2009. december 23.

"Drazsépuszik" avagy fahéjas labdák Csengétől


Tegnap is sikerült 2 sütit megsüssek, az egyik a Csokiparány-blog hihetetlenül ügyes, ugyanakkor nagyon fiatal szerzőjétől való fahéjas labda volt. Gyorsan kész is lett volna, ha nem esett volna ki minden a kezemből a nagy lendülettől, de most már ott sorakoznak egy dobozban illatosan.
Majdnem úgy készítettem, ahogy Csenge. Egyik különbség, hogy most(anában) valamiért nincs plusz tojásfehérjém. Ezért választottam 3 jó nagy tojást, aminek több a fehérjéje. Úgy látszik, bejött, mert szép repedtek lettek. Habár azt még megjegyezném, hogy a 2. tepsin levő sütik, amelyek egy kicsit várakoztak sütés előtt a konyhában, azok még szebbek lettek, lehet, hogy érdemes kicsit hagyni golyó formában is pihenni.
Érdemes az eredeti receptet is böngészni, mert még néhány apró másságot elkövettem:
- a barna cukrot - biztos, ami biztos - ledaráltam
- mandulalapocskáim voltak egész mandula helyett, azokat pirítottam
- kicsit csökkentettem a fahéj mennyiségét
- mint minden édességbe, ebbe is tettem pici sót

Hozzávalók nálam:

5 dkg szitált finomliszt
20 dkg kókuszreszelék
3 nagy tojás
10 dkg barna porcukor
1 púpos mokkáskanál fahéj
10 dkg étcsoki
10 dkg mandula lapocska
csipet só

vaníliás porcukor a hempergetéshez

A mandulát száraz serpenyőben kicsit megpirítottam. A kókuszt és a mandulát aprítógéppel felapróztam, utána a csokit is. A csokival nagyon kell vigyázni; én kisebb darabokra vágtam, majd a tetejét nagyon rászorítva - miután egyszer ledobta... - először pulzálva aprítottam, majd amikor már kisebbek voltak a darabok, akkor ráengedtem rendesen a gépet. A lisztbe kevertem mindhárom alapanyagot.
A barnacukorhoz kevertem a fahéjat. A tojásokat szétválasztottam, a sárgákat egy kézi habverővel jól elkevertem. A fehérjéket a sóval félig felvertem gépi habverővel, majd 4 részletben hozzáadtam a fahéjas barnacukrot, azzal jó kemény habot vertem. A végén még a habverővel hozzákavartam a tojássárgákat is.
A habhoz kevertem egy lapáttal részletekben a szárazanyagokat, a masszát egy jó órára betettem a hűtőbe.
2 tepsibe sütőpapírt tettem, egy evőkanál hegyével próbáltam egyforma, kb. diónyi adagokat kézbe venni, amiből golyókat formáltam. az első gáztepsire 5X5 db-ot tettem, összesen 43 db lett belőle. A golyókat a végén még a vaníliás porcukorba forgattam, ezután került 160 fokos légkeveréses sütőbe, ahol 15-17 percet sültek. Csenge leírása alapján néztem meg, mikor kész, teljesen perfekt: ha kicsit megérintve szilárd a teteje és szépen megrepedezik.

Az írás azt mondja, másnap már más az íze; de ha minden nap megkóstolom (és esetleg más valaki is...), mi marad karácsonyra?:) Egyébként a nulladik napon is isteni...

Csenge, köszi!

3 megjegyzés:

Ottis írta...

Boldog Karácsonyt kívánok neked !

Thrini írta...

Nagyon boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!

duende írta...

Nagyon szép, meghitt, örömteli Ünnepet kívánok!

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin