Csíkos süti

Ez is inkább klasszikus sütemény, de kifejezetten finom és látványos. 3 lapból áll, az egyik kakaós, a második diós, a 3. mákos, ezek pedig tejbegríz alapú krémmel vannak összeragasztva.
Néztem a hozzávaló mennyiségeket sütés előtt; ez is a "nemszeretem" kategóriába tartozik, mert kanállal kell kimérni. Próbáltam a lisztet kicsit púposabb kanállal, a cukrot laposabbal kimérni, összejött. Tényleg egyszerű ahhoz képest, mint amilyennek látszik.

Hozzávalók a lapokhoz:

15 evőkanál kristálycukor, 3 tojás, 3 dl tejföl, 15 evőkanál liszt, 3 mokkáskanál szódabikarbóna, pici só
5 evőkanál darált mák, 3 evőkanál kakaó, 5 evőkanál darált dió

Hozzávalók a krémhez:

1 l tej, 8 evőkanál búzadara, 20 dkg margarin, 18 dkg porcukor, 1 evőkanál vaníliás cukor, pici só

A lapokhoz a cukrot a tojással habosra kevertem, hozzáadtam a tejfölt, majd a szódabikarbónával és a sóval elkevert lisztet is. 3 felé osztottam; az első részbe a mákot, a másodikba a kakaót, a harmadikba a diót kevertem bele, kicsit folyósabb, nagyjából piskóta állagú tészta lett.
Egy közepes tepsiben sütőpapíron külön-külön megsütöttem mind a 3 lapot; 12-15 perc kellett 180 fokos sütőben.

A krémhez a tejet felforraltam a sóval, állandó keverés közben beleöntöttem a grízt, egészen keményre főztem, majd teljesen kihűtöttem. Belekevertem a margarint és a cukrokat, majd a lapokat ezzel a krémmel rétegeztem, a tetejére is hagytam belőle egy vékonyabb rétegre valót.
Étcsokis tortadarával szórtam meg.

VKF! XXV. - Pesztós-majonézes krumplisaláta

(balról a 2. tálban)

Igen, az az unalmas krumplisaláta, csak így valahogy mégis átalakul. Frissé, ízessé válik, nagyon finom!

Hozzávalók:

1,5-2 kg öreg! krumpli, só
2 l víz, 3 mk só, 3-4 dkg cukor, 4-5 ek 10 %-os ecet
2 közepes hagyma apró kockákra vágva (minél ízesebb, annál jobb, most főzőhagyma volt, de pl. lilával még finomabb), 3 dl tejföl, 1 dl majonéz, 1 kk mustár, só, bors, pici cukor, pici citromlé, 3 kk (esetleg több) pesztó

A krumplikat héjastól megtisztítom (van egy direkt erre a célra tartott körömkefém), vízben kicsi sóval éppen, hogy puhára főzöm.
Egy 3 literes lábosban a vizet a sóval felforralom, beleteszem a cukrot és az ecetet.
A krumplikat még melegen meghámozom, és a meleg ízesített vízbe szeletelem bele. Megvárom, amíg ott kihűlnek.
Közben majonézmártást készítek ízlés szerint, beleteszem a hagymát, utána a kihűlt-leszűrt krumplit keverem bele.

Hiába esszük sokszor, mégis mindig elfogy, és így pesztóval nagy sikert aratott.

Farabella

(balról az 1.)

Ez egy régóta őrzött recept, de még sosem került rá sor. Érdekes volt, mert volt akinek nagyon ízlett, a gyerekeim pedig tolták félre... Pedig jó, csak erőteljesen diós ízű volt, amit ők nem nagyon szeretnek ezek szerint. Az meg csak hab a tortán, hogy még egy krémmel is össze volt ragasztva, amit a habcsók teljesen beszívott, beivódott a belsejébe. Inkább olyan klasszikusnak mondanám, az próbálja ki, aki ezeket szereti. A cukorral csak a krémben lehetett spórolni, a habcsókhoz sajnos annyi kell:(
Az eredeti recept szerinti krém mennyiség nagyon sok volt, jutott még belőle anyukám piskótájába is tölteléknek, úgyhogy a javított kiadást írom be.

Hozzávalók a habcsókhoz:

5 tojás fehérje, 25 dkg kristálycukor, 25 dkg darált dió vagy mogyoró, pici só

Hozzávalók a krémhez:

3 tojás sárgája, 1 lapos kanál kakaópor, 3 cl kész feketekávé, 1 kk rum, 10 dkg porcukor, 6 dkg vaj

A habcsókhoz a fehérjéket a sóval gőz fölött kemény habbá vertem, a végén hozzáadtam a diót.
Sütőpapíros tepsire kávéskanállal kis halmokat tettem, 140 fokos sütőben kb. 40 percig sütöttem.

Közben a krémhez a sárgákat a vaj kivételével a többi hozzávalóval gőz fölött keményre kevertem a kézi robotgéppel. Hagytam teljesen kihűlni, beletettem a vajat.

2-2 habcsókot a krémmel összeragasztottam. Nem szabad túl sok krémet tenni, mert ahová sokat tettem, onnan kifolytak. Próbáltam kicsit hűvösebb helyre tenni egy lezárt dobozban, 2 nap kellett, hogy átpuhuljon.

/Bibic1945 receptje alapján az Nlc fórumról/

Citromos-mákos cookie

(balról a 2.)

Mindig valami újat keresek... így találtam rá erre a kekszre is. Képtelen vagyok ugyanazt sütni sokszor, inkább állandóan kísérletezek, nehogy ráunjunk valamire.
Ez is jó választás volt. Citromos alaphang egész mákdarabkákkal, amire rá lehet harapni...

Hozzávalók:

25 dkg fehérliszt, 5 dkg tk rozsliszt, 1 kk szódabikarbóna, 1 csipet só, 17 dkg olvasztott vaj, 20 dkg kristálycukor, 1 egész tojás, másfél citrom leve és héja, 2 dkg egészben hagyott mák

A liszteket össszekevertem a szódabikarbónával és a sóval. Hozzáadtam a többi alkotórészt, betettem letakarva a hűtőbe, legalább 1-2 óra kell (én egy éjszakát pihentettem ott).
Egy sütőpapíros tepsire diónyi golyókat tettem, kicsit ellapítottam a tenyeremmel (5X5 fért egy gáztepsire, nagyon megnőttek!).
180 fokos sütőben alsó-felső fokozaton kb. 12-15 percet sütöttem. Vigyázni kell rá, amikor a széle barnul, akkor valószínűleg már jó, mert könnyen megéghet az alja is.

/Nyestkutya receptje alapján az Nlc fórumról/

Töltött tojások

Az egész család nagyon szereti, mégis valamiért csak akkor készül, ha vendégeket várunk. Most is így történt; meg azt sem akartam, hogy csak hús legyen a saláták mellé.

Hozzávalók:

14 db főtt tojás, kevés mustár, 2-3 evőkanál tejföl, 3 evőkanál alaposan lecsöpögtetett joghurt (vagy sajtkrém), só, bors, apróra vágott snidling és petrezselyemzöld

A tojásokat kettévágtam, kiszedtem a sárgákat egy tálba. Beletettem a joghurtot, a tejfölt, a mustárt, sóztam, borsoztam. Kettészedtem az adagot, feléhez a snidlinget adtam, a másik feléhez a petrezselyemzöldet. Visszatöltöttem a fehérjékbe, tálra tettem.

A maradék krémet a lányom vitte el kenyérre kenni nagy örömmel, a tojásokból egy sem maradt.

Majonézes vegyes saláta

(a kép bal oldalán)

A Mimóza saláta alapján készült, ami nagyon bejött nálunk, de most nem akartam a melegben tojásos salátát készíteni, így az került bele, amit találtam a kamrában és a hűtőben.

Hozzávalók:

1 doboz csemege kukorica, 2 szép nagy új főzőhagyma (újhagyma híján) darabokra vágva, 3 nagy alma kisebb kockákra vágva, fél piros és fél zöld kaliforniai paprika kockákra vágva, 4 paradicsom felkockázva, 15 dkg félkemény sajtkocka, só
Mártás: 3 dl tejföl, 1 dl majonéz, 1 kk mustár, kevés só, csipet cukor, bors, kevés chilipaprikapor, 5 dkg reszelt füstölt sajt

A mártás hozzávalóit egyneművé kevertem, beletettem a többi alkotót, ment az egész a hűtőbe néhány órára.

