2009. április 18.

VKF XXIV. - A botturmix esete az aprítóval, avagy hogy készül a sörkifli?



Sok évvel ezelőtt az ezeréves NDK-s turmixfejünk megadta magát, ezért elindultunk a férjemmel újat vásárolni. Valamelyik nagy áruházban a polcon állt egy botturmix valamilyen áron, mellette pedig ott kellette magát ugyanaz háromdarabos szettben, nagyon akciósan, kb. 1000 Ft-tal drágábban. Volt még hozzá egy kis tartályos aprító és egy sima, rugalmas habverő is. Néztük, hogy semmi szükségünk nincs a másik kettőre (különösen arra az "aprítós izére"), de győzött a mohóság, mert ugye a hülyének is megéri... Így kerültek haza ők hárman, és igaz, egy jó ideig nem vettem használatba, mára - különösen az "aprító izé" - a konyhám nélkülözhetetlen alapeszközévé vált.
Maga a fej a konyhapultom egyik sarkában gyakorlatilag örökösen készenlétben van, hogy amikor kell, pillanatok alatt használni tudjam.
Az aprítót tényleg majdnem minden nap használom; ha most elkezdeném belinkelni a receptek közül, hogy mihez használtam, szerintem kevés maradna ki a szórásból. A hústól kezdve a dióig gyakorlatilag bármit széttrancsíroz pillanatok alatt. A turmixfej rendkívül jó szolgálatot tesz a krémlevesek elkészítésekor, amit mi nagyon szeretünk. A habverőről meg kiderült, hogy tejszínhab felveréséhez jobb, mint a kétkaros társa.
Így azután nagy a szerelem:)

Ezért ezt a tárgyat választottam "saját levében" VKF kiírásához.


Pénteken a sonkás sörkifli készítéséhez vettem elő, a húsvéti sonka leesett-cafatos-széledarabok összeaprításához.

Hozzávalók:

50 dkg liszt (ebből kb. 3 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt volt), 20+5 dkg margarin vagy 15+3 dkg zsír, 3 dkg élesztő, pici cukor, 2 tojás sárgája, kb. 2,5 dl tej, 3 mk. só

A töltelékhez:

30-35 dkg húsféle, 25 dkg túró, 1-2 kanál tejföl, 1 tojás sárgája (és most még néhány medvehagyma levél pici darabokra vágva)

1 tojás a kenéshez

1 dl langyos tejben pici cukorral felfuttatom az élesztőt. A lisztbe beleszórom a sót, hozzáteszem a zsiradék nagyobbik részét (szerintem zsírral klasszisokkal finomabb a végeredmény), és elmorzsálom. Hozzáteszem az élesztős tejet, a tojássárgákat, valamint a többi tejet. Puhább kelt tészta állagot kell elérni. Akkor letakarom, meleg helyen duplájára kelesztem.

Közben elkészítem a belevalót. A húsfélét (sonkát, felvágottat, maradék sült húst) felaprítom, összekeverem a túróval, tejföllel, sóval, borssal - ízlés szerint - és a tojás sárgájával.

A megkelt tésztát jól lisztezett deszkán nagy téglalap alakúra nyújtom, megkenem a maradék zsiradékkal. Összehajtogatom (felülről az egyharmadát lefelé a középső harmadára, az alsó harmadát felfelé a már dupla középsőre, majd jobbról a harmadát balra a közepére, illetve a bal harmadát jobbra a már dupla középsőre), lisztes felületre teszem, letakarom, 20 percre pihenni hagyom. A hajtogatást még 2X megismétlem, de kenni már nem kell közben. A harmadik után rögtön lehet kezdeni az érdemi munkát; készülnek a kiflik.
A téglalap alakú tésztát hosszában kétfelé vágom (2 hosszú, keskeny téglalapra; vigyázok, ne essenek szét a rétegek), majd a hosszanti csíkokat még 3-3 felé, így kapok 6 darab nagyjából négyzet alakú tésztát.
Ezekre először az öklömmel a közepén rátenyerelek, ezzel összeragasztom. Így már ki tudom nyújtani őket sodrófával, igyekszem, hogy kissé körösítsem a négyszögeket; nagyjából másfél mm vastagok legyenek. Akkor 8 fele vágom, a háromszögek-körcikkek szélesebb végére teszek csíkban egy púpos teáskanálnyi tölteléket, kiflivé sodrom. Ebből a mennyiségből 48 kifli lesz.

Sütőpapíros tepsire teszem, kb. 20 percig letakarva pihentetem, majd tojással megkenve és kevés sóval megszórva 200 fokos előmelegített sütőbe teszem alsó-felső sütésen, fél óráig sütöm...és a végén mindmegesszük:))

Lehet, hogy a leírás alapján bonyolultnak tűnik, de szerintem nem az. Lehet hajtogatás nélkül is készíteni, akkor az egész zsiradékot beleteszem az elején, és a duplára kelesztés után egyszerűen 6 cipócskát készítek, és azokat nyújtom-osztom-töltöm-sodrom. Viszont az eredmény kárpótolni szokott a maceráért cserébe:)

7 megjegyzés:

Lilla írta...

nekem is ilyen van csak még több extrával (5 féle kés van a nagy aprítóba szóval szeletel meg reszel is)é a turmixa full fém. a habverője tényleg egy csoda. oylan kemény habot ver a tojásfehérjéből mega tejszínből is hogy csak ámulok minden egyes alkalommal.

KataKonyha írta...

Lilla, megírnád nekem a jobb oldal szélén lévő mail-emre, hogy pontosan milyen van neked? mindig attól parázok, hogy a folyamatos használattól most már elromlik, és akkor már olyat vennék helyette.

duende írta...

Isteni lehetett a sonkás sörkiflid! :))

Én is kinéztem most egy jó kis gépet, mert nekem is egy 20!!! éves NDK gépem van, és kezd tönkremenni. Sírva tudok fakadni mostanában, mert habveréskor beteríti a fél konyhámat a gép, mert már össze vissza járnak a lábai... Szóval muszály lesz venni egyet.

Megszolgálta az idejét, derék segítőm volt sokáig ez kis egyszerű robotgép. De hát... lejárt az ideje.

Belly írta...

Szia!

Étvágygerjesztőek a kiflieid.

napmátka írta...

Gyönyörűek a húsos kiflijeid, nálunk is örömteli fogadtatásra találna...

KataKonyha írta...

Duende, igen, nehéz megválni nekem is azoktól a dolgoktól, amik hozzám nőttek.

Belly, Napmátka, köszi a dicséretet, tényleg nagyon finomak voltak, szerintem életem egyik legsikerültebb töltött kiflije lett. Az anyukám is süti ezt, sokáig próbáltam elérni a szintet, most sikerült:)

Kata írta...

Nekem is van ilyen gépecském, imádom. Még anyukám NDK-sát is kiütötte a nyeregből. :))

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin