzáteszem a kihűlt mézet, ezzel még alaposan továbbkeverem, majd hozzáteszem a szárazanyagokat, fakanállal összekavarom. Óvatosan hozzáteszem a felvert habot, majd a kikent formákba adagolom.

(Én most trükközni akartam, a massza - még kakaótlan - egyharmadát benne hagytam a keverőedényben, 1 lapos kanálnyi kakaót beleszitáltam, összekevertem, majd ezt is a formákba öntöttem és villával kicsit beletúrtam; viszont a maradék fél darabban nem találom a fehér részt, majd utána kell kérdezzek, hogy valaki látott-e benne valahol...)

175 fokos sima vagy 160 fokos légkeveréses sütőben sütöm, kb. 50-60 perc alatt van készen. Amikor a legteteje már nem ragad - úgy a 15-20. perc tájékán - le kell takarni a tetejét, mert könnyen megéghet!
Amikor készen van, rácson kihűtöm.

Elkészítem a mázat, mostanában Éva mázát használom, mert nagyon hamar készen van és hamar dermed a tésztán. Tehát a margarint felforralom, leveszem a tűzről, hozzáteszem a csokikockákat, keverem, míg elolvadnak. Akkor beleöntöm az olajat, keverek rajta néhányat és már mehet is a süti tetejére.

2009. november 19.

Hamis mézes süti Évától


Éva zseniális süteményét már a megjelenését követően másnap megsütöttem. Nem csalódtam benne, isteni finom! Azóta már legalább 5-6 tepsinyi sült belőle, mindegyik nagyon hamar elfogyott, repertoáron marad szerintem még nagyon sokáig. Ráadásul hamar készen van, és ha van otthon 30 dkg csoki és valamilyen savanykás lekvár, akkor a többi hozzávaló már nem okozhat gondot. Én a fűszerezésen változtattam kicsit az eredetihez képest.

Hétvégén vendégek voltak nálunk, nekik is nagyon ízlett, kérték, hogy legyen rajta a blogomon. Sikerült még egy ép tésztadarabot is találjak, amelyik valamennyire fotogén volt. A képet majd egyszer kicserélem, de mindig pont ez volt a gond, hogy mire a fényképezésre került volna a sor, addigra üres lett a tányér... De ez csak jót jelenthet:D

A sütemény remekül illik a karácsonyi sütirepertoárba, pont olyan íze van, mint az olyankor árult, csokival bevont mézes süteményeknek.


Hozzávalók:

A tésztájához:

2,5 dl finomliszt
2,5 dl rétesliszt
3 dl cukor
2 kk szódapor
1 mk fahéj
1 mk szegfűszeg
1 mk őrölt gyömbér
3 dl tej
10 ek baracklekvár (nekem házi van itthon, de kicsit folyósabb, nincs nagyon keményre főzve)

A töltelékhez:

200 g étcsokoládé (60 %-os Tibit használtam)
8 ek baracklekvár

A mázhoz:

80 g margarin
100 g étcsoki
1 ek olaj

A sütőt bekapcsoltam légkeveréses 180 fokra.
A tésztához valókat a leírt sorrendben egyszerűen fakanállal összekevertem. Egy közepes nagyságú tepsit kizsíroztam-kiliszteztem, beleöntöttem a tészta (inkább kicsit nagyobb) felét, betettem a sütőbe, addig sütöttem (12-13 perc), amíg a teteje szilárd lett. Közben a tölteléknek való csokit mikróban felolvasztottam, összekavartam a lekvárral. A tésztát kivettem a sütőből, rákentem a csokis lekvárt, ráöntöttem a maradék tésztát, visszatettem a sütőbe és még 20 percig sütöttem. Amikor a tetejét kicsit megnyomva tartása van a tésztának, akkor van készen.

Amikor kihűlt, bevontam a mázzal. A margarint addig melegítettem, amíg buborékosra felforrt. Levettem a tűzről, beletettem a kockákra tört csokit, kézi habverővel egyneművé kevertem. Belekevertem az olajat, a süti tetejére kentem, hidegre tettem, így hamar megdermedt.