KFC saláta

(Ugye elnézitek nekem, de ennek a képnek a jobb felső sarkában található, sajna erről sincs jobb képem.)

Ez a recept is az Nlc fórumon terjedt viharos gyorsasággal egy időben, nálunk harmadjára készült. Egy kicsit édeskésebb jellegű - ugye a gyorséttermek ezzel csalizzák a gyerekeket - , de ha otthon készül, akkor kordában lehet tartani egy kicsit ezt is. Én azért nem teszek bele annyi cukrot, mint amennyit kéne, de most valószínűleg kicsit megszaladt, mert édesebb lett, mint szokott.

Hozzávalók:

60 dkg nagy lyukú reszelőn aprított fejes káposzta, 2 ugyanolyanra aprított répa, 1 nagyobb hagyma apróra vágva
0,8 dl cukor (helyett nálam fél dl), fél teáskanál só, fél mokkáskanál frissen őrölt bors, fél dl tej, 1 dl majonéz, 1 kis doboz tejföl, kb. 3 evőkanál citromlé

A zöldségek kivételével az összes hozzávalót alaposan összekevertem egy nagyobb tálban. Hozzátettem a zöldségeket, azzal is átkevertem, majd letakartam, és hűtőben érleltem néhány órát.

Ennyi a történet. Akinek van reszelős robotgépe, annak néhány perc az egész, nekem hál' istennek a kuktám reszelte;), így nekem is csak az összeállítás maradt.

/Litita receptje alapján az Nlc fórumról/

Göngyölt csirke a la Sedith

Régi vágyam volt megvalósítani ezt a projektet. Karácsony előtt Editnél láttam a kacsát ezzel a technikával elkészítve, aztán Gabahnál a fácánt, mindketten a receptversenybe neveztek be vele. Akkor megfogadtam, hogy legalább a csirkéig eljutok, és most remek alkalom volt ez a szülinap.

Kicsit aggódtam, hogy fog-e sikerülni, de sokkal jobban izgatott annál, hogy feladjam a tervemet. Ráadásul Edit írta, hogy 2 nappal előtte kezdjünk hozzá, de a friss csirkét péntek reggelre ígérték, így egyből buktam fél napot. Péntek reggel nyitás után 5 perccel ott toporogtam az üzletben, hogy hazavihessem és hozzákezdhessek. Otthon a tisztítás után hasára fektettem a jószágot, elővettem egy nem igazán megfelelő, de éles kést, és nekivágtam. Az első csirke kb. háromnegyed óráig tartott, mert a szárnyánál és a combjánál elgondolkoztam, hogy hol vágjam ketté, de sikerült. A második nagyjából fele idő alatt készen lett. Le is fényképeztem a kiterített jószágot, de hülye fejemmel nem jutott eszembe, mikor másnap a buli előtt megkértem a gyereket, hogy takarítsa le a fényképező kártyáját...ő megkérdezte, hogy biztos, én mondtam, igen, ő pedig rendes gyermek módjára meg is tette, így az a a kép ugrott... Szombaton délelőtt sütés után pedig már gondolkozni sem volt időm ilyenen, hogy felvágás előtt legalább fotózzak... De legalább az utolsó 3 szeletet megmentettem:)

Gyakorlatilag az került a töltelékbe, amit Edit a kacsánál leírt, kicsit emeltem az adagot, és az pont elég is volt a 2 csirkébe. Viszont nem pároltam annyi ideig, sőt csak egy jó nagy lábosba tettem bele a tűzhely tetején gyöngyözés után kicsi lángra, és csak 2 óra hosszáig, mert ez a husi nyilván hamarabb készen van. Amikor késznek nyilvánítottam, akkor tettem sütőbe, és sütöttem szép pirosra a bőrét. Utána nagyon alaposan lehűtöttem (inkább ez kapott megfelelő időt), hűtőben is csücsült vagy 2 óra hosszát. Amikor kivettem, én is elámultam, milyen gyönyörűen lehetett szeletelni!

