VKF! XXX. - Házi kockacukor

A magazinokba beletett Oetker-es füzetecskében olvastam az eredeti ötletet. Tetszett, de ott a porcukrot formázás előtt vaníliával ízesítették. Én viszont - bármennyire is odavagyok a vanília ízéért -, sem kávéban, sem teában nem szeretem, ezért kerestem valami mást, amivel a cukrot meg tudnám bolondítani.

Az első ötletem a fehér rum volt. 15 dkg porcukorhoz öntöttem 2 evőkanál rumot, majd összedolgoztam egy kiskanállal. Egy nagy tálca közepére halmoztam, a kiskanál aljával kb. fél centiméter vastagságúra lapogattam, majd nedves fakanálnyéllel simára dolgoztam a tetejét. Kiszúrót kerestem, nem találtam kisebb formát, ezért egy nagyobbal indítottam, azt pedig felnégyeltem, sütőpapiros tálra tettem száradni. Megkóstoltam, jó volt,jó volt, de még sem az igazi...

Ekkor jött a citromos ötlet. Kisebb adaggal próbálkoztam; 5 dkg porcukrot kevertem nem egészen egy tele evőkanál kifacsart (rostos) citromlével. Az első kóstolásra is nagyon ízlett! Találtam egy háromszög alakú aránylag kisebb kiszúrót, azzal készültek el.

A harmadik körben még szerettem volna egyet csavarni, ezért nádmelaszos cukrot őröltem porrá, azt kevertem a citromlével. Ez viszont piszokul ragadt mindenhez, amihez csak hozzáért, ezért nem volt esélyem normális alakzatra kivágni, egy nagy késsel darabokra vágtam. Ez lett a "csokító" cukor: ronda, de finom!

Most 3 napja száradnak az orrunk előtt, az írás 4 napot írt, amennyi idő alatt véglegesen készen lesz, de már érezhetően keményebb, mint volt. Időnként bekapunk belőle 1-1 szemet; ma délután elajándékoztam egy jó részét.

Baconos-kolbászos-paradicsomos penne, avagy "mi van otthon" tészta

Nálunk otthon ehhez a tésztához valók gyakorlatilag mindig vannak a hűtőben és a kamrában, tehát bármikor fél óra alatt előállítható az étel; ráadásul finom is!

Hozzávalók 2-3 személyre:

5 dkg bacon szalonna vagy más húsos füstölt szalonna
15 dkg kolbász
1 közepes fej hagyma
1/2 l házi paradicsomlé vagy ennek megfelelő hígított paradicsompüré vagy 1 doboz hámozott paradicsomkonzerv
só, bors, csipet cukor, bazsalikom vagy oregánó vagy babérlevél vagy tetszés szerint más vagy ezek kombinációja
opcionálisan csípőspaprika darabok
- és türelmetleneknek vagy sietősöknek kevés zsiradék

25 dkg (durum) penne vagy más tészta (elbírt volna a szósz kicsit többet is...)
5-10 dkg reszelni való sajt a tetejére

Először egy nagy lábosban felteszek vizet főni a tésztának.
A türelmetlenek (és én) a tésztára való szószt nagy lángon kevés zsiradékkal indítják, amire rádobják a darabokra szeletelt szalonnát; a türelmesek lassú tűzön kiengedik a szalonnájuk zsírjának egy részét. Erre kerül 2-3 perc után a csíkokra szeletelt kolbász, majd kis idő elteltével a kis darabokra vágott hagyma. Amikor a hagyma is üveges lett, akkor ráöntjük a paradicsomlevet (ha hámozott parikonzerv van otthon, azt érdemes fakanállal vagy más célszerszámmal elkaszabolni vagy esetleg összeturmixolni, mielőtt a mártásba kerül). Beletesszük a fűszereket tetszés szerint; én abból indulok ki, hogy a kolbászunkban van pirospaprika, fokhagyma, kömény, tehát ezeket már nem teszek bele, de kerül bele a paradicsom kedvéért egyféle mediterrán fűszer - most a bazsalikom -, a bors nem maradhat el, valamint kicsit utánasózok, mindig teszek csípőspaprikát vagy chilit is bele és egy pici cukrot is.
Ekkor az egész mártást egészen kicsi lángra tesszük, hogy éppen csak forrjon illetve sűrűsödjön a leve.

Közben valamikor felforr a vize a tésztának, beleszórjuk, készre főzzük (nálam ez általában 11-13 perc), leszűrjük, beleöntjük a szószba. Összekeverjük, tányérra tesszük, sajttal megszórjuk és elégedetten teletömjük vele a hasunkat:D

Kellemes hely:)

Két helyről is azt mondták nekem, hogy jó itt lenni nálam; Chéf Vikitől és Zsannamannától kaptam az újabb díjat, amit ezúton is köszönök nekik azon felül, hogy rögtön repítem nekik is, mert én ugyanígy gondolom az ő blogjukról:)

Ezenkívül küldöm még az alábbi helyekre abból a közel 100-ból, amiket próbálok követni - igaz, nem mindig jutok el mindenhová, mert az időm sajnos nem végtelen:

Gabriella
Tündér
Csokiparány
Zsuzsi
Mónika
Daisy
Notburga

valamint a nem gasztrós kategóriában Rékának és Marisnak,

szeretettel:)

Currys répakrémleves

Úgy látom, nemcsak nálunk dúl a krémleves szezon, hanem a bloggerek jó részének a konyhájában is fő valamelyik változat. Az a jó, hogy rengeteg variációs lehetőség van, lehet az alap összetevőket is variálni, valamint a fűszerezés is számos lehetőséget rejt. Én most az utóbbit változtattam, nem először és nem is utoljára.

A szokásos alapösszetevőkből - itt írtam már róluk - most az almát kihagytam, de egy jó nagy hagymával indítottam. Ezen kívül van benne répa és krumpli, kicsi fűszer, ezeken kívül semmi különös; kiszámoltam, hogy 4 tányér leves mindösszesen ha 150 Ft-ba kerülhetett....

Hozzávalók 4 tányér leveshez:

1 nagyobb hagyma
3 nagyobb sárgarépa
1 közepes krumpli
2 ek olaj
2 mk currypor
só, bors
opcionálisan 1 zöldségleves kocka
néhány szál petrezselyemzöld

A hagymát és a zöldségeket kisebb darabokra vágtam, de nem kell vele cicózni, mert úgyis össze lesz turmixolva.
Az olajat felhevítettem, sorba beletettem először a hagymát, majd a répát, utoljára a krumplit, úgy 2-3 perces kevergetési különbséggel. sóztam, borsoztam, beletettem a curryt, annyi vizet engedtem rá, amennyi épp ellepte. Fedőt tettem rá, kb. 12-15 perc alatt megpuhítottam. Ekkor botturmixoltam, felengedtem annyi vízzel, hogy normális leves sűrűségű legyen. Itt lehet egy leveskockát beletenni, majd megkóstolni, sót-borsot pótolni, felforralni. Kb. még 5-6 perc, és készen van! Közben a petrezselymet apróra vágtam, a kész levesre szórtam, betakartam, míg eljött az ebéd ideje.

Pirított kenyérkockával ettük.

Sült lazacszeletek tormás-kapribogyós mártással és rizzsel

Eddig lazacot még nem ettünk, pedig nagy halasok vagyunk. Mélyhűtő kihasználási projekt van nálunk, így került elő a csomag halacska; nem is tudom, miért bújkált eddig előlünk?:)

A recept 2004. óta várakozik a számítógépünk receptes mappájában, első "vadászataim" egyike lehetett, sajnos forrás nélkül, valószínűleg valamelyik főzős topikból csentem. Finom puha hal, rizzsel és intenzíven tormás ízű szósszal...hmmm, tán mindig ilyet ennék...

Hozzávalók 2 személyre:

2 vastag lazac patkószelet (kb. 40 dkg)
só, bors
1 ek olívaolaj a sütéshez

15 dkg rizs
2 ek olaj
fél hagyma
só, bors

2,5 dkg vaj
1 ek liszt
kb. 2 dl meleg tej
10 dkg ecetes torma
1 ek kapribogyó
só, fehérbors, icipici csipet cukor

A rizst tettem fel elsőként, a már leírt módon, természetesen borsó nélkül.
A halak mindkét oldalát sóztam-borsoztam.

A mártáshoz a vajat felhevítettem, beletettem a lisztet, habzásig kavartam. Ekkor kézi habverőre váltottam, hozzáöntöttem keverés közben a tejet, sóztam, borsoztam. Ha túl sűrű lenne, lehet már hideg tejjel is pótolni. Visszaváltottam fakanálra, nehogy a bogyókat baj érje... Belekanalaztam a tormát és a kapribogyót, megkóstoltam, utánfűszereztem, tényleg csak pár szem cukrot tettem bele, letakartam, kislángon inkább csak melegen tartottam.

Végül jött a lényeg, a hal sütése. Ettől kicsit tartottam, mert mindenhol azt írták, hogy könnyen kiszáradhat. Egy serpenyőben olajat hevítettem, a halak mindkét oldalát nagyobb hőmérsékleten 4-4 percig sütöttem, majd lefedtem, míg megettük a levest.

Tényleg jó volt!

Mézes gyümölcskenyér - VKF! XXX.

Ez az állandó sütemény-repertoár része nálunk karácsony környékén, sőt ha eszembe jut, akkor máskor is; nagyon egyszerű és ugyanakkor finom, nem túl édes. Sőt, ha szépen becsomagolom, akkor simán lehet gasztroajándék is, tehát megfelel Chef Viki felhívásának is. És ez ráadásul most tényleg ajándék volt, másfél rudat elküldtem belőle, nekünk csak a fénykép (és az Uram) kedvéért maradt néhány szelet:)

Hozzávalók:

A tésztához:

30 dkg/2,5 dl méz
4 tojás
10 dkg cukor
csipet só
őrölt fahéj, szegfűszeg, mézeskalács fűszerkeverék, gyömbér
30 dkg liszt
1 teáskanál szódabikarbóna
kb. 15 dkg mag és aszalványkeverék: dió, mogyoró, aszalt gyümölcsök, datolya, füge, mazsola, birsalmasajt, csokoládé darabok, stb...

opcionális: 1 lapos evőkanál kakaópor

A mázhoz:

8 dkg margarin
10 dkg jó minőségű étcsoki
1 ek olaj

zsiradék és liszt a formák kikenéséhez

A munkát a mézzel kezdem; egy kislábosban tűzre teszem, felforralom, kiteszem a hidegre, lehűtöm.
2 kisebb őzgerinc formát alaposan kikenek zsiradékkal és kilisztezem.
Egy tálban összekeverem a szárazanyagokat: a lisztet, ha kakaót is teszek, akkor azt is, a szódabikarbónát, a fűszereket (tetszés szerinti összeállításban és menyiségben, szerintem összesen 2 mokkáskanálnyi elég bele) és a finomságos keveréket.

A tojásokat szétválasztom; a fehérjéket egy tálban a sóval habbá verem. A sárgákat egy nagyobb tálban robotgéppel alaposan összekeverem a cukorral. Hozzáteszem a kihűlt mézet, ezzel még alaposan továbbkeverem, majd hozzáteszem a szárazanyagokat, fakanállal összekavarom. Óvatosan hozzáteszem a felvert habot, majd a kikent formákba adagolom.

(Én most trükközni akartam, a massza - még kakaótlan - egyharmadát benne hagytam a keverőedényben, 1 lapos kanálnyi kakaót beleszitáltam, összekevertem, majd ezt is a formákba öntöttem és villával kicsit beletúrtam; viszont a maradék fél darabban nem találom a fehér részt, majd utána kell kérdezzek, hogy valaki látott-e benne valahol...)

175 fokos sima vagy 160 fokos légkeveréses sütőben sütöm, kb. 50-60 perc alatt van készen. Amikor a legteteje már nem ragad - úgy a 15-20. perc tájékán - le kell takarni a tetejét, mert könnyen megéghet!
Amikor készen van, rácson kihűtöm.

Elkészítem a mázat, mostanában Éva mázát használom, mert nagyon hamar készen van és hamar dermed a tésztán. Tehát a margarint felforralom, leveszem a tűzről, hozzáteszem a csokikockákat, keverem, míg elolvadnak. Akkor beleöntöm az olajat, keverek rajta néhányat és már mehet is a süti tetejére.

Hamis mézes süti Évától

Éva zseniális süteményét már a megjelenését követően másnap megsütöttem. Nem csalódtam benne, isteni finom! Azóta már legalább 5-6 tepsinyi sült belőle, mindegyik nagyon hamar elfogyott, repertoáron marad szerintem még nagyon sokáig. Ráadásul hamar készen van, és ha van otthon 30 dkg csoki és valamilyen savanykás lekvár, akkor a többi hozzávaló már nem okozhat gondot. Én a fűszerezésen változtattam kicsit az eredetihez képest.

Hétvégén vendégek voltak nálunk, nekik is nagyon ízlett, kérték, hogy legyen rajta a blogomon. Sikerült még egy ép tésztadarabot is találjak, amelyik valamennyire fotogén volt. A képet majd egyszer kicserélem, de mindig pont ez volt a gond, hogy mire a fényképezésre került volna a sor, addigra üres lett a tányér... De ez csak jót jelenthet:D

A sütemény remekül illik a karácsonyi sütirepertoárba, pont olyan íze van, mint az olyankor árult, csokival bevont mézes süteményeknek.


Hozzávalók:

A tésztájához:

2,5 dl finomliszt
2,5 dl rétesliszt
3 dl cukor
2 kk szódapor
1 mk fahéj
1 mk szegfűszeg
1 mk őrölt gyömbér
3 dl tej
10 ek baracklekvár (nekem házi van itthon, de kicsit folyósabb, nincs nagyon keményre főzve)

A töltelékhez:

200 g étcsokoládé (60 %-os Tibit használtam)
8 ek baracklekvár

A mázhoz:

80 g margarin
100 g étcsoki
1 ek olaj

A sütőt bekapcsoltam légkeveréses 180 fokra.
A tésztához valókat a leírt sorrendben egyszerűen fakanállal összekevertem. Egy közepes nagyságú tepsit kizsíroztam-kiliszteztem, beleöntöttem a tészta (inkább kicsit nagyobb) felét, betettem a sütőbe, addig sütöttem (12-13 perc), amíg a teteje szilárd lett. Közben a tölteléknek való csokit mikróban felolvasztottam, összekavartam a lekvárral. A tésztát kivettem a sütőből, rákentem a csokis lekvárt, ráöntöttem a maradék tésztát, visszatettem a sütőbe és még 20 percig sütöttem. Amikor a tetejét kicsit megnyomva tartása van a tésztának, akkor van készen.

Amikor kihűlt, bevontam a mázzal. A margarint addig melegítettem, amíg buborékosra felforrt. Levettem a tűzről, beletettem a kockákra tört csokit, kézi habverővel egyneművé kevertem. Belekevertem az olajat, a süti tetejére kentem, hidegre tettem, így hamar megdermedt.


Készítettem olyan - kicsit ennél is gyorsabb - változatot, amikor a tésztájába nem tettem tölteléket, hanem belekevertem egy tábla apróra vágott csokoládét és aszalt barackot, az sem volt rossz:)

Túrógombóc

A lányom kérésére teszem ide, hogy itt legyen neki kéznél. A zsemlemorzsa a tésztájában (is) nem elírás; egy konyhai "balesetből" származott, nevezetesen amikor kezdő háziasszony koromban egyszer gríz helyett véletlenül azt tettem bele. Sokkal finomabb lett a végeredmény, mint a grízzel, ezért így maradt:)

Hozzávalók 3-4 személyre:

A gombóchoz:

50 dkg túró
3 tojás
1 lapos mokkáskanál só
1 ek cukor
2 kicsit púpos evőkanál liszt
kb. 6 kicsit púpos evőkanál zsemlemorzsa

A morzsához:

10 evőkanál zsemlemorzsa (legjobb, ha házi)
3-4 evőkanál olaj
csipet só
opcionálisan: kevés vaníliáscukor

A túrót villával összekeverem a többi hozzávalóval. A lényeg, hogy kicsit puhább, de nem "plötty" masszát kell kapni. Ha vizesebb a túró, akkor elképzelhető, hogy 1 kanállal több zsemlemorzsa kell bele. Ha a tojások túl nagyok, akkor az egyik fehérjét inkább nem kell beletenni. Ezt a masszát legalább 2 óra hosszáig pihentetni kell, most éppen fél napot volt a hűtőben, de nem rontott az sem rajta.

Egy jó nagy lábosban vizet forralok (kb. 3,5-4 litert), közben vizes kézzel kisebb gombócokat formázok. Amikor forr a víz, tempósan beleengedem a gombócokat, kicsit lejjebb veszem a hőt, befedem. Ha újból forr és feljöttek a gombócok a víz tetejére, 10 perc múlva készen van, de lehet próbát végezni; egyet kiveszek, félbevágom, ha jó, akkor ráteszem mindet a morzsára.

Amíg főnek a gombócok, a morzsa is készen lesz. Egy serpenyőben felforrósítom az olajat, beleszórom a zsemlemorzsát és kb. 3-4 perc alatt aranysárgára pirítom icipici sóval, és ha kicsit turbózni akarom, akkor egy kis vaníliáscukorral együtt. Vigyázni kell, mert képes utánapirulni még, ha leveszem a tűzről.

Mi eperlekvárral szeretjük a legjobban!

Végre sikerült a fénykép

...amit ígértem. Ez már a karácsonyi kaktusz, sőt elkezdett levirágozni. De nincs probléma, mert készülődik a piros színű is!

Krumplis nudli (meg lehet akár krokett is...)

Nem teljesen öncélúan tettem fel a múltkorában a krumplipüré receptemet. Itt van a maradékból készült nudli leírása és fényképeztem is közben. A nudlihoz nem szoktam pluszban fűszerezni, csak a kroketthez, ami gyakorlatilag ugyanígy készül; ahhoz kerül még bele minimum szerecsendió is, és formázás után bővebb olajban megsütöm.

De nudlit ígértem a poszt elején, tehát kanyarodjunk ide: legelőször a nyújtódeszkára tettem 10 dekányi lisztet, ennyit a hozzáadott tojással egészen biztosan felvesz. Rátettem a maradék pürét (kb. 40 dkg volt), a tetejére 1 egész tojást, ezeket összegyúrtam. Ekkor még nagyon puha volt, kellett még liszt; addig adagoltam (nagyjából még 5 dekányit), amíg ragacs nélkül lehetett egy gombóccá gyúrni.
Ekkor 4 felé vágtam, mert kisebb darabokkal könnyebben lehet bánni. Ezeket két kézzel - még mindig lisztes deszkán - elkezdtem a két tenyeremmel oda-vissza görgetni, amikor már hosszabb volt a csík, mindig kettévágtam, és amikor a számomra megfelelő ujjnyi vastagságot elérte a tészta, akkor "méretesre" vagdostam, félregurítottam a lisztes deszka szélére.

Amikor mind készen volt, feltettem egy 5 literes lábosban vizet forralni. Közben a nudlikat egy nagy, kissé lisztes tálcára szedtem egymás mellé. Mikor a víz felforrt, sót tettem bele és egyszerre borítottam az egészet a vízbe. Addig kell várni, míg feljönnek a víz tetejére, akkor kell kivenni szűrőkanállal. Lehetőleg nagyobb rázogatások nélkül kell lecsorgatni, mert ilyenkor még nagyon puhák, össze tudnak törni.

Egyből előkészített pirított zsemlemorzsára kell szedni, óvatosan megrázni 1-2 perc múlva. Lekvárral, mákkal, porcukorral - ki mit szeret - lehet enni.