Készítettem olyan - kicsit ennél is gyorsabb - változatot, amikor a tésztájába nem tettem tölteléket, hanem belekevertem egy tábla apróra vágott csokoládét és aszalt barackot, az sem volt rossz:)

2009. november 18.

Túrógombóc


A lányom kérésére teszem ide, hogy itt legyen neki kéznél. A zsemlemorzsa a tésztájában (is) nem elírás; egy konyhai "balesetből" származott, nevezetesen amikor kezdő háziasszony koromban egyszer gríz helyett véletlenül azt tettem bele. Sokkal finomabb lett a végeredmény, mint a grízzel, ezért így maradt:)

Hozzávalók 3-4 személyre:

A gombóchoz:

50 dkg túró
3 tojás
1 lapos mokkáskanál só
1 ek cukor
2 kicsit púpos evőkanál liszt
kb. 6 kicsit púpos evőkanál zsemlemorzsa

A morzsához:

10 evőkanál zsemlemorzsa (legjobb, ha házi)
3-4 evőkanál olaj
csipet só
opcionálisan: kevés vaníliáscukor

A túrót villával összekeverem a többi hozzávalóval. A lényeg, hogy kicsit puhább, de nem "plötty" masszát kell kapni. Ha vizesebb a túró, akkor elképzelhető, hogy 1 kanállal több zsemlemorzsa kell bele. Ha a tojások túl nagyok, akkor az egyik fehérjét inkább nem kell beletenni. Ezt a masszát legalább 2 óra hosszáig pihentetni kell, most éppen fél napot volt a hűtőben, de nem rontott az sem rajta.

Egy jó nagy lábosban vizet forralok (kb. 3,5-4 litert), közben vizes kézzel kisebb gombócokat formázok. Amikor forr a víz, tempósan beleengedem a gombócokat, kicsit lejjebb veszem a hőt, befedem. Ha újból forr és feljöttek a gombócok a víz tetejére, 10 perc múlva készen van, de lehet próbát végezni; egyet kiveszek, félbevágom, ha jó, akkor ráteszem mindet a morzsára.

Amíg főnek a gombócok, a morzsa is készen lesz. Egy serpenyőben felforrósítom az olajat, beleszórom a zsemlemorzsát és kb. 3-4 perc alatt aranysárgára pirítom icipici sóval, és ha kicsit turbózni akarom, akkor egy kis vaníliáscukorral együtt. Vigyázni kell, mert képes utánapirulni még, ha leveszem a tűzről.

Mi eperlekvárral szeretjük a legjobban!

2009. november 17.

Végre sikerült a fénykép


...amit ígértem. Ez már a karácsonyi kaktusz, sőt elkezdett levirágozni. De nincs probléma, mert készülődik a piros színű is!

2009. november 14.

Krumplis nudli (meg lehet akár krokett is...)


Nem teljesen öncélúan tettem fel a múltkorában a krumplipüré receptemet. Itt van a maradékból készült nudli leírása és fényképeztem is közben. A nudlihoz nem szoktam pluszban fűszerezni, csak a kroketthez, ami gyakorlatilag ugyanígy készül; ahhoz kerül még bele minimum szerecsendió is, és formázás után bővebb olajban megsütöm.


De nudlit ígértem a poszt elején, tehát kanyarodjunk ide: legelőször a nyújtódeszkára tettem 10 dekányi lisztet, ennyit a hozzáadott tojással egészen biztosan felvesz. Rátettem a maradék pürét (kb. 40 dkg volt), a tetejére 1 egész tojást, ezeket összegyúrtam. Ekkor még nagyon puha volt, kellett még liszt; addig adagoltam (nagyjából még 5 dekányit), amíg ragacs nélkül lehetett egy gombóccá gyúrni.
Ekkor 4 felé vágtam, mert kisebb darabokkal könnyebben lehet bánni. Ezeket két kézzel - még mindig lisztes deszkán - elkezdtem a két tenyeremmel oda-vissza görgetni, amikor már hosszabb volt a csík, mindig kettévágtam, és amikor a számomra megfelelő ujjnyi vastagságot elérte a tészta, akkor "méretesre" vagdostam, félregurítottam a lisztes deszka szélére.


Amikor mind készen volt, feltettem egy 5 literes lábosban vizet forralni. Közben a nudlikat egy nagy, kissé lisztes tálcára szedtem egymás mellé. Mikor a víz felforrt, sót tettem bele és egyszerre borítottam az egészet a vízbe. Addig kell várni, míg feljönnek a víz tetejére, akkor kell kivenni szűrőkanállal. Lehetőleg nagyobb rázogatások nélkül kell lecsorgatni, mert ilyenkor még nagyon puhák, össze tudnak törni.

Egyből előkészített pirított zsemlemorzsára kell szedni, óvatosan megrázni 1-2 perc múlva. Lekvárral, mákkal, porcukorral - ki mit szeret - lehet enni.

2009. november 12.

Mezítlábas tejfölös krumplileves


...mezítlábas, mert nincs benne zöldség, répa, egyebek, csak krumpli. Ez az a fajta leves, amihez egy átlagos háztartásban mindig van otthon hozzávaló. Egyszerű, mégis nagyon finom.

Hozzávalók:

kb. 80 dkg krumpli
1 kisebb fej vöröshagyma
1-2 szál zellerzöld/néhány szál petrezselyemzöld - én zellerlevél-párti vagyok:)
szezonban egy darab zöldpaprika, paradicsom vagy kevés paradicsomlé ill. paradicsomsűrítmény
3 babérlevél
1 húsleveskocka vagy 1 bő liter csontlé
1 nagyobb ek zsír vagy olaj
1 lapos evőkanál liszt
1,5 dl tejföl
só, bors, pirospaprika
(ízlés szerint ecet)

A krumplit megpucolom, kisebb kockákra vágom, hideg vízben vagy a csontlében felteszem főni. A vöröshagymát megpucolom, apróra vágom, az egyik felét a leveshez adom a zeller- vagy petrezselyemzölddel és a babérlevéllel együtt, valamint a paprikát és paradicsomot. Ha felforrt, teszek hozzá sót, borsot illetve ekkor teszem bele a leveskockát, ha azt használok. Kicsi lángon hagyom főni.
Közben elkészítem a rántást; a zsiradékot egy kis edényben felmelegítem. Beleteszem a hagyma másik felét, üvegesre párolom. Beleteszem a lisztet, világosbarnára pirítom, hozzáteszek egy teáskanál pirospaprikát. Elkeverem, felengedem kevés hideg vízzel, majd gondosan hozzákeverem a tejfölt (ha kézi habverővel tesszük, pillanatok alatt homogén lesz). Ha a krumpli puha, a rántást némi forró levessel összekeverve a fővő leveshez adom, még legalább 5 percig főni hagyom, majd elzárom. Kiveszem belőle a zöldeket és a paprikadarabot, ha tettem bele, de a levüket még kinyomkodom a levesbe.

Lehet ecetet is tenni hozzá, én nem szoktam, de a család többi tagja a tányérban buzgón önti bele.

Így utólag még az jutott eszembe, hogy ezt a levest kiválóan fel lehet turbózni egy tészta elé. Nevezetesen úgy, hogy amikor a rántást beletettem, személyenként még 1-2 tojást feltörök és óvatosan beleengedem a csendesen fortyogó levesbe. Akkor lefedve 10 percet kell még főzni és néhány percet pihentetni (habár majd' mindegyik levesnek jót tesz, ha fogyasztás előtt pihen valamennyit). Ilyenkor a tányérra téve, a szép sárga tojást kanállal felvágva gyönyörű színű lesz a leves. Na ha sikerül a maradékot átalakítsam, akkor jön még egy fénykép arról is.



2009. november 11.

Megérkezett...


...az ősz, úgy tűnik, visszavonhatatlanul! Az pedig nem is igazán látszik a képen, hogy mennyire zuhog az eső, és már napok óta. Ha az ember kimozdul gyalog a házból, tuti sikerül eláztatnia saját magát 10-15 perc alatt. A falevelek összegereblyézésére nem volt lehetőség, pedig már lassan gázolunk benne, főleg a ház elején.

Szegény muskátli még egészen jól bírja az ablakban, de új helyet kell neki keressek rövid időn belül, ha jövőre is szeretném látni (pedig szeretném, mert gyönyörű volt egész nyáron).

/Még mutatnék nektek valamit, de megvárom, hogy süssön a nap, mert bent csak akkor tudok némileg rendesen fényképezni. Addig meg hadd furdalja az oldalatokat a kíváncsiság:D/

Rizskoch


Régen sütöttem utoljára, most arról a liter tejről jutott eszembe, ami a hűtőben várta, hogy elfogyjon. Jó helye lett!

Hozzávalók:

1 l tej
25 dkg (kerekszemű) rizs
1 kiskanál vaníliakivonat vagy 1 vaníliarúd
1 csipet só

4 közepes tojás
16 dkg cukor
4 dkg vaj
1 citrom reszelt héja

A tejet a sóval felteszem forrni. Közben a rizst megmosom egy szűrőben, ha igazi vaníliát használok, egy éles kézzel szétvágom és kikaparom a magokat belőle; a rudat és a magokat is a tejhez adom (vagy beleöntöm a kivonatot). Ha forr a tej, beleteszem a rizst és lefedem, kislángra teszem, időközönként megkavarom. Jó sűrű tejberizs lesz belőle. Amikor puha a rizs, langyosra hűtöm (most rendkívül hamar megy, a "kinti hűtő" pont annyi idő alatt lehűtötte, amíg készen lettem a többi tennivalóval).

A tojásokat szétválasztottam, a fehérjéből nagyon kemény habot vertem. A sárgákat a cukorral alaposan összekevertem a robotgéppel, majd hozzákevertem a vajat és a citromhéjat is. Ebbe kevertem egy lapáttal alaposan az alig langyos rizst, majd a végén óvatosan a tojáshabot.

A sütőt légkeveréses 160 fokra állítottam, egy közepes tepsit (vagy egy jénai vagy kerámiatálat) kizsíroztam és kiliszteztem. Az anyagot a tepsibe öntöttem, óvatosan kissé a szélekre húztam, mert képes egyébként a közepén felpuffadni. Nálam pont 1 órahosszáig sült, de nyilván sütőfüggő a dolog.

Amarettós baracklekvárt tettem a szelet tetejére, de lehet csak porcukrozni is. Nagyon finom!

2009. november 8.

Toad-in-the-hole avagy kolbászok tésztában


Ez egy klasszikus angol étel, GoodFood-ból olvasott recept alapján készült vacsora volt. Kicsit bővebben fűszereztem, mint írva volt, de így tökéletes lett a mi szájunk íze szerint (ketten megettük a 3 adagot...). Én debreceni kolbászokat sütöttem, ami körötte van, az egy sós palacsinta szerű tészta. Így készítettem:

Hozzávalók (3 személyre)

3 pár debreceni kolbász (vagy 4 pár, akkor 4 embernek papír szerint:))
2 közepes lilahagyma
1-2 ek fokhagymás olívaolaj

10 dkg liszt
1 tojás
3 dl tej
2 ek magvas mustár
1 lapos kk szárított kakukkfű

1 csipet cukor
1 kis csípős paprika kicsi kockákra vágva
6 szem aszalt paradicsom apróra vágva

Egy 20X30-as tepsi aljára olajat csorgattam. A lilahagymákat szeletekre vágtam, beleforgattam az olajba, a kolbászokkal szintúgy cselekedtem. 180 fokos légkeveréses sütőben 20 percig sütöttem, félidőben fordítottam egyet a csapaton.

