VKF! XXVI. - Paprikás-snidlinges tonhalkrém

Megszületett a mű; kicsit döcögött, de még éppen időben vagyok. Elkészült tegnap éjszaka, ma este vettük elő a hűtőből, mert az eredeti recept azt írta, hogy kell neki néhány óra, hogy összeérjenek az ízek. Igaza volt, ma este egy kellemes, savanykás intenzív halkrém lett, amibe a snidling és a paprika íze kellemesen simult bele.
Nagyon örültem, mert kaptam finom édeskés piros kápia papikát, nekem ez tette szezonálissá ezt a krémet. Eredetileg ez abszolút nem volt benne a receptben, ott csak a citromos vonalat vitték, de nem hiszem, hogy rontott volna rajta...

Hozzávalók:

2 közepes szép héjú citrom, 1 doboz darabos tonhal, 4 dkg vaj, 1 (csípős) Medve háromszög sajt (a 6-os csomagolásúból), 1 ek összevágott snidling, 2 nem túl nagy piros színű paprika, só, bors, egy evőkanál darabolt, szárazon pörkölt dió

A tonhalat lecsöpögtettem, a citromokat alaposan megsikáltam, letöröltem, az egyik paprika jó felét apró kockákra vágtam. A citromok egyik végéről egy ujjnyi szeletet levágtam, a belsejüket kiskanállal kikotortam egy tálkába. A szobahőmérsékletű vajat a sajttal habosra kevertem, hozzátettem a halat, alaposan elkevertem, amíg homogén krém lett belőle. Ekkor kerültek bele a dió- és a paprikadarabok, valamint a snidling, sóztam, borsoztam, és tettem hozzá 3 teáskanál citromlevet. Kóstolás után a krémmel először a 2 citromot töltöttem meg, utána a paprikát. Hűtőbe tettem őket, valamint a maradék kevés krémet is, ami kimaradt.
Másnap jó éles késsel vékony szeleteket vágtam belőle, tányérra tettem. A kimaradt krémet friss házi zsömledarabokra kentem.

/Forrás: Konyhamagazin 2001./

Padlizsános tészta

Kimaradt egy szép feszes bőrű padlizsán az előző napra szánt adagból, kerestem hozzá receptet, egy régi újságban meg is találtam. Úgy emlékszem, egyszer évekkel ezelőtt már elkészítettem; most kissé alakítottam rajta, és túlzások nélkül állíthatom, hogy nagyon-nagyon finom lett.

Hozzávalók 4 adaghoz:

30 dkg penne vagy hasonló durumtészta, 1-2 padlizsán (kb. 30-40 dkg), 2 piros színű húsos paprika (a recept szerint sárga és zöld is kellett volna, nekem nem volt itthon), 1 kis csípős paprika, 4 gerezd fokhagyma, só, bors, (friss) kakukkfű (nekem csak szárított volt), 2 evőkanál kapribogyó, 5-6 evőkanál olívaolaj (nekem a fele szárított paradicsom olaja volt, nem rontotta el...)

Feltettem a vizet a tésztának. A padlizsánt és a paprikákat kicsi kockákra vágtam, a fokhagymát összezúztam.
Egy serpenyőben felforrósítottam az olajat, beletettem a zöldségkockákat, alaposan és gyorsan átkavargattam, hogy olaj lehetőleg mindenhová jusson (a padlizsán pillanatok alatt képes felszívni bármekkora olajmennyiséget...). Borsoztam, rászórtam a szárított kakukkfüvet (a frisset csak majdnem a végén kell beletenni!), majd megsóztam. Hozzátettem a fokhagymát, és néhány perc alatt puhára pároltam, időnként átkavartam. A végén beleszórtam a kapribogyót is, amivel még kicsit összemelegítettem.
Közben megfőtt a tészta is, a főzőléből egy kis bögrényit félretettem, a tésztát leszűrtem, a zöldségekkel összekavartam. Tettem hozzá egy kis főzőlevet is.
Azonnal tálaltam, hárman majdnem "mindmegettük".

/Forrás: Konyhamagazin 2001./

Mosolydíj

Citromfűtől kaptam, nagyon örültem neki. A mosoly nagyon fontos dolog szerintem az életben. Egy mosollyal el lehet simítani ellentéteket, fel lehet vidítani rossz kedvű embereket, szebbé lehet varázsolni a mindennapokat.

A díjjal kötelezettségek járnak:

1. Tedd ki a díjat a blogodra.
2. Linkeld ki azt, akitől kaptad.
3. Nevezz meg legalább 3 blogot.
4. Hagy üzenetet a díjazottaknak a díjukról.

Megint választani kell...persze megint megharapom virtuálisan egy-két ujjamat, de tudom, csak így haladhat tovább a dolog:)

Tehát a következő emberkéknek adnám tovább, de a mosoly mindenkinek jár, aki elolvassa a bejegyzésemet:)

- Garffykának, mert annyira kedvesen ír mindig a családjáról is a sok szuper recept közepette
- Flat-Cat-nek, mert tetszik, amit csinál, és Ponty úr emlegetése mindig mosolyt csal az arcomra
- Nemisbékának, mert annyi energiája van szuper dolgokat felkarolni és megszervezni, ráadásul nagyon finomakat főz!

Sárgabarack lekvár

Lekvár, nem dzsem; több órás folyamat, nem 3 perces. Meg kell érte dolgozni rendesen, de megéri! Ez jó lesz majd a süteményeket megkenni, mert ez a "sütésálló" lekvár, nem folyik ki idő előtt a rendeltetési helyéről. Tehát rajta!

Végy egy jó nagy kosár barackot! Mosd meg őket rendesen, hogy tiszták legyenek. Válaszd ketté, a magját ki kell venni, ha csúnya a héja, azt is el kell távolítani, egyébként az maradhat rajta. Egyből lehet egy patyolattiszta, jó nagy lábosba dobálni. Ha elfogyott a barack, kezeddel gyurmold össze a gyümölcsöt, utána bőszen gyújts alá, míg felforr, utána lehet kissé mérsékelni a hőfokot. Közben vedd elő a lekvárfőzésre használatos nagyobb fakanaladat, ha nagyon bugyog, meg kell kavarni; meg egyébként is ezzel lehet megelőzni az aljának odatapadását a láboshoz. Türelmesen kell kevergetni, jó, ha van közben, aki időnként levált ebben a tevékenységben. Amikor már nehéz kavargatni, sőt meglátszik a fővő lekvárban a fakanál útja, akkor azt kell megfontolni, mennyi cukor kerüljön bele. Nem kell túlzásokba esni, általában jó érett barackból főzi az ember, ezért kevés is elég. A mostani adag lekvárhoz - nagyjából 9-10 kg gyümölcshöz - 1 azaz egy kg cukor került, az előző adaghoz is arányaiban ennyi kellett. Természetesen ha valaki édesebben szereti, lehet többet is tenni bele, meg kell kóstolni. Tehát belekerült a cukor, ezzel még kb. 20-30 percig kell kavargatni, amíg visszasűrűsödik a lekvár.
Ekkor az alaposan megtisztított-kicsírátlanított üvegekbe méred a lekvárt, ráteszed a kupakot, fejreállítod 5-10 percre. Utána visszaállítod őket a talpukra, mehet szárazdunsztba 2-3 napra.

Az idén kavargatós segédeimmel együtt 2 adagot főztünk, 11 üveggel lett belőle, 720 ml-es űrtartalommal.

A 10 legkedvesebb növényem

Renáta kérdezett róla. Nehéz erre gyors választ adni...

Induljunk talán onnan, hogy a gyümölcsöket már gyerekkoromban is nagyon szerettem. Nem voltam viszont ily nagy barátságban a zöldségekkel; volt néhány kitüntetett - krumpli, zöldborsó, káposzta, lencse, szárazbab, zöldbab -, de olyanok, mint pl. a tök, a kelkáposzta, a spenót, na azok közelembe sem kerülhettek. Manapság a spenót kivételével rendben vannak, sőt a kíváncsiságommal együtt jöttek új "szerelmek" is, pl. a kínai kel, a cékla (nem savanyúságként!).

Jelen pillanatban van ugye egy pici kert a házunk udvarán, amit már többször mutattam, itt leginkább virágok és fűszernövények vannak. Ezenkívül van egy gyümölcsös kertünk kicsit messzebb tőlünk, ahol kb. 30 fa próbálkozik több-kevesebb sikerrel terméssel ellátni bennünket. Az idén elég jól sikerült, volt cseresznye, meggy, sárgabarack is. Most érik az őszibarack, és úgy látszik, szilva is lesz rendesen.

Ennyi bevezető után megpróbálkozok tíz kedvencet kiválasztani, a sorrend nem jelent egyben értékrendet is!

1. Friss gyömbér
Nem tudom megunni! Több éve szembesülök azzal az érzéssel, hogy amikor belereszelem a friss gyömbért a forró olajba és megérzem az illatát, egyszerűen el vagyok veszve.
Ha beütitek a blogom keresőjébe a gyömbér szót, biztosan jó néhány találatot ad, gyakorlatilag mindig van itthon, ha máshol nem, a mélyhűtőmben néhány meghámozott darab.
( a képet innen kölcsönöztem)

2. Málna
Azt hiszem, talán ez a kedvenc...a többi gyümölcs azért szorosan ott liheg a nyomában! Imádom magában, sütiben, fagyiban, mindenhogy. Nemrég feltettem egy képet, amin a mi első szem málnánk nőtt meg, de arra, hogy mennyiség legyen belőle, még sajnos néhány évet várni kell...



3. Levendula
Ez nosztalgia virág a számomra. Emlékszem, hogy nagymamám kertjében hol volt pontosan a helye, milyen alakú ágyás volt, és máig érzem az illatát... Egy szerencse folytán van 2 tövem belőle, cserépben. Minden évben lesz belőle egy csokornyi, amit beviszek a házba, és ahányszor ránézek, a gyerekkorom és a nagyszüleim jutnak eszembe róla.


4. Orchidea
Új szerelem. Évekig nem izgatott, ha olvastam róla, vagy ha láttam valahol. Azután tavaly kaptam egy kedves barátnőmtől egy cseréppel. Azóta megváltozott a viszonyom vele, sőt már gondolkodtam újabb példányok beszerzésén is.

5. Paradicsom
Egyszerűen imádom! Már alig vártam, hogy legyen napon érett, finom friss paradicsom a piacon! Szeretem nyersen is és főve is, magában és társítva más zöldségekkel, valamint megint csak egy új kedvenc, aszalt paradicsom formájában is.


6. Petrezselyemzöld
Na ezt nem szerettem még kiskoromban! Képesek voltak a finom levesből icipici zöld darabkák az ember lányának szájpadlására tapadni, onnan nem mozdulni, különben is semmi íze! - ez volt a véleményem akkor róla. Na, ma meg mindenbe szeretnék tenni belőle, a fűszerágyásomba vetett egy sor semmire nem elég, most próbálkoztam még egy sort vetni, talán lesz is valami belőle, mert már kikelt néhány magocska.

7. Chilipaprika
Meg tulajdonképpen a csípőstől az erős paprikáig jöhetne az egész sorozat. Tudom, nem feltétlenül nagyon egészséges, de szeretem/szeretjük! Ahová csak lehet, belecsempészek legalább egy keveset belőle. Sőt, a chilis csokit is nagyon szeretem!

8. Citrusfélék
Bocs, itt csalnom kellett egy kicsit, mert nem tudnék sorrendet felállítani, főleg a citrom és narancs között. Mindkettőt szeretem, hol az egyik élvez elsőbbséget nálam, hol a másik. Szerencsére a citromról soha nem kell lemondani, a narancsot szoktam nyáron hiányolni; de éppen nemrég vettem egy zacskó narancshéjport, hogy nyáron is tudjak belecsempészni édességekbe ha mást nem is, de legalább egy kis feelinget...

9. Sárgarépa
Ez sem volt régen a kedvencem. No persze leginkább levesekbe főzve ettük, másként nem került asztalra. Mostanság a levesekbe is jó nagy adag jut belőle, de leginkább a sült változatok a kedvencek, illetve reszelve egyéb ételek alkotójaként; komoly mennyiséget használunk belőle évek óta.

10. Rizs
Nem tudom, hogy alakult ez ki nálunk, de fej-fej mellett halad a krumplival. Rengeteget eszünk belőle másokhoz képest, azt tudom csak lemérni a beszélgetésekből, írásokból. De csak a "lédig" változat jöhet nálunk számításba, zacskós őrületeket nem használok. Szerintem az egyik legnagyobb becsapás az úgynevezett "gyors rizs"! Annyi idő alatt simán el lehet készíteni egy normál változatot, olyan ízesítéssel, amit szeretünk és illik ahhoz az ételhez, amihez fogyasztjuk. Ha valaki egyszer ráérez az elkészítésére, akkor mindig egyformám finom lesz. A rizs főzése a blogomon is volt már téma, itt.

Hát ennyi a történet. Nem tudom, hogy máskor is ugyanezt a tízet választanám-e, de most ezek jöttek.

Kérdezném a témáról Ancsikát, Valit és Vikit: nektek melyik a 10 kedvenc növényetek?

Cicatelli tészta gombamártással

A piacon szert tettem egy kisebb csomag barna érdestinóru gombára. A gombaszakértő azt mondta, hogy a vargányához hasonlóan készítsük el. Két receptet találtam, amiből kiindultam, az egyiket Ízbolygónál, a másikat Zsuzsinál. Ezekből alakult ki a mi ebédünk.

Hozzávalók nálam 3 személyre

kb. 35 dkg barna érdestinóru, 1 kisebb hagyma, 8-10 dkg húsos füstölt szalonna, 25 dkg mascarpone sajt, 2 dl tej, só, bors, friss rozmaring
25 dkg cicatelli tészta, parmezán a tetejére

A tésztának főzővizet melegítettem.
A hagymát apró kockákra vágtam, a gombát pucolás és kukactalanítás:( után falatnyi darabkákra. A szalonnát vékony csíkokra szeleteltem, kiolvasztottam a zsírját, kitettem egy tányérra. Beletettem a hagymát, majd amikor üveges lett, hozzátettem a gombát, sóztam, borsoztam, befedtem, kb. 5 percig pároltam. Hozzákanalaztam a mascarponét, beleöntöttem a tejet, kóstolás után újabb só és borsszórás következett, valamint hozzáadtam az apróra vágott friss rozmaringleveleket.
A közben megfőtt tésztát beletettem, átforgattam, tálaltam. A tányéron parmezánsajtot szórtunk a tetejére.

Pöszméte alias egres leves

Egy kevés termett a kertünkben; pont annyi, hogy 2 héttel ezelőtt és ma éppen elég volt egy-egy levesnek.

Hozzávalók:

Kb. 35-40 dkg egres, 10 dkg cukor (ízlés és a gyümölcs érési szintje szerint), pici só, kevés fahéj és szegfűszeg, 1-2 tört szegfűbors, 1 dl tejszín, 1 púposabb kávéskanál vaníliás pudingpor vagy liszt

A gyümölcs két végét letisztítom. Nagyjából 8 decinyi vizet felteszek forrni a cukorral és a fűszerekkel. Közben a tejszínt simára keverem a pudingporral vagy a liszttel. Amikor a víz lobogva forr, a habarást fellazítom egy kis meleg főzőlével és folyamatos kavarás közben a lábosba öntöm. Beleteszem a gyümölcsöt; amikor újra forr, 2-3 perc után leveszem a tűzről, kihűtöm, időnként megkeverem közben.

Ennyi! Nagyon finom, édeskés-savanykás leves, érdemes kipróbálni azoknak, akik nem ismerik.

Ugyanezzel a technológiával szoktam a könnyen puhuló (pl. körte, alma) és befőttből készülő gyümölcsleveseket főzni, a fűszerek változhatnak, valamint ami inkább édeskés, abba kerül még citromlé és/vagy citromhéj is.

Sárgabarack befőtt és dzsem

Két este blogírás helyett ilyen üvegeket töltöttem meg. Lett 8 üveg befőttem, ami a cseresznyebefőtt mintájára készült, valamint készítettem 2 adag dzsemet.

Az egyik féle amarettós lett: 1,3 kg tisztán mért barackhoz 30 dkg cukrot, 1 zacskó 1:3 dzsemfixet és 1 dl amarettót tettem, nagyjából 10 percet főztem, mert elég leveses volt. Utána üvegeket megfordít, 10 perc után vissza, mehetett a kamrapolcra (utána az egyik vissza...finom lett!)

A másik adag ugyanennyi alapanyagból 40 deka cukorral, 1 kisebb citrom levével és reszelt héjjal készült. Ezt még nem kóstoltam üvegből, csak akkor, mikor főztem; nekem ízlett.

Lesz még hagyományos, "öregre" főzött lekvár is, de kell még 2-3 nap, hogy teljesen megérjenek a barackok.

A recept megjelent a Kifőztük magazin 2011. júliusi számában is!

Lovely blog díj

Gabriellától érkezett az újabb díj, köszönet neki érte ezúton is, hogy úgy látta, megérdemlem.

+utólag Bellytől, Mónikától, Valitól, Deborahtól, Evától, Gyöngyitől...

A szabályok:

- Tedd ki a díjat a blogodba

- Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat

- Jelölj meg legalább 7 blogot

- Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál

Az én jelöltjeim:

Duende, Napmátka, Chef Viki, Lúdanyó, Ancsika, Lilahangya, Sedith...

(és ha még felsorolnék 3x7 blogot, akkor is kimaradna valaki...)

Cukkinis-tejszínes halfilé

Tegnap halas napunk volt. A póréhagymás jutott az eszembe, de az most éppen nincs, ezért alternatívaként előkerült a hűtő aljából egy szép nagy cukkini harmada. Talán még jobb is lett, mint a pórés, így bekerül az állandó ételek közé.

Hozzávalók 2 személyre:

40-45 dkg (ponty) halfilé, 20 dekányi cukkini, 1 kicsi hagyma, 1 nagyobb paradicsom, citromlé, só, bors, 3 szem borókabogyó, 1 kisebb csomó petrezselyemzöld, 2 dl tejszín, olaj a sütéshez

A halfilét bevagdostam, sóztam, borsoztam, citromlével meglocsoltam, hagytam állni vagy 2 óra hosszát, utána 4 részre vágtam
A cukkinit uborkaszeletelővel nagyon vékonyra szeleteltem. A borókát késsel meglapítgattam, a petrezselymet és a hagymát apróra vágtam, a paradicsomot vékonyra szeleteltem.

Egy tepsit kiolajoztam. Beletettem a halszeleteket (nekem bőrös volt, az került alulra), rászórtam a hagymát, a borókát és a petrezselyemzöldet. A cukkiniszeletekkel átfedéssel betakartam az egészet, ezt is kicsit sóztam és borsoztam. Középen rátettem a paradicsom szeleteket (itt kellett volna fényképezni, olyan jól nézett ki...), só, bors, utána leöntöttem a tejszínnel. Letakartam fóliával, 15 percig így sütöttem közepes hőfokon, majd fólia nélkül erős hőfokon addig sütöttem, míg a zöldségek a tetején egy kicsit megpirultak, de még szósz is maradt rajta.

Zöldséges rizzsel ettük.