Kukorica konzerv házilag

Mint írtam már róla, készült az idén kísérleti jelleggel kukorica konzerv üvegben. Kizárólag azért pepecseltem vele, mert ajándékba kaptuk, és ennyi nem fért volna el a mélyhűtőben. Leírom a mikéntjét, hogy el ne felejtsem, illetve ha véletlenül valaki a leírás elolvasása után is úgy gondolja, hogy belekezdene... Még tegnap is láttam sok kukoricát, talán nem késtem el a poszttal.

Először a szemeket leválasztottuk a csőről; ezt legegyszerűbben úgy lehet megtenni tapasztalatom szerint, hogy a csövet kettétörjük, hosszában egy sort egy kissé nagyobb tisztára mosott csavarhúzóval letolunk, a többit soronként késsel lefejtjük - igazi babramunka az elején, de bele lehet jönni. Nálunk így összejött egy kb. 4 literes tálnyi mennyiség, ezt 2 részletben dolgoztam fel.
Először egy nagy lábosban 3 liter vizet forraltam, tettem bele 6 dkg (2 %) sót. A kukoricaszemek felét ebben forrás után 5 percig főztem. Leszűrtem, 4 decis üvegekbe tettem; rázogattam közben az aljánál, hogy minél több férjen el bennük. Amikor az összes kukorica üvegben volt, felöntőlevet készítettem; 2 l vizet forraltam, forráskor tettem bele 3 dkg (1,5 %) sót és 6 dkg (3 %) cukrot, ezzel teletöltöttem az üvegeket, lezártam.
Nagy edénybe tettem dunsztolni; az üvegeket kb. 3/4-ig érő meleg vízben erős közepes lángon forrásig melegítettem, majd kissé levéve a hőfokot 25 percig ezen a hőmérsékleten hagytam forrni. Levettem az edény tetejét, 24 órát hagytam állni. Másnap ismét felforraltam a vizet alatta, de akkor már csak 10 percet hagytam forrni. Elzártam a hőt alatta, hagytam kihűlni. Harmadnap került a kamrapolcra, jelenleg ott csücsülnek háborítatlanul, de bennünket ismerve nem túl sokáig; épp addig, amikor megvennénk az 1. doboz kukoricát a boltban:)

Forrás (amit azért nem mindenben tartottam be, csak a fontosabb részekben): Dobray Endréné: A befőzéstől a fagyasztásig c. könyve

Utóirat: a készítési mód bejött, a kukorica olyan lett, amilyennek lennie kell. Macera viszont volt vele rendesen, ha meg kéne venni a kukoricát, biztosan nem vállalkoznék rá:)

Tejfölös-zöldséges krumplileves

Mostanában, hogy nem otthon főzök, sőt nem is csak magunknak főzök, egyszerűbb ételeket eszünk. A mai kívánság ez a leves volt; nagymamám is gyakran főzte ezt, be is sorolom a családi receptek kategóriába. Egyszerűnek is nevezném, mert gyakorlatilag egyszerre beleteszek a fazékba mindent, a végén csak be kell kicsit sűríteni. (Fénykép majd egyszer lesz...)

Hozzávalók 4 személyre:

4 közepes krumpli kockára vágva
1 zöldség vékony, rövidebb hasábokra vágva
3 répa vékony, rövidebb hasábokra vágva
fél zellergumó vékony, rövidebb hasábokra vágva
1 közepes hagyma apróra vágva
1-2 gerezd zúzott fokhagyma
1 kisebb paprika félbevágva
2 közepes paradicsom félbevágva
1-2 szál zellerzöld
1 kisebb csomó petrezselyemzöld
1 szál lestyán
só, bors

1,5 dl tejföl

a rántáshoz: 1 lapos ek. liszt, 1 ek. olaj, 1 tk. pirospaprika + a félretett fél evőkanálnyi a fenti hagymából