Közben egy tálba belemértem a lisztet, beleszórtam a sót, a kakukkfüvet és a cukrot, hozzátettem a tojást, a mustárt és fél dl tejet, simára kevertem. Hozzátettem a paprika darabkákat és a paradicsomot, a maradék tejet, egyneművé kevertem.

Amikor lejárt a kolbász ideje, ezt a tésztát köréjük öntöttem, visszatettem még 35 percre pirulni.

Egy pohár sörrel kellemes vacsora volt.

2009. november 7.

Krumplipüré


Megint bekerül egy alaprecept. Unokahúgommal beszéltük, hogy Cipruson élő lánya - a keresztlányom - felhívta a minap telefonon, hogy a krumplipüré titkairól faggassa. Ezért úgy döntöttem, hogy ideírom, egyébként is tervbe volt már véve. Pont a múltkor gondolkoztam rajta, hogy többször hivatkoztam a blogon arra, miszerint ezt vagy azt készítek a maradék pürémből, és sosem írtam le, hogy milyen is nálunk. Pedig ahány ház, annyi szokás! Készítik hígra vagy sűrűre, tejjel, tejszínnel, tejföllel, főzővízzel; fűszerezik csak sóval vagy pluszban borssal, vegetával, szerecsendióval...ezek azok a variációk, amiket én ismerek, biztosan van több is.

Íme a mi krumplipürénk hozzávalói:

kb. 1 kg krumpli
4 dkg vaj vagy margarin
3-4-5 tetejes evőkanál tejföl
só, (szerecsendió)

A krumplit, meghámozom, kisebb kockákra vágom.

Innen számomra is két út következik:

1.
Ha otthon főzök, akkor nagyon vastag szendvicses aljú edénybe ujjnyi hideg vizet öntök, kevés sót szórok bele, beleteszem a krumplit, adagonként kicsit utánasózok, fedőt teszek rá, és puhára főzöm. Amikor készen van, a főzővíz nagy részét leöntöm róla, épp hogy nedves maradjon (amit leöntök, jó lesz pl. a zöldséges krémlevesekbe).

2.
Ha máshol főzök éppen, akkor a krumplit egy edénybe szórom, megsózom, összerázom, és annyi hideg vizet teszek a tetejére, amennyi éppen ellepi. Lefedem, felforralom, majd takarékon puhára főzöm, a víz nagy részét leöntöm róla.

Ekkor teszem rá a vajat és a tejfölt, ezekkel töröm össze krumplinyomó segítségével. Ha kell, utánaízesítem.
A tejföl mennyisége attól függ, mennyire híg vagy sűrű az az étel, amihez készítem. Ha sűrűbb, akkor a pürét lágyabbra készítem több tejföllel, ha hígabb, természetesen ellenkezőleg, sűrűbbre hagyom. Szerecsendiót akkor teszek bele, ha a főétel kevésbé fűszerezett; ha karakteres íze van, akkor legyen a püré inkább natúr ízesítésű.

Vannak, akik azt mondják, a tejföltől a püré savanyú lesz; én inkább azt mondom, savanykás, de mi mind a négyen pont ezt szeretjük benne. Nyilván fel lehet cserélni a tejfölt tejre is, a 3 nagy evőkanál tejföl nagyjából 1 dl tejnek felelhet meg.

És van olyan is, hogy a krumplihoz eleve más zöldségeket is teszek főni: pl. zellert, sárgarépát, paszternákot; ezek tovább ízesítik, a lehetőség határtalan, és kevésbé fogjuk megunni:)

Ti hogy készítitek otthon a krumplipürét?

2009. november 6.

Paszternák-zeller krémleves


Na, sikerült megint egy nagggyon finomat alkotni! Zellerkrémleves volt tervbe véve, de az az igényekhez képest kicsinek bizonyult, ezért párt kerestem neki, amit meg is találtam egy szép nagy példány paszternák személyében. Aki kóstolta, mindenki dicsérte:)

Mielőtt lejegyezném, előtte írnék általánosan az általam kreált zöldséges krémlevesekről. Az én konyhámban mostantól ezeknek van szezonja. Nagyjából egyformán készülnek, a zöldség-krumpli-alma hármasa az alapjuk. Keresek egy alap zöldséget, ami megadja az alapízt, ahhoz jön egy közepes nagyságú krumpli, ami majd besűríti (és így kikerülöm a lisztet is), végül egy nagyobb alma, ami kicsit lágyítja az ízét és egy csipet savanyú ízt ad hozzá. Ezeket kockákra vágom, olajon vagy vajon vagy margarinon átpárolom, sózom, borsozom, annyi vízzel, ami éppen ellepi puhára párolom, leturmixolom, 1 pohár tejszínnel és vízzel+húsleves kockával (vagy ha van, húslevessel) felengedem, felforralom, utána ízesítem és kész is; teszek hozzá pirított kenyérkockát vagy levesgyöngyöt. Ezzel még nem tudtam melléfogni, mindegyik finom volt egytől egyig. Volt hogy többféle zöldség volt az alap, mert kevés volt mindegyikből, az is fincsi volt. Volt olyan is, hogy zöldség előtt egy hagymával indítottam, akkor is más lesz a végeredmény. Igaz, majdnem egyformán készülnek, mégis különfélék lesznek! Nem igazán szoktam túlfűszerezni őket, hogy érezzük maguknak a zöldségeknek az ízét.

Tegnap icipicit variáltam rajta, mert volt némi időm, no meg paszternákom. Ez utóbbi növény teljesen megbabonáz; olyan hihetetlen aromája van, hogy az csuda! Remélem, még tudok majd vásárolni belőle.

Tehát a hozzávalók:

1 kisebb zeller (kb. 2/5 rész)
1 jó nagy paszternák (kb. 3/5 rész)
1 közepes krumpli
1 savanykás alma
2 dl tejszín

1 kk cukor
2 ek olaj
1 dkg margarin
só, frissen őrölt (tarka)bors, petrezselyemzöld

A zöldségeket és az almát megpucoltam, kisebb kockákra vágtam.
Az olajat és a margarint egy lábosban megmelegítettem, a cukrot aranysárgára karamellizáltam rajta. Beletettem a zöldségeket és az almát, átfuttattam rajta, borsoztam, sóztam, annyi vízzel engedtem fel, amennyi éppen ellepte és fedő alatt megpuhítottam.

Leturmixoltam, ráöntöttem a tejszínt és felengedtem bő 1 liter vízzel + a húsleves kockával, felforraltam. Arra figyeltem, hogy ne legyen sem nagyon sűrű, sem túl híg. Utánaízesítettem a sóval és borssal, majd elzártam alatta a hőt, néhány perc után apróra vágott petrezselymet szórtam bele.

Pirított kenyérkockával ettük. Jó nagy adag lett, legalább 5-6 személyre elegendő.

Gyors és könnyű kategória, nagyjából 400-450 Ft-ba kerülnek az alapanyagok.

2009. november 1.

VKF! XXIX. - Húsgombócos kelbimbóleves


Ezt az ételt Fűszeres Eszternél találtam még tavaly, azóta kisebb változtatásokkal többször meg is főztem már, mert leves létére még mutatós is, ráadásul nagyon finom. Az aktuális VKF-re is pont passzolt az étel, valamint éppen befutott a kelbimbó is a szezonális zöldségek közé.



Hozzávalók nálam:

1 kg kelbimbó
50 dkg darált sertéshús
5 dkg darált, húsos füstölt szalonna
1 nagy fej vöröshagyma
kb. 4 ek kenyérmorzsa
1 nem túl nagy tojás
1 húsleveskocka (vagy másfél liter húsalaplé)
1 dl tejszín
1 evőkanál liszt
chilis olaj
3 szál petrezselyemzöld
friss vagy szárított majoránna
só, bors, őrölt (római) kömény

A hagymát apróra vágtam, a harmadát a darált húshoz tettem, a többit az olajon megpirítottam. Hozzátettem a megtisztított kelbimbót, átráztam az olajon néhányszor, majd 1,5 liter vízzel felengedtem, 1 húsleves kockát beledobtam, lefedtem, nagy lángra tettem.
Közben a húst összekevertem a szalonnával, kevés sóval, borssal, apróra vágott petrezselyemzölddel, a tojással és annyi zsemlemorzsával, hogy gombócolni lehessen. Apró gombócokat formáztam Eszter ajánlása alapján, nagyjából akkorákat mint a kelbimbók voltak.

Amikor a leves felforrt, utánaízesítettem sóval, borssal, őrölt köménnyel és majoránnával, beledobtam a gombócokat. Jó 40 percet főtt, amikor minden puha lett benne. A lisztet a tejszínnel és kevés meleg levessel összehabartam, a fővő leveshez tettem, készre főztem.

Aki akarta, az a tányérján locsolt a tetejére csípős olajat, nagyon finom lett tőle.

VKF! XXXIX. - Portugál húsgombócok


Rengeteg receptet gyűjtöttem össze az évek során az interneten, vannak olyanok, amik több éve várnak arra, hogy kipróbáljam. Ez is azok közé tartozik; amikor végre nekiálltam, rájöttem, hogy mi tántorított el eddig tőle minden alkalommal; nincs benne abszolút kötőanyag és nem hittem abban, hogy egyben fognak maradni. De miután most Max kiírása alapján gombócolni kell, ezért mégis kipróbáltam, és sajnálom, hogy nem hamarabb! Annyira jóízű, egyszerű étel, hogy étlapon marad nálunk. Pedig nem figyeltem jól a recept olvasásakor, (csak épp átnéztem, hogy minden van itthon darált húson kívül) és nem vettem marhahúst; darált sertéslapockából főztem meg, de így is megállta a helyét.

Hozzávalók:

50 dkg darált marhahús vagy marha- és sertéshús keveréke (most mint írtam, csak sertéshús)
3-4 dekányi nagyon apróra vágott füstölt szalonna
só, bors, szerecsendió
3 nagy gerezd zúzott fokhagyma
3 szál apróra vágott petrezselyemzöld
1 ek liszt

2 ek olaj
1 kisebb fej hagyma apróra vágva
2 nagy gerezd zúzott fokhagyma
2 dl házi paradicsomlé (vagy 1 kis doboz par.püré 2 dl-re felhígítva)
1 dl száraz fehérbor
3 babérlevél
3 szál petrezselyemzöld aprítva
só, bors, szerecsendió
(1 szélesebb karika csípős paprika)

A darált húst összekevertem a szalonnadarabokkal, sóval, frissen őrölt borssal, petrezselyemmel, több húzás reszelt szerecsendióval, kicsi gombócokat formáztam belőle, egyenként lisztbe mártva egy tányérra pakoltam őket. A lisztet nyugodtan el lehet használni, mert ez fogja majd besűríteni a mártást.

Egy szélesebb lábosban a vöröshagymát az olajon üvegesre pirítottam, ment hozzá pár kavarásra a fokhagyma is. Erre öntöttem a paradicsomlét, beletettem a babérleveleket, sót, borsot, kevés szerecsendiót, petrezselymet és a fehérbort. Amikor kicsit buborékosan főtt, belehelyeztem a gombócokat egymás mellé, recepten kívül beletettem még a szószba egy karika jó csípős paprikát - ami meg is tette a hatását - , és így letakarva főztem kb. 50 percet.

Ettük krumplipürével, valamint másnap a maradékot (a maradék püréből készült) krumplikrokettel, mindkettővel nagyon finom volt!

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin