Piszke felhívásának elolvasása utáni, azonnali ötlet nem hagyott nyugodni. Bármelyik könyvet vettem a kezembe, csak ez jutott mindig az eszembe. Jól kinevettem magamat, hogy ennyi idősen ifjúsági regényt fogok lapozgatni.
Egyszer régen ettem egy étteremben egy bizonyos ételt, akkor is azért, mert Örsi Ferenc könyve jutott róla eszembe. A könyvem itthon lévő példányát 1967-ben adták ki, látszik, kicsit fogott rajta az idő... Gyermekkorom egyik kedvenc könyve volt, sokszor elolvastam, ráadásul a tévében is lehetett látni a sorozatot minden évben. Sőt, még 1-2 évvel ezelőtt is láttam valamelyik közcsatornán, Zenthe Feri bácsi és a többiek nagyot alakítottak benne. Most is beleolvastam a könyvbe, habár már végképp nem az én korosztályomé, mégis jó volt nosztalgiázni egy kicsit.
Emlékeim szerint nagyon ízlett az a bizonyos étel, utána elfelejtődött, egészen mostanáig. Így azután megadtam magamat, és elkészült (az utolsó napon) a Tenkes szelet.
Az étel elkészítési módját kutattam az interneten. Gyakorlatilag amennyit olvastam, majdnem annyiféle képpen írták le, így összehoztam olyanra, ami nekem a legszimpatikusabbnak tűnt. Gyakorlatilag egyszerű hozzávalókból készül, olyanokból, ami a könyvben leírt-kitalált történések idején - az 1600-as évek végén, I. Lipót császár uralkodása idejében - is fellehető lehetett, ezen nem is változtattam, kivéve azt, hogy a bő zsírban való sütést nem vállaltam be.
Tehát az elkészült étel hozzávalói:
6 dupla szelet sertéskaraj (50-60 dkg), 5 dkg jó húsos füstölt szalonna, 15 dkg sertésmáj, 15 dkg gomba, 1 közepes vöröshagyma, só, bors, petrezselyemzöld, pici zsír
Liszt, tojás, zsemlemorzsa a panírozáshoz, olaj a sütéshez
Először a tölteléket készítettem el. A zsíron kiolvasztottam a szalonnadarabokat, kivettem az edényből. Megpirítottam az apróra vágott hagymát, rátettem a kis kockákra vágott májat és gombát, rövid idő alatt zsírjára pirítottam. Megborsoztam, a végén finomra vágott petrezselymet szórtam rá. Levettem a tűzről, hozzátettem a szalonnát.
A kedves hentes bácsi által majdnem kettévágott hússzeleteket kiklopfoltam, kicsit sóztam, borsoztam. Rátettem a kihűlt tölteléket, összegöngyöltem, amelyiket kelett, fogvájó pálcikával megtűztem. Én ritkán szoktam karajt készíteni, mert nem annyira szeretjük; meglepett, mennyire könnyen lehetett formázni, nagy része minden segédeszköz nélkül szépen összeállt. Paníroztam a klasszikus módon, és bő olajban lassú tűzön türelmesen megsütöttem, először fedő alatt, utána anélkül.
Zöldborsós-petrezselymes rizzsel és sült krumplival ettük.
Egyszer régen ettem egy étteremben egy bizonyos ételt, akkor is azért, mert Örsi Ferenc könyve jutott róla eszembe. A könyvem itthon lévő példányát 1967-ben adták ki, látszik, kicsit fogott rajta az idő... Gyermekkorom egyik kedvenc könyve volt, sokszor elolvastam, ráadásul a tévében is lehetett látni a sorozatot minden évben. Sőt, még 1-2 évvel ezelőtt is láttam valamelyik közcsatornán, Zenthe Feri bácsi és a többiek nagyot alakítottak benne. Most is beleolvastam a könyvbe, habár már végképp nem az én korosztályomé, mégis jó volt nosztalgiázni egy kicsit.
Emlékeim szerint nagyon ízlett az a bizonyos étel, utána elfelejtődött, egészen mostanáig. Így azután megadtam magamat, és elkészült (az utolsó napon) a Tenkes szelet.
Az étel elkészítési módját kutattam az interneten. Gyakorlatilag amennyit olvastam, majdnem annyiféle képpen írták le, így összehoztam olyanra, ami nekem a legszimpatikusabbnak tűnt. Gyakorlatilag egyszerű hozzávalókból készül, olyanokból, ami a könyvben leírt-kitalált történések idején - az 1600-as évek végén, I. Lipót császár uralkodása idejében - is fellehető lehetett, ezen nem is változtattam, kivéve azt, hogy a bő zsírban való sütést nem vállaltam be.
Tehát az elkészült étel hozzávalói:
6 dupla szelet sertéskaraj (50-60 dkg), 5 dkg jó húsos füstölt szalonna, 15 dkg sertésmáj, 15 dkg gomba, 1 közepes vöröshagyma, só, bors, petrezselyemzöld, pici zsír
Liszt, tojás, zsemlemorzsa a panírozáshoz, olaj a sütéshez
Először a tölteléket készítettem el. A zsíron kiolvasztottam a szalonnadarabokat, kivettem az edényből. Megpirítottam az apróra vágott hagymát, rátettem a kis kockákra vágott májat és gombát, rövid idő alatt zsírjára pirítottam. Megborsoztam, a végén finomra vágott petrezselymet szórtam rá. Levettem a tűzről, hozzátettem a szalonnát.
