2009. május 13.

Rosszlányok tésztája


Elővettem Jamie Oliver könyvét (a vacsorásat), hogy valami finom tésztát keressek benne. Jelentem, sikerült, találtam egy jó tonhalasat.

Hozzávalók 2 személyre:

1 jobb minőségű tonhalkonzerv, 20 dkg penne tészta, 2 szardellafilé, 2 gerezd fokhagyma, 1 maréknyi kapribogyó, fél maréknyi olajbogyó (feketét írt, de nekem nem volt csak zöld ), 1-2 paradicsom, kicsi fehérbor, petrezselyemzöld, só, bors, olívaolaj, 1 kisebb marék friss bazsalikom, fél citrom héja és leve, chilipaprika ízlés szerint

Az előkészítéssel kezdtem, maga a főzés nagyjából 20-25 perc.
A konzervet lecsöpögtettem, egy kis tálba tettem. A bazsalikomleveleket apróra vágtam, rászórtam egy kis sót és borsot, a halra tettem. A citrom héját is ráreszeltem, a levét rányomtam, locsoltam még egy kis olívaolajat és összekavartam.
A fokhagymát, a chilipaprikát és az olívabogyót apróra vágtam, a paradicsomot kockákra
Feltettem a vizet a tésztának. Egy serpenyőben 3 kanálnyi olívaolajat forrósítottam. Beletettem a szardellát, szétkevertem. Hozzáadtam a fokhagymát, az olívabogyót és a chilit, kis lángra tettem, kevergettem nagyjából 2 percig. Erre tettem a paradicsomot, a bepácolt halat és egy lötty fehérbort, forrpontra hevítettem, majd újra kislángon hagytam jó 5-6 percet párolódni. A végén még kapott kicsi sót és borsot.
Eközben gyakorlatilag a tészta is megfőtt. 1 merőkanálnyit kivettem a főzőléből, majd a tésztát leszűrtem és a szószba raktam. A petrezselymet apróra vágtam, hozzákevertem. Tettem még hozzá a főzőléből (főleg mert az időzítés nem sikerült pontosra, nem érkezett meg idejére a 2. fő).
Jót ettünk belőle!

2009. május 12.

Szabálytalan aloo gobi - brokkolival



Tegnap valami jó fűszeresre vágytam, valamint volt egy felhasználandó brokkolim itthon. Sokáig keresgéltem, aztán bevillant, hogy mi lenne, ha a brokkolit karfiol helyett használnám, de akkor kell mellé valami, mert fél kiló brokkoli magában kettőnknek nem elég. Ekkor jött a mentő ötlet az aloo gobi személyében...szerintem nagyon jó lett így is, sőt a zöld brokkoli jól mutatott a krumpli mellett.

(Amikor nincs szezonja a karfiolnak-brokkolinak, szeretem őket indiai ételekhez felhasználni, mert ide jöhet az összes része, még a torzsájuk is; nem hiába fizetünk érte egy vagon pénzt.)

Hozzávalók (az eredetit írom, csak annyi a történet, hogy a karfiol helyett 1/2 kg brokkoli volt):

1 nagy fej karfiol, 5 közepes krumpli, 1 nagy fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, egy jó darab friss gyömbér, 2 paradicsom vagy 3 ek sűrű paradicsomlé, 1 tk egész római kömény, 1 tk mustármag, 2 tk kurkuma, 2 tk őrölt koriandermag (én mozsárban törtem meg), 2 tk cayenne bors vagy pirospaprika (nálam édes paprika+kevés chilipor), 2 tk garam masala fűszerkeverék, só, bors, friss koriander (én már pont tudtam egy kicsit szedni az ültetvényemről, hiányában petrezselyemzöld kell), 4-5 ek olaj

Érdemes mindent előkészíteni, ahogy szoktuk látni főzős műsorokban, legalábbis amit szétszedni-aprítani-morzsolni kell, plusz legyen a kezünk ügyében minden fűszer, a kupakok levéve a tetejéről, mert gyorsan kell dolgozni.

A karfiolt szétszedjük falatnyi darabokra, a torzsáját is ahol kell, meghámozzuk, darabokra vágjuk. A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk kis darabokra. A vöröshagymát, a fokhagymát és a gyömbért is a lehető legapróbbra vágjuk. A paradicsomot meghámozuk és kockákra vágjuk.

Egy lábosba szárazon megpirítjuk a római köményt és a musármagot, míg az illatát meg nem érezzük. Ezután olajat öntünk rá, rátesszük a vöröshagymát és a gyömbért, kis lángra tesszük, mehet bele a fokhagyma is, puhára pároljuk. Hozzáadjuk a kurkumát és a cayenne borsot. Erre dobjuk a krumplikockákat, átforgatjuk, és nagyjából 5 percig puhítjuk-keverjük, hogy a krumpli kicsit puhuljon. Erre először a paradicsomkockák jönnek, utána a karfioldarabok, majd utána az őrölt koriander és a garam masala, ezt alaposan összekerjük. Sózzuk, borsozzuk, majd aláöntünk 1 decinyi vizet, befedjük, és kb. 15-20 percig főzzük, hogy a zöldségek megpuhuljanak.

Azt írták, hogy rizs vagy indiai kenyér kéne hozzá, de mi így magában szoktuk enni.

(Bocs, de nem tudom, honnan van, ez is egy cetlis recept. Kipróbáltam vagy 3 félét, ez jött be.)

2009. május 11.

Csokis-mogyoróvajas keksz


Sajtkukacéknál jártam hétvégén virtuálisan, az ott olvasott kekszet azonnal be is kevertem. Egy bajom volt csak vele; nem tudom, más is van-e így, én nem szeretem a bögrés recepteket, azokkal buktam a legnagyobbakat. Ezért ha szimpatikus egy ilyen recept, lemérem a hozzávalókat mérlegen, hogy legközelebb azokkal (vagy esetleg már javított) mennyiségekkel dolgozzak. Így történt ez most is, és amikor lemértem az első bögre cukrot, azonnal elment a kedvem a másodiktól, mert az éppen 20 dkg volt. Ettől aztán fele mennyiségű maradt a cukor, de szerintem elég is volt bele.

Hozzávalók:

25 dkg liszt, 2 lapos tk szódabikarbóna, 1 lapos tk só (használtam a fior di sale-t hozzá), 22 dkg puha vaj, 20 dkg nádcukor (nekem nem volt kétféle, inkább világos lehetett, a felének sötétnek kellett volna lennie), 2 egész tojás, 1 vaníliarúd belseje, 25 dkg mogyoróvaj, 17 dkg jó minőségű tejcsoki (nekem 12 dkg Tibi volt itthon)

A lisztet egy nagy tálban összekevertem a szódabikarbónával és a sóval. A vajat habosra kevertettem robotgéppel a cukorral, utána egyenként hozzátettem a tojásokat. A végén beleraktam a mogyoróvajat és a vaníliát. Fakanálra váltottam, a nedves dolgokhoz kevertem apránként a lisztes keveréket, a végén pedig az apróra vágott tejcsokit. Hűtőbe tettem néhány órára, hogy összeálljon.
Nekem 3 tepsinyi lett, azokra sütőpapírt tettem. Lapos evőkanálnyi mennyiségeket tettem a rájuk, kicsit kerekebbre formáztam, megszórtam a tetejüket egy kis cukorral. Alsó-felső fokozaton 190 fokos sütőben 15 percig sütöttem.

Tényleg nagyon finom!!!!!

2009. május 10.

Epres-málnás öntet (túrós palacsintára)


Tegnap mélyhűtő átvizsgálás volt (gyakrabban kéne...), és találtam benne még tavalyi epret és málnát, pont itt volt az ideje, hogy legyen belőle valami. Panna cotta lett volna belőle, de amit kinéztem, fehércsokis volt, az pedig éppen nincs itthon. Kitaláltam, hogy akkor a túrós palacsintát dobom fel egy kicsit vele. Jól sikerült!

Nem igazán mértem a dolgokat hozzá, inkább olyan ötletadónak szánom. Volt kb. 40 dekányi gyümölcsöm, azt egy kislábosban feltettem főni, amikor lett leve, kapott 10 dekányi cukrot és egy csipet sót. A kertben szedtem egy marék citromfűlevelet, apróra vágtam. Amikor már puhák voltak a gyümölcsök, beletettem egy fél citrom héját, egy lötty citromlikőrt és a zöldet, egy rottyanás után elzártam.
A palacsintákat megtöltöttük az ízesített túróval, a tetejére csorgattuk az öntetet.

2009. május 9.

Csatnis hús rizzsel


A fiam kérésére főztem, teljesen leszoktunk róla az utóbbi időben, pedig tavaly és előtte télen nagy kedvenc volt. Arról nem is beszélve, hogy pillanatok alatt készen van, ha az ember lány nyáron gondoskodott róla, hogy eltegye üvegbe az egyik alapanyagát, a csatnit.

A csatni vagy angolosan chutney indiai étel, a Terebess oldalán van egy nagyon jó összefoglalás és receptgyűjtemény. Magáról a csatniról többek között ezt olvashatjuk (idézet a HVG-ből):

"Édes, erős-pikáns, esetleg picit savanykás. Készülhet különféle zöldségekből, gyümölcsökből, gazdagon fűszerezve. Így jellemzi a mostanság nálunk is egyre népszerűbb fúziós konyhák különleges csemegéjét, a csatnit az Encyclopedia Britannica. A hindi eredetű szó – chutney – jelentése: nyalni. És valóban, aki megkóstolja valamelyik változatot, megnyalja utána mind a tíz ujját.

A varázslatos ízvilágú indiai konyha leleménye, de manapság előszeretettel készítik szerte a világon. A különböző nemzetiségű séfek saját ízkombinációikba adaptálják az alapreceptet. Európába a gyarmatosítás idején hozták be a britek. Angol nyelvterületen mindenütt kapható kisebb üvegekben, hosszú eltarthatósággal, mint a lekvár. A csatni tulajdonképpen sűrű mártás. Egyes fajtái pürészerűek, mások inkább dzsemre emlékeztetnek, felismerhetők benne a gyümölcs- vagy zöldségdarabkák. Alapanyaga tehát gyümölcs és/vagy zöldség, a leggyakrabban mangóból, hagymából, fokhagymából, sárga- és őszibarackból, paradicsomból és korianderlevélből készül, de létezik kókuszos is. Fűszerezéséhez sót, cukrot, csilit, borsot, gyömbért, kurkumát, köményt, citromlevet és ecetet használnak, persze mindezt nem egyszerre. Indiában szinte minden étkezéshez frissen készítik a legkülönfélébb csatnikat. Készülhet hideg és meleg eljárással is, a felhasznált alapanyagtól függően. Elkészítéséhez nem kell különösebb konyhai előismeret. Inkább csak fantázia, hiszen nagyon szabadon variálható, az egyéni ízlésnek, a pillanatnyi hangulatnak megfelelően."

Ezt az ételt mi kb. 2-3 évvel ezelőtt fedeztük fel magunknak, és 2 nyáron sok-sok üveg készült belőle. A recepteket, mint írták, tényleg nem kell szentírásnak venni, ami van a fán, a kamrában, azt kell hozzá felhasználni. Sőt lehet télen is főzni; alma mindig van, és ha valamelyik befőttet elővesszük, akkor az jó alapnak, az alma a zöldségekkel pedig majd ropogós marad benne, tehát bíztatok mindenkit: Csatnira fel! Vészhelyzetben pedig készen is lehet vásárolni nagy üzletekben, csak nyílván akkor sokkal kisebb lesz az adag.

Én egyébként nem szoktam túlságosan csípősre készíteni, mert mi igenis nagy mennyiségben szeretjük enni; a tegnapi ebédnél hármunknak felbontottam egy 7 dl-es üveget, estére egy kevés maradt belőle. Viszont kevés hússal esszük, ezért ha magunk tettük el az üvegbe, akkor ez egy igen gazdaságos étel, mert nem kerül igazán sokba.

Hozzávalók 4 személyre:

40 dkg csirke- vagy pulykamell kis kockákra vágva, 7-8 dl csatni (esetleg kevesebb), 1 ek. olaj, só, bors
4 adag párolt rizs

Felteszem a rizst főzni (de természetesen most csak alapot főzök, hagymával, sóval és borssal).

Egy kisebb lábosban az olajon átpirítom a húst, borsozom, sózom, ha kell, kevés vizet hozzáadva puhára párolom. Hozzáteszem a csatnit, összemelegítem.

Utána már csak annyi a dolgom, hogy egy tányérra rizst teszek, a tetejére halmozom a csatnis husit, és jó étvággyal megesszük.

2009. május 8.

Hagymás cipócskák


Chéf Vikinél olvastam a hagymás kenyeret, Trinitynél a bagettet, nem mehettem el mellettük csak úgy szó nélkül. Már csak azért sem, mert itthon meglehetős hagymamánia van, ráadásul régebben többször is sütöttem ilyen kis péksütiket, mindig nagy sikere volt.
Krumplipelyhes változatot sütöttem volna, de nyúltam érte a kamraszekrénybe, hűlt helye volt. Kezembe akadt viszont a zabpehely csomag és eszembe jutott, hogy a múltkorában a hihetetlen kenyérben jó állagot adott a lisztje. Egyből vettem a kávédarálót és 10 dekát ledaráltam lisztnek belőle, utána már csak sakkozni kellett a többi hozzávalóval. Jó sok folyadékot vett fel (1 decivel többet, mint egyébként szokott), ez valószínűleg a zablisztnek köszönhető. A végeredmény egy finom, puha, laza bélzetű, szerintem kicsit egészségesebb zsömleféle lett.

Hozzávalók:

10 dkg zabpehelyliszt, 2 dkg tk. rozsliszt, 38 dkg BL-80 kenyérliszt, 2,5 dkg friss élesztő, 1 dl tej, 2,5 dl víz (nekem ebből 1 dl savó volt, a joghurt készítéséből maradt, el szoktam tenni, kelt tésztákhoz használom), 1 csipet cukor, 3 mokkáskanál só, kevés őrölt kömény
3 evőkanál olaj, 1 közepes vöröshagyma apróra vágva
a tetejére kevés tej megkenni

Először a hagymát kell megdinsztelni az olajon, puhára, félretenni, hagyni, hogy kicsit hűljön.
A langyos tejbe beletettem a cukrot és az élesztőt, felfuttattam. Közben kimértem a liszteket, hozzátettem a sót és a köményt. A közepébe tettem az élesztős tejet, hozzáöntöttem a többi folyadékot és a dagasztóval elkezdtem kidolgozni. Hozzátettem a hagymás olajat, készre dagasztottam. A tészta alá szórtam kevés lisztet, és kézzel cipóvá formáltam.
Letakarva duplájára kelesztettem, nagyjából egy szűk óra alatt.
Akkor kicsit átgyúrtam, 8 felé osztottam, hosszúkás cipókat próbáltam belőlük alakítani, több-kevesebb sikerrel. Sütőpapíros tepsire tettem, bevágtam a tetejüket, letakarva 30 percig hagytam kelni. Közben a sütőt bekapcsoltam 200 fokos alsó-felső sütésre, tettem a sütő aljába egy pici edénybe vizet, gőzölögni - ezt a sütés félidejében kivettem. Megkentem a bucikat egy kis tejjel, betettem a sütőbe, 30 perc alatt sültek meg.


2009. május 7.

Virágok

Amikor a kertet fotóztam, úgy éreztem, muszáj még néhány szobában lévő szépséges virágot is lefényképezni. Szeretném megosztani veletek!

Az orchideám egy virága és egészben:





Fokföldi ibolya teljes pompában:


Anyák napjára kaptam:

Képek a kertből II.

Jó 3 héttel ezelőtt tettem fel az első képeket az idei kertemről, virágaimról. Az eltelt időben legtöbbjük nagyon szépen fejlődött, sőt néhány új beszerzés is történt, többet már nem is (lenne) szabad venni, mert nem fér be:)
Akkor lássuk sorjában.

Kezdem a virágokkal. A futómuskátlik felkerültek az erkélyre a helyükre, jól érzik magukat. Az egyik ablakba vásároltam 3 állómuskátlit, nekem nagyon tetszenek.




A kerti asztalra kellett 1 nagy cserép virág, amelyik megtartja a terítőt az asztalon. Ezt választottam, ugye szép? Alapból fehér szirmai vannak egy kis halványlila beütéssel; amikor megláttam, rögtön tudtam, hogy őt szeretném! Mögötte az ablakban szerényen megbújik egy cserép árvácska; ajándékba kaptam, nagyon hálás, mindig tömve van kis sárga virágokkal.



A kiskertben szépen megnőttek az elveteményezett fűszerfélék, megfakadt a lestyán és a snidling, magához tértek, sőt már hajtanak az átültetett, ajándékba kapott tárkonyok. Rukola szüret készülődik, sőt már a tépősalátát is megint ritkítani kell (én úgy szoktam ezt megtenni, hogy a kihúzott példányokat rögtön felhasználom; hogy a zsenge rukola levelek milyen finomak voltak, a többségét csak úgy elrágcsáltam magában...). A petrezselyem- és a korianderleveleknek is indul az igazi levele, nemsokára nem kell már a zöldségesnél venni. A bazsalikomok a túlvégen elég nehezen térnek magukhoz, többet már újra pótoltam, remélem, legalább egy sornyi megmarad belőlük.


A citromfű nőtt talán a legrohamosabban, muszáj lesz italt készíteni a levelekből.



Vannak már zöld kis eprek, rengeteg van belőlük, várjuk hogy megpirosodjanak.



A palántanevelőben maradt még néhány dolog; sajnos a rozmaring és a majoranna nem nagyon akar kikelni, illetve amelyik véletlenül kikelt, az meg nőni nem szeretne; lehet, hogy feladom és veszek "készen" 1-2 tövet belőlük. A legtökéletesebben a paradicsom kelt ki és fejlődik, szerintem minden egyes magból lett növény. Még várok egy kicsit kiültetés előtt, a többinek meg gazdát kell keressek, mert nekem 6 tő kell összesen.


Ez a helyzetjelentés, ha történik valami érdekes, újra beszámolok.

2009. május 6.

Epres banánhab


Játszadoztam még egyet a banánnal, mint a múltkor, csak most 1 banán mellé 5 szem nagyobb, illatos eper került az aprítógépbe.
Alaposan, habosra kevergettem-aprítottam...nagyon finom lett ez is, még jobb, mint a kivis. A banán nagyon jól felhabosodik, és jól tartja magát, lehet látni a fényképen, hogy nem süllyed bele az eperdarab.
Jó étvágyat, ha kipróbáljátok!

2009. május 1.

Spárga sonkával, csőben sütve




...vagy ilyesmi, mert nincs hivatalos neve, ez volt az ebéd, egyben nálunk a spárgaszezon megnyitója. Meg is ettük ketten az egész adagot, ahogy kell, mert nagyon jó volt:)

Hozzávalók 2 személyre:

50 dkg (fehér) spárga, 15-20 dkg füstölt sonka (legközelebb húsos szalonna, mert a sonka nem tart már sokáig sajnos), 1 tojás, 2 dl tej, 2 dl tejföl, só bors, oregánó

Kevés vizet tettem forrni a pici sóval a párolóedény aljában. Közben a spárgát vihartempóban zöldséghámozóval meghámoztam, a legalsó végétől megszabadítottam. A spárgákat a párolótálba tettem, kicsit sóztam, borsoztam, lefedtem; kb. 12 perc alatt nagyjából roppanósak lettek.
Közben a sonkát vékony csíkokra vágtam. Forró serpenyőben átsütöttem, zsiradék nem kellett alá, mert volt a sonkán egy réteg fehér zsírréteg is. Kivettem a sonkát, az ottmaradt kevés zsírra és a pörkanyagokra óvatosan részletekben ráöntöttem a tejet, ami fellazította az ottmaradt értékes és jóízű részeket. Ezután hozzátettem a tejfölt, kézi habverővel összedolgoztam, icipicit sóztam, bővebben borsoztam, egy mokkáskanál oregánó került még bele. Beleütöttem a tojást, azzal is megkavartam.
Kör alakú (pite)formát - 23 cm átmérővel - kicsit kizsíroztam, sugár alakban belefektettem a spárgát. Közé szórtam a sonkacsíkokat, ráöntöttem a mártást, és 200 fokos sütőben 35 perc alatt megsütöttem.

Mikróban is készítettem már (van ún, CRISP funkcióm, amivel mintha sütőben sütném, csak kb. feleannyi idő alatt van készen, nagyjából 15 perc alatt).

LinkWithin

Related Posts Widget for Blogs by LinkWithin