2012. augusztus 18.

Cukkinilepény




Az augusztusi Kifőztükbe készült a lepény, jelentem, nagyon jó lett! Főzés előtt körbejártam a kis kertemet egy ollóval a kezemben, és amelyik zöld fűszerről azt gondoltam, hogy jó lehet benne, vágtam valamennyit. A legnagyobb meglepetést a menta jelentette benne, amit régebben nem igazán kedveltem. Mivel nagyon burjánzik, abból is vágtam két szálat a zöldfűszer-szüret közben, és igazán nyerők voltak a levelek benne.
Szerencsére lesz még egy jó ideig cukkini!:)

80 dkg cukkini
1 nagyobb tojás
12 dkg liszt
1 csapott kávéskanál sütőpor
őrölt bors
1 nagy marék snidling
1 nagy marék egyéb zöld fűszer: oregánó, menta, majoránna, kakukkfű

a mártogatóshoz:
2,5 dl tejföl
2-3 gerezd fokhagyma
apróra vágott csilipaprika (elhagyható)

A cukkinit nagy lyukú reszelőn lereszeljük, kicsit sózzuk, 10 percet állni hagyjuk. Közben megmossuk, leszárítjuk és felaprítjuk a zöld fűszereket. Nagyobb serpenyőben ujjnyi olajat melegítünk. A cukkinit kicsavarjuk, hozzátesszük a sütőporral elvegyített lisztet, a tojást meg a zöld fűszereket, és sózzuk, borsozzuk. Evőkanállal lepényeket szaggatunk a forró olajba, kicsit ellapítjuk őket, majd közepes lángon mindkét oldalukat pirosra sütjük.
A mártogatóshoz a tejfölt elkeverjük a sóval és a zúzott fokhagymával; ha szeretjük, tehetünk bele csilipaprikát is.

A kisült lepényeket a mártogatóssal tálaljuk.

2012. augusztus 15.

Étteremkritika: Öcsi & Fuszek vendéglője Gyulán; + turistának lenni jó ebben a városban!



Nem vagyok étteremkritikus, meg utálok leszólni másokat, de amikor ennyire kiveri valami a biztosítékot, akkor azt nem lehet szó nélkül hagyni... Különösen azért esik rosszul, mert a körülöttünk lévő, különösen nem könnyű helyzetben lévő vállalkozásokat még inkább nem szeretem bántani, de rossz szájíz maradt egy ünneplős estén miattuk...

Szóval vacsorázni mentünk Gyulára, és annyi hely között sikerült ezt kiválasztani. Évekkel ezelőtt, amikor nyitottak, ettünk már ezen a helyen, akkor nem volt probléma, ebben a reményben újra beültünk. Azonnal megkaptuk az étlapot - a borítója kifejezetten jópofa -, így az első pár percet annak a tanulmányozásával töltöttük, ahelyett, hogy kicsit szétnéztünk volna. Rengeteg étel van rajta, a férjem egy fatányérost választott, én sült kacsacombot szedermártással és krumplikrokettel. Amikor leadtuk a rendelést, akkor néztük, hogy igen csak megkopott az udvar kinézete, ami a nyitáskor patinásnak tűnt, az most inkább kissé lepusztultnak:( Nem akarom részletezni, de szerintem nem felel meg a külcsín és az ételek árának az aránya. Várakozás közben pedig az ott dolgozók magánbeszélgetéseit hallgathattuk, fülelni sem kellett, nem titkolták... Rajtunk kívül csak egy pár várt még a sorára. Lehet, nem véletlenül, de nem tudom eldönteni, hogy egy csendes hétfő este ez minek a rovására írható. 

Az ételek hamar jöttek, ez pozitív. A férjem először csak annyit jegyzett meg, hogy életlen a kés. Széles fatálon, egy sor lecsós krumpli fölé három, különféle ízesítésű kis szelet húst helyeztek. A krumpli kifejezetten ízletes volt a véleménye szerint, a hús átlagos. Nekem több gondom volt az enyémmel. Azt még lenyeltem volna, hogy kicsi volt a comb, talán még azt is, hogy kissé kiszárították, de azt már nehezen, hogy a gyümölcsmártáshoz képest jelentősen túlfokhagymázták (pedig szeretem a fokhagymát....). Jah, és a szedermártás?? Egy evőkanálnyi szederlekvárt valamivel jó folyósra felengedtek, így azután a szederre csak a színében emlékeztetett kicsit, úgy is csak elmosódottan:(( A krokettel nem volt probléma, habár éhes ember biztosan evett volna többet is belőle.
Ezért nem tudom őket ajánlani senkinek jó szívvel:( Jah, és a csattanót majd' elfelejtettem: a zUram megkérdezte vacsora közben, hogy amikor megkérdezik tányérelvitelkor, hogy ízlett a vacsora, akkor majd mit felelek rá? Mondtam, hogy nyilván elmondom nekik is, tudják meg nyugodtan, hogy nem vagyok elájulva. És végül senki sem kérdezte meg tőlünk, hogy ízlett-e a vacsora?! nem járunk sűrűn étterembe, de ilyen tán még nem fordult elő soha...

Azért az esték Gyulán nem rosszak!:)) Vacsora után sétáltunk, a város rengeteget tett azért, hogy az ott lévő turisták jól érezzék magukat, szökőkutak és egyéb látványosságok derítik jó kedvre az embereket. Sajnáltam, hogy nem vittem fényképezőgépet magammal. Ettünk finom fagyit a Kis Kézműves Cukrászdában - belém fért még egy jó nagy adag;) -, üldögéltünk, nézelődtünk, ezzel semmi baj nem volt. Tehát menjetek bátran Gyulára, csak keressetek jobb vendéglőt magatoknak!

Tényleg, kinek mi a kedvenc vendéglátóhelye ebben a városban?


2012. augusztus 13.

Francia cukkinikrémleves



A Zamat és illat blogon találtam, teljesen véletlenül, valami egészen mást keresgéltem a neten. És a másik véletlen, hogy pont volt itthon cukkiniből egy megtermett példány, tehát talán mégsem véletlen, hogy megtaláltam a hozzá való receptet is:))
A hozzávalókon nem, de az elkészítés módján kicsit változtattam, az én krémleves-főzési technikámat használtam. A végeredmény pedig nagyon-nagyon finom lett, valószínűleg még sokszor az asztalunkra kerül ez a leves! Trinity, köszönöm szépen a receptet!:)

Hozzávalók 4 személyre:

65 dkg cukkini (hámozva, kimagozva mérve)
3-4 gerezd fokhagyma
6-8 dl zöldségalaplé
1 csokor petrezselyemzöld
2 szál kakukkfű
1 tejszínes tömlős sajt (125 g)
frissen őrölt bors
2 evőkanál olívaolaj

A cukkiniből kis darabot félretettem, a többit kockára vágtam. Felhevített olajon néhány perc alatt átsütöttem a darabokat. Sóztam, borsoztam, átforgattam a vékonyra szeletelt fokhagymával, és felöntöttem kb. 2 dl vízzel. Beleszórtam az aprított petrezselyem felét, és lefedve megpuhítottam a cukkinit. Belenyomtam a sajtkrémet, és botmixerrel pépesítettem az egészet. Felengedtem a zöldségalaplével, felforraltam, utánaízesítettem sóval és borssal, és beletettem a maradék aprított petrezselymet, valamint a kakukkfű leveleit. Még pár percig csendesen főztem.
Eközben meghagyott cukkinit vékonyra szeleteltem, picit sóztam, majd a keletkezett levét papírtörlőn leitatva, kevéske olajjal kikent serpenyőben pirosra sütöttem. Ez lett a dísze a levesnek.

Próbáljátok ki, érdemes!

2012. augusztus 11.

Kovászos uborka - nem csak kaporral



Valahogy eddig kimaradt a leírás, pedig 4 éve írom a blogot... És hiába is írtam volna le, mert az idén az utóbbi évekkel ellentétben már nem használtam (pirított) kenyeret hozzá egyszer sem, kizárólag krumplival készült. Nagyon bevált; nem lesz tőle zavaros a lé, nincs fehér lerakódás, roppanós marad az uborka (nem lágyul el), egyszóval tökéletes mind a külcsín, mind pedig az élvezeti érték.

Még a szezon elején tárgyaltuk ki a facebookon a kovászolást, emlékeim szerint Max írt erről a krumplis módszerről, de szinte ugyanakkor az édesanyám is lelkesen újságolta nekem, hogy ugyanezt hallotta a rádióban is. Muszáj volt kipróbálni!:)

És akkor nagy vonalakban az új kedvenc:

-nagyobb befőttes üveg
-uborka
-2-3 szál kapor
-1 nagyobb szem krumpli vékonyra szeletelve
-az üveg térfogatának fele mennyiségű víz, literenként egy kissé púpozott evőkanál sóval felforralva, majd langyosra hűtve

Az üveg aljára kaprot helyezünk, arra kerül a krumpliszeletek fele. Az uborkákat mindkét végükön bevágjuk, majd szorosan az üvegbe gyömöszöljük. A tetejére ismét krumplit rakunk, majd teleöntjük az üveget vízzel. A maradék vizet ne öntsük ki, mert időről időre ezzel pótolhatjuk a kiforrt, illetve az elpárolgott folyadékot (ha véletlenül nem maradt volna, akkor sima vizet szoktam rákanalazni). Kistányérral letakarjuk, és először napra tesszük, hogy hamarabb kezdjen forrni, majd az azt követő napokon naptól védett, meleg helyen tartjuk. Ha hidegek az éjszakák, akkor arra az időre a konyhába visszük. Amikor már kiforrt a leve (nem habosodik intenzíven), leszedjük a krumplit a tetejéről.
Jó időben 3-4 nap alatt kellőképpen megsavanyodik az uborka, kóstolással ellenőrizhetjük az ízét. Ekkor az uborkát tiszta üvegbe rakjuk, a levét leszűrjük és ráöntjük. Hűtőben tartjuk.
Télire is eltehetjük, ha a leszűrt levet felforraljuk, kihűtjük, és visszaöntjük az uborkára. Tetejére egy csipet Na-benzoátot szórunk, majd folpackkal és kupakkal lezárva kamrapolcra helyezzük az üveget.

Jah, és most megint újítottam: a lányom kedvéért - aki nem szereti a kapor ízét - a képen elől látható üvegbe kapor helyett egy csomó zöld fűszert tettem: néhány szál csombort, bazsalikomot, oregánót, kakukkfüvet. Remélem, hogy ez is finom lesz, 2-3 nap múlva kiderül.




2012. augusztus 3.

Csáky rostélyos





Az utóbbi idők legfinomabb ételei közé sorakozott ez a rostélyos. A júliusi Kifőztük magazinba készült, a balatoni ételek közé. Az ételt a híres múlt századi séf, Csáky Sándor emlékére alkotta  egyik tanítványa. Több mendemondát lehet olvasni a neten az étel történetéről, az viszont tuti biztos, hogy az étel remek! Inkább időigényes, mint bonyolult, kis konyhai előélettel nyugodtan hozzáfoghat bárki ennek a finom ételnek az elkészítéséhez. A porhanyósra párolt marhahús közé csomagolt szép, sárga töltelék nagyon jól mutat!

Hozzávalók 4 személyre

70-80 dkg csont nélküli marharostélyos / hátszín / marhacomb 4 szeletre vágva

a töltelékhez:
8 dkg füstölt szalonna
1 közepes fej vöröshagyma
2 paprika
2 kisebb paradicsom
4 tojás
őrölt bors
1 kávéskanál pirospaprika

a szószhoz:
1 nagyobb fej vöröshagyma
1 paprika
kevés csípős paprika
1 kisebb paradicsom
1 teáskanál pirospaprika
őrölt bors
2 evőkanál (szalonna)zsír
1 kis pohár tejföl (150 g)
1 teáskanál liszt

a vajas galuskához:
40 dkg liszt
7 dkg olvasztott vaj
2 tojás


Először a tölteléket készítjük el. Az apró kockákra vágott szalonna zsírját kiolvasztjuk. A szalonnát kivesszük, félretesszük. 2 evőkanál kiolvasztott zsírba szórjuk a felaprított vöröshagymát, üvegesre pirítjuk, hozzáadjuk a paprikacsíkokat és a felkockázott paradicsomot, sózzuk, borsozzuk. Néhány perc alatt megpároljuk a zöldségeket, hozzáöntjük a szalonnakockát meg a sóval és pirospaprikával ízesített, felvert tojást, és 1-2 perc alatt közepes sűrűségűre sütjük. Levesszük a tűzhelyről, összekeverjük és hűlni hagyjuk.

A hússzeleteket kettévágjuk, alaposan kiverjük, hogy szép tenyérnyi szeleteket kapjunk. Sózzuk, borsozzuk, megkenjük mindegyiket a töltelékkel. Henger alakúra tekerjük, hústűvel vagy erős cérnával rögzítjük. Lefedhető edénybe kanalazzuk a zsírt, a roládokat körben átsütjük rajta, majd kivesszük őket egy tányérra. A zsírba dobjuk az aprított hagymát, üvegesre pirítjuk, beletesszük az ugyancsak apróra vágott paprikát és paradicsomot. Sózzuk, borsozzuk, pirospaprikát szórunk rá, majd felengedjük kb. 2,5 dl vízzel. Visszatesszük a tekercseket, letakarjuk az edényt, és lassú tűzön - kb. egy óra alatt - puhára pároljuk a húst. Ha szükséges, a vizet közben pótoljuk. Amikor kész, a tejfölben elkevert liszttel besűrítjük a mártást. Kiforraljuk.

A galuskához a liszthez adjuk - egy evőkanálnyi kivételével - a vajat, a tojást, 1 kávéskanál sót és annyi vizet, hogy kemény tésztát kapjunk. Alaposan összedolgozzuk, és lobogón forró, sós vízbe nagyobb galuskákat szaggatunk, és megfőzzük. Leszűrjük, meleg vízzel leöblítjük, és a maradék vajba forgatjuk.

Tálaláskor a tekercseket kissé rézsútosan felszeleteljük, majd a mártással és a galuskával együtt tálaljuk.

2012. július 22.

Nyárias töltött keltekercs




Az egyik kedvenc nyári ételem, minden évben ezzel indul nálunk az újkelkáposzta-szezon. Ehhez friss, laza kelkáposztafej szükséges, aminek még nincs markáns, erős íze. 
A recept a júliusi Kifőztükben jelent meg, ott a tekerésről fázisképek is vannak; a magazin ingyen letölthető innen.

70-80 dkg-os kelkáposzta
50 dkg darált sertéshús (ne legyen túl száraz, lapocka vagy dagadó jó bele igazán)
6-7 dl paradicsomlé
6 dkg rizs
1 tojás
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 teáskanál őrölt római kömény (elhagyható, de nagyon finom lesz tőle:) helyette csipet normál őrölt köményt tehetünk bele
1 teáskanál morzsolt majotánna + 2 szál friss
csípős paprika (ízlés szerint)
kevés cukor
õrölt bors
olaj

A káposztafejről leválasztunk 12-14 nagyobb, egészséges levelet, levágjuk róluk a vastag eret.  Forró, enyhén sós, vízben 3-4 perc alatt megfonnyasztjuk a leveleket, kivesszük és félretesszük.
Kevés olajon üvegesre pároljuk az apróra vágott vöröshagymát, rátesszük a megmosott, lecsöpögtetett rizst, és ráöntünk a rizs térfogatával egyenlő mennyiségű vizet. Sózzuk, borsozzuk, lefedjük, és kis lángon addig pároljuk, amíg a rizs a folyadékot be nem szívja. Langyosra hűtjük. Hozzákeverjük a darált húst, a tojást, a zúzott fokhagymát, sót és borsot, a római köményt, a majoránnát, és jól összedolgozzuk. A káposztalevelekre egyenként ráhalmozzuk a tölteléket, az egyik oldalát ráhajtjuk, felgöngyöljük, a másik oldalát az ujjunkkal benyomkodjuk. A tekercseket kicsit kiolajozott sütőtálban egymás mellé fektetjük. 6 dl paradicsomlevet sóval, borssal, kevés cukorral meg apróra vágott csípős paprikával ízesítjük, és a tekercsekre öntjük, mellétesszük a friss majoránnaágat is. Csak a teteje látsszon ki a roládoknak a léből, ha kevés lenne a paradicsomlé, akkor pótoljuk, vagy öntsünk hozzá kevés vizet. A tálat lefedjük alufóliával, és 190-200  fokos sütõben 20-25 percig pároljuk. Levesszük a fóliát, és a sütõbe visszatéve kissé besűrítjük a levét.
Fõtt burgonyával vagy friss kenyérrel kínáljuk.

Tipp: a maradék káposztából készíthetünk pl. frankfurti levest.



2012. július 16.

Pita



Nem is értem, miért nem próbáltam ki eddig? olyan egyszerű, mint a pofon!:)

Limara receptjét vettem elő, amely megjelent tavaly augusztusban a Kifőztük kenyeres különszámában. A különszám a weboldalról még letölthető, érdemes, mert rengeteg jó kenyér- és péksütemény recept van benne.

Szóval pita!:) mondom, ha követi valaki a leírtakat, szerintem nem lehet elrontani, nekem nyolcból nyolc tökéletesre sikerült. Pedig a kelesztési időkből kicsit lecsíptem - ide azért a normál időket írom -, mert szokás szerint kicsit sietni kellett vele, de így is szépen felfújódtak. A lisztet szokásom szerint kevertem, de az csak jót szokott tenni a kelt tésztáknak.

Hozzávalók nálam:
45 dkg kenyérliszt (BL 80)
5 dkg Graham-liszt
3 dl langyos víz
3 dkg friss élesztő
1 kávéskanál cukor
2 kávéskanál só
2 evőkanál olaj

1 dl langyos, cukros vízben fölfuttatjuk az élesztőt, hozzátesszük a kimért liszthez. A többi hozzávalóval együtt robotgéppel puha tésztát dagasztunk, majd hagyjuk, hogy letakarva duplájára keljen.
Kicsit átgyúrjuk, 8 részre osztjuk, majd mindegyikből kerek gombócot formázunk, és 10 percre letakarjuk őket. A gombócokat 2-3 mm vékonyra kinyújtjuk, majd azokat még 30 percig konyharuha alatt kelesztjük.
Forró - 220 fokos légkeveréses - sütőben, a rácson (nekem 3 fért el rajta egyszerre) 6-7 perc alatt világos barnára sütjük.

2012. július 10.

Barackos sütemény



A júliusi Kifőztük magazinban jelent meg ennek a gyümölcsös lepénynek a barackos változata.

Ez a lepény nálunk a jolly joker sütemény, bármikor, bárhol megállja a helyét, és nem is tart sokáig az elkészítése; ez utóbbi mindig attól függ, hogy a gyümölcsöt mennyi idő alatt lehet előkészíteni, onnantól már villámgyorsan készen van.

Bátran próbálkozzatok vele, nem fogjátok megbánni!

És akkor a barackos változat receptje:


Hozzávalók kb. 24 x 34 cm-es tepsihez

40 dkg liszt
25 dkg cukor
2 tojás
15 dkg puha vaj
2-3 dl tej
1 csomag sütőpor (12 g)
1 citrom reszelt héja
csipet só
40-50 dkg sárgabarack, darabokra vágva
a tepsi kenéséhez:
zsiradék
liszt
a tálaláshoz:
vaníliás/fahéjas cukor

A lisztet elkeverjük a sütőporral, a sóval és a reszelt citromhéjjal.
A tojásokat a cukorral habosra verjük, hozzáadjuk a vajat, azzal tovább keverjük. Ezután fakanálra váltunk, a tejet a lisztes keverékkel felváltva, részletekben adagoljuk hozzá. Annyi tejet öntünk hozzá, hogy kissé folyós, de semmiképpen híg masszát kapjunk.

A tepsi alját kikenjük zsiradékkal és megszórjuk liszttel, vagy kibéleljük sütőpapírral. Ráöntjük a masszát, a tetejére szórjuk a gyümölcsöt.
Légkeveréses 175 fokon vagy 190 fokos alsó-felső fokozaton 40-45 percig sütjük, míg a tetejét kissé megnyomva puhának, de szilárdnak érezzük. Még melegen megszórjuk fahéjas cukorral.

Tipp: ha magasabb, még lazább süteményre vágyunk, akkor 3 tojással, de kicsit kevesebb tejjel készítsük. A tej egy részét fel lehet cserélni citromlére, narancslére, joghurtra, a masszát pedig fűszerezhetjük fahéjjal, szegfűszeggel, őrölt karadamommal.



2012. július 6.

Rántott zöldségek: karfiol, cukkini és.....uborka:)



Ez most nem igazán recept, csak ötlet, hátha rajtunk kívül más is fürdik az uborkában:)

Szóval sóztam, borsoztam, kakukkfűvel szórtam először csak a karfiolt (ja, és ezt most nem főztem elő, csak egészem kis rózsákra szedtem, így is jó!) és a cukkinit. De maradt még tojás, ezért széjjelnéztem a kamrában, és már vittem is a konyhába két uborkát magammal. Hosszában és széltében kettévágtam őket, kiszedtem a magokat belőlük, az uborkát még egyszer elfeleztem hosszában, így helyes kis rudakat kaptam belőle. Picit sóztam és borsoztam, hagytam egy órát állni a többi zöldséggel. Normál módon - liszt, tojás, zsemlemorzsa - paníroztam mindet, majd a karfiolt közepes lángon, a többit nagy lángon kisütöttem.
Kevés majonézzel kevert, ízesített tejföllel ettük; fincsi volt! 

2012. július 2.

Gorgonzolás-csilis tészta és Kifőztük - július ajánló




A recept a júniusi Kifőztük magazinban jelent meg; azóta már megjelent a júliusi szám is, aki még nem töltötte le innen, ne habozzon:)) Ráadás is van benne, a megszokott receptek és rovatok mellett a nyári balatoni programokról is tájékozódhatnak az olvasók!

A tészta pedig gyors és könnyű kategória, ebben a nagy melegben csak ilyesmit szabadna főzni, amivel nem melegíti fel az ember teljesen a konyhát... Igaz, közben befőzés is megy ezerrel, úgyhogy inkább azt mondanám, hogy ellensúlyoz:)




 Hozzávalók 2 személyre


25 dkg durum tészta

10 dkg gorgonzola sajt
2 dl tejszín
1 evőkanál vaj vagy olívaolaj
2-3 kicsi csilipaprika
1 kis csokor petrezselyemzöld
őrölt bors
a tálaláshoz:
citromlé (elhagyható)

Nagyobb lábosban feltesszük a tésztafőző vizet. Amikor felforrt, beletesszük a tésztát és 3 kávéskanál sót.
Ekkor kezdünk hozzá a szósz elkészítéséhez. A felforrósított zsiradékon átforgatjuk az apróra vágott csilipaprikát. Beletesszük a darabokra vágott sajtot, és közepes lángon, időnként megkavarva felolvasztjuk. Hozzáöntjük a tejszínt és borsozzuk. (Ügyeljünk arra, hogy csak meleg legyen a szósz, de ne forrjon fel!) Amikor kellően megpuhult a tészta, leszűrjük és a szószba borítjuk; néhány perc alatt felszívja a csípős, sajtos tejszín nagy részét. Végül belekeverjük az aprított petrezelyemzöldet. 
Azonnal tálaljuk, a tányéron csöpögtethetünk rá néhány csepp citromlevet is. Ez utóbbi határozottan jót tesz neki ebben a jó időben!

Tipp: a főzővízből tegyünk félre egy csészényit, mert ha kicsit később tálaljuk, akkor szárazzá válhat az étel. Ebben az esetben a főzőléből öntsünk hozzá annyit, amennyi szükséges.

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin