Éva zseniális süteményét már a megjelenését követően másnap megsütöttem. Nem csalódtam benne, isteni finom! Azóta már legalább 5-6 tepsinyi sült belőle, mindegyik nagyon hamar elfogyott, repertoáron marad szerintem még nagyon sokáig. Ráadásul hamar készen van, és ha van otthon 30 dkg csoki és valamilyen savanykás lekvár, akkor a többi hozzávaló már nem okozhat gondot. Én a fűszerezésen változtattam kicsit az eredetihez képest.
Hétvégén vendégek voltak nálunk, nekik is nagyon ízlett, kérték, hogy legyen rajta a blogomon. Sikerült még egy ép tésztadarabot is találjak, amelyik valamennyire fotogén volt. A képet majd egyszer kicserélem, de mindig pont ez volt a gond, hogy mire a fényképezésre került volna a sor, addigra üres lett a tányér... De ez csak jót jelenthet:D
A sütemény remekül illik a karácsonyi sütirepertoárba, pont olyan íze van, mint az olyankor árult, csokival bevont mézes süteményeknek.
Hozzávalók:
A tésztájához:
2,5 dl finomliszt
2,5 dl rétesliszt
3 dl cukor
2 kk szódapor
1 mk fahéj
1 mk szegfűszeg
1 mk őrölt gyömbér
3 dl tej
10 ek baracklekvár (nekem házi van itthon, de kicsit folyósabb, nincs nagyon keményre főzve)
A töltelékhez:
200 g étcsokoládé (60 %-os Tibit használtam)
8 ek baracklekvár
A mázhoz:
80 g margarin
100 g étcsoki
1 ek olaj
A sütőt bekapcsoltam légkeveréses 180 fokra.
A tésztához valókat a leírt sorrendben egyszerűen fakanállal összekevertem. Egy közepes nagyságú tepsit kizsíroztam-kiliszteztem, beleöntöttem a tészta (inkább kicsit nagyobb) felét, betettem a sütőbe, addig sütöttem (12-13 perc), amíg a teteje szilárd lett. Közben a tölteléknek való csokit mikróban felolvasztottam, összekavartam a lekvárral. A tésztát kivettem a sütőből, rákentem a csokis lekvárt, ráöntöttem a maradék tésztát, visszatettem a sütőbe és még 20 percig sütöttem. Amikor a tetejét kicsit megnyomva tartása van a tésztának, akkor van készen.
Amikor kihűlt, bevontam a mázzal. A margarint addig melegítettem, amíg buborékosra felforrt. Levettem a tűzről, beletettem a kockákra tört csokit, kézi habverővel egyneművé kevertem. Belekevertem az olajat, a süti tetejére kentem, hidegre tettem, így hamar megdermedt.
Készítettem olyan - kicsit ennél is gyorsabb - változatot, amikor a tésztájába nem tettem tölteléket, hanem belekevertem egy tábla apróra vágott csokoládét és aszalt barackot, az sem volt rossz:)
Hétvégén vendégek voltak nálunk, nekik is nagyon ízlett, kérték, hogy legyen rajta a blogomon. Sikerült még egy ép tésztadarabot is találjak, amelyik valamennyire fotogén volt. A képet majd egyszer kicserélem, de mindig pont ez volt a gond, hogy mire a fényképezésre került volna a sor, addigra üres lett a tányér... De ez csak jót jelenthet:D
A sütemény remekül illik a karácsonyi sütirepertoárba, pont olyan íze van, mint az olyankor árult, csokival bevont mézes süteményeknek.
Hozzávalók:
A tésztájához:
2,5 dl finomliszt
2,5 dl rétesliszt
3 dl cukor
2 kk szódapor
1 mk fahéj
1 mk szegfűszeg
1 mk őrölt gyömbér
3 dl tej
10 ek baracklekvár (nekem házi van itthon, de kicsit folyósabb, nincs nagyon keményre főzve)
A töltelékhez:
200 g étcsokoládé (60 %-os Tibit használtam)
8 ek baracklekvár
A mázhoz:
80 g margarin
100 g étcsoki
1 ek olaj
A sütőt bekapcsoltam légkeveréses 180 fokra.
