Göngyölt csirke a la Sedith

Régi vágyam volt megvalósítani ezt a projektet. Karácsony előtt Editnél láttam a kacsát ezzel a technikával elkészítve, aztán Gabahnál a fácánt, mindketten a receptversenybe neveztek be vele. Akkor megfogadtam, hogy legalább a csirkéig eljutok, és most remek alkalom volt ez a szülinap.

Kicsit aggódtam, hogy fog-e sikerülni, de sokkal jobban izgatott annál, hogy feladjam a tervemet. Ráadásul Edit írta, hogy 2 nappal előtte kezdjünk hozzá, de a friss csirkét péntek reggelre ígérték, így egyből buktam fél napot. Péntek reggel nyitás után 5 perccel ott toporogtam az üzletben, hogy hazavihessem és hozzákezdhessek. Otthon a tisztítás után hasára fektettem a jószágot, elővettem egy nem igazán megfelelő, de éles kést, és nekivágtam. Az első csirke kb. háromnegyed óráig tartott, mert a szárnyánál és a combjánál elgondolkoztam, hogy hol vágjam ketté, de sikerült. A második nagyjából fele idő alatt készen lett. Le is fényképeztem a kiterített jószágot, de hülye fejemmel nem jutott eszembe, mikor másnap a buli előtt megkértem a gyereket, hogy takarítsa le a fényképező kártyáját...ő megkérdezte, hogy biztos, én mondtam, igen, ő pedig rendes gyermek módjára meg is tette, így az a a kép ugrott... Szombaton délelőtt sütés után pedig már gondolkozni sem volt időm ilyenen, hogy felvágás előtt legalább fotózzak... De legalább az utolsó 3 szeletet megmentettem:)

Gyakorlatilag az került a töltelékbe, amit Edit a kacsánál leírt, kicsit emeltem az adagot, és az pont elég is volt a 2 csirkébe. Viszont nem pároltam annyi ideig, sőt csak egy jó nagy lábosba tettem bele a tűzhely tetején gyöngyözés után kicsi lángra, és csak 2 óra hosszáig, mert ez a husi nyilván hamarabb készen van. Amikor késznek nyilvánítottam, akkor tettem sütőbe, és sütöttem szép pirosra a bőrét. Utána nagyon alaposan lehűtöttem (inkább ez kapott megfelelő időt), hűtőben is csücsült vagy 2 óra hosszát. Amikor kivettem, én is elámultam, milyen gyönyörűen lehetett szeletelni!

Szerintem ez volt a hidegtál sztárja. Köszönöm, Edit:)

Vannak még terveim, majd kipróbálom Gabah töltelékével is, a lehetőségek határtalanok, mivel töltjük meg. Szerintem sokkal finomabb a végeredmény, mintha disznóhúst töltenénk, mert sokkal szaftosabb lesz. Biztatok mindenkit, próbálja ki, mert megéri a macera!

Díjat kaptam!

Ráadásul pont a blogszületésnapomon, és nem is 1 embertől, hanem mindjárt 3-tól: Vikitől, Duendétől és Valitól, sőt utólag még Évától is. Igazán meglepett és nagyon jólesett, hogy ennyien gondoltak rám. Ez valahol visszaigazolás, hogy nagyon rosszul nem csinálom... A megjegyzéseknél is az a legjobb, ha azt olvashatom valakitől, hogy elkészítette és igazán jól sikerült, finom volt, a családja díjazta. Itt pedig az, hogy egy másik blog írójának ilyen vagy olyan okból, de tetszik, amit csinálok.

Voltak az eltelt év során nálam is megtorpanások, hitetlenkedés, elkedvetlenedés, azután jött egy-egy jól időzített megjegyzés vagy a baráti-ismerettségi körömből egy dícséret, és akkor másnap újult erővel kezdtem neki a következő írásnak. Nyilván így lesz ez most is.

És most vagyok a legeslegnehezebb helyzetben, amikor csak 5 embernek adhatom tovább! Legszívesebben többször ennyi embernek is adnám, mert a feljegyzett gyakran olvasott blogok is sokkal nagyobb számban vannak nálam, arról nem is beszélve, hogy ezeken kívül is szívesen járok illetve járnék még jónéhány helyre, amit általában az idő hiánya akadályoz meg.

Kiválasztottam 5 embert, próbáltam olyanokat, akik tudtommal még nem kapták meg mástól. Nem fogok több embert megnevezni, mert biztosan kihagynék valakit, ami azután nekem fájna...
És olyanokat sem, akik már megkapták, de tőlem is kaphatták volna; hosszú lenne a névsor! De azt azért megjegyzem, hogy akiktől kaptam, mindenkinek simán odaadnám:)

Eve @Apple: fantasztikusan jópofa vendégváró ételeket lehet nála találni.

Citromfű: szeretem azt az egyszerűséget, ahogy a konyháját és a blogját vezeti. Sok majdnem elfeledett étel található nála, példaértékű, ahogy a hagyományos konyhát megismerteti az olvasóival.

Gabriella: vele szemben bevallottan elfogult vagyok. Amikor elkezdtem írni a blogomat, és vártam, hogy valaki jöjjön és írjon már nekem valamit, akkor ő megtette... De nem csak ezért adom neki, hanem mert megérdemli! Megismerteti velünk a holland konyhát, ahogy a hollandokkal a mienket, és ínycsiklandó finomságokat hoz gyönyörű fényképekkel.

Lilahangya: régóta figyelem, amit süt-főz 2 kicsi gyereke mellett. Extravagáns finomságokat tálal a tányérján, és csodálatosan fotózza le; az utóbbi időben pedig valósággal szárnyall, nap mint nap hoz valami fantasztikus újdonságot. Sokat kéne tőle tanuljak tőle!

Tintaleves: szeretem azokat az ételeket, amiket készít, többet is kipróbáltam, és mind nagyon finom volt. Ráadásul nála nyertem már 2 receptes újságot, olyanokat, amikhez egyébként nem igazán tudnék hozzájutni, ezért ugye nem baj, ha vele is elfogult vagyok:)))

1 éves lettem!

Az 1. bejegyzés erre a blogra pont 1 évvel ezelőtt történt. Igaz, utána volt egy kis szünet, de akkor is hivatalosan innen számítódik a dolog.

Nem mindenben vagyok kitartó, ezt is úgy gondoltam az elején, ha tetszik, folytatom, ha nem, hát úgy marad. Erőt adtak a folytatáshoz azok a társak, akik kommentjeikkel biztattak, és azok, akik virtuális barátaim is lettek. Ami még segített, az a statisztikai számok emelkedése, hogy másokat is érdekel, mi történik a konyhámban.

Köszönöm hát mindenkinek, aki ellátogatott hozzám!

A macis képet innen kölcsönöztem...szerintem nagyon cuki!

Hajtovány Limarától

Erről csak ezt az icipici képet tudtam kivágni, egyik fényképen sincs normális méretben.

Ez egy csúcs sós ízesítésű (pék)sütemény, nagyon szeretjük, többször készült már. Aki csak megkóstolta, mindenkinek nagyon ízlett eddig. Egyetlen hátulütője van a dolognak, hogy kicsit több vele a munka, mint mondjuk egy stanglival vagy pogácsával. A születésnap előtti héten Nők Lapja Café fórumjain barangoltam egy kicsit, és megütötte a szememet egy cím, mégpedig valaki pont azt feszegette, hogy készítse elő a hajtoványt, ha másnap frissen szeretné vinni valahová. Valaki azt tanácsolta, hogy amint kihűlt, tegye nejlonzacskóba és úgy a mélyhűtőbe, és az akció napján pedig hideg sütőbe téve 180 fokra felmelegítve tökéletesen friss lesz. Én hittem az embernek, így kedden ezzel kezdtem a sütögetést; persze "leteszteltük" a minőségét, de a többivel az ajánlottak szerint jártam el. És lőn tökéletes végeredmény, szombaton is ugyanolyan finom volt, mint sütés után, így bátran ajánlom bárkinek.

