Tudom, tudom, sok ember a zeller puszta említésétől is hidegrázást kap. Jómagam is nagyon sokáig ezt a tábort erősítettem, de mára buzgó híve lettem. Mostanában ez nagy szerencse: miután nagyon alacsony a szénhidráttartalma, a diétánkban remekül használható, ezért sokszor kombinálom más zöldségekkel. A következő Kifőztükös recept is így született, finom lett, többször volt már ismétlés belőle.
Hozzávalók 2 személyre, kb. 20 x 20 cm-es sütőtálhoz
70 dkg zeller
30 dkg krumpli
10 dkg póréhagyma
4 főtt tojás
2,5 dl tejföl
1 dl tej
3 dkg vaj
20 dkg füstölt vagy lángolt kolbász
só
őrölt bors
morzsolt majoránna
petrezselyemzöld
a sütőtál kenéséhez:
zsiradék
a tetejére:
1 maréknyi reszelt sajt
A megtisztított zellert és krumplit hasonló vastagságú szeletekre vágjuk, és enyhén sós vízben puhára főzzük, majd leszűrjük. A vajat felolvasztjuk, hozzákeverjük a tejfölt, a tejet, kicsit sózzuk, borsozzuk, majd félretesszük. A tojást, a kolbászt és a pórét felszeleteljük.
A sütőtálat kikenjük, és a zelleres krumpli harmadát az aljára borítjuk. Sózzuk, borsozzuk, kevés majoránnát szórunk rá, és 3-4 evőkanálnyi tejfölös keverékkel meglocsoljuk. 2 tojást szeletelünk rá, sózzuk, és a kolbász felét is rátesszük. Erre kerül a zelleres krumpli második harmada, majd újra tojás és kolbász, végül a maradék zelleres krumpli zárja a sort. Ráöntjük a maradék tejfölös keveréket, megszórjuk a sajttal, és 200 fokra melegített sütőben kb. fél óra alatt átsütjük.
Tipp: ebből az ételből egy adag 38-40 g szénhidrátot tartalmaz; a sima rakott krumpli kb. 60 dkg krumpliból kb. 70-72 g....
5 megjegyzés:
Régen beszéltünk, bár én rendszeresen figyelem továbbra is a blogodat, meg a receptjeidet a kifőztükben is, ahogy elnézem a receptjeidet, erősen diétás felé hajlik mind az utóbbi időben, már sikerült jó sokat fogynotok, mert jó ideje így van igaz???
remélem nem valami betegség kényszeríti, hanem csak mezei súlyfelesleg:-)))Rám is rámférne sajnos.
Szia Anikó!:) én is figyellek ám, főleg a fb-on, és ha valami fincsit látok, akkor a blogodon is (és ez utóbbi sűrűn előfordul;)) Sajnos, jól látod, az uramnak muszáj diétázni, mert némi cukor befigyelt sajnos, és azt kordában kell tartani. Ő nagyon sokat fogyott, először én is, de miután nem vagyok annyira fegyelmezett, nekem jött vissza belőle. A lényeg, hogy odafigyelés van, próbálok low carb diétásan főzni. Ezek az ételek abból származnak, mert ami finom lesz, felkerül ide - és sokszor az újságba - is. Örülök, hogy írtál, és hogy itt vagy:)
Egy kis cukor nálam is van már, de eddig a legmagasabb érték amit mértem reggel éhhomra 8,2 volt. Szedek rá gyógyszert ugyan, meg próbálok odafigyelni az étkezéseimnél, egyre jobban megy, de még kellene fogynom.
Nekem ahhoz nincs lelkierőm, hogy kétfelé főzzek, a férjemnek meg más okok miatt nem szabad diétáznia, sőt...
úgyhogy nem egyszerű a helyzet.
Inkább keveset eszem és várom a súlyom csökkenését, próbálok többet sétálni, de nem vagyok egy sportolós fajta sem:-)))
Anikó, nem egyszerű dolgok ezek... Baromi nehéz többfelé főzni, elég jól ismerem a szitut, mert minimum hétvégenként - de van, hogy máskor is - a szülőknek is főzök; egyik ezt nem szereti, a másik azt, stb.... De már én is könnyítettem a helyzetemen, mert azt mondtam, hogy aki magának nem akar főzni, és idegen segítséget sem akar elfogadni, annak sajnos kompromisszumot kell kötni. Lehet, hogy egy kívülállónak ez brutálisan hangzik, de legyen valaki a mi helyünkben, és rögtön másképp gondolkozik:DD A szénhidrátot kell brutálisan csökkenteni, az biztos; és látom, te is olyan finomakat főzöl és sütsz, hogy nehéz lehet megállni nem enni belőle, nekem is nehezen esne:) Pici kenyér, sok teljes kiőrlésű lisztből készült dolgok, korpás dolgok sokat tudnak segíteni, és én még néhány paleós dolgot is próbálok bevezetni itthon, több-kevesebb sikerrel. Nyitott szemmel járok, sokat olvasgatok, és remélem, sikerrel járunk. Kívánom nektek is a legjobbakat!:))
Képzeld szinte nem is eszem kenyeret, soha nem voltam kenyeres, de amiket főzök, sütök, hát abból bizony eszem, igyekszem nem sokat. Bár néha elszalad a ló.
De kibírja csak nézni a lángost, vagy a barátfülét, hát én sem, csak próbálok keveset enni.
Tényleg nem egyszerű az életünk
Megjegyzés küldése