Szerintem ez volt a hidegtál sztárja. Köszönöm, Edit:)

Vannak még terveim, majd kipróbálom Gabah töltelékével is, a lehetőségek határtalanok, mivel töltjük meg. Szerintem sokkal finomabb a végeredmény, mintha disznóhúst töltenénk, mert sokkal szaftosabb lesz. Biztatok mindenkit, próbálja ki, mert megéri a macera!

Díjat kaptam!

Ráadásul pont a blogszületésnapomon, és nem is 1 embertől, hanem mindjárt 3-tól: Vikitől, Duendétől és Valitól, sőt utólag még Évától is. Igazán meglepett és nagyon jólesett, hogy ennyien gondoltak rám. Ez valahol visszaigazolás, hogy nagyon rosszul nem csinálom... A megjegyzéseknél is az a legjobb, ha azt olvashatom valakitől, hogy elkészítette és igazán jól sikerült, finom volt, a családja díjazta. Itt pedig az, hogy egy másik blog írójának ilyen vagy olyan okból, de tetszik, amit csinálok.

Voltak az eltelt év során nálam is megtorpanások, hitetlenkedés, elkedvetlenedés, azután jött egy-egy jól időzített megjegyzés vagy a baráti-ismerettségi körömből egy dícséret, és akkor másnap újult erővel kezdtem neki a következő írásnak. Nyilván így lesz ez most is.

És most vagyok a legeslegnehezebb helyzetben, amikor csak 5 embernek adhatom tovább! Legszívesebben többször ennyi embernek is adnám, mert a feljegyzett gyakran olvasott blogok is sokkal nagyobb számban vannak nálam, arról nem is beszélve, hogy ezeken kívül is szívesen járok illetve járnék még jónéhány helyre, amit általában az idő hiánya akadályoz meg.

Kiválasztottam 5 embert, próbáltam olyanokat, akik tudtommal még nem kapták meg mástól. Nem fogok több embert megnevezni, mert biztosan kihagynék valakit, ami azután nekem fájna...
És olyanokat sem, akik már megkapták, de tőlem is kaphatták volna; hosszú lenne a névsor! De azt azért megjegyzem, hogy akiktől kaptam, mindenkinek simán odaadnám:)

Eve @Apple: fantasztikusan jópofa vendégváró ételeket lehet nála találni.

Citromfű: szeretem azt az egyszerűséget, ahogy a konyháját és a blogját vezeti. Sok majdnem elfeledett étel található nála, példaértékű, ahogy a hagyományos konyhát megismerteti az olvasóival.

Gabriella: vele szemben bevallottan elfogult vagyok. Amikor elkezdtem írni a blogomat, és vártam, hogy valaki jöjjön és írjon már nekem valamit, akkor ő megtette... De nem csak ezért adom neki, hanem mert megérdemli! Megismerteti velünk a holland konyhát, ahogy a hollandokkal a mienket, és ínycsiklandó finomságokat hoz gyönyörű fényképekkel.

Lilahangya: régóta figyelem, amit süt-főz 2 kicsi gyereke mellett. Extravagáns finomságokat tálal a tányérján, és csodálatosan fotózza le; az utóbbi időben pedig valósággal szárnyall, nap mint nap hoz valami fantasztikus újdonságot. Sokat kéne tőle tanuljak tőle!

Tintaleves: szeretem azokat az ételeket, amiket készít, többet is kipróbáltam, és mind nagyon finom volt. Ráadásul nála nyertem már 2 receptes újságot, olyanokat, amikhez egyébként nem igazán tudnék hozzájutni, ezért ugye nem baj, ha vele is elfogult vagyok:)))

1 éves lettem!

Az 1. bejegyzés erre a blogra pont 1 évvel ezelőtt történt. Igaz, utána volt egy kis szünet, de akkor is hivatalosan innen számítódik a dolog.

Nem mindenben vagyok kitartó, ezt is úgy gondoltam az elején, ha tetszik, folytatom, ha nem, hát úgy marad. Erőt adtak a folytatáshoz azok a társak, akik kommentjeikkel biztattak, és azok, akik virtuális barátaim is lettek. Ami még segített, az a statisztikai számok emelkedése, hogy másokat is érdekel, mi történik a konyhámban.

Köszönöm hát mindenkinek, aki ellátogatott hozzám!

A macis képet innen kölcsönöztem...szerintem nagyon cuki!