Hozzávalók:

1 kg liszt (BL-55, de szokásom szerint 5 dkg teljes kiőrlésű is került bele), 5,5 dl tej, 2 tojás sárgája, 1 dl olaj, 1 ek só, 5 dkg friss élesztő, csipet cukor

Az élesztőt 1,5 dl langyos-cukros tejben felfuttattam. A lisztet a sóval összekevertem, hozzáadtam az élesztős tejet, majd bedagasztottam géppel a többi tejjel és a tojással, majd a végén az olajjal is. Hagytam duplájára kelni.

Közben elkészítettem a krémet a következőkből:

20 dkg szoba hőmérsékletű margarin, 1 tojás, összesen kb. 25 dkg reszelt sajt - minél több fajta van benne, szerintem annál finomabb, és feltétlenül legyen benne füstölt is -, 1 kk só, 2 ek tejföl

Ezeket villával homogén masszává kevertem.

Amikor a tészta megkelt, kicsit átgyúrtam, és 3 felé osztottam, nekem így könnyebb kisebb csigákat formázni belőle.

A gombócokat egyenként jó széles, kevéssé magas téglalappá nyújtottam, megkentem a krém harmadával, feltekertem. Ferdén trapéz alakúra szeleteltem, ügyelve arra, hogy a a végek alulra kerüljenek, és sütőpapíros tepsire sorakoztattam őket kicsit távolabbra egymástól. Kb. 25-30 perc letakarva pihentetés után tojással megkentem, sajttal és tökmaggal szórtam a tetejét, 170 fokos légkeveréses sütőben 15-17 perc alatt megsütöttem.

Újra itt vagyok...

...egy nagy szülinapi projekt megoldása után. Biztos volt már mindenki úgy, hogy annyit sütött-főzött, hogy nem ért rá blogolni, na én most rendesen ebben a cipőben jártam.
Anyósom 80. születésnapját, egyben a névnapját is ünnepeltük az elmúlt hétvégén. Voltunk kereken húszan, erre ezért rendesen fel kellett készülni. Gyakorlatilag keddtől kezdve minden nap készítettem valamit, így szombat délutánra minden terv szerint az asztalon volt.

Sajnos nem lett mindenről fénykép, de azért a fontosabb dolgokról igen.

-Sütöttem sósnak hajtoványt Limarától, kicsit változtatva
-3 féle hús sült, a múlt heti csirkecombok az én leírásom alapján, a végén sok variáció elvetése után karajszeletek sertéssült fűszersóval beszórva (ezt sűrűn használom, nekünk nagyon bejött az összetétele) és egy régi tervem valósult meg, Sedith töltött kacsa receptje alapján én 2 csirkét göngyöltem össze
-töltött tojások
-3 féle saláta; KFC-s káposztasaláta, kicsit feltunningolt majonézes krumpli és egy sajtos-majonézes vegyes zöldségsaláta
-4 féle keksz; Gabojsza fekete marokkói sütije, Millie mogyoróvajas keksze, egy citromos-mákos keksz és krémmel összeragasztott diós habcsók
-csíkos sütemény tejbegrízes krémmel
-és egy epres-mascarponés hatalmas torta

A receptek jönnek szépen sorba, ahogy győzöm:)

Juhtúrós galuska

Mégiscsak sikerült szert tennem a múltkorában 1 db (azaz egy darab) 125 grammos bryndzára, amit azonnal a magamévá tettem, itthon betettem a mélyhűtőbe. Nem kellett volna, 2 nap múlva ki is jött onnan, mert annyira rá voltam már éhezve, hogy kellett gyorsan főzni belőle valamit. Aki olvasta a néhány héttel ezelőtti morgolódásomat, tudja, miért írom ezt.

Egy Stahl-receptre esett a választás, már nem először... Ebből ugye ki is derül azonnal, hogy nyerő, mert annyi, de annyi recept kering már, hogy ami nem jó, azt kitörlöm, áthúzom, kidobom, attól függ, hová volt lejegyezve. Kicsit módosítottam rajta, de gyakorlatilag csak egészen kicsit, mert az ízesítés nagyon el van találva.

Hozzávalók 4 személyre:

A galuskához:

300 g liszt, 2 tojás, 1,5 dl tej, 1 mk só, bors, 3-4 gerezd zúzott vagy reszelt fokhagyma, víz

Az ízesítéshez:

125 g bryndza vagy juhtúró, 3 nagy evőkanál tejföl, 100 g húsos füstölt szalonna

Egy nagy lábosba vizet teszek forralni. A galuskához a lisztet egy nagyobb tálba öntöm, hozzáteszem a sót, borsot és a fokhagymát. Hozzáteszem a tojást és a tejet, valamint annyi vizet, hogy kicsit nehezen kavarható galuskamasszát kapjak. Ha a víz felforrt, sót teszek bele, beleszaggatom és kifőzöm a galuskákat.

Közben a szalonnát kockákra vágom, egy nagy serpenyőben kiolvasztom a zsírját, kiszedem a pörcöt belőle. Ha a galuska megfőtt, leszűröm, meleg víz alatt átöblítem, és a zsírban átforgatom. Egy tálban összekeverem a túrót és a tejfölt, a galuskára öntöm, teszem rá a pörcöket, átforgatom.
Egy tepsit vagy jénai edényt kicsit kizsírozok, beleöntöm az ízesített galuskát, és forró sütőben addig sütöm, amíg színt kap a teteje.

Egyszerű, de mennyei finom! Ennyi maradt, hárman ettünk belőle:

Tavaszi vasárnapi ebéd

Bocs, kép nélkül...

A vasárnapi ebéd második fogását úgy felfaltuk pillanatok alatt, hogy csak utána kezdtem sóhajtozni és gondolkozni; először a férjem kezdett ocsúdni az ízélmények hatása alatt, és megkérdezte, hogy miért nem fényképezted le? Pedig nem volt különleges hozzávalókból, csak úgy egyszerűen: tavaszi volt!

A csirke felsőcombokat még szombat este pácba ültettem: olaj, ketchup, méz, citromlé, bors, csípős paprika keverékbe forgattam, hűtőbe tettem. Másnap ebéd előtt még besóztam, tepsibe raktam, befedtem alufóliával, és fél órára így tettem sütőbe, utána az alufóliát levettem, és anélkül sütöttem még fél óra alatt készre.

Mellé egy másik tepsibe kicsi újkrumplik kerültek; megsikáltam direkt e célra szánt körömkefével őket, majd kacsazsírral "kibélelt" tepsibe kerültek, tengeri sóval, borssal, rozmaringgal voltak fűszerezve, kb. 20 percig lefedve, utána anélkül, időnként rázogattam a tepsit. Amikor készen volt, ráborítottam egfy fél csomó aprított petrezselyemzöldet.

Tejfölös uborkasalátát ettünk hozzá; kell ennél több?

Fahéjas-paradicsomos bab + párizsiasan rántott pontyfilé

Mélyhűtő kihasználási akció van még mindig, listát készítettem a benne rejlő dolgokról, megcsillagozva a sürgősen felhasználandó tételeket, különös tekintettel azokra a dolgokra, amiknek nemsokára szezonjuk lesz, de még mindig csücsül belőlük tavalyi adag. Így találtam a zöld ceruzababot is, amihez receptet kerestem és találtam is CHILI & VANILIÁ-nál, nevezetesen egy fahéjas-paradicsomos változatot. Kicsit féltem, hogy férjuram mit fog szólni hozzá, de simán vette az akadályt, mert az összhatás tökéletes lett.

A receptet nem írom be, mert ugyanúgy készítettem, ahogy le van írva. Hozzá pontyfilé darabokat - szintén része volt a hűtőtartalomnak - rántottam párizsiasan (csak lisztben és tojásban mártottam meg). Annyit azért trükköztem vele, hogy a tojásba a kicsi só mellé került egy késhegynyi fahéj, bors és római kömény, hogy a halnál is visszaköszönjenek a köret fűszerei.

Nekünk nagyon ízlett!

Narancsos-krémes balzsamecet

...vagy krémes-narancsos balzsamecet vagy balzsamos narancsecet vagy mi...

