Diós zserbó

Számomra is meglepő, de ezt a klasszikus süteményt magam eddig még sohasem sütöttem. Édesanyám receptje alapján készítettem, igazán finom lett. Két tanulság azért akadt: egyrészt lehetett volna kicsit bővebben megkenni a lekvárral (én csak elkentem rajta akkora mennyiséget, amennyi elfedte a tésztát). A másik a mázhoz kapcsolódik; igaz, sok tésztára tettem már ezt a mázat, mégis most "sikerült" kicsit keményebbre hagyni, nem lett elég folyós, ezért nem igazán lett szép a teteje; de ez már így sikerült, majd legközelebb erre is vigyázok.

A képen az utolsó pár szelet zserbó van, voltak azért ennél mutatósabbak is, így majd legközelebb újból fényképezek...

Hozzávalók:

50 dkg liszt
25 dkg vaj vagy 20 dkg zsír
1 tojássárgája
6 dkg porcukor
2 dkg házi vaníliáscukor
pici só
kb. 1 dl tejföl
1/2 dl tej
pici cukor
1 mokkáskanál szódabikarbóna
1 dkg élesztő

a töltelékhez:
30-35 dkg darált dió + 25 dkg porcukor
savanykás lekvár (nálunk barack vagy szilva)

a mázhoz:

3 evőkanál kakaó
3 evőkanál porcukor
4-5 evőkanál víz
4 evőkanál olaj

Először a cukros tejben felfuttattam az élesztőt. A lisztet elmorzsoltam a vajjal (anyukám inkább zsírral szokta), majd hozzáadtam a tojássárgáját, a felfutott élesztőt, a tejfölt, a porcukrot, a sót, a szódabikarbónát, a vaníliás cukrot, és rugalmas tésztát gyúrtam belőle. Négy részre osztottam, és egyenként 35 x 22 cm nagyságúra nyújtottam a cipókat. A lapokat először megkentem sűrű baracklekvárral, majd megszórtam a cukros dió harmadrészével. Ráhelyeztem a következő lapot, kicsit rányomkodtam és megszurkáltam villával. Amikor a negyedik lap rákerült a tetejére, a szurkálás után letakartam, és 1 órán át pihenni hagytam.
180 fokos légkeveréses sütőben 35 perc alatt megsütöttem. Amikor kihűlt, csokoládémázzal bevontam.

A mázhoz a kakaóport a cukorral kis lábosba tettem, a vízzel együtt kis lángon felmelegítettem. Kanalanként kevertem hozzá az olajat, majd a tészta tetejére csorgattam, késsel elsimítottam.