A kedves hentes bácsi által majdnem kettévágott hússzeleteket kiklopfoltam, kicsit sóztam, borsoztam. Rátettem a kihűlt tölteléket, összegöngyöltem, amelyiket kelett, fogvájó pálcikával megtűztem. Én ritkán szoktam karajt készíteni, mert nem annyira szeretjük; meglepett, mennyire könnyen lehetett formázni, nagy része minden segédeszköz nélkül szépen összeállt. Paníroztam a klasszikus módon, és bő olajban lassú tűzön türelmesen megsütöttem, először fedő alatt, utána anélkül.
Zöldborsós-petrezselymes rizzsel és sült krumplival ettük.
10 megjegyzés:
Kizárt, hogy ilyet a Tenkes kapitánya korában ettek volna, főleg a panírozás miatt, ami csak a 19. század második felében terjedt el, de akkor is nagyon finomnak tűnik.
Phzs, igazad van:) Leginkább azt szerettem volna kiemelni, hogy a hozzávalók akkor is elérhetők voltak - én ezzel az étel egyszerűségére akartam célozni. Így utólag elolvasva nem biztos, hogy úgy sikerült.
Az étel viszont tényleg nagyon finom!
Képzeld, én ott voltam Siklóson a film forgatásának 30. évfordulóján. Érdekes, történeteket hallhattunk, a stábról, pl. hogy mennyit fejlődtek borivás tekintetében, míg ott a jó borok és a híres pincék környékén dogoztak.
Nekem is ez a kiadás van meg! :)
Lehet, hogy azért kattantam így a témára, mert szeptemberben voltunk ott várat nézni (előtte ez még nekünk kimaradt). Mi is sok bort kóstoltunk, a még nagyobb fejlődésünknek csak a pénztárcánk szabott határt:)
Hú,
Ez nagyon jól hangzik. Jó kiadós is lehetett. :-)))))
Gabriella, a 6 db-ból (2 pasi és én) 4-et bírtunk megenni... Tényleg finom, talán egy icipicit száraz, de van rá egy gondolatom, megvalósításakor szólok (igaz, úgy már lehet, hogy nem Tenkes szeletnek hívják). Ja, és hidegen vágtam a maradékból szeleteket, finom volt úgy is, hidegtálra is jó lenne.
Én meg voltam nálad Mikulásozni:)
Sziasztok, remélem nem haragszotok meg, hogy ellentmondok, de a panírozást sokkal régebbóta ismerik... :) Most olvastam ugyanis egy könyvet, amiben pl. a bécsi szeletról (ami ugye panírozva van ha nem tévedek), hogy tévedés az, h Bécsből indult volna "útjára", hanem eredetileg Bizáncból (tanusítja ezt egy nagyon régi bizánci szakácskönyv is). Tőlük az arabok vették át, és vitték az Ibériai-félszigetre,(ahol évszázadokkal Radetzky marsall előtt ették- egyébként andalúz módra készült szeletként nevezték) Innen valószínűleg V.Károly spanyol zsoldosai juttatták el Itáliába.
Bécshez annyi köze van, hogy Radetzky marsall Milánóból hozta "készen" a receptjét "haza" (és nem Leopold Grunzmüller, Ferdinánd főcsászára találta ki, mint azt hiszik sokan)
Hát én ezt tudom róla, elég hihetőnek tűnik a könyv... :) Persze ha más máshogy tudja, nyugodtan írja le :)
(a sztorinak annyi a lényege, h eszerint Tenkes kapitány is ehetett ilyet...)
Hm, szal annyi a lényeg, h nem a bécsi szeleten vana hangsúly, hanem magán a panírozáson.. :)
Sophie, köszönöm a kiegészítést:) Ezek a kutatások rém érdekesen működnek, egyik ellentmond a másiknak... Én még nem sok főzés-étkezés történet könyvet olvastam, inkább a szépirodalmat kedvelem, de lehet, hogy szükségem lenne rá a jelek szerint.
Egyébként kíváncsi vagyok, melyik könyvben olvastad?
Halász Zoltán: Gasztronómiai kalandozások Európában :)
kb 400 oldalas mű, a könyvtárban leemeltem a polcról.. Amúgy én is inkább szépirodalmi könyveket olvasok, meg mindig veszek ki vmi "főzős"könyvet (ha már csinálni még nincs lehetőség, legalább olvasok róla :D - h miért nincs, az bonyolult egy kicsit :)) Ezt meg azért hoztam ki, mert érdekesnek tűnt, mindig is jobban tetszettek az olyan könyvek, ahol a receptek körül körítés is van :D
Van benne történelem meg receptek is... Az első részben időben halad, és sorra veszi pl. a régi birodalmakat, amiknek jellemző gasztronómiájuk volt (gr,római stb)... Aztán a mai európai országokat veszi át (10-20 oldalban országonként) , sok recepttel, néhol tematizálva:)
Persze aztán lehet, h nagy hülyeség az egész amit írt, ennyire nem vagyok profi a témában :D
Megjegyzés küldése