A hagymából elteszem a rántáshoz szánt mennyiséget, a többit az előkészített zöldségekkel együtt annyi hideg vízbe teszem fel, amennyire sűrű levest szeretnék kapni. Ha felforrt, megsózom-borsozom; lefedem, kb. 3/4-1 órát hagyom csendesen főni, míg minden éppen roppanós lesz benne.
Közben a felforrósított olajon kicsit megpirítom a hagymát, hozzáteszem a lisztet, zsemleszínűre pirítom, leveszem a tűzről, hozzákeverem a fűszerpaprikát. Pici hideg vízzel felengedem, hozzáteszem a tejfölt, egyneművé kavarom.
Ha már megfőttek a zöldségek, akkor a rántáshoz keverek némi leveslét, majd hozzáöntöm a forró leveshez; még legalább 10 percig hagyom kicsit főni, majd elzárom alatta a hőt.
Mielőtt esszük, a zöld leveleket kihalászom egy szűrőre, kanállal a levesbe nyomkodom a levét.

A 2 paradicsomot és a paprikát nálunk benne kell hagyni, mert van 2 célszemély, akik versenyt vívnak, ki találja meg hamarabb. Ha nem szeretitek, azt is a szűrőbe kell tenni és kinyomkodni, hogy az ízük benne maradjon. A paradicsomoktól kicsit savanykás lesz a leves, de ha valakinek ez nem elég, akkor lehet bele ecetet is tenni.

Egyszerű hozzávalói ellenére nagyon finom leves!

Tejfölös-padlizsános gombamártás szélesmetélttel

Nah, itt van a "vég", most már fotó sincs, a gyerek elment egy hétre, és magával vitt ezt-azt, köztük a masinát is. Azért jegyzetelek, mert nagyon finom lett, ráadásul gyors és könnyű kategória!

Hozzávalók: 

50 dkg gomba (nálunk csiperke, de ha erdei is van benne, még jobb) szeletekre vágva 

2 kisebb padlizsán kis kockákra vágva 

1 közepes hagyma apróra vágva 

2 gerezd fokhagyma összezúzva 

2 paradicsom héja nélkül, kis kockákra vágva 

1 kis zöldpaprika vékonyan felszeletelve só, bors, petrezselyemzöld apróra vágva 1,5 dl tejföl 

2 ek olaj 

30 dkg szélesmetélt

A forró olajon megpirítottam a hagymát. hozzáadtam a gombát, majd a paprikát, a paradicsomot és a fokhagymát, sóztam, borsoztam. Lefedve pároltam, majd 10 perc múlva hozzátettem a padlizsánkockákat, készre pároltam. Közben megfőztem a tésztát, leszűrtem. A raguhoz tettem a tejfölt, felrotyogtattam, a petrezselyemzöld felét beletettem, a többit tálaláskor szórtuk a tetejére. 4 személyes adag, bekerülési költsége kb. 1000 Ft, időigénye szeleteléssel és főzéssel sincs 1 óra sem.

Paradicsomlé és lecsó befőzése

Talán még nem késő... Olvastam már több helyen, mindenki másképp csinálja, természetesen én is:)

A paradicsomlé készítése nálam rém egyszerű, de tényleg. Hosszú évek óta így csinálom, és működik a dolog. A paradicsomokat legalább két léből alaposan megmosom, az üvegeket és az eltevéshez szükséges eszközöket tisztára mosom-öblítem. A paradicsomokat legalább négybe vágom, ha gyanús sérülést találok rajta, inkább kivágom. Amikor kész, akkor a képen látható - immár 2 éve nálunk szolgáló - elektromos húsdarálóra szerelhető passzírozóval levet facsarok belőle. Ezután a nagy fazekamban felforralom, nagyjából 10-15 percig forralom, és a tiszta üvegekbe szedem. Az üvegeket lezárom, szárazdunsztba teszem úgy 3 napra. Nem tévedés, nem teszek bele semmit, így eláll akár 2 évig is.