Átmentem kísérletezősbe, mert az egyetlen kis flakon megszerzett balzsamecetkrémemet féltem, hogy meddig bírja ki, mert kezdődik a nagy salátaszezon. Amikor megvettem, azt gondoltam, sokáig kitart majd, hát most már nem így gondolom.
Még az ősszel olvastam Mammánál, hogy lehet házilag gyártani szőlőléből. Akkor megszereztem hozzá a szőlőt, hogy majd abból lé, utána a krém lesz, de akkor még nem izgatott annyira; a szőlőt megettük magában, mert isteni finom volt. Most megtaláltam a receptet kinyomtatva, és nem hagyott a kisördög, hogy narancsléből kéne kipróbálni. Egyik délelőtt fogtam 4 narancsot, és megvalósítottam. Majdnem teljesen úgy tettem, ahogy Mamma írta, csak a szőlőlé helyett frissen facsart, leszűrt édes narancslevet használtam, plusz nem főztem bele a végén keményítőt. 25 perc után kaptam egy jó sűrű - de azért nem teljesen krém állagú - finom édeskés-savanykás finomságot! Még ha nem is nevezhetem balzsamecetkrémnek, akkor is biztosan jó lesz salátaízesítőnek! Nekem 120 ml lett.

És akkor a recept:

1 evőkanál barna cukor
200 ml frissen facsart narancslé
150 ml balzsamecet

Egy kis edényben megmelegíteni kezdtem a cukrot, majd kevergetve karamellizálom. Mikor folyós lett, 1-2 percre félrehúztam, hogy kicsi hűljön, majd óvatosan hozzáöntöttem a narancslét. Pár percig még forraltam, majd hozzáöntöttem a balzsamecetet. Az egészet kicsit kevesebb, mint felére forraltam be 25 perc alatt. Mamma tanácsára úgy mértem le, hogy az elején beleállítottam egy kanalat, és ehhez viszonyítva mértem a további szinteket. Lehűlés után picivel tovább sűrűsödött. Kihűlve kisebb üvegbe öntöttem, de jó lenne picike flakonokat szerezni hozzá....

.

Karalábészósz húsgombóccal

Csúúnya dolgokat művelek időnként... Például leegyszerűsítek ételeket, most (jobban mondva már évek óta) a töltött karalábét. Azért, mert így jóval egyszerűbb. Azért, mert nem kell válogatni a karalábékat hozzá, hogy nagyjából azért egyformák legyenek, sőt még vájkálni sem kell. És főként azért, mert az íze ugyanolyan finom, mint elegáns kinézetű társának.

Hozzávalók 4 személyre:

4 megtermett vagy 6 közepes karalábé, 40 dkg darált hús, 6 -8 dkg rizs, 1 tojás, 1 közepes vöröshagyma, só, 1 púpos tk pirospaprika, 1 púpos tk cukor, 1 csokor petrezselyemzöld, bors, kb. fél liter húsleves vagy 1 húsleveskocka, 2 dl tejföl, 1 tk + 3 ek liszt, 2-3 ek olaj

A karalábékat meghámozom, vékony hasábokra vágom. A hagymát és a petrezselymet felaprítom. A húst egy tálba teszem, hozzáadom a tojást, a rizst, a hagyma és a petrezselyem felét, sót, borsot, a pirospaprikát és a teáskanál lisztet, összekeverem, majd kismaréknyi adagokból gombócokat gyúrok belőle (nekem 11 db lett most).
Az olajat felforrósítom, beleteszem a cukrot, addig keverem, amíg aranybarnára színeződik. Azonnal ráteszem a karalábét és a maradék hagymadarabokat, keverem-pirítom, közben megszórom frissen őrölt borssal. Amikor kis színt kaptak, megsózom, rászórom a maradék petrezselymet, átforgatom, felöntöm húslevessel vagy vízzel és húsleveskockával úgy, hogy kicsivel a karalábé fölött legyen a szintje. Ha felforrt, ellenőrzöm az ízét, ha kell, utánaízesítek, és beleteszem a húsgombócokat.
Lefedem az edényt, kislángra állítom, és kb. 25 percig főzöm.
Közben habarást készítek a tejfölből és a lisztből, felengedem a meleg főzőlével, az ételhez adom, és még 10 percig hagyom bugyogni, utána elzárom.