A blogom egyik legnépszerűbb bejegyzésének adtam ezt a címet, cirka 5 évvel ezelőtt; akkor nem gondoltam volna, hogy ennek a bejegyzésnek valaha folytatása is lesz:)
Azóta évről évre a bejegyzésnek megfelelően főztem a szilvalekvárt, illetve annyit változtattam, hogy tavaly és tavalyelőtt már kb. fele annyi cukor került a tetejére. Végiggondoltam a dolgot: a cukornak az a szerepe, hogy a gyümölcs levet eresszen. Ha elég ideig állt a cukrozott szilva, akkor elegendő levet engedett kevesebb cukorral is.
Miután az idei évtől az a cél, hogy a cukrot (a szénhidrátot) száműzzük az életünkből, ezért agyaltam, hogy legalább a szilvalekvárból ki kéne hagyni a cukrot, hiszen nagyanyáink se tettek bele egy grammot sem; igaz, kavargatták sok-sok órán keresztül. Azt találtam ki, hogy kissé átalakítom az első verziós módszert. Most hogy sikeresen túl vagyok két tesztfőzésen, átadom, hogy csináltam.
Fogtam az első posztban lefotózott, 8 literes, jó minőségű, vastag talpú edényemet. Öntöttem bele kb. 2 evőkanálnyi 10%-os ecetet, azt szépen átfolyattam az alján és az oldalán, a felesleget kiöntöttem. Az edény aljára két sorban kimagozott besztercei szilvát tettem. A többi szilvát (összesen kb. 5,5 kiló lehetett) kézzel kissé összenyomkodtam, úgy pakoltam bele, egyrészt hogy több férjen az edénybe, másrészt talán így hamarabb szét is fő. Amikor ezzel megvoltam, első alkalommal 2 dl vizet, második alkalommal ugyanennyi száraz vörösbort öntöttem hozzá, hogy a létartalom is meglegyen a főzés indításához. Közepes lánggal alágyújtottam, és attól függően, hogy nagyjából mellette tartózkodtam-e vagy sem, egészen kicsi vagy kissé nagyobb hőfokon párolódtak a szilvák. Kb. 12-15 óra szükséges, amíg szép lassan ennyi gyümölcs sűrű lekvárrá fő. Amikor kb. a bő harmadára csökkent a szint, kevergetni kezdtem, és tetszőlegesen sűrűre főztem. Ezután tiszta üvegekbe szedtem, és biztos ami biztos alapon, száraz dunsztba kerültek. Az első adag egészen sűrű lett, biztosan nem folyik majd ki semmilyen süteményből, a másodikat kissé lazábbra hagytam, az jó lesz tepsis süteményekhez, pl. zserbóhoz (igaz, a tészta receptjén majd alakítani kell, hogy a párom is ehessen belőle, és nem csak egy-egy kis szeletnyit).
Még annyi hozzáfűzést tennék, hogy lehet szüneteltetni a főzést, én olyankor tettem rá fedőt, hogy ne nagyon hűljön ki a félkész lekvár.
Hát ennyi....ajánlom ezt is kipróbálásra, és várom a visszajelzéseket ide a blogra vagy a facebook-oldalamra. Ha tetszik, amit csinálok, ott is szeretettel várok mindenkit!