A lecsó készítése ugyanígy indul, paradicsomlét készítek. Ahány liter a lé, kb, annyi kiló paprikát - lehetőleg piros színű érettet - vágok fel keskeny csíkokra, és a rotyogó paradicsomlébe öntöm. Nagyjából negyedórát főzöm, amíg kicsit összeesik, utána "igazságosan" a paradicsomlével együtt különböző nagyságú üvegekbe merem. Ez azért fontos, hogy egy kis adag pörköltbe is legyen egységnyi mennyiség, de egy nagy bográcsba se kelljen sok kicsi üveggel felbontani. Ebbe sem teszek sem fűszert, sem tartósítót, és ugyanúgy megy dunsztba, mint az ivólé.

Az alsó képen már a kamrapolcon láthatók:

Húsos krumplikrokett

Régebben készítettem, most találtam meg a fotót róla.

Volt egy adag maradék krumplipürém, krokettet terveztem belőle. Már bele is tettem a tojást, a lisztet és a szerecsendiót, és közben gondolkoztam, hogy mi legyen hozzá a főfogás. Nekem elég lett volna magában is, mert nagyon szeretem, de férj azért nem elégszik meg ennyivel. Kinyitottam a hűtőt, találtam benne kb. 20 dkg maradék darált pulykahúst. Járt az agyam, milyen zöldséggel kéne házasítani valami fasírtféléhez, de azután győzött a lustaság, hozzákevertem a nyers kroketthez. Zsemlemorzsába mártottam, kisütöttem, expressz paradicsomsalátával tálaltam, ami nevéhez híven ugyanolyan gyorsasággal el is fogyott.

Expressz paradicsomsaláta: a paradicsomot összevágom, picit sózom, bővebben borsozom, nálunk kap egy lehelletnyi chilit is, utána balzsamecet és (fokhagymás) olívaolaj megy a tetejére. Kész, lehet máris enni!

Gyors és könnyű kategória, főleg ha tényleg maradék püréből készül. Számításaim szerint 500 Ft-nál nem drágább, ketten jóllaktunk belőle egy leves után.

Márványos barackos-kakaós lepény

Vasárnap délben készült el, este már csak írmagja maradt. Viharos gyorsasággal tűnt el a tányérból és a tepsiből, jól tettem, hogy csináltam biztonsági fotót egyben róla.

Nem annyira újdonság ez, hanem a cseresznyés lepényem újragondolt változata. A lisztből 2,5 dekával kevesebbet tettem bele, azzal elkészítettem a leírt tésztát. A kizsírozott-lisztezett tepsibe a kétharmadát belekanalaztam. A maradékba belekevertem 1 púpos evőkanál szitált kakaóport, azzal kitöltöttem a maradék helyeket, majd kicsit megráztam a tepsit oldalra. Tetejére tettem 5 nagy őszibarackot szeletelve, megszórtam fahéjas porcukorral, ezt megismételtem, amikor kivettem a sütőből.

A fotón nem olyan szép, mint amilyen finom volt. Arra viszont vigyázni kell, hogy ne érett őszibarackot használjunk hozzá, hanem félérettet, nehogy eláztassa a süteményt!

Napraforgó kenyér és zsemle

Végre elkészült az én konyhámban is. Régebb óta kerestem az alkalmat, mikor sütöm meg, mert nagyon izgatta a fantáziámat. Nem tudom, írtam-e már, hogy a kelt tészták iránt különös vonzódást érzek; nagyon szeretem elkészíteni is és enni is őket. Jó néhány meg is található a blogom régebbi bejegyzései között, így nem volt kérdés, hogy előbb vagy utóbb ez is sorra kerül.

Azt találtam ki, hogy a versenyen főzendő raguhoz elkészítem a több blogon látott nagy kenyeret, de a zsűrinek leadandó adaghoz kellett terveim szerint egy kisebb hasonmás. Mivel ez volt a köret, igen snassz lett volna egy leszakított darabot adni az étel mellé, ezért készült 5 darab kis napraforgó zsemle is.

A nagy kenyér nagyjából Garffyka és Max receptje és útmutatásai alapján készült, náluk vannak fázisképek is. Nekem erre most semmiképpen sem volt sem időm, sem módom, viszont őket követve nagyon könnyen elkészíthető. A hozzávalóknál lett néhány kis változtatás, egyrészt a liszteket kevertem eddigi tapasztalataim alapján. Másrészt került bele burgonyapehely is, mert muszáj volt előző nap elkészíteni a reggeli kezdés miatt; hajnalban nem akaródzott felkelni, ez viszont puhán tartotta addig, amíg szükség volt rá.

Hozzávalók:

75 dkg liszt - ebből 5 dkg tk. rozsliszt, 10 dkg rétesliszt, 2 púpos ek. burgonyapehely, a többi BL-80 kenyérliszt
5 dkg friss élesztő
280 ml tej
125 ml olaj
2 tojás
1 tk cukor
2 tk só

A kenéshez kb. 7 dkg olvasztott vaj

A tetejére 1 tojás sárgája, 30 ml tej, tökmag, lenmag, szezámmag

Az első blokkban felsorolt anyagokból kelt tésztát készíttettem a dagasztókaros robotgépemmel, majd letakartam és duplájára kelesztettem.
A fent nevezett bloggereknél lefényképezett-leírt módon elkészítettem a dupla napraforgót, majd kb. fél óráig hagytam újra kelni. Akkor bekentem a tojás-tej keverékkel, megszórtam a magvakkal, és először 10 percig légkeveréses 200 fokon, majd 170 fokon további 30 percig készre sütöttem.
Amikor kihűlt, nagy asztalterítőbe bugyoláltam szállításig. Finomnak találtatott, estig elfogyott az utolsó szemig:)

A kis napraforgókhoz fél adag tésztát használtam. Kissé türelemjáték, mert elég kicsik a nyújtandó adagok, mégis a végeredmény kárpótlás a munkáért. Szerencsém volt, hogy előző nap ezekből próbasütést csináltam; egyrészt akkor kísérleteztem ki a mikéntjét, másrészt lett akkora gyakorlatom benne, hogy másnap már sokkal gyorsabban haladt.

Az adagot 6 részre osztottam. A szemre legnagyobbat félretettem a virágok közepéhez. A többiből golyót formáltam, 4 felé vágtam, a negyedekből szintén kis golyók lettek, amikből 3-at kb. 8 centis átmérőjű körré nyújtottam és ugyanúgy megkentem olvasztott vajjal, mint a nagy kenyérnél készített lapokat. A negyedik negyedet kissé nagyobbra - mint a nagy kenyérnél -, ez lett a fedőlap. Amikor elkészült mind az 5 négyes lap, a nagy kenyér elkészítésének mintájára a közepüket bevágtam, de csak 6 részre, hogy ne legyenek túl vékonyak a szirmok, és kihajtottam őket kívülre. Itt még jobban kell vigyázni, hogy a szélétől max. 1 cm-re legyen a bevágás vége, mert egyébként nem lehet szépen kihajtani a szirmokat. Ezután a félretett hatodrészt 5 felé osztottam, azokból golyót formáztam, majd tenyérrel akkorára lapítottam, hogy a kis virágok közepére jó legyen.
30 perc pihenés után ugyanúgy lekentem és megszórtam magvakkal, mint a nagy kenyeret, majd 180 fokon kb. 25 percig sütöttem.

Főzőverseny ismét Gyulán a Várkerti Vigasságok keretében

Már tavaly is jártunk itt, az idén sem szerettük volna kihagyni. A feladat ugyanaz volt, mint 1 évvel ezelőtt: a jelentkezők számára biztosított 4 kg mangalica húsból bográcsban főzött ételt kellett készíteni.

Hosszasan törpöltünk, hogy az idén mit főzzünk; a tavalyi étel nagyon finom volt, mindenkinek ízlett. Nem találtunk olyat, amivel azt felül tudtuk volna múlni, ezért azt inkább kicsit újragondoltuk. Került bele 1-2 apró módosítás - volt, ami tudatosan, és volt olyan is, ami véletlenül:) -, de talán még finomabb lett, mint tavaly. Az alap hozzávalók ugyanazok voltak, került pluszban bele egy kis köménymag néhány gerezd fokhagymával együtt aprítva (ez a szomszédasszony szuper ötlete volt) és egy adag csípős pirospaprika is került bele. Jó szaftos lett, jól lehetett beletunkolni az erre az alkalomra sütött napraforgó kenyeret.

Díjat az idén sem kaptunk érte, de ugyanazt tudom írni, mint egy évvel ezelőtt: nekünk nyerő volt!

A képek:

Az első mozzanat: a húsról levágtuk a zsíros részeket, és tepertőnek kisütöttük; egyrészt isteni előétel volt, másrészt az itt kinyert zsír egy részén lett a hagyma megpirítva:

A vidám társaság:


A krónikás a feldíszített asztallal, középen az általa sütött kenyér:

Aszalás II.

Aszalunk ezerrel, most már férj is rákattant. Amikor nem voltam itthon, kitett megmosva egy tálca szilvát is kb. 1 hete. Azóta volt már sütőben is és a napon. Amikor megtöppedt egy kicsit, kimagozta, de még mindig nincs készen, úgy tűnik, ezzel van a legtöbb macera.

Viszont az alma nagyon bejött, rendkívül gyorsan megy. Pedig nem is igazán aszalásra való, ez az úgynevezett nyári piros alma. Az idén rendkívül sok termett, ezért férj először tett egy kis adaggal próbát. Jó lett, azóta folyamatosan van kint egy-egy adag a napon. Nemes egyszerűséggel a kimagozott-felvágott almát egy kissé ecetes vízbe tette bele. Az utolsónak elkészült almától számítva 5 perc múlva lett a rácsra téve az összes. Ebben a jó időben 3 nap alatt kiszárad. Ha valakinek van ilyen almája, bátran kísérletezzen vele!

Kukoricapüré Chili&Vaniliától

Tegnap éjszaka bújtam a blogokat, és beleszerettem C&V kukoricapüréjébe. Most egyébként is ezerrel kukoricázunk, ugyanis kaptunk ajándékba egy csomó finom, édes csemegekukoricát. Egy részét mi is tovább ajándékoztuk, egy részét megfőztük, 2 adag csövestől ment a mélyhűtőbe, a többiből kísérleti jelleggel konzervet készítettem. Az utóbbiról majd lesz poszt is, ha odaérek...

Szóval maradjunk a pürénél; sajnos kép nincs róla a leírt okok miatt, de muszáj írjak róla, mert 5 embert babonázott meg a mai ebédnél. Ráadásul nem csináltam nagy felhajtást, mert nem voltak ideális körülmények, alapanyagok, a szűkre szabott időről már nem is beszélve.

Maradt a megfőzött mennyiségből 2 nagy cső kukorica, ez a fele volt az eredeti recept mennyiségének. Egy kis fej édes lilahagymát megpirítottam egy kanál kacsazsíron. Rádobtam egy kisebb krumplit darabokban, felengedtem az éppen fővő zöldséglevesből egy merőkanálnyival és lefedtem. A hőt levettem alatta kicsire, a csövekről pedig levágtam a kukoricaszemeket. Amikor a krumpli puha volt, hozzátettem a kukoricát, sóztam, borsoztam, megszórtam egy kis kurkumával (ami gyönyörű sárga színt adott az egésznek), pici cukrot is kapott; néhány percig átmelegítettem együtt őket, majd botmixerrel alaposan összepürésítettem, mert passzírozásról most szó sem lehetett. Közben beletettem egy ujjnyi darab hideg margarint, mert hogy vaj sem volt, de így is működött. A botmixer hangjára jöttek a tesztalanyok, mindenki belekóstolt, és enyhe morajlással vették tudomásul, hogy csak ekkora kicsi mennyiség van belőle.

Mi a férjem által sütött grillhúsokhoz ettük, ahhoz is teljesen jól passzolt. Az eredeti receptért pedig el kell látogatni C&V-hez, a nála leírt módon biztosan még finomabb!