A tésztához valókat a leírt sorrendben egyszerűen fakanállal összekevertem. Egy közepes nagyságú tepsit kizsíroztam-kiliszteztem, beleöntöttem a tészta (inkább kicsit nagyobb) felét, betettem a sütőbe, addig sütöttem (12-13 perc), amíg a teteje szilárd lett. Közben a tölteléknek való csokit mikróban felolvasztottam, összekavartam a lekvárral. A tésztát kivettem a sütőből, rákentem a csokis lekvárt, ráöntöttem a maradék tésztát, visszatettem a sütőbe és még 20 percig sütöttem. Amikor a tetejét kicsit megnyomva tartása van a tésztának, akkor van készen.
Amikor kihűlt, bevontam a mázzal. A margarint addig melegítettem, amíg buborékosra felforrt. Levettem a tűzről, beletettem a kockákra tört csokit, kézi habverővel egyneművé kevertem. Belekevertem az olajat, a süti tetejére kentem, hidegre tettem, így hamar megdermedt.
Készítettem olyan - kicsit ennél is gyorsabb - változatot, amikor a tésztájába nem tettem tölteléket, hanem belekevertem egy tábla apróra vágott csokoládét és aszalt barackot, az sem volt rossz:)
12 megjegyzés:
Ez az elkárhozás maga! Én is megsütöttem még akkor, hát felzabáltuk :-))
Ez biztos finom lehet, csak nem értem, hogy a tészta másik felével mit kell csinálni?
"...beleöntöttem a tészta (inkább kicsit nagyobb) felét..."
És a kicsit kisebb fele? Azt a töltelék rákenése után ráöntöm? De akkor az is átsül, hisz az csak fele annyi ideig sül mint az alsó fele.
Jujj, ezt ki kell probalnom! Nagyon jol nez ki!
Pont ezt kérdezném én is - mi történik a tészta kisebbik felével?
A leírás és a kép nem egyezik, ezért érthetetlen kissé az elkészítés módja.
Szia Kata!
Hát egyszerűen, csak annyit ez a süti szuper lett nagyon jó.. és az hogy mielőtt lefotózod, elfogy csak a te érdemed gratulálok. puszi és szép estét:)
Kedves Névtelenek, bocsánat, az tényleg kimaradt, hogy ráöntöm a lekváros csokira a másik felét a tésztának, javítottam.
Nincs gond a süléssel, teljesen jó lesz mindkét fele. Néhányan elkészítettük már ezt a sütit és mindenkinek sikerült. Ha a beírás elején lévő linkre kattintotok és körülnéztek Éva blogján, több ilyen módon készült sütileírás van nála, én már másikat is sütöttem ezzel a módszerrel és perfekt lett az is.
Viki emlékszem, hogy te is megsütötted, szerintem egyszerre sülhetett nálunk...
Judith, biztos nálatok is nyerő lesz!
Ré, köszi, ha van kedved, próbáld ki te is! Szép estét, jó éjszakát nektek is!
:)
Eszméletlen jól néz ki valóban!!
Igen, igen, a jó öreg mézes, amiben nincs is méz:)))De ez mit sem számít, ha egyszer úgy finom, ahogy van:)Puszi
Megcsináltam, nagyon-nagyon ízlett
az egész családnak.Annyira jó receptjeid vannak, hogy kedvet kaptam
saját blog készítésre:Zsanuária
,ugyanis nekem is annyi családi,meg ilyen-olyan receptem van,hogy elhatároztam, a kedvenceket közzéteszem.További jó sütést-főzést.
Anikó nagyon örülök, voltam nálad:)
Megjegyzés küldése