Tegnap éjszaka bújtam a blogokat, és beleszerettem C&V kukoricapüréjébe. Most egyébként is ezerrel kukoricázunk, ugyanis kaptunk ajándékba egy csomó finom, édes csemegekukoricát. Egy részét mi is tovább ajándékoztuk, egy részét megfőztük, 2 adag csövestől ment a mélyhűtőbe, a többiből kísérleti jelleggel konzervet készítettem. Az utóbbiról majd lesz poszt is, ha odaérek...
Szóval maradjunk a pürénél; sajnos kép nincs róla a leírt okok miatt, de muszáj írjak róla, mert 5 embert babonázott meg a mai ebédnél. Ráadásul nem csináltam nagy felhajtást, mert nem voltak ideális körülmények, alapanyagok, a szűkre szabott időről már nem is beszélve.
Maradt a megfőzött mennyiségből 2 nagy cső kukorica, ez a fele volt az eredeti recept mennyiségének. Egy kis fej édes lilahagymát megpirítottam egy kanál kacsazsíron. Rádobtam egy kisebb krumplit darabokban, felengedtem az éppen fővő zöldséglevesből egy merőkanálnyival és lefedtem. A hőt levettem alatta kicsire, a csövekről pedig levágtam a kukoricaszemeket. Amikor a krumpli puha volt, hozzátettem a kukoricát, sóztam, borsoztam, megszórtam egy kis kurkumával (ami gyönyörű sárga színt adott az egésznek), pici cukrot is kapott; néhány percig átmelegítettem együtt őket, majd botmixerrel alaposan összepürésítettem, mert passzírozásról most szó sem lehetett. Közben beletettem egy ujjnyi darab hideg margarint, mert hogy vaj sem volt, de így is működött. A botmixer hangjára jöttek a tesztalanyok, mindenki belekóstolt, és enyhe morajlással vették tudomásul, hogy csak ekkora kicsi mennyiség van belőle.
Mi a férjem által sütött grillhúsokhoz ettük, ahhoz is teljesen jól passzolt. Az eredeti receptért pedig el kell látogatni C&V-hez, a nála leírt módon biztosan még finomabb!
Szóval maradjunk a pürénél; sajnos kép nincs róla a leírt okok miatt, de muszáj írjak róla, mert 5 embert babonázott meg a mai ebédnél. Ráadásul nem csináltam nagy felhajtást, mert nem voltak ideális körülmények, alapanyagok, a szűkre szabott időről már nem is beszélve.
Maradt a megfőzött mennyiségből 2 nagy cső kukorica, ez a fele volt az eredeti recept mennyiségének. Egy kis fej édes lilahagymát megpirítottam egy kanál kacsazsíron. Rádobtam egy kisebb krumplit darabokban, felengedtem az éppen fővő zöldséglevesből egy merőkanálnyival és lefedtem. A hőt levettem alatta kicsire, a csövekről pedig levágtam a kukoricaszemeket. Amikor a krumpli puha volt, hozzátettem a kukoricát, sóztam, borsoztam, megszórtam egy kis kurkumával (ami gyönyörű sárga színt adott az egésznek), pici cukrot is kapott; néhány percig átmelegítettem együtt őket, majd botmixerrel alaposan összepürésítettem, mert passzírozásról most szó sem lehetett. Közben beletettem egy ujjnyi darab hideg margarint, mert hogy vaj sem volt, de így is működött. A botmixer hangjára jöttek a tesztalanyok, mindenki belekóstolt, és enyhe morajlással vették tudomásul, hogy csak ekkora kicsi mennyiség van belőle.
Mi a férjem által sütött grillhúsokhoz ettük, ahhoz is teljesen jól passzolt. Az eredeti receptért pedig el kell látogatni C&V-hez, a nála leírt módon biztosan még